Darth Krande

Nagyon boldog szülinapot neki!

Az emlők nem bekövesednek hanem daganatosodnak, és az tenyésztésbe vételtől független. (Ellene van a korai (első tüzelés előtti) ivartalanítás de akkor meg nem fejlődik ki teljesen az egész jószág. Viszont a második tüzelés után kipakolt szuka már ugyanúgy lehet emlődaganatos mint az intakt.) Mint volt-szuka tartó én azt mondom, egy első ivarzás után kipakolt nősténnyel a legkönnyebb, mert a környéken levő kanok nem jönnek oda emberkedni vele szemben. Így is épp elég idegesítő amikor a szemből közelítő nénike agybajt kap hogy "Jajj, kisfiú? Mert azokat az enyém nem szereti." A másik ami a kan ellen szól, hogy hajlamos felnyalogatni a szukák pisijét, van olyan a környéken amelyik azért lett kigolyózva mert ettől aztán folyton bélgyulladása volt. (True story.) Ja meg persze a saját gazdáját is lepisili a jelölgetés jegyében. A golden retriever tele van túltenyésztett, csípőficamos, látásproblémás, autoimmunos egyedekkel. Semmiképp ne divatfajtát vegyél! (A shiba ebből a szempontból jónak tűnik.)

Nagyon sok mindent a hangsúlyból és a vele járó testbeszédből ért meg. Neo, aki nem is emberek közt nőtt fel, az első unkahelyes kiránduláson felfogta, hogy kit tekintünk mi főnöknek és látszott, hogy őt tekinti ő is főnöknek Amiből sok félreértés lehet, az az ok-okozati összefüggés. Három másodperced van rá, ha csinál valamit és te arra fél perc múlva reagálsz ő már rég nem érti az összefüggést (akár jutalomról, akár szidásról van szó). Viszont ez alatt a három mp alatt lehet, hogy reagálsz valamit (egy fintor, egy vigyor stb) ami nem szándékos és neked nem is tűnik fel, de ő von le következtetéseket. Étrend: VEGYES. Ne kizárólag olcsó tápot adjál, mert abban nem sok hasznos anyag van. Prémiumtápot sem kell folyamatosan, végülis az is tele van mesterséges dolgokkal. Amikor éppen ráérsz, főzhetsz is. Legyen benne hús, legyen benne rizs, legyen benne zöldféle (enyém pl imádja a sárgarépafőzeléket.....) és ne sózd túl mert arra szegénynek innia kell, arra meg pisilnie. Csontot lehet kapni szárítva / füstölve, akkorát válassz amit tuti hogy nem fok lenyelni hanem hosszan csócsálni tudja. Heti max 2x, felnőttnek is heti max 3x. A rizst sokkal jobban meg kell főznöd, mint ha embernek adnád, mert az ember-mértékkel főtt rizs java még emésztetlenül kijön a túlvégen. Tenyésztőt keress a neten, de szerintem ha nem konkrétan ismerős helyről akarod akkor először nézz körbe menhelyeken. Ha nem is látsz ott shibát, lehet hogy valami más négylábún megakad a szemed Ami biztos, ott sokkal nagyobb a választék.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20140513-tobb-szaz-torok-banyasz-rekedt-a-fold-alatt.html Reméljük sikerül őket kihozni, talán hamarabb is mint a 33 chileit.....

Nyugodjék békében

A teknős, nyúl lakásállat, azaz van egy "doboz" (ketrec, terrárium) és azon kívül elvileg nemigen árt. A kutyával ez nem így van, a kutya szőröz, láb alatt van, és kimozdít a lakásból Azt mindenképp tervezd be, hogy a tartási (etetési) költség jóval nagyobb, oltások kellenek, és a lakás berendezése is nagyobb változásra fog szorulni. (Nálunk elég egyértelmű hogy hova jöhet be és hova nem, érdemes ezt még a kutya beszerzése előtt tisztázni hogy azután következetesen tudd nevelni. Persze engedni kell (gondolj csak bele ő mennyit alkalmazkodik majd tehozzád) de azt jó az elején tisztázni hogy pl a konyhából ki lesz tiltva. Ki kell nézni hogy hol lesz a fekhelye (ideális egy olyan, nem útban levő sarok ahonnan rálát az ajtóra) és az etető, itató tálak. Itt legyen tisztítható a felület mert tuti ki fogja szórni, lefegyelni, maszatolni a felét. Én pl fél méter magasságig zománcfestékkel kentem le azt a részt ahova etetéskor a pörköltszaftos főtt rizs ki tud fröccsenni. Négyhónapos kor körül kezdődik a fogváltás, ami a gyakorlatban azt jelenti hogy irtózatosan el fog kezdeni rágni. Előre tisztázzátok, hogy mi az amit szétrághat, pl egy többszörösen megkötött pamut rongydarab vagy régi szövet mindig legyen amit cincálhat. Én nagyobb fadarabokat is rendszeresen hordok fel, nem épp élvezet a forgácsot föltakarítani de ha belegondolsz, én kényszerítem a kutyát szoba életmódra tehát ezért cserében valamit adnom is kell. Csontot ilyenkor még csak óvatosan, mert héthónapos korra fejlődik ki a hormonrendszernek az a része ami a kalciumforgalomért felel. Szobatisztaságra neveléshez muszáj, hogy rendesen sétáltassátok. Ha nem tudjátok megoldani hogy legalább ebédidőben valaki hazamenjen pisiltetni, akkor be lehet tenni pl egy láda macskaalmot, és arra rászoktatni. Vannak lerakható "kutyapelenkák" az is hasonló elven működik. Etetni naponta többször, még felnőttként is úgy az egészségesebb. Legjobb ha legalább egy részét minden nap jutalomfalatként kapja, tanuláskor. Több trükknek megvan a neten a leírása hogy hogyan lehet tanítani, a lényeg, hogy a kölyökkutyában hatalmas a tanulási képesség. Hadd rögzüljön hogy nem azért kap enni mert ő ül, hanem azért mert azt teszi amit te mondasz. (Persze csak akkor lépj tovább új trükkre ha az összes előzőt tudja és emlékszik is rá. Azt ne fogadd el ha mást csinál, pl fekvést kérsz és ő pacsit ad mert annak az az üzenete hogy "bármit" csinálhat. Nem, azt kell amit te kérsz. Figyeljen rád.) Sétáltatás: Amint ott tart az oltásokkal, vidd le, és amint ott tart, engedd más kutyák közé. Amit fontos megtanulnia, hogy csak akkor rohanhat oda a többiekkel játszani, ha te azt mondod (pl "mehetsz" vezényszó). Hogy kutyák közt viselkedést (pl játék közben behívás, ami nagyon fontos!!!) mennyire tudsz neki tanítani az nagyon függ attól, hogy milyen a többi kutya gazdája. Nálunk pl van olyan aki már attól kiakad hogy kutyakaját visz valaki a futtatóra, mert szerinte ezzel csak veszekedést provokálunk a kutyák közt ( =az ő kutyái odamennek lejmolni és persze nem bír velük) az ilyesmit neked kell kiszűrni és alkalmazkodni hozzá. (Behívás tanításához pl a legjobb ha a többi gazdi is egyszerre hívja a saját kutyáját, így a tiednek hirtelen nem lesz kivel játszania. Aztán egyszerre elengeditek őket és folytathatják a mókát.) Technikai segítség: szerezz be egy övtáskát. Legalább három zseb kell, jutifalat, zsebkendő+lakáskulcs, nejlonzacskó. Nejlonzacskó, igen. SZEDD ÖSSZE AMIT KELL. Sok sikert

