Megtaláltam magamnak a pandémia és a bezártság idejére a legideálisabb olvasnivalót:
Dr. Nyiszli Miklós - Dr. Mengele boncoló orvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Ahogy olvastam a Saul Fiának is részben ez adta az alapot (nem láttam a filmet). Több könyvet olvastam már a megsemmisítő táborokról, meg a nácik általt elkövetett borzalmakról (férfiakról nőkről egyaránt), de ezek mindig történészek által megírt könyvek voltak.
Nyiszli Miklós viszont a saját auschwitzi élményeit írta meg 1946-ban, alig egy évvel azután, hogy kiszabadult és hazatérhetett. Sokkal megrázóbb egy túlélő szemszögéből olvasni ezekről a dolgokról. És nagyon nem is szépít semmin (mert hát mit lehetne szépíteni?), hanem kőkeményen leírja azokat. És ebbe beletartoznak a boncolásai is. Mivel orvos volt ezért ezeket a részeket sem hagyta ki, elég részletesen le vannak írva, és néhol érződik is hogy orvosibb szemmel néz bizonyos dolgokra. Érződik a reménytelenség is még az elején, mert még 1944-ben került be a táborba. Mivel eleinte semmi hírt nem halllottak, ki tudhatta hogy pár hónap és vége a háborúnak? Szerencsétlennek az volt a mákja, hogy orvos volt, mert így priviligalizáltabb helyzetben volt még zsidó létére is, a biztos halált is csak ezért kerülte el többször is. Amin lehidaltam az az volt, mikor Mengele engedte neki, hogy megkeresse lányát és feleségét a női munkatáborban, a krematórium parancsok is hajlandó volt egyszer segíteni a családján, hogy inkább németországi hadiüzembe kerüljenek mint a krematóriumba, valamint néha 1-1 SS őr is tett neki szívességet. De pusztán csak azért, mert Mengele elégedett volt a munkájával, valamint az SS-nek is ő volt ott az orvosa és többször segített rajtuk.,
Kell a könyvhöz idegzet, mert tele van borzalmas dolgokkal amiket nem részleteznék, de mindenképpen ajánlom elolvasásra