Ma elmentünk osztállyal székesfehérvári börtönbe afféle tanulmányi kirándulásra. Százados úr másfél órán át mesélt a börtönéletről, a hierarchiáról, mi történik azokkal akik frissen kerülnek be. Durva dolgokat mesélt, említette a csicskáztatást is, meg hogy egyéb szolgáltatásokra is használják az újakat. Mesélte a szökéseket, pl. 90-es években egyik gyerekről nem tudták, hogy artista. Lementek az udvarra, mögötte páran bunyózni kezdtek, őrök velük foglalkoztak, addig a gyerek felmászott a villámhárítón, át a tetőre, majd onnan átugrott egy fára, de pont letört alatta az ág és eltört a lába. Ennyin múlott csak neki. Megbeszéltük a halálbüntetést is, pro-kontra, meg elmondta a saját véleményét is. Rabok hétköznapjai is téma volt, pl. ha tv-znek akk kevesebb a bunyó Meg a könyvtárban mindig a könyvlapokból csinálnak maguknak cigit.
Utánna kimentünk, volt ott egy rabszállító busz, beszálláskor az őrnek felmutattam buszbérletem, de csak röhögött . Voltak telefonfülkék is ahonnan kifele tudnak telefonálni, a Connecting People-t muszáj volt elsütni, egyik rab még integetett is az ablakból. Megnéztük cellákat is, a többfőseket is, meg a magánzárkát is, be is mehettünk, hihetetlen hogy milyen kevés helyük van nekik. Egyik osztálytársam bent volt még a cellában amikor az őr bezárta az ajtót, fél perc múlva tűnt fel hogy nincs sehol a gyerek. Szegényt bezárták
Ez az egész tartott 2 és fél órát, de marha érdekes volt, sok dolgot megtudtam a börtönbeli dolgokról, főleg hogy a Százados úr őszintén beszélt.