Kérdezz, hátha tudjuk

Az a gond hogy ők nem vonhatnak rá vállat hogy majd visszajövünk egy másik döntőbe amikor épp jobb lesz nekik a nemzetközi népszerűség....

Azt nem értem hogy ez a Conchita mitől volt annnyiradenagyon, hogy meg is nyerte. Mert szép dolog felhívni a figyelmet a transzszexualitás elfogadtatására, meg biztos vannak akiknek bejön az általa eljátszott se ez - se az karakter, és ezzel jó esetben be is lehet kerülni az első tízbe. De nyerni???

http://ilovebalaton2x.hu/informaciok Balaton kétátúszás. Rövidebb a táv, mint a "Révfülöpről Boglárra" nagy úszás, viszont odafelé széllel szemben kell úszni, és Tihanynál van egy szakasz ahol ki is kell jönni a vízből. Érdekes.

A kollégáim is panaszkdtak, de mivel én hétfőn reggel még Bergamóban ébredtem és a keddem nagy része azzal telt hogy visszaszoktam a szép magyar valóságba (négyórás vonatút Bp-ről Pécsre miután Milano Malpensáról másfél óra alatt Bp-n voltam) szerintem a szerdai munkakezdés nem volt olyan túlélhetetlen

Boldog szülinapodat "szomszéd"!

Arckönyvön kértem olyan olasz számot amiben tisztán érthető a szöveg. Ezt kaptam - kb egy órája hallgatom. Szótárazás holnap....

Boldog szülinapodat!

ha Lenno-ba eljutsz onnan már turistabarát módon ki van táblázva a villa. Lugano sajnos nem fért az időnkbe pedig tervben volt.

