Oldfighter

Van hatvan kérdés, nyugi

Akkor most "dübörög" Louis Amstrongtól a Wonderfull World, mi?

27 perc alatt 134. Van remény

Hát ha ez csak Steames lesz batyhatjuk. :S

Túl bunkók vagyunk a Való Világhoz

Ghadea.... -Az ég szerelmére Clive, már azt hittük, hogy valami történt veled. A szobában hologramként jelen lévő alak félrehordta egy másodpercre a pillantását, kerülve Asyle aggódástól terhes tekintetét. Nem volt kérdéses, hogy a nő ajkairól felszabadult sóhaj csak még jobban előtérbe helyezte a Clive Reese őrnagy bűnbánatát. -Ne haragudj, hogy nem szóltam, de......de nem tehettem mást. A férfi szavai talán még több féltő érzést váltottak ki a fiatal nőből mint ezelőtt bármikor és ezt el se titkolhatta előle. Arckifejezése elárulták az érzelmeit. -Nézd -folytatta Clive Reese kicsit elvonatkoztatva attól, hogy akihez beszél az éppen a kedvese, akivel sose verték nagy dobra a kapcsolatukat, továbbá elvonatkoztatva attól is, hogy most egy ölelésre vágynának tőle a legjobban-, azt nem mondhatom el, hogy hol vagyok, de fontos, hogy tudatosítsd az elnökasszonynak, hogy távollétem ne keltsen feltűnést annak a Grimsonnak. -Tudnak Draianról, Clive. -mondta mielőtt bármit is ígérhetett volna. -Legalábbis több van a tarsolyukban mint sejtés annak a helynek a mibenlétére. -De hisz minden adatot töröltek onnan és a Ghadeán fellelhető adatállományokból is. -furcsálta az egészet a férfi a homlokát ráncolva. -Nem találhattak ott semmit se, hacsak nem így igyekeznek valami terhelőt kicsikarni, hogy még jobban bebetonozzák magukat a rendszerben. -Nem tudom, Clive. -mondta őszintén. -De most talán egy ideig fellélegezhetünk. Grimson ugyanis Skythdorra ment. -Hogy?! -Azt mondta, pár napig most távol lesz. Információink szerint valami történt Skythdoron amiatt szükségessé vált a jelenléte. -Hm, talán ez még az előnyünkké is válhat. Értesítem az ezredest. -Ezredest?! -hökölt hátra Asyle, mintha a szó egyenesen kirántotta volna őt a lelki gyötrelmek zegzúgából. A gondolataitól összezavarodottan rázta meg a fejét. -Clive, kiről beszélsz? Dynia Loraney percek óta nem mozdult, csak bámult kifelé az ablakból, az irodája előtti kertre, az azokat behálózó díszkövekkel kirakott ösvényekre......a rohamosztagosokra, kik most a plasztoid bakancsaikkal gyalázták meg azokat. Ghadea ezen félgömbjén a szokásos verőfényes délelőtt honolt és ez valami vigaszt nyújtott Dyniának kinek gondolatai messze innen jártak, túl a csillagokon, a kóbor aszteroidákon és lakott rendszerek sokaságán. Ugyan pontosan nem tudta, hogy Mariner merre is található amikor felnéz a kék égboltra, de ő most pontosan oda képzelte el az apró világot, ahová véletlenszerűen felemelte a tekintetét. Tenyereit óvón a hasára fektette és akaratlanul is a távoli jövőt fürkészte. Egy olyan világot ahol fia boldogságtól és örömöktől gazdagon fog felnőni szerető szüleivel és testvérével. De tudta, mindez túl szép, hogy igaz legyen. Figyelembe véve a jelenben zajló eseményeket melyekre mikor visszaterelte a gondolatait, olyan érzés fogta el, mintha korbáccsal sújtottak volna le rá. -Elnökasszony. -szólt egy hang mögötte miután kitárták az iroda ajtaját. -Megérkeztek a vendégek. Dynia megfordult, kizökkentve magát a merengésből. -Engedje be őket Val. A személyi titkár fejet hajtott, majd félreállt az útból, hogy helyet adjon a folyosón várakozóknak. Az élen egy középmagas, rövidre nyírt hajú férfi bukkant fel, a szokásos egyenruhájában és rögtön magára vonta Dynia figyelmét, aki elmosolyodott az ismerős arc láttán. Bár az ezt követő kézmozdulatokban volt némi megfeddést szimuláló szándék is. -Reese őrnagy, nem ezt érdemeltem magától. -Elnökasszony. -biccentett halvány mosollyal a férfi és a kezeit hátrakulcsolva pillantott maga mögé, ahol két további segédtiszt felvezetésével egy jóval markánsabb, erősen kopaszodó, és idősebb alak bukkant fel, Dynia számára nem egészen ismerős katonai öltözékben mely csak nyomokban emlékeztetett azokra melyek nap mint nap feltűntek a hivatali központ folyosóin vagy a csekély létszámú bázisok egyikén. Ezzel szemben az arcán egészen másfajta reakciók jelentek meg, ahogy a magas rangját az egyenruháján viselő férfi kilépett kísérőinek köréből és megállt Dynia orra előtt. Reesenek úgy tűnt, mintha a nő egy kísértetet pillantott volna meg. De ő egy másodpercnyi bizonytalanság után úgy döntött megteszi azt a lépést amire már azóta készült, hogy kiszálltak a siklóból. -Elnökasszony, kérem, engedje meg, hogy....