K nevezetű kolléga írása az Xpress.hu-ról:
Vicces!
"A kritika akkoriban azt írta róla, hogy ezt a filmet meg kell nézni, majd azonnal el kell felejteni. A kritika első részével egyet is tudok érteni, a második része ostoba nyegleség, hiszen az ember nem azért néz meg egy filmet, mert az élménytől gyorsan szabadulni akar.
Tény, hogy Lucas 1977-ben forradalmat csinált az űrháborúk ábrázolásával, de nem az űrlátványvilág alkotásával, hiszen azt Kubrick előtte jóval megtette, és az Űrodüsszeia trükkjei sokkal élethűbbek és jobbak voltak, mint a Star Wars egyébként jól sikerült látványvilága.
Tizenévesként magam is rácsodálkoztam, mikor először bemutatták idehaza a Star Wars-t Csillagok háborúja címen, s még most is megvan a 45 forintos jegyem a könyv első kiadásában könyvjelzőként.
A folytatást már az NSZK-ban volt szerencsém megnézni, és emlékszem, a hitetlenkedők lincshangulatot teremtettek akkor, mikor idegesítő kérdezgetéseik és követelőzéseik után végül elmondtam nekik, hogy Vader Luke apja. Azt mondták, hogy az lehetetlen, hiszen akkor Kenobi tábornok hazudott. Ma már tudjuk, hogy Kenobi egyik legjobb tanítványa Gyurcsány Ferenc volt, aki megtanulta, hogy nem kell mindig az igazságot annak egészében kibontani, hiszen Kenobi sem tette. Tulajdonképpen ennél a pontnál bukott meg a film, hiszen ez az erőltetett folytatás indukálta, hogy szappanopera legyen a filmből. Hiszen a Return of the Jedi-ban már Leia-ról is kiderült, hogy a Skywalker család tagja, Luke testvére. A szememben már a látványvilágot tekintve is megbukott a film a sok gumimaszk, a vetített hátterek, a Muppet show-ból kölcsönvett figurák és megoldások miatt, a The New Hope Halálcsillagának erős makettszerűségétől, a kivetített császár kezdetlegességétől.
A filmsorozattal nem az a legnagyobb baj, hogy szinte minden alakjáról és történéséről könnyen be lehet bizonyítani, hogy lopás, hanem amiatt a fanatizmustól, amit a film kivált bizonyos emberekből. Egyszerűsítve, akinek tetszik a film, a szakértő, akinek nem tetszik, az nem ért a filmekhez.
Külön nagy hatása volt a film zenéjének, melyet magam is rajongva hallgattam. De csak addig, míg nem ismertem meg azokat a műveket, ahonnan lopták. Már Placido Domingo (természetesen ő sem ért a zenéhez), felháborodottan nyilatkozta, hogy a filmzenéje kísérteties hasonlóságot mutat Puccini Manon Lescaut című operájának egyik témájával. Természetesen Dvořák, Wagner, Muszorszkij és Rimszkij-Korszakov is a háttérben settenkedhetett, amikor a zene „ össze lett állítva”.
A filmsorozat természetesen kimagaslón termelt a jegypénztáraknál, s egész iparágak nőttek ki belőle. Ezen okok miatt az eredetileg egyetlen filmnek szánt sorozat hirtelen kilenc részes koncepcióvá nőtte ki magát, és a 2000. év lett megjelölve a teljes eposz elkészültének.
De a Jedi után Lucas leállt, hiszen a Star Wars-ra rákapatott generáció felnőtt, munkát keresett, megnősült, s félre tette az álmait. Ezt várta meg Lucas, hogy felnövekedjen az új generáció, és a régi pedig gyermekét elkísérve nosztalgikus élményekkel megnézze a folytatást. És a digitális technika fejlődését…
És a kilencedik rész körülbelüli időpontjára el is készült az előzmény, hiszen a szálak összegubancosodtak, és a saga is kezdett problematikussá válni. A cowboy elszerette Luke elöl Leilát, nosza, Luke Leia ikertestvére lett. Ez a nyolcvasnas években a Love story miatt a párnákat telezokogó kamaszlányok miatt volt fontos, amúgy is szerelem nélkül nincs eposz. A The New Hope ártalmatlan és impotens vágyakozása és a The Empire strakes back infantilis viháncolása után a Jedi-ban már aggódó szerelmesek lépnek elénk. Házasságról szó sincs, Luke pedig szerzetessé lesz. Ez részben komikus, részben az egyetlen lehetséges megoldás.