Miss: köszi! Lenno város szép, amennyit láttam belőle kb mint Como, leszámítva hogy itt hidroplán-rámpa helyett csónakszolgálat működik a parton, ami 10 euróért viszi a hangulatra vágyó (vagy: meredek erdei utacskára nem vágyó) turistákat a Villa Balbianello kasszájához. Sajnos ez nem az a bejárat ami a filmben szerepel, az zárva van, pedig eredetileg az volt a víz felőli kapu. Megkóstoltam az aperol spriccet ami útitársamnak nagy kedvence korábbról: lényegében egy narancssárga színű, kategóriájához képest magas alkoholtartalmú fröccs ami tényleg jól esik a tavaszi melegben. Ideális esetben borospohár és narancsgerezd jár hozzá, utóbbi megvolt, előbbi nem. (Bár szerintem a téglahasáb üvegpohár is szép, még ha nem is autentikus.) Utána fagylalt, mert az kötelező, ha az időjárás lehetővé teszi Nagy különbség a magyarokhoz képest, hogy az olasz fagyizdákban nem a gombócok száma, hanem a tölcsérek mérete alapján kell fizetni. Átlag: 1,5 euro a kicsi, 2 euro a közepes, 3 a nagy. Természetesen menőbb helyeken a sor méretével egyenest arányosan magasabbak az árak, minél népszerűbb egy hely, annál többe kerül a pici tölcsér. Viszont ha egyszer megvan a méret, akkor három (közepes tölcsérnél akár négy-öt) félét is össze lehet válogatni, és tisztességesen meg is pakolják. És van papírtégely is, a logikáját magyar ésszel nemigen értem, nekem a fagylalthoz ehető tölcsér dukál, de hát az olaszoknak az volt az eredeti, nekik úgy is jó. Lenno hajókikötőjében szétváltunk, mi mentünk Bellaggio felé ami a fordított Y alakú tó "közepén" van (ha így jobban tetszik, akkor a déli part legészakibb csücske) házigazdánk meg egy "este 11-re otthon leszek, de legkésőbb éjfélre" kíséretében visszahajózott az Y délnyugati szárának végén levő Como felé. Néztünk kissé hogy ezt előbb is mondhatta volna, meg hogy egyikünknél sem volt nagyobb kabát este meg azért hűvös van. De hát ez a különbség a hotel meg a coachsurfing között A hotelben fizetni kell, mi meg némi hungarikumot vittünk ajándékba aztán kész, és ingyen ott éjszakáztunk két alkalommal. Azért reménykedtünk, hogy egy eozin őz meg egy Stelle di Eger ellenében azért nem fogunk csonttá fagyni. S nem is, 11-re végül "otthon" voltunk, bár némiképp kalandos körülmények között. Bellaggio-ban ugyanis szépen elnézelődtük az időt abban a tudatban, hogy 18:55-kor jön az utolsó busz Como felé. Negyed órával előre már ott voltunk, néztük a naplementét (vagy inkább azt, hogy a hegyek szinte egyik pillanatról a másikra kitakarják az egyébként még magasan járó Napot) megnéztük a (szintén erre a buszra váró) terepbiciklis csapat csurom sár terepbiciklijeit, váltottunk pár szót a legközelebbi étterem jófej pincérével. Egy dolog nem történt, nem jött a busz. Fél nyolckor elment az utolsó komp is, amivel esetleg még haza tudtunk volna hajókázni. Mondták, Melaggio felé jár még hajó, onnan el lehet jutni Milánóba, ha valakinek az sürgős. Persze nekünk az sem játszott, hiszen hatalmas kerülő és onnan Como-ba visszajutni még külön tortúra. Erősen hajlottam rá hogy ott aludjunk így legalább ott lehettem volna Lenno-ban május negyedikén, bár akkor már tudtam, hogy ide később kell még visszajönnöm. Végszóra kiderült hogy baleset volt és lezárták azt a sikátort amin át a busz jönni szeretne értünk. Egy óra késéssel megjött a busz, hazavitt minket, két óra esti városnézés (meg pizzafogyasztás) után meg visszajutottunk Filippóhoz és húzhattuk fel a digitális vekkert a másnapi kelésre. Említettem az 582 méter szintkülönbséget összekötő siklót, az volt a vasárnap reggeli program. Brunate látszólag úgy összeolvadt Como-val mint ahogy az összes többi városka egymással a környéken, csak épp van köztük párszáz méter - függőlegesen. Hogy a sikló nem csak turistákat szállít, azt a kabin elejére rögzített tálca bizonyítja, meg a régi fénykép amint a tálcán egy Mária-szobrot visznek fel a hegy tetejére. Vagy hát mit tető? Kiszállás után még fél óra séta, jórészt kövezett gyalogösvényen, a Voltiano világítótorony felé. Onnan indult egy hívogató turistaösvény a gerincen, de sajnos arra nem volt idő - ha lett volna, idővel Bellagio-ban kötünk ki. Helyette fölmentünk a torony tetejére és néztük a tó túloldalán a havas svájci hegycsúcsokat. A Monta Rossa egyértelmű volt, a nagyon távolban kivehető volt a Toblerone csoki logójáról ismerős Matterhorn csúcsa. A San Giovanni Como nagyobb, viszont kevésbé vadregényes vasútállomása. Ez már a modern város része, az előzővel szemben szinte iparvidék, s ahogy gurultunk kifelé, idővel a szépséges hegyek is a hátunk mögött maradtak. Csak az vigasztalt, hogy ide még visszajövök. Bergamóban a szállásadónk Matteo várt minket, az autójába betettük a csomagokat, és vitt minket városnézni. Röviden: egy hegyen, két folyó találkozásának stratégiailag legfontosabb helyén, épült a Citta alta vagyis Magasváros (óváros), a városfalon kívül pedig a modern, kb Budapest méretű Citta bassa. Ha egy