-kezdte is volna el a kölcsönös bemutatást az udvarias szokásoknak engedelmeskedve, de a felettébb elsápadt Dynia a torkára forrasztotta a szavait, mikor levegőhöz jutva, bizarr hang hagyta el az ajkait. -Apa?! -Lányom. -mondta az érzelmi jelek legapróbb látható formáit is mellőzve és csak a legtapasztaltabb beavatottnak tűnhettek fel a hangjában azok az apró, már-már érzékelhetetlen jelzések melyek az érzelmei mellőzésének csupán ügyes hamisításairól árulkodtak. -Nem, az nem lehet.... -Öööö -jutott el a zavarodottság a tetőfokáig Reese fejében és már érezte, hogy kezdi elveszíteni a fonalat-, valaki megmagyarázná kérem? -Kérem, ne haragudjon rám őrnagy, hogy ilyen helyzetbe hoztam. -közölte az ezredes, megkerülve az iroda közepén lévő asztalt, egyelőre kerülve a lánya hitetlen tekintetét. -Még abban sem voltam biztos, hogy a lányom felismer annyi idő után. Dynia valahogy felülkerekedett a szótlan és mozdulatlan bénultságán mialatt a háttérben a titkára csendesen behajtotta az ajtót. -A holoképek azért elég jól megőriztek téged. -Óh, hát persze. Khm...-köhintett zavarában a férfi és kereste azt a pontot a lába alatt heverő szőnyegen amiben fúrhatná a tekintetét. -De hisz a neveik....-Reese még most sem fogta fel igazán, hogy amit lát és hall az a valóság és nem csupán holmi hallucinációk játéka és esetleg még most is ott van azon a titkos bázison ahol csupán egy kísérletnek teszik ki éppen..... -A Loraneyt a nevelőapám lévén kaptam. -mondta Dynia lassan közelebb somfordálva az apjához. -Saját gyerekként szeretet, egészen a halálig. -Nagyon sajnálom ami vele történt. Kiváló ember volt. Dynia félrebillentette a fejét. -De hisz te nem is ismerted. Anyám évekig gyászolt a halálod után....vagyis azután, hogy azt hitte, hogy meghaltál. Az ezredes vállai megereszkedtek, mintha egy tetemes súlytól szabadították volna meg és lassan kihúzta az egyik előtte lévő széket a helyéről. A többiek is lassan köréje gyűltek, kiválasztva a maguk helyét. -Nagyon is jól ismertem őt. Tudtában voltam mindennel...vagyis a dolgok legtöbbjével ami körülötted és anyád körül zajlott, egészen mostanáig. Dynia megrázta a fejét és már a hallgatásba burkolózó Reesere is kipillantott, mintha kezdené felfogni, hogy Reese nem több egy cinkosnál aki valahogy összejátszott az apjával kitermelve a hazugságokat. -De mégis hogyan? És egyáltalán mi ez az egész? Hogy kerülsz elő? Hol voltál eddig? -Kicsim, -nyújtotta ki a karját az ezredes lepillantva Dynia gömbölyű hasára-, kérlek nyugodj meg. -Nyugodt vagyok, apa. -ült ki hirtelen az évek óta felhalmozott fájdalom Dynia arcára. -Csak értetlen. -A támadás csak egy mese volt, egy álca mellyel az akkori feletteseim garantálták a tökéletes sikert. -folytatta az ezredes a múlt ködébe vesző emlékek felelevenítését, mellyel gyökeresen megváltozott az addigi élete. Kezében ide-oda forgatta a félig kiürült poharát. Körülötte mindenki egy emberként hallgatta őt. Tekintette leginkább a frissítőjének mélyére révedt. -Sokáig Draianon voltam, egészen addig míg el nem készült a jelenlegi bázis. -És te önszántadból jelentkeztél erre az egészre? -kérdezte Dynia ügyetlenül kerülve el a megvetés hangjait, melyek így felszínre kerültek. A tudatalattiját és azzal együtt az érzelmeit nehéz volt uralnia. -Nem volt könnyű döntés lányom. De anyád és én, akkor már nem voltunk együtt, elhidegültünk egymástól, csak te még túl pici voltál, hogy ezt felfogd. -De hisz, nekem erről anya sose beszélt! -újabb fordulat a hangjában az érzelmek viharában. -Túlságosan is szerettünk téged mindketten, hogy elmondja neked az igazságot. Bár gondolom a halálom után anyád már ezt nem érezte fontosnak. Mindegy. -sóhajtott fel. -Új társat talált aki talán sokkal jobb férje volt mint én bármikor. Dynia hallgatag forgatta a szemeit, jelét adva a múltban való kutakodásra, a jelekért, melyekkel igazolni tudná apja szavait, vagy egyenesen megcáfolni azokat. Az eredmény azonban váratott magára és ez idő alatt az ezredes folytatta amibe belekezdett. -Tellay Rentlow kapitány meghalt, hogy megszülethessen az akit most itt látsz a szemed előtt. -mutatott végig magán egy mély sóhaj kíséretében. -Miért? Miért adtál fel mindent? Miért mondtál le rólunk? -mondta ki a súlyos, szemrehányó szavakat, új lendületre kapva. -Az okokat valószínűleg kimagyarázásnak vélnéd, de hidd el nekem, hogy nem volt olyan nap mikor ne rád gondoltam volna. De most szerintem térjünk rá arra a pontra amiért itt vagyunk, ha persze nem haragszol. Csak nem szeretném mással traktálni a jelenlévők többségét. Dynia még hosszasan fürkészte az apja tekintetét, de aztán arra a belátásra jutott, hogy akármennyire is kézenfekvőbb válaszokat akart kapni az apjától, de a körülmények mást kívántak. -Rendben. -mondta kissé összeszedve magát. -Hallgatlak. Dynia apja egy röpke hatásszünetet tartott mielőtt újra megszólalt volna. -Amit most