Kis kóstoló a Hősökből:
Bementünk, szabakk-tudásunk bővítése végett.
Rikító fehérségünk különösen hatott a barlangforma klubban. Intenzívebben világított a feltűnő páncél, mint a terem összes működőképes fénytelepe együttvéve. Ráadásul a friss páncélon jól látszott a köztársasági embléma? túl látványos volt rajtunk a fehér, és túl sok volt a rossz tapasztalat a rokonokról.
A helyzet oldása végett az első menetben elvesztettem negyven kreditet. A másodikban ötvenet. Aztán amikor a szemben ülő twi?lek nekibátorodott, visszanyertem a háromszorosát.
-Tudja, ez a páncél mindig szerencsét hoz ? mondtam könnyedén, miközben osztás után a kezembe vettem a Bolondot és az Érme Kettest.
-Legalábbis eddig hozott ?nézett rám a halványpiros fényben leginkább lilának tűnő lény.
A Kard Hatost húztam. Szándékosan nem raktam be a többi közé, és arra is vigyáztam, hogy a jobb könyökömmel nehogy túl közel hajoljak a szabakk-asztalhoz. Miközben valami hihetőbben természetes pózba helyezkedtem, megakadt a tekintetem a mögém sündörgő malastarin. Meg az őt szinte leplezetlenül figyelő KirretRoron. Sejtve, hogy ebből már úgysem lesz rekordnyeremény, hanem klónhulla vagy vérdíj, a Kard Hatost is a bal kezembe vettem, és így felszabadult jobbommal a szigonyhegyért nyúltam. KirretRor hanyagul bambulta a látszólag üres felső monitort, aminek üvegében egész tűrhetően tükröződött egy quermiai és a gallérjába rejtett mérgezett szúrópálcák gömbszerű fogantyúi. Gyorsan végiggondolta, hogy a quermiánt előbb le fogja hámozni, merthogy egyszerre négy kézből méregtűt kiütni nem feltétlenül sikerülne.
Kicsit odébb két ismerős rokon kezdett épp vitát arról, hogy csalni csak addig lehet, amíg a másik fél ezt nem veszi észre, úgyhogy a rodiai sürgősen tegye el azt a váltókockát. És mit hadonászik azzal a kivénhedt lézerköpővel? Még a végén elsül véletlenül!
A háttérben eleddig halkan iszogató, üzleti ügyeiket megbeszélő csempészfélék a rodiai mögé sorakoztak. Épp azon voltak, hogy letámadják őket, ami látszólag nem is lett volna nehéz.
A pusztán kíséretként jelen lévő többiekkel nem foglalkoztak, csak mi négyünkkel- ami azt jelenti, hogy még nem láttak klónt sisak nélkül. Kissé amatőr benyomást keltettek.
A quermiai fejvadász leplezetlenül szemlélte őket. A hátam mögé belappangott malastari alig feltűnően megcélozta a bal lapockámat. Ideje volt megmozdulni.
Bevágódtam a robbanni készülő csempész- klón összecsapásba. A malastari kábán terült el KirretRor nyakon veregetésétől. A civil ruhájukat élvezők hátulról a csempészbandára vetették magukat, jelentősen elfegyvertelenítve az éppen támadásba lendült hordát.
A klub többi látogatója szintén nekünk esett. Egy fehér páncélos alak szinte már magányosan ragadt asztalt és próbálta őket azzal megfékezni. Amennyire tudtam, figyeltem őt ? abban biztos voltam, hogy nem tartozik közénk. De mellettünk harcol, tehát nem ártana besegíteni neki. A csempészbandát a többiekre bízva, az elszánt banditafékezőt körülvevő alakok nyakába lendültem.
A szabakkasztalok gyenge interferenciáját biztosító kábel talajból kiálló csonkjára fektettem az egyiküket. Nem örült neki. Egy másikat a hasára borítottam. Annak sem örült.
Miközben újból rácsodálkoztam a páncél hasznosságára, kegyesen elfogadtam egy nekem szánt vibrokést, és továbbadtam egy felém nyúló csápnak. Mindeközben igyekeztem olyan testközelben maradni, hogy a lőfegyverek előhúzására ne hagyjak módot. Az enyém is egy másik asztal alatt feküdt szinte elérhetetlenül.