észak-olasz városra van idő, akkor ezt javaslom, miden megvan ami elvárható, a városfal mentén végig lehet menni, van egy szabadtéri hadtörténeti múzeum vagy inkább emlékpark, pazar kilátás, a várfal nyugati csücskében a La Marianna fagylaltozó, a főtéren egy oroszlános-kígyós* szökőkút (*emlékeztek, mit mondtam a Visconti címerről?) és letekintve egy látótérben kábé huszonöt templom tornyai. Bevallom, itt már némiképp fáradt voltam. Matteo igazi olasz spagettit főzött, valami zöld pesto-val, s azt is megmutatta, hogyan lehet kulturáltan, kés nélkül tésztát enni. Meg lerántotta a leplet a "narancsos" aperol spriccről. Mint kiderült, maga az aperol egy cukros szörpféle 20% alkoholtartalommal meg némi E-számos színezékkel. Ehhez 1:1:1 arányban tesznek keserű ízű nagyon száraz fehérbort és ásványvizet, és a három, külön-külön ihatatlan léből áll össze a kétségkívül nagyon is fogyasztható aperol spricc. Narancs most nem volt hozzá, jó társaság viszont igen. Kiderült hogy Matteo tájékozódási futásokra jár, munkaügyben volt már Magyarországon, nagyon örült a magyar zenés válogatás-CD-nek meg a Szamos marcipánnak meg a két rúd Pick-nek. (Ez utóbbi apró logisztikai malőr áldozata lett, az egyik szálat Filippónak szántuk. Mindegy, így jártak.) Hétfőn reggel Matteo munkába menet lerakott minket a reptéren, ahonnan folyamatosan jár a gyorsjárat Milano Centrale felé. Ott leadtuk megőrzőbe a csomagokat, és irány Pavia, ami kicsivel szebb mint Bergamo, hegye ugyan nincs, van viszont egy Ponte Coperto híd a sebes folyású Ticino folyó fölött. Kint a tábla, úszni a saját érdekében senki ne akarjon, a hídnál látványosak az örvények, a sodrás már a part közvetlen közelében is erős. Érdekesség a híd régi helye, ugyanis az 1525-ben felrobbantott alkotást kb tíz méterrel lejjebb építették újjá. A régi főút tehát egy korláttal leválasztott hídcsonk felé vezet, érdekes látvány a csupa tégla és kő koraközépkori híd keresztmetszete. A folyóban elvileg alacsony vízálláskor a pillérek még mindig látszanak, bevallom nekem csak a középső oszlop tűnt fel, azt is eleinte sziklának néztem. Viszont megértem, hogy miért adta meg magát a francia I. Ferenc király, amikor a saját alparancsnoka visszavonulás közben felrobbantotta a tulajdon királya előtt a hidat - a régi pillér és az új híd között kb átúszhatatlan örvények forognak. Milánóban városnézésre már nemigen jutott idő (az Utolsó vacsora meg eleve nem volt tervben, 40 euró és többhónapos előjegyzés kellett volna) , Dóm, Scala. Az egyetlen maradandó emlék a bevásárlócsarnok északkeleti végében a Cioccolata Italia fagylaltozó. Egy pénztár, fizetsz, kapsz egy sorszámot 1 és 100 között. Amikor mi voltunk, a 66 virított az ügyfélhívón, alatta a tájékoztatótábla, hogy egy vevőre átlagosan egy percet érdemes számolni. Mi meg a 04-es számot kaptuk, s tényleg több mint fél óra volt, mire sorra is kerültünk. Képzeljetek el egy sörcsapot, amiből olvasztott csoki folyik. Három sörcsap, fehér, ét és tej csokoládéval. Első kérdés (a tölcsér méretén túl persze, az már a pénztárnál eldől) hogy milyen féle csokit kérsz a tölcséred belsejébe. Aztán mondhatod a kétféle ízt. Az első gombóc nagy, a második inkább elegáns, bele egy ostyakorong, és máris jó szájízzel lehet távozni Éjjel 10-kor indult a repülő, HA-LPD, a Wizzair legidősebb szárnyasa (rövidesen betölti a tizedik repüléssel töltött évét) és fél éjfélre kb már 2A terminálnál voltunk. RentTranszferrel meg fél egyre "otthon" Kelenföldön, ahonnan másnap a délelőtti vonattal zötyöghettem haza. Összességében? Nagyon megérte Ami a pénz részét illeti: úgy egyeztünk meg, hogy ha bármi közös (pl reptéri fuvar, nagybevásárlás, ajándék a vendéglátónak) költség van azt felezzük, ahol meg szimplán mindketten ugyanannyit fizetünk (múzeumbelépő, vonatjegyek) azt szintén egyikünk fizeti, és amikor van rá idő, utólag összesítjük hogy ki tartozik kinek. Ahol különfélét költöttünk (itthoniaknak ajándék, éttermek) azt persze nem számoltuk bele. Összesítés, azaz mit fizettem én: Repülő (oda-vissza, egy nagyméretű kézipoggyásszal) 34 000 Ft Ajándék a hostoknak eozin őz a vásárból 4000 Ft, Stelle di Eger 3000 Ft, Pick szalámi ismeretséggel 2 x 40 dkg 2000 Ft Költőpénz 100 euró (ez az amivel konkrétan kevesebbet hoztam haza, talán +- két euró) Bankkártyás fizetés (ami helyi tarifával számít, mert a CiB anyavállalata olasz) 34 euró Billa bevásárlás+ 17 euró a milánói csomagmegőrzés Ferihegyi transzfer 2 x 4500 Ft Összesítés után visszakapok 31 eurót mert ennyivel többet tettem be a közösbe mint a rám eső rész. Amin még lehetett volna spórolni: ha nem egy, hanem tizenegy hónappal előre visszük meg a repjegyet. De erre asszem legközelebb már odafigyelünk Utóirat: http://wizzair.com/hu-HU/Select itt legkésőbb 2015 márciusra lehet most jegyet venni, tájékozódásul mondom hogy csak oda útra van adminisztrációs díjjal együtt 4490 Ft-ért. Nem a repülés drága, hanem a késlekedés.

