Ma hazafele jövet velem szemben a buszon egy kb 2éves gyerek ült az anyja ölében, és ölég rendesen sírt. Nosza, az ő frekvenciáján én is rákezdtem valami dallamosra, dudorászós hangszerelésben. A főcímzenénél abbahagyta a sírást, az Erő témájánál már naghyon figyelt (és csöndben!) a Kantinánál már vigyorgott. A másik ami siker volt, a Battle of the Heroes volt... úgy lesett rám, mintha azt várná az arcomtól, hogy Mustafar vagy legalábbis hasonló látvány legyen:)