Skythdor....
Arikan ideges és feszült volt. Nem, ez nem teljesen így igaz -javította ki a saját lelkében tomboló érzelmi viharait-, egész egyszerűen a megsemmisülés határán volt. Minden, minden kicsúszott a kezei közül. Pedig hónapokkal ezelőtt még.....
Felsóhajtott....
….minden másképp festett. Élvezte...Mit élvezte, szinte fürdött a Birodalom Urának kegyében. Skythdor az öve volt. Övé és senki másé. Azok az ostoba és primitív chelairok mind kipusztultak vagy elmenekültek innen, meghagyva a planéta tulajdonjogát azoknak akik meg is érdemelték. A magriasok még talán sose érezhették magukat oly gazdagnak mint akkor.
Újra felsóhajtott, mélyebben, mellkasának legelrejtettebb zugába lélegezve a horizonton csúcsosodó hegyek felől érkező friss levegőt, melyek felüdülést jelentettek az állandósult gépi kenőanyagok és hajtóműfüstök által terhes idők közben, melyet a birodalmi erők oly sulykolt jelenléte termelt. Amerre csak ellátott a rezidenciája teraszáról, mindenhol ott nyüzsögtek eme fémgépezetek, teleokádva Skythdort a bűzös leheleteikkel. A Hapan Csillagköd közelsége és az ott folyó harcok egész egyszerűen felrúgták a korábbi terveit, hogy kormányzósága égisze alatt egy teljesen új birodalmat építsen ki a saghírok által uralt űrben, sőt mi több, talán még a nem túl messze lévő Ghadeát is érdekei alá tudta volna hajtani. De mára mindezen álmodozásoknak végett vetett és immár a puszta létét fenyegető veszélyek csillapítására fordította maradék erejét.
Valahol alant, a korábban fehéren csillámló utcaépületek között -melyek mára hamuszürkévé váltak- valami erősen odacsattant valamihez, -tán kő a fémhez- aminek nyomán lövés dördült, fémjelezve egy sugárvető, de legfőképp annak gazdájának dühös jelenlétét. Ezt követően sikoly kúszott fel a kormányzósági épület falain, mely átmászott a mellvéden, hogy aztán Arikan összerezzenjen rá.
Ez lett hát Skythdorból. Elégedetlenkedő magriasok és elégtételt követelő birodalmiak ellentéteinek színhelye.
-Az imént jelezték, közeledik a nagykövet hajója, kormányzó úr. -hajolt meg egy ösztövér alak pár perccel később Arikan irodájába lépve és akárcsak a legtöbb köztisztviselőről, róla is lerítt, hogy legszívesebben teljesen máshol lenne mint itt, a rothadó káosz közepén.
-Közölje a nagykövettel, hogy itt fogadom őt. -mondta Arikan elmélázva, félig még visszafordulva a hátrahagyott erkély felé.
-Igen, kormányzó úr. -döntötte meg a törzsét az alak, majd elsomfordált, vissza a saját kis privilégiumába, ahol tovább aggódhat a sorsát illetően. Mert itt mindenki aggódott, legfőképp magáért.
A Perceptor olyan közel merészkedett Skythdor légköréhez, amennyire a hajó rendszerei csak engedték ezt a szűkre vett távolságot. Lasard kapitány izgalommal leste a manővert melynek során a bolygó glóbusza növekedésnek indult a széles kitekintő ablaksor előtt. Ha most egy korábbi generációkhoz tartozó rombolót vezényelt volna eme mélységbe, nem aggódott volna; egy Venator-osztályú hajóval bármikor belemerült volna egy viharokkal megtépázott bolygó légkörébe is, de ezeket az újfajta hadihajókat -melyeknek fenntartása vetekedett az alant elterülő bolygó éves gazdasági összbevételével-, nem erre a célra gyártották. De Grimson tábornok ragaszkodott eme manőverhez még az ő részletekbe hajló ellenvéleménye ellenére is, melyet igyekezett a leghiggadtabban előadni. Mielőtt azonban még a tábornok elméjének állapotát tette volna kérdésesé, Grimson felfedte valódi szándékát. Így akart nyomás gyakorolni Skythdor kormányzójára aki szerfelett kacérkodott a Birodalom parancsaival, annak a kiterjed szervezetnek az utasításaival melyre felesküdött. Most majd ez a kis demonstráció és Grimson személyes fellépése más belátásra fogja bírni. Egy birodalmi csillagromboló ily közeli látványa a bolygó felszínéhez még a legellenvetülőbb bolygó vezetőjének is meg tudta változtatni a hozzáállását és véglegesen meg tudta fosztani őt a makacsságától.
Lasard kapitány intésére a Perceptor befejezte az ereszkedést, mellyel egyetemben úrrá lett a legénységen a megkönnyebbülés. A kiegyenlítő-rendszerek teljes kapacitással igyekeztek ellensúlyozni a gravitációs erőket, melyek le akarták rántani a monstrumot a bolygó egéről. Újabb példája a természeti erőkkel folytatott örökös harcnak.
A csillagromboló hasi részén, a hatalmas dokkoló öböl mélyéből, egy űrkomp bontotta ki a hatalmas szárnyait, hogy aztán egy villanás kíséretében átlépve a derengő védőpajzsokon, megkezdje útját a lenti zöld és barna foltokkal tarkított világ felé. Az utastérben, a zöld egyenruhájában, Grimson is szentelt egy röpke pillantást a pilóták válla között az úti céljának és miközben az első tiszt közölte vele, hogy már várják őt odalent, felvázolta magában azokat a módszereket melyekkel élni fog, hogy Arikan kormányzó többé ne okozzon gondot a terveiben.
