Tripoca City....
-Nocsak, nocsak.....-lépdelt lassú vontatottsággal előre, az alacsonyabb toronyépületek csúcsai fölé nyújtózó hídon Tripoca City helytartója, üdvözlő gesztusként eltartva a karjait a törzsétől, melyhez még egy széles mosolyt is mellékelt, megvillantva a tökéletesen ápolt fogsorát-, ….egy régi kedves ismerős.
Kyeteera nem mozdult azóta, hogy lelépett a hajója rámpájáról mellyel a híd kiszélesedő végében landoltak. Türelmesen megvárta míg az ellenkező irányból, a kormányzósági dóm árkádjainak árnyékából a helytartó és a biztonsági őrség néhány tagja egyenesen megindult felé. Mögötte, néhány lépés távolságra meghagyta az embereinek, hogy maradjanak ott amíg másra nem utasítja őket, tartsák nyitva a szemüket, továbbá ne hagyják lehűlni a hajó motorjait. Jod volt az, aki azért felelt, hogy a többiek figyelme ne lankadjon.
A klánvezér, a hozzá méltó testtartással konstatálta a rózsaszín bőrű twi'lek férfi közeledtét és azt a tényt, hogy az ő személyes testőrsége szinte tükörképeivé váltak a sajátjaival. Az épületet a landolóplatformmal elválasztó, falak nélküli közlekedőfolyosó elég széles volt ahhoz, hogy a két csoport a vöröslő horizontú naplemente előterében egy laza legyezőalakzatba fejlődjön fel egymással szemben, gondoskodva arról, hogy egyetlen négyzetcentiméter se maradjon figyelmen kívül.
-Ezek szerint még emlékszel a régi szép időkre. -reagálta le a magas twi'lek férfi szavait a rys-i nő, felmentve magát attól, hogy eltitkolja a város helytartója elől a megkönnyebbülését. Persze minden gesztust csak mértékletesen alkalmazott, így egy kívülállónak inkább tűnt távolságtartónak a hangja mintsem barátinak, közvetlennek. Azonban a twi'lek tekintet előtt semmi sem maradt titokban.
-Hát lehet azokat elfelejteni, kedves Ryatalla? -a karok immár majdnem a válláig emelkedtek, miközben a köztük lévő távolság lecsökkent egy-két lépésnyi távolságra.
-Kevesen szólítanak így, de akik a kivételek közé tartoznak azok a határtalan bizalmamat élvezik hosszú évek óta.
Kinyújtotta a jobb karját és engedte, hogy a helytartó lazán átfogja a szürkés-zöld kézfejét, majd először a homlokához érintse, végül pedig egy kézcsókot leheljen rá. A klánvezér eme gesztus jeleként pedig megjutalmazta a férfit egy mosollyal és egy fokkal enyhébb hanghordozással.
-A bizalom erre nagy szó, kedvesem. Főleg manapság. -jegyezte meg a férfi kiegyenesedve, kinek lazán összefogott, bársonykék köpenyébe belekapott a szél, feltárva többek között a derekához csatolt pisztolytáskáját és egyéb más szerkezetet amik egy egyszerű muníciós övvé varázsolták a dereka köré tekert széles bőrövét. A klánvezér csupán egy másodpercre pillanthatta meg a fegyvert, mert a férfi felajánlva a karját, mellé fordult, máris eltakarva azt és előzékenyen előremutatott a másik kezével. Közvetlen mosollyal közölte Kyeteerával, hogy tartson vele az épület falai közé ahol mégiscsak komfortosabban folytathatják a megkezdett beszélgetést. A klánvezért elfogadta az invitálást, azonban nem volt rest elpillantani a twi'lek orra előtt, egy távolabbi platform irányába melynek lapos tetején egy birodalmi szállítójármű pihent, körülötte pedig néhány alak egyenesen a szabvány fehér testpáncélt viselte mely már messziről fémjelezte a rohamosztagosok hírnevét. Kyeteera még utoljára visszapillantott indulás előtt a válla fölött és ez elég volt Jodnak, hogy végrehajtsa a következő parancsot. Magához intett két embert és míg a többiek lassan visszasorjáztak a hajó mélye felé, ők hárman, tisztes távolságban, de nem is túl messze lemaradva, követni kezdték vezérüket a gyanakvó pillantásaik kereszttüzében mellettük felfejlődő helytartó kísérőivel egyetemben.