Élménybeszámoló, az a bizonyos nap Lenno város kb 20 km Como-tól, megközelíthető hajóval vagy busszal. Utóbbit választottuk (egyszerűen azért, mert a hajóhoz korábban kellett volna felkelni és az előző napi hajnal négykori indulás mindkettőnket megviselt) úgyhogy megkóstolhattuk a hírhedt olasz közlekedés északi, "szelídebb" formáját. Először is: nem az dudál, aki bunkó vagy sürgetni akarja a többi mazsolát, hanem az, akinek nagyobb a vastartalma. És nem azért, mert előre akar nyomakodni, hanem kijelentő módban, azért, mert jön és aki nem húzódik félre az útjából, az magára vessen. Ebből adódik, hogy a tömegközlekedésnek még a Ferrarival szemben is elsőbbsége van. Na de, miért fontos ez, s mi köze a busszal középkori (jellegű) városkákon áthaladáshoz? Hát az, hogy ezek a szűk utcák előbb voltak, mint hogy a buszt meg a kétirányú közlekedést feltalálták. Mind a húsz kilométer olyan szakaszokkal van tele, amelyek 1, szűkek, 2, beláthatatlanok, 3, busszal tolatni bennük a legteljesebb képtelenség. Tehát ha egy ilyenhez ér a busz (átlag másfél-két percenként) a sofőr nyom egyet a dudán, a túloldalról közelítő autósok meg időben félrehúzódnak. Aki nem, az utána tolatni fog. Ha esetleg nem pont egy szűk fordulóban sikerül találkozniuk, akkor megpróbál a két fél elmenni egymás mellett. Akinek anno a rutinpályán nem ment elsőre az orral előre parkolás, az talán el tudja képzelni milyen centizgetés kell ahhoz hogy ne karistolják össze egymás járműveit. A legmeredekebb persze az volt, amikor egy falkányi biciklis jött szembe egy olyan fordulónál ahol a busz egyébként is csak dupla vazelinnel és némi csodával fér csak el. Ilyen helyre parkolásra nem láttam példát, egyszer egy nem-szőke hölgy próbálkozott a buszmegállóval, de amikor meglátta hogy egy jókora jármű közelít feléje azonnal és nagyon gyorsan visszarohant az autójába és odébbgurult. (Akinek meg van annyi pénze-befolyása hogy kekeckedhessen egy olasz temperamentummal töltött turistabusszal, annak meg úgyis van parkolóhelye a villája kertjében, és nem az utcán fog parkolni - szerintem.) A Villa Balbianello a buszmegállótól kb 20 perc séta egy gyönyörű erdős ösvényen. Egy földnyelven épült a XIV. században, egy régi monostor helyén. A legfontosabb épület a loggia, ami a "reggeli meditálós" jelenetből ismerős. Lényegében két, téglalap alakú terem úgy összekötve, hogy köztük a boltíveknél mind a két irányban nézve a tó látszik. Eredeti célja a művészet volt, pl az a terem ahonnan Padmé előjön zeneteremnek épült. (Építtetője Durini kardinális, előtte a félszigeten egy monostor romjai voltak csak.) A park, ha van rá szó: festői. Meg persze zsúfolt, legalábbis valahányszor arra vártunk hogy egy turista valahonnan elmenjen, azonnal jött három másik a helyére. A nyugati oldalon (mert ugye mindkét irányban a tó látszik) azaz ha a meditálást nézzük akkor Anakin háta mögött, épp egy esküvői fotózás volt, a loggia boltívei alatt pedig a vezetett csoportok gyülekeztek, tízpercenkénti indulással. A filmben az adja az "ez ugyanaz a hely, mint ahol előző nap beszélgettek" hangulatot, hogy a kőkorlát itt és az érkezős jelenet helyszínénél is ugyanolyan, és egyforma növényeket is ültetnek a kőkaspókba. Ez éppen valami sárga tavaszi apróság volt, szép, de teljesen más mint ami a filmben volt (Hja, tizennemtudomhány év telt el a forgatás óta.) Ami nem látszik, Anakin kb bal térdénél van a címere az egyik villatulajdonosnak: Giuseppe Arconati Visconti kígyós emblémája az Alfa Romeo logójáról lehet ismerős. Nem éppen véletlen. Később a loggia oszlopain futó Ficus repens növényt is az ő tiszteletére vágták tekergő kígyó formájúra, a növény egyébként ha jól értettem kb 150 éves. Hogy milyen érzés ott állni, ahol Anakin állt? Katartikus. Tulajdonképpen az új trilógia egyik legfontosabb forgatási helyszíne, ami úgy is maradt (többé-kevésbé) a forgatás óta. Mégis, SW-rajongót alig sem láttam, úgy tűnt, mindenki a (valóban elragadó) látvány meg Monzini gyűjteménye miatt jött. Meg azért, mert mások ajánlották neki, hogy kihagyhatatlan. Take-a-photo. Csak három másik turista meg egy fél koszorúslány lóg bele a képbe. Lehet, hogy negyedikén kellett volna menni, akkor többen lettünk volna. Szervezésnek, rendezvénynek, jelmezesnek nyoma sem volt, a nap folyamán egyszer láttam egy SW-pólós srácot de azt is a tó túloldalán. Ennél kissé összetartóbb, sőt kifejezetten társas lényeknek hittem a rajongókat. Nyilván mindenki Tunéziában készült ünnepelni. A megérkezős jelenet helyszíne a tó közepe felőli oldalon van, a loggiától délkeletre. Ahogy a filmben láttuk, csónak-dokk, onnan lépcső, kis tér fehér kavicsággyal (meg egy szökőkúttal ami a filmben szinte fel sem tűnik, pedig jópofa) azon át tényleg egy sziget látszik - igazából az egyetlen sziget az egész tavon. Ami viszont írói fantázia, az a homok. A film szövegében ugye fontos irányba tereli a beszélgetést (víz - Naboo - Padmé kontra homok - Tatooine - Anakin kontraszt) de a Como-i tó köves-kavicsos, még az elég üledékes déli végeken is. Erről előző nap sikerült megbizonyosodnom, egyszersmind arról is hogy a vízálló cipő boka fölé érő hullámban már nem vízálló. Úgyhogy nem hiszem, hogy miután valaki átúszik az Isola Comacina-ra az képes lenne a homokon szárítkozni. A helyiek egyébként azt mondták, városi legenda hogy nem lehet benne úszni, bár tény, hogy trambulinból csak egyetlen egy párost láttam, és csónakkikötővel van tele szinte az egész partvonal. Ami még az "érkezős" tér érdekessége, az a templom aminek az oldalában a dokkból fölfele vezető lépcső van. Ugyanis nem templom, csak kívülről