-Ismeri őket? -pillantott hanyagul át a válla fölött a nagykövet, miközben ugyanezzel a gesztussal húzzta le az ujjairól az igen nagy becsben tartott, fekete bőrkesztyűjét.
A kormányzó vele szemben állt, íróasztala mellett, döbbenten, hitetlenkedve azon amit lát az valóban ott történik e a szeme előtt, az ő irodájában. Jobb karjának ujjhegyei az asztalának szélét érintették.
-Végül is nem számít, hogy válaszol e -folytatta hétköznapi társalgási stílusban Grimson nagykövet, megszabadulván a szűk kesztyűjétől-, látom magán, hogy igen.
A háta mögött füstölgő hullák beterítették az impozáns, saghír motívumokkal tarkított vastag szőnyeg jelentős részét. Arikan torka úgy kiszáradt mint a tatuini dűnék végtelenje. Az előljáróinak jelentős része ott feküdt az irodájában, egy pár fős rohamosztag különítmény lába előtt, akik úgy ejtették őket egyenként az orra elé, mintha lisztes zsákok lennének. A testekből felszálló füst kesernyés szaggal terjengett a magrias férfi magánrezidenciájának falai között.
-Gondoltam megkönnyítem a dolgát. -mondta büszke tartással a birodalmi küldött. Arikan értetlenkedve és totálisan elsápadva pillantott fel a méregzöld egyenruhájában pózoló férfire. Grimson látta a kormányzó szemében a jelzést, így igyekezett kissé bővebb lére ereszteni a mondandóját.
-Tudja, Őfelsége igen elégedetlen. -indult el lassan az íróasztal mögött terebélyesedő ablak felé, hátrakulcsolt kezekkel, minden nemű késztetés nélkül, pusztán önszántából. -A birodalmi kincstár ha úgy tetszik, csak úgy kong az önök adományaitól.
Adomány? -nézett a nagykövet után Arikan, furcsállva annak szójárását. A birodalmiak aztán nem rejtik véka alá a felsőbbrendűségüket. Igazság szerint ő sokáig potenciális szövetségest látott bennük, nem pedig egy uralkodói osztályt mely beférkőzik a magriasok érdekképviseletei területeikre. Rossz üzletet kötött, ezt már korábban belátta. Egy, a sok tévedései közül. Immár legszívesebben elmenekült volna a téboly elől mely körbevette őt végérvényesen. Titkon újra a füstölgő lyukakkal telített hullákra pillantott. A sorsát senki se kerülheti el -nyelt egy nagyot, latolgatva a jövőjét.
-Gondoltam segítek önnek kissé előrelendíteni eme megtisztelő cselekedetet és hatékonyabbá tenni a népének munkásságát abban, hogy továbbra is kiemelkedő helye legyen a birodalmi tartományok rangsorán. Tudja, -fordult el a panorámától, melyen eddig végigmeresztette a tekintetét- igen nagy verseny alakult ki a szektorok között, hogy magukénak tudhassák a birodalom hadseregének támogató erejét. Sokan, egyenesen a nyerészkedő söpredéktől menekültek Őfelsége kegyeihez.
Arikan egy percig se hitte el a nagykövet szavait, ám ellenszenvét a hallottakkal szemben magában tartotta. Mégis, érezte, szólnia kell valamit. Menteni a menthetőt, az életét.
-Őfelsége lekötelezett mikor segített eltüntetni a chelairokat. -rebegte a kiszáradt ajkain keresztül.
-Na látja! -Grimson arca mintha felderült volna azon amit hallott, vagy tán csak ahogyan eljutottak a füléhez a kormányzó szavai. Mindazonáltal a következő pillanatban már egy kiéhezett és valódi érzelmeit titkon tovább nem tartó fenevadként tért vissza Arikan elé. -Hát akkor mégis hol van a köszönet kormányzó? Hol van az áldozatuk? Az adó melyet ezeknek az embereknek kellett volna beszednie? -mutatott rá a tetemekre.
Arikan hátrahőkölt a férfi tekintetétől és az arcára áramló leheltének melegétől.
-Ön, kormányzó, eljutott addig a pontig mely kegyvesztetté nyilvánítja önt Őfelsége részéről.
Odaintette magához a rohamosztag két tagját.
-Elvezetni!
A két testpáncélos és állig felfegyverzett katona közrefogta a sorsába lassan beletörődő kormányzót.
-Egyelőre házi őrizetben tartom önt. -közölte vele Grimson, mielőtt hátrahagyták volna azok hárman az irodát. -Onnan módja lesz végigkövetni, hogy a Galaktikus Birodalom miként szembesíti népével az ön árulását Őfelségével szemben.
Arikan a legrosszabbat sejtve a fejét kezdte rázni, de hasztalan. Miközben közrefogva kifelé lökdösték, motyogása érthetetlenné vállt. Pedig ha egy magrias meghallotta volna, akkor elkönyvelhette volna, hogy Arikan kormányzó mindvégig kiállt a népe mellett. Mindenki mást azonban hidegen hagyott a könyörgés.
Ami ezek után következett, azt a történelmi adattárolók már számos alkalommal a rémuralmak szócikk alatt fejtették ki. Amit ebből eddig Skythdor tapasztalt csak ízelítő volt. A Galaktikus Birodalom nem kegyelmezett árulóinak.