Donát, tied a díj! Csak sikerül megérteni valakinek, hogy miről próbálok hadoválni Frenkie-vel ez ügyben már korábban is egy húron pendültünk. Aki velem kapcsolatban nem érti a lényeget az olvassa el Donáttól a fent kiemelt sorokat. Remekül tapintott rá a lényegre.
Kiegészítésképpen, noha egyetértek Donát példájával a párkapcsolatot illetően, véleményem szerint azon túl, hogy elfogadjuk és szeretjük a másikat minden hibája ellenére vagy éppen azokkal együtt, úgy egészséges, ha mindkét fél csiszolódik, idomul egymáshoz. Ami nyilván nem személyiségünk feladását jelenti, sokkal inkább a másik iránt érzett szeretetünk általi formálódás vagy mondhatni kiteljesedés, ideális esetben mindkét fél részéről. A hibákat, rossz tulajdonságokat elhagyjuk, vagy legalábbis redukáljuk őket a másik kedvéért, és viszont. Tehát egy egészséges kapcsolat kifejezetten jó személyiségfejlesztő/csiszoló is lehet. De ami a lényeg: ha szerelmes vagyok egy lányba, akkor a pozitív tulajdonságait tartom elsősorban szem előtt, arra nézek, azt figyelem és nem a hibáit gyűjtöm csokorba és olvasom a fejére. Igen, adott esetben akár ez is szükséges lehet, de mégis az erényei, a pozitív tulajdonságai a mérvadóak, és ennek fényében a negatív tulajdonságok elhalványulnak. Jól is nézne ki, ha mindig azt mondanák egymásnak, hogy "szeretlek, imádlak, de ezt meg azt k*rva gyorsan változtasd meg magadon/magadban, mert azt utálom". Pfff
Persze ezt az egészet filmek/könyvek/stb... terén csak hasonlatként írtam le (ahogy Donát is) nem kell 100%-ban rátolni a szóban forgó témára. De talán a lényeg kiérezhető belőle!