Na igen... a társadalmi elvárások. Azok is fantasztikusak. Legalább annyira nem szeretem, mint a feminizmust, vagy még ide sorolhatnék ezer más dolgot... (amit nem szeretek ) Értem, hogy a nőknek miért fontos megfelelni a "fantasztikus?" társadalom elvárásainak... bár itt is vannak kivételek. Én személyesen is ismerek ilyet, nem is egyet! Olyan körülmények között él, hogy semmiféle komolynak mondható társadalmi nyomás nem éri e területen, közelebb van a 60-hoz mint az 50-hez és mégis kétségbeesetten akar 22 évesnek kinézni, pedig senki sem várja el tőle... a többi hülyeségéről inkább nem beszélnék... felesleges lenne!!
Csak még egy példa, amit meg kívánok említeni: rengeteg olyan ifjú leányt, fiatal nőt ismerek, aki úgy vélekedik, hogy neki minden kell, őt mindenki szolgálja ki, kötelezőnek tartja, hogy párkapcsolata legyen, de neki a párja semmit ne szabjon meg, hagyjon neki szabadságot arra, hogy úgy élje az életét, ahogy akarja... szabadon, mintha nem is lenne kapcsolata. Bocsánat, de véleményem szerint a párkapcsolatok egyik alapja épphogy az egymásra hangolódás. Mi az, hogy neki semmit ne szabjon meg senki a kapcsolatában? Természetesen egy kapcsolat két emberen áll, két akarattal bíró emberen és ez a két akarat olykor ütközhet... de milyen kapcsolat az, amelyik nem igyekszik a közös nevező kialakítására? A kapcsolatban igenis mindkét fél szava fontos, nem csak a nőé!