-Meg kell valljam, szép munkát végeztél a városon Sednaar kapitány. -közölte Kyeteera miközben egyre mélyebbre jutottak a hatalmas dóm folyosóin, melyek rendkívül sterilnek ámde barátságosnak mutatkoztak az épület többi részével együtt melyek alkalmasint feltárulkoztak az útjuk során. A twi'lek férfi visszafogottan reagálta le a bókot, miközben a rá osztott szerepkörében tetszelegve újra és újra már jó előre kinyújtotta a szabadon maradt karját, jelezvén, hogy merre tartanak.
-A befektetéseidnek hála kedves Ryatalla, a legimpozánsabb gázkitermelő város lettünk a Külső Gyűrűkben, bár Bespin igyekszik a babérjainkra törni. -közölte továbbra is olyan hangon mely egyszerre tűnt nyájasnak és diplomatikusnak egyaránt, furcsa egyveleget alkotva, felfedve némi kényelmetlenséget melyet valószínűleg a találkozás okozott neki.
-Igen, igen, hallottam már róluk, de ők talán még Tripoca Cityn is távolabb esnek a kereskedelmi útvonalaktól. -tette hozzá a saját álláspontját Kyeteera, akiről csak nehezen akart a merev testtartás lehullani, még ha csak átvitt értelemben is.
A kis csoport -mely a helytartó őreinek a részéről is lecsökkent három főre, ami több mint valószínű nem a véletlen műve volt, hanem egyfajta udvariassági gesztus-, egy rövid lépcsősort hagyott hátra, hogy aztán egy előtérbe, majd onnan egy nyitott ajtón keresztül egy másik helyiségbe jussanak ahol már egy megterített asztal várta a helytartót és a klánvezért. A többiek egy másik irányba távoztak a helytartó személyi titkárjának közbejárásának révén aki itt fogadta őket, biztosítva a vendégeket a teljes kényelemről és az ahhoz tartozó szolgáltatásokról.
Ahogy mindketten magukra maradtak, az ajtó összezárult mögöttük, majd Sednaar udvariasan kihúzta az egyik széket, így csalva közelebb Ryatalla Kyeteerát az ételekkel és italokkal megpakolt asztalhoz. A rys-i nő -bár prominens vendégnek számított, mely amúgy felmentette volna a következő mozzanattól-, egy főhajtással megköszönte az előzékenységet és fél perc elmúltával így már az asztal mellett ülve folytatták a csevejt.
-Még nem is volt alkalmam megmondani, hogy mennyire sajnálom ami Orwellen és Quarán történt. -adott hangot az együttérzésének a helytartó mielőtt még bármelyikük is a gondosan elrendezett evőeszközök után nyúlt volna.
-Ezek szerint a hírek leelőztek engem.....és ha jól láttam akkor a Birodalom is. Ha nem tévedek. -fonta össze az ujjait az álla előtt Kyeteera, fürkészve a búsásan megpakolt tálak tartalma fölött Sednaar arcrezdüléseit.
A twi'lek férfi felsóhajtott és megrázta a fejét. Tekintetét lesüllyesztette valahová kettőjük közé, míg a hegyes, ám gondosan ápolt karmokban végződő ujjai ökölbe szorultak az asztalterítő fölött, mely színében tökéletes kiegészítője volt a fehér falaknak.
-A Birodalom. Ne haragudj rám Ryatalla. -ereszkedtek meg a széles vállai ahogy tüdejéből kiszökött a levegő nagy része és megnyilvánulásai egészen új dimenziókba költöztek. -Érzem gyanakvásodat a hangodból, de a birodalmiakhoz semmi közöm. Tripoca Citytől eddig sikerült távol tartanom őket, de Tripon City már betelt a vevőkkel és kénytelen kellett megnyitnom a helyi ellátóközpontokat a számukra. Az a talaj melyen eddig egyensúlyoztunk, tudod.....
-Tisztában vagyok vele Sednaar. Nem kell folytatnod. -mondta , megszakítva a férfi önmarcangolását és megemelte a poharát melyet időközben egy felszolgálódroid megtöltött. -Amit tudni akartam megtudtam.
