Én se kedveltem a kötelezőket, azért nem olvastam sokat belőlük. Ok, az olyanokat, mint a Micimackó meg a Beszélő köntös (utóbbit megéri, szinte halálra röhögtem magam rajta ) elolvastam, de az isten mentsenmeg egy Szigeti Veszedelemtől, ami érthetetlen. Inkább elolvasom 3 db rövidítettben és megnézem filmen.
Az a baj a legtöbbel, hogy nem olvasmányosak és szomorúak.
Bár ha úgy nézzük, hogy mi volt az első könyv, amit kiolvastam, akkor nekem is el kellett volna hogy menjen a kedvem, mert 7 évesen olvastam el a Gyűrűk Urát, ami elég durva egy ilyen korú gyermeknek.
Meg azzal van még a bajom a kötelezőket tekintve, hogy le kellett írni a tartalmukat fejezetenként. Emlékszek, ez sokszor tönkretette az élményt, mert mikor elkezdődött volna a jó dolog, akkor ért véget a fejezet és menni kellett írni róla, mikor meg már leírtam, már nem úgy ültem vissza a könyv elé, hogy hú, de be vagyok zsongva.