Már nem sok van hátra a Sárkányokból, gyakorlatilag a főbb vonalakon még egy-egy fejezet, és belegondolva valóban így van, sokan meghaltak, de még többen életben vannak. Persze ehhez hozzá kell venni azokat a karaktereket is, akik nem a kezdet óta részesei a történetnek.
Középsulis koromban olvastam én is először a Dűnét. Azóta még egyszer elolvastam, és az összes többi részét, előzményét is. Sajnos nekem 3 hiányzik, méghozzá a 2-4 részek. A két előzmény trilógiával az a helyzet, hogy a megjelenésükkor megvettem őket, így hiánytalanok, a klasszikus részeket viszont mai napig nem pótoltam. Teljesen más stílust képviselnek a H/A sztorik, és ez megint az ízlések és pofonok kategóriája, mivel szerintem a H/A könyvek nagyon jók a maguk szintjén. Nem a Herbert-féle Dűne-mércével, hiszen hiányzik belőlük annak minden filozofikussága, és ami annyira különlegessé teszi Herbert 6 könyvét. Ellenben rém izgalmasak és fordulatosak, alig lehet letenni őket. Nagyon jó olvasni a közvetlen Dűne-előzményeket, nekem Leto herceg ezekben a könyvekben lett nagy kedvencem, a Butleri Dzsihadot meg rekord idő alatt elolvastam volna, ha mind a három kötetet meg tudom venni egyszerre (ami csak azért nem történt meg, mivel várnom kellett a megjelenésre). A H/A folytatásokkal kapcsolatban jóval vegyesebb érzéseim vannak, írom ezt úgy, hogy még nem olvastam el mindet, ami megjelent. Az egyik pl. itt fekszik az asztalon, Trónok harca miatt erősen hanyagolva.