az maradt. Mindjárt mondom. Visconti halála után egy Franciaországot kedvelő hölgy örökölte a villát, aki ugyan ritkán járt ide és a felújításokra sem sokat áldozott, de esze ágában sem volt eladni. Egy kitartó amerikainak hét év (!) alkudozás után sikerült mégis megvennie, ő meghalt, a végrendeletében viszont kikötötte hogy húsz évig az ő örökösei nem adhatják tovább a villát. Letelt a húsz év, és egy nemesi cím nélküli milliárdos Guido Monzini (hmm, a Wiki Monzino-nak írja....) apja vette meg a villát, ami addigra komolyan felújításra szorult. Az apa üzletember volt, a fia viszont felfedező aki elindult világot látni. Hazaérkezése után belülről teljesen felújíttatta a villát. A loggia tó felőli terme könyvtárszoba, szinte kizárólag úti- és földrajzi könyvekkel, ebben a témában viszont igen tekintélyes a gyűjtemény. A szárazföld felőli (ahonnan Padmé előjön) a térképszoba. Itt már vannak "kisebb" tárgyak, pl a két rozmáragyar gyertyatartó meg a többezer éves nepáli aranyszarvas szobrok. A falain nyomatok gyűjteménye, mindegyik kép a Como-i tavat ábrázolja. Az akusztika pazar. (Eredetileg zeneszoba volt!) Guido Monzano összesen 26 expedíciót vezetett, Mongólia, Prekolumbia, Patagónia, Északi-sark satöbbi céllal. 45 éves korában aztán, amikor a Mount Everest meghódítására indult, úgy érezte hogy a szíve miatt csak akadályozná az expedíciót és inkább hatezer méteren az alaptáborban maradt, amíg a csoport többi tagja (olaszok közül elsőként) felért a világ tetejére. Eredményeire tekintettel kapott grófi címet, az előző tulajdonosokhoz hasonlóan. Amikor hatvanévesen meghalt, a villát és az expedícióról hazahordott "szerény" gyűjteményt az olasz örökségkezelő szervezetre hagyta. Ennek hála, hogy látogatható és lehet itt filmet forgatni Maga a villa eleve a sziklára épült, később Monzino nagy átalakítása során aztán még jobban kimélyítették. (Kézi erővel, mert a villa maga már megvolt és dinamitot használni káros lett volna.) Belülről nem hivalkodó, nincsenek nagy terek vagy csillogó felületek, érződik, hogy leginkább múzeumnak, s némiképp egyszemélyes lakóépületnek szánták. A legfölső szinten van többek közt az egyik szán, amivel az Északi-sarkra eljutott, a plafonon pedig azoknak az országoknak a zászlói, amelyek az útjai során logisztikával, munkaerővel stb segítették őt. (Pénzzel nem, arra nemigen volt rászorulva.) Érdekesség még az esernyő alakú fa, ami zavarta a kilátást a tóra, viszont kivágni sem akarták. Monzino megformáltatta hát úgy, hogy a szobából nézve pont csak a vizet takarja el, de még bőven marad annyi, hogy a tópartra a kilátás megmaradjon. A fát továbbra is kézzel vágják, novemberben két kertész két teljes hétig dolgozik rajta, hogy ilyen maradjon. Ismétlem, egy darab fán. A villa északi oldala a kivágott jelenetben mint Padmé otthona szerepel, a kert innenső oldala pedig (a fával együtt) az ablakon túli kertrész, noha nem pont a valóságos szögben kamerázva. Apró csalás, belefér A villa túlsó oldala az érkezős jelenet terasza, meg persze a templom ami a filmben nem, csak a Villa Balbianello-t ábrázoló képeken látszódik. Kívülről. Azért kívülről, mert belülről az bizony Monzino konyhája és étkezőterme volt, az egyik "templomtorony" belsejében küldték föl neki az ételt - a templom "bejáratának" szintjéről a templomablak szintjére. Jelenleg ez a szuvenírbolt, ahol mindenféle olasz műemlékes és főleg Balbianello-s terméket lehet venni, meg csillogós tollat, görbíthető ceruzát, félliteres italokat, sokszín-ceruzát. Star Wars témájú ajándéktárgyat viszont nyomokban sem. Én azt megértem, hogy csak minden 100. látogató jön a SW miatt, de azért ami túlzás az túlzás. Szerintem. Persze a turisták így is költenek annyi pénzt hogy a FAI vidáman fenntarthat belőle kb három másik létesítményt, és tényleg jó hogy nem hirdetik magukat folyamatosan "Ez az egyetlen hely a kontinensen, ahova SW zarándoknak érdemes eljönnie" mottóval mert így is (főszezon előtt!) többen voltunk mint amennyi kényelmes lett volna, egyemberes fotót lőni meg kb nem lehetett. Mégis, attól hogy a műemlékvédő tartja fenn, még nem biztos hogy le kéne ragadni a tizenkét évvel ezelőtti szinten. Összbenyomás: ide vissza kell jönni. Nem SW-nap előtti napon, hanem a napján azaz negyedikén. May the Fourth, be with you. (Teljesen Yodás szórend, nem?) Nyitásra kell jönni, egyrészt mert akkor talán még kevesebben vannak, másfelől a meditálós képeknek is elveszi a hangulatát ha délről dől hétágra a napfény. Ugyanakkor családdal látogatóknak is ideális úticél, mert a látvány önmagában is megéri, meg a múzeum is önmagában is megéri, és higgyétek el, hogy még nem lőttem le mindent, amit az idegenvezető elmondhat. Sőt, azt sem mondtam hogy a villa falain nem vászon-, hanem üvegfestmények vannak, mert Monzino gyakorlatilag minden üvegfestményt felvásárolt, amit ért. (Ha máshol még nem láttatok ilyet, akkor itt a magyarázat. Az üveg rigid, hőérzékeny, a festés technikája teljesen más mert nem lehet plusz egy réteget felvíve javítani, és az egész procedúrát tükörrel kell tudni megoldani. Viszont az eredmény sokkal életszerűbb, sokkal élénk-világosabb, mint a vászon.) Meg nem említettem az azték "mosolygó gyermek" szobrot (még annak is ijesztő, aki nem tudja mit ábrázol) meg a jáde-faragvány fejet sem. Hát pedig. Egy kisebb költségvetésű szellemjárós horror simán kitelne belőlük, még a menekülőfolyosó és a kivilágított kamu-ablak nélkül is. Még egy sor: Az Anakin meditálása előtti lejtőn (meredek partoldalon) a kertben van Monzino sírja. Anakin akart lenni az első, aki eljut mindenhova, ugye? Rokon lelkek

