Én azt figyeltem még meg a harc közben, hogy Mando stílusához nagyon hozzátartozik maga a páncélja is, ösztönösen próbálta volna használni a védekezéshez többször is. Aztán koppant csóri, mikor elkezdett törni és rájött, hogy nem a beskar van rajta
Másik meg, hogy mintha a személyiségének is szerves része lenne a páncélja, a sisak meg főleg. Amíg nem volt rajta addig olyan volt mint egy megszeppent kisgyerek, aki nem mer megszólalni a felnőttek a között. Azt a savanyú képet... Bezzeg mikor visszakerült rá a sisak már egyből nem volt néma kacsa. Szerintem ez is egy szép karakterfejlődés lesz majd a végére, hogy merje azt a neveltetését leküzdeni, hogy nem szabad mutatnia az arcát.