Tehát jött az előzménytrilógia mindenidők legbugyutább szörnyével, Jar-Jar Binks-szel, aki ellen komoly tüntetések is robbantak ki Amerikaszerte.
De megjelent a közel-keleti és keresztény teológiában alaptézissé szentesülő szeplőtelen-fogantatás tana, hiszen Anakin családfájának kiderítéséhez már valóban -1., -2. és -3. epizódot is forgatni kellett volna. Aztán jött a Ben-Hurból kölcsönvett kocsiverseny modern változata.
Eztán a klónok háborújába keveredtünk bele, ez egyébként a sorozat leggyengébb része, s végül a Sith-ek bosszúja próbálta a gordiuszi csomót megbontani. Sikertelenül… Ennek a címnek már semmi értelme, s erre a részre már végérvényesen rányomja a hatását a Harry Potter és a Gyűrűk ura-filmek.
A zene itt is számos nagy klasszikus mű zenéjéből lett összeollózva, s az embernek olyan érzése van, mintha Williams egyszerűen néhány hang sorrendjét megváltoztatva eladja ugyanazt a hangállományt más filmekhez. Ha valaki leül egy zongora mögé, majd eljátssza a két film zenéjét, azt látja, hogy az egyik a másiknak variációja.
A második sorozat egyrészt politikusabb, ugyanakkor vérengzőbb, de gyerekesebb is. Ez okozza a belső disszonanciáját. Ma már látszik, hogy a The New Hope a legjobb és legzártabb, a többi rész a ravasz üzletpolitika és a mozilobbi eredménye, hiszen a tévére átszokó amerikai közönséget vissza kellett vinni a mozikba. Ez sikerült is, hiszen az űr térélménye egy kicsi televízión nevetséges.
A Star Wars nem a világ legjobb filmje, gyanítom az első ezerben sincs benne, ugyanakkor mindenképpen a legsikeresebbek egyike. Siker és minőség szinte sohasem jelentik ugyanazt. A Beatles a könnyűzene talán legjobb és legkreatívabb alakulata, de messze nem a legjobb zene, s a Beatles összes dala kevesebb hangot tartalmaz és sokkal alacsonyabb minőséget, mint egy egyszerű Bach-szonáta.
De a Beatles szórakoztató, ahogy a Star Wars is az, nem kíván magas intellektust, magas érzelmi hevületet, mégcsak terhet sem rak a nézőre. Nincs benne katarzis, az egész alkotás egy hatalmas üst, ahol a kifosztott európai mesekincs, a közel-kelet és távol-kelet mesés vallási dinamizmusa feszíti eggyé ezt a sokszor otromba történetet.
Háborúit is lejátszották már az ókorban, technikai megoldásaiban rengeteg szerzett ötlet munkál. X-wing-jeinek híres rohama az angliai légi csata dokumentumainak másolata. Lucas nem mágus, hanem zseniális szélhámos. Mindenhonnan vesz, mindent összevarr vagy ölt, mindent elles. Kreativitásának hiánya ott mutatkozik meg, hogy minden egyéb próbálkozása bukás lett. Még az American Graffiti sem több egy aszfaltbetyárkodásnál.
Mégis örömteli, hogy megjelenik, hiszen őszre visszahoz valamit a nyárból, feledtetni hivatott a rosszabbodó időt, az iskolakezdést, a nyarak végi illúzióvesztést. Ennél többre nem hivatott."