A Candide nekem nem tetszett, jellegtelen volt minden szatirikusságával együtt. Vagy csak erre a stílusra nem vagyok vevő?
Arany ember helyett százszor is a Kőszívűt választanám, bár voltak jó pillanatai. Pál utcai, Egri, ezek tetszettek. A Bovarynéra emlékszem hogy sokkolt, nem az hogy maga a történet megkapott volna, hanem hogy egy elkényeztetett (mert az volt....) p...-ből hogyan lesz boltkóros, ez állítólag "modern" jelenség, hát kiderült hogy nem.... inkább kétségbeejtő hogy mennyire nem tudunk kinőni belőle még mindig. Ami viszont rossz értelemben rossz, az az Ifjú Werther szenvedései. Elvileg arról szól, hogy az ember problémája alapvetően nem a környezetében van (az relatíve jó és élhető) hanem önmagában - amivel viszont a főszereplő nem tud együtt élni. Na ahhoz képest a Légy jó egy felüdülés
Nekünk a Tüskevár - Téli berek nem volt kötelező, ha jól rémlik még csak ajánlott sem, de mindkettőt ronggyá olvastam.