Az a bizonyos adalék az íze A macsekok hajlamosak rájönni hogy ha kellő ideig éhségsztrájkolnak akkor "szegényke nem szereti" jeligére meg fogják kapni azt amit akarnak - és ez akár végzetes is lehet, ha történetesen a májat választják. Szóval a lényeg hogy ne mindig egyfélét kapjon, bármilyen látványosan nem hajlandó egyik táp után ránézni a másikra. A másik, macskafű Lehet kapni dobozosat amit csak öntözni kell valami napos területen, azért kell mert a vadászó macska a (növényevő) prédaállatnak a belét s béltartalmát is megeszi és ezt a szobamacskák számára valahogy pótolni kell mielőtt valami szobanövényt csócsálnak meg.

Na szóval, élménybeszámoló. Kezdődött úgy, hogy egy gimis osztálytársam körbeküldött az ismerőseinek egy emailt, hogy a hosszú hétvégén kinek lenne kedve fapadossal elrepülni vagy Spanyolország, vagy Észak-Olaszország felé. Mire én kb gondolkodás nélkül visszaírtam neki, hogy Como-i tó, JÖVÖK! Hát jöttem is. Április elején a fapados jegyek május 1 csütörtök indulásra és május 4 érkezésre már meglehetősen elfogytak, ami persze azt jelenti hogy a maradék jegy meg fenemód drága ahhoz képest, hogy egy nappal későbbre (azaz május 2 péntek - május 5 hétfő) egy főre oda-vissza 34 000 Ft-ból kijöttek. Ebbe egy nagyméretű kézipoggyász értendő bele, amiben pár napi ruha elfér meg némi ajándék, viszont nem kell a feladásával bajlódni és mivel sk viszem fel a repülőgépre és egy méterrel a saját fejem fölött utazik, abban is biztos lehetek hogy nem fog elkavarodni, és a tartalma is csak akkor törik össze ha én rajta ugrálok. Hátránya, hogy mivel 10 x 100 ml-nél több folyadékot nem lehet utastérben szállítani, a hungarikumok közül a pálinka otthon maradt. Pénteken hajnali hatkor szállt fel a gép, a pirkadó Budapest után egy gyönyörűszép egybefüggő felhőréteget lehetett látni, amiből itt-ott kilógott egy hófödte szép hegycsúcs. Milano Malpensa-n ennek megfelelően üdítő eső fogadott minket, kiszálláskor még azt sikerült kivennem hogy a gép (Airbus 320) azonosítója HA-LWA. Ennek kapcsán egy pillanatra eltöprengtem hogy mi lehetett a gépjószág neve amikor még a MALÉV-nél szolgált.... akárhogy is, valószínűleg szerencsésebb volt mint az induláskor mellettünk parkoló HA-LWC. (Most nézem a wikin, ezek 2010 március ill júniusban álltak üzembe úgyhogy valószínű hogy a kérdés tárgytalan. Bár valószínű hogy a WizzAir-nél is elnevezik a gépeket, főleg hogy oda-vissza a teljes személyzet magyar volt - ha nincs is hivatalos nevük, valami beceszó csak van rájuk. Főleg az első gépükre. Köszönöm a kiegészítést Ody.) Malpensán ugye, hála a kézipoggyásznak, nem kellett csomagokra várni ("Budapest, please wait" - erre emlékeztek még? ) gyors reggeli, jegyvásárlás. Egy átszállással vonat Como városba. Átszálláskor készült egynehány "Saronno-ban szr az idő" című kép, az észak felé tartó vonatról viszont már lehetett látni méltóságtelin szép, meredek erdőkkel ékes hegyeket. (Utólag megnézve a számokat: Como főtere tengerszint felett 206 méterrel van, Brunate-ba a sikló 688 méterig visz fel és onnan még lehet bőven gyalogolni. Erre majd még később visszatérek.) Szóval, leszálltunk Como, Nord Lago vasútállomáson, esett az eső, a hegyeknek épp csak az oldala látszott a ködben-felhőben, és a szállásadónk csak két és fél óra múlva ért rá. Mit csináltunk? Hát várost néztünk Legesleginkább a dómot, ahol ugyan 10:00 - 10:30 -ig mise volt és turistákat csak utána engedtek be, de hátulra oda lehetett menni, egyrészt gyönyörködni (csöndes megjegyzés: ez már akkor bazilika volt, amikor Magyarország még bőven nem létezett) másrészt hallgatni az olasz nyelvű misét, és persze odabent az eső sem esett és a csomagokat is le lehetett tenni a földre ami szintén nem utolsó szempont. A rengeteg freskó és díszszőnyeg között egy egyszerű fa keresztelés-szobor ragadott meg, meg később Santa Liberata