Az idegen katonaféle néha kísérletet tett a saját DC-15-ösének rendeltetésszerű használatára, de amikor szóltam neki, hogy vigyázzon a csempészekkel elfoglaltakra, azonnal megfordította a fegyvert, és puskatussal szedálta az egyik törvényenkívüli egyént. Hirtelen feltűnt mögötte egy veractyl-fejű, az ilyesfajta rendbontásokra specializálódott iszákos humanoid lény, és lelkesen próbálta nyakon ragadni őt. Egy gyors hátrafelé csapással könnyedén leszerelte.
Egy humán bérgyilkos-szerűség bontakozott ki a káoszból. A quermiai fejvadász feléje repített egy mérgezett tűt, de az gellert kapott egy hüllőforma lény pikkelyein.
-Nem tudtam, hogy ti is a nyomukban vagytok ? közölte az idegen katona.
-Mi csak kártyázni szerettünk volna! ? próbáltam magyarázni, aztán egy kéznél levő szabakk-asztalba fektettem egy elektronikai csatlakozókkal és ilyesmikkel ékes karú lényt. Őszinte döbbenetemre rázkódni kezdett, mint aki a fejét dugta egy nagyobb feszültségű energiakapocsba. A következő kiosztott pofon után lerántottam az interferenciáról, elvégre Kalibi megtiltotta, hogy öljünk. A hálátlannak viszont elég hamar feltűnt az asztal alatt lapuló fegyverem, és megcélzott. A felemelkedő csőre közben KirretRor rálökött egy széltében-hosszában megtermett vukit. A kashyyyki meg, ha már ott volt, neki vetette magát a csatlakozós kezűre. Úgy tűnt, volt egynéhány sérelme régebbről.
Csapatunk lelkesen pofozkodott. Itket, Roquewon és KirretRor egyszerre támadták hátba a megmaradt csempészféléket, Geel, Geith és Konnek pedig kalózféléktől védte az idegent, amíg ő a humanoid bérgyilkos-félét igyekezett leválasztani a fejvadászról. Lohol pihenő jelleggel a bejáratnál zsilipelt, nehogy bárki ép bőrrel távozhasson. Aztán helyet cserélt az ismeretlennel, észlelve, hogy neki sürgősen ki kéne húzkodnia a páncélja és a bőre közé ékelődött mérgezett tűket.
Ha már a tűk kint voltak, rögtön bele is álltak a quermiánba. Ő felnyögött, aztán békésen elszenderedett. A bérgyilkost végre leválasztottuk róla. Három veszélyes vágás volt rajta, úgyhogy el is láttuk a sebeit. A cafatokban lógó öltözék nagyjából épen maradt részeit használtuk fel a kötözéshez, miáltal jelentős mennyiségű robbanóanyaghoz is hozzájutottunk. A kalózok utolsó, addig talpon maradt példányát Geel fektette föl egy távolabbi szabakk-asztalra.
-Csak hogy úgy maradj- magyarázta meg a kártyához hasonlóan lapos-szögletes lénynek. Aztán felsegítette az eszméletét épp kitisztító Konneket. Kicsit odébb Itket húzta a száját a sisakján megjelent repedést észlelve. KirretRor kiosztotta a rendrakás utolsó, ám ennek megfelelően duplaerős pofonját.
Összesítettük a kiütötteket: öt kalózt sikerült beazonosítani, kilenc körözött csempészt, és további ötöt akik ?csak? velük voltak, továbbá leszállítottuk a csúnyán sebesült bérgyilkost és a saját mérgeivel nyugtatózott fejvadászt.
-Ez fura- állapította meg az enyhén kéklő-zöldlő fehérpáncélos, akiről most már, sisak nélkül, más is láthatta, hogy önkéntesként került a feltűnő köztársasági páncélba. ?Mi a fenének használ olyan mérget, amivel önmagában is kárt tehet?
Ezen eldilemmáztunk. Geith valószínűleg csak most észlelte köztünk az idegen elemet, merthogy megkérdezte, hogy kicsoda.
-Mostanában T-656 ? felelte ő. ?Fél éve helyeztek át ide? az volt a parancs, hogy igyekezzünk lehetőleg feltűnés nélkül szemmel tartani So Gusst ? intett a bérgyilkos felé. ?És tartsuk rajta a szemünket a csempészeken ? mozdította a karját a nagyobbik kupac irányába. ?Amíg meg nem érkezik az erősítés.
-Márpedig azok nem mi voltunk- jegyezte meg Lohol.
T-656 eleinte csodálkozott, aztán megrántotta a vállát.
-Dehogynem.
