Mert mutatott valamit, AMIT MEG LEHET ŐRIZNI. Egy átlag film hatása max egy napig tart, utána már csak arra emlékszem, h láttam, mi volt benne stb... de egy hétköznapi helyzetben nem fog eszembe jutni, nem jön elő egy-egy részlet, ami tetszett, ami megragadott, ami talán máshogy még jobban tetszett volna. Több ideje jut "személyes" filmélménnyé válni. (Megjegyzem, jó TV-sorozatokkal ugyanez a helyzet. Pár rész után már nem tud "kifutni" a fejünkből olyan könnyen, és jön az új rész)
Szóval hosszabb ideig vagyunk (szerintem) nyitottak a vele kapcsolatos dolgokra. Gyűrűk Ura 1-et megnéztem, nem sokkal később megnéztem a 2-t... aztán kifutott belőlem. Elolvastam, OK, de a 3t megnézni már csak jóval később szottyant kedvem, amikor épp pátosz-hiányom volt. SW-ből viszont bármi apróságra (emlékszem, a sulikönyvtárban volt egy diákújság-féleség és abban volt képregényesítve az ANH második fele, énnan, hogy "Úgyis jobb szeretem a közelharcot, mint ezt az átkozott bújócskát!") sokáig vevő maradtam. Plusz hamar elkezdtem fanfiction-irányba tendálni, bár akkor még az EU-ról sem tudtam, h miféle...