Sednaar felpillantott, miközben ujjai lassan elernyedtek. Hirtelen nem is tudott mit mondani, csak önkéntelenül leutánozta a nő mozdulatát.
-Az üzletre. -mondta Kyeteera a pohara fölött.
-Nem, nem. -ellenkezett a helytartó. -Ez mindig is a kettőnk üzlete volt. Ha te akkor nem segítesz, nem sikerült volna így felfuttatni ezt a két várost. Szóval kedvesem....a kettőnk üzletére, és...... a régi szép időkre. -a tószt lezárásának jeleként sokat sejtetően elmosolyodott, mire a nő is hasonlóképp reagált egy pillanat alatt tüntetve el a köztük lévő láthatatlan falat melyet az idő emelt közéjük. Ők ketten legalábbis ennek vélték a dolgot. Illetve majdnem.
A vacsora pont addig tartott mire odakint teljesen besötétedett. Egy teraszon álltak mindketten, a dóm tetején és ezzel együtt a felhők közt lebegő város legmagasabb pontján, ahonnét tökéletes rálátás nyílt a csillagokra és a toronyépületek, antennapóznák erdejeire. A sötétség magával hozta a hűvösebb légáramlatokat is, de ez közel se volt zavaró kettőjüknek. A régi közös emlékek felelevenítése messze sodorta őket a jelenkor környezeti hatásaitól.
-Kapitány. Igen ezt mondtad. A jó ég tudja, hogy mikor neveztek így utoljára. -nézett fel a mellvédre támaszkodva a twi'lek férfi egy újabb témát adva maguknak a beszélgetés folytatásához, mely kis szünetekkel ugyan, de folytonos volt, akárcsak a fejük fölött zajló légi-közlekedés. Legfőképp teherhajók szelték át az égboltot, ioncsóvákat rántva maguk után a csillagok közé szökkenve. A Külső Gyűrűk gázkitermelői ugyan távol voltak a Magrendszerek világaitól, de termékeik java részére még a Peremvidékeken is kereslet mutatkozott. Legfőképp üzemanyagot importáltak a testvérvárossal egyetemben mely a szomszédos bolygó légkörében lebegett a számos kitermelőüzemmel együtt. Tripon és Tripoca City szektorok tucatjainak és azzal együtt magán-, és kereskedelmi flották százainak biztosította az ellátást. Tripoca City volt a legnagyobb és egyben a közeli időkig az elzártabb terület az idegenektől. Egykoron középpontja volt egy olyan szervezetnek mely világok sokasága fölött uralkodott semlegesítve magát a Régi Köztársaság eszméitől és határozataitól. Egy befolyással bíró klán őrködött az egész felett, melynek egyik oldalági képviselője ide alapozta be magát. Sandeers kapitány évekig szolgálta a klánt, mely bányászati jogaival állandósult megélhetést biztosított családok százezreinek és általános megbecsülést szerzett klántagjainak. Egészen a háborúk eljöveteléig, ahol már nehéz volt biztosítania semlegességét és függetlenségét. A kitermelőhelyek száma megcsappant az idők folyamán, melyet hol erőszakkal szereztek meg a nagyobbak, hol pedig a megmaradt területek egységességét biztosítva, áron alul voltak kénytelenek értékesíteni. Végül Ryatalla Kyeteera, klánjának utolsó örököse, a vagyonának jelentős részét ide fektette be, az utolsó legnagyobb kitermelőhelyek egyikébe, bízva a kedvező jövő eljövetelébe.
-Emlékszem amikor még apám oldalán harcoltál a kalózok ellen. -húzódott közelebb maga is a mellvédhez, elvonatkoztatva a horizonton még feltornyosult felhők csúcsán trónoló Hapan Csillagköd látványától, mely lassan majd az égbolt jelentős részét „bekebelezi” magának.
-Jó vezér volt az apád. Nem csak a rys nemzedék lehet rá büszke.
Most Kyeteerán volt a sor, hogy élvezze a bókot, melyet az egyre közvetlenebbé vált beszélgetés szinte kitermelt magából.
-Nagyon kedvelte Orwellt. Azok a bányák.....-Sandeers hitetlenkedve csóválta meg a fejét.
-Amikor a Birodalom átvette, belebetegedett. -folytatta Kyeteera komoran, uralkodva az érzelmein amik apjához kötötték.