és Santa Faustina története. Ők nemesi származású testvérek voltak, apjuk ennek megfelelően szándékozott őket kiházasítani - csakhogy mindkét lány inkább Isten szolgálatát választotta, ezért megszöktek Lombardiába, és Como-ban bencés rendi kolostort alapítottak. Ami a történetből leszűrhető: Como egy békés, hegyek által védett település közel a határhoz (konkrétan a legközelebbi nagyobb vasútállomás már Chiasso, Svájc) és erősen áthatja a jó értelemben vett katolikus kereszténység. Egyébként a védőszentje Szent Abbondio püspök, akinek a 450-es években egy kiátkozással is járó hitvitája volt (aki érti-tudja a kora középkori keresztény belviták történetét, légyszi segítsen és ossza meg amit tud) utána pedig ő erősítette meg az egyébként nagyrészt "barbárok" (= közelebbről nem meghatározott, nem keresztény népek) övezte területen a kereszténységet. Ide s ezért érkezett aztán, kb egy évszázaddal később, a két nővér Liberata és Faustina. A dóm megtekintése után (s mert némiképp alábbhagyott az eső) átmentünt a Volta térre, ami kb második főtérként is értelmezhető. Alig egy sikátor választja el egyik irányban a főtértől, másik irányban a tóparttól, és éppen egy szicíliai tájételeket kínáló kirakodóvásár foglalta el a terület nagy részét. Meg egy egészalakos Alessandro Volta szobor. (Bevallom, amikor megmondták hogy ő ki volt, némiképp elszégyelltem magam hogy ezt nem tudtam. Illett volna. Az csak hab a tortán hogy ő is Como-ban élt, dolgozott, és itt is halt meg.) Betoltunk egy pizzát, pizzériásokat megkértük hogy vigyázzanak a csomagokra (ez előbb is eszünkbe juthatott volna) aztán további városnézés amíg a host elő nem került. A coachsurfing lényege, hogy tényleg egy átlag ottlakó életébe csöppenünk bele. Filippo laza időbeosztású, jókedélyű, némiképp szétszórt agglegény. Elég jól megértettük egymást annak ellenére, hogy az angol kiejtése meglehetősen latinos. Ezt egyébként szinte mindenkinél éreztem, angolul akar mondani valamit de teljesen olasznak hangzik. Meg kell tanulni olaszul, nincs mese Lepakolás után a helyi Tourinformtól lőttünk egy térképet, felszakadoztak a felhők, széplett a tó, kavicsgyűjtés közben bebizonyítottam hogy a legvízállóbb goretex sportcipő is csak addig vízálló amíg féllábszárig el nem talál egy nagyobbacska hullám. Kívülről megcsodáltuk a Como-i futballstadiont, ami leginkább abban különbözik a magyarországiaktól, hogy jachtklub és hidroplán-hangár van mellette. Mert egy középkori óváros közvetlen közelében ugye felszállópálya nagyon nincs, viszont jó üzlet a turistáknak fél óra sétarepülés során megmutatni a környéket potom 180 euro per két személy áron. Jó lett volna, ha van rá fedezet Helyette találtunk egy olyan templomot ahol ki volt állítva az a két miseruha, amiben a két nemrég szentté avatott pápa tartott Como-ban misét. Este megrohantunk egy Billát (helyi szupermarket-lánc) végtére a szállásadótól nem várhatjuk el hogy még főzzön is ránk, s begyűjtöttünk szinte mindent, ami egy igazi magyaros lecsóhoz kell. Filippo-nak szemmel láthatóan ízlett a főztünk, az meg pláne tetszett neki, hogy nem neki kell előállítania. A hír egyébként igaz, a hatalmas tejtermék-választékban tényleg nem találtunk tejfölt. A sajtok nagy része kemény, kisebb része mozzarella. Folyt köv mindjárt.

Most értem haza. Como-i tó GYÖNYÖRŰGYÖNYÖRŰGYÖNYÖRŰ. Élménybeszámoló majd lesz. Fapados, coachsurfing, péntek reggeli indulástól hétfő éjjeli érkezésig városnézésekkel kajával vonatköltséggel stb kb 80 000 Ft-ból kijött. Letettem a nagyesküt hogy megtanulok olaszul, és egy Star Wars napon ott leszek. Ki jönne? (A kérdés komoly.)

Boldog Star Wars napot! Linkjeim

Bomarr! Boldog szülinapodat!

Boldog szülinapodat Wilde!

Na ilyenkor szeretnék én Bp-n lennni.....

Boldog húsvétot mindenkinek! Arra jöttem haza, amit titkon reméltem: itthon vannak a fecskéim