-Sajnálom, hogy nem lehettem vele az utolsó napjain.
-A fiaként szeretett téged. -mondta a nő, odafordulva. -Még az utolsó perceiben is téged emlegetett.
-A Kyeteera-Ház sose tesz különbséget a fajok között.....mondta sokszor mikor együtt voltunk. Kár, hogy a szertartást már nem élhette meg.
-Az csak egy ceremónia lett volna. Hagyomány az ősök tiszteletére. A lényeg ott rejtőzött benne, valahol itt. -emelte fel a tenyerét a férfi mellkasához. -Úgy voltál neki a fia, ahogy én az ő lánya.
Sandeers újra elmosolyodott a szavakhoz fűződő emlékeken melyek egymást követték akárcsak mint filmszalagon a képkockák, miközben csak lassan tudatosult benne, hogy Ryatalla tenyere nem mozdult a mellkasáról. Hosszú másodpercek teltek el, mire lenézett a széttárt ujjakra, melyek rásimultak domború mellkasára, majd megemelve a tekintetét a rys-i nő szemébe nézett, melyek elárulták véglegesen a klánvezért. A függőleges vonalként rá meredő pupillák körül csillámlott az írisz, akárcsak a szemüreg környéki pikkelyek lemezkéi. A twi'lek férfi lassan megfogta a nő csuklóját de rögtön megérezte a karban rejlő erőt és akaratot. A kezdeti elhatározását így kénytelen kellett de elvetette és helyette a szavak útjára lépet, melyek csak nagy nehezen akartak előjönni a kiszáradt torkának mélyéről. Kyeteera félreérthetetlen tanúbizonysága a feléje áramló feromonok özönében kis híján teljes szótlanságra ítélték.
-Rya......ez most nem az az alkalom, hogy.....
A hangjában rejtőző elutasítás kevés volt ahhoz, hogy a nőt eltántorítsa a vágyaitól. Közelebb húzódott a férfihoz és másik kézfejének ujjvégeivel játékosan vonalakat rajzolva a lekkui felszínére, melyek körbetekeregtek a helytartó vállai fölött, keresztülhaladván a mellkasa előtt, ott, ahol a nő tenyere továbbra is megpihent. A férfi lélegzete elakadt, egy pillanatra lehunyta a szemét, átadva magát a felemelő érzésnek. De aztán erőt vett magán és eltartotta a mellkasától a nő tenyerét.
-Kérlek......Ha valóban fontos neked az a fogadalom, akkor ezt nem folytatod. -suttogta halkan, csupán kettőjüknek. -Még egyszer ne kövessük el ugyanazt a hibát.
Kyeteera egy röpke pillanatra átengedte magát a sértett nő ideálnak, majd maga is belátta, hogy a férfi igazat mond.
-Szóval akkor ennyi és nem több. A kapitány újra visszahátrál.
-Nem kedvesem. Csupán tisztában van a saját helyzetével.
-Nos, ha így látod még most is jónak...Az apám egyetlen tévedését mikor hozzáadott ahhoz a...
-Kérj bármit és megadom. Csak ne sodorj újra olyan helyzetbe mely fájdalommal ér véget.
-Rendben Sandeers kapitány, nem neheztelek rád. -Kyeteera elhúzódott a twi'lek férfi elől és újra a panoráma látványának adta át magát. Sandeers is igyekezett visszanyerni a józanságát, hagyta, hogy a távolság nőjön köztük. -Maradjunk meg annak amik az újbóli találkozásunk előtt voltunk. Ennek tudatában kérlek biztosíts a hajómnak egy biztonságos hangárt és embereimnek egy lakosztályt egy nem feltűnő helyen. Később kigondolom, hogy hogy legyen tovább. Nem akarok a terhedre lenni.
Kyeteera érezte, hogy nem egészen úgy sikerült a távolmaradása a sértettségtől ahogy eltervezte. A nyelve meggondolatlanabbul járt mint a gondolatai.
-Rya, ez a te otthonod is, jól tudod. -tárta szét a karjait, jelképesen utalva a városra. -Nem kell ilyet mondanod.
A rys-i nő elfordult, félig elrejtve az arcán átsuhanó szomorú árnyékot.
-Tartok tőle, hogy az én otthonom már nem több mint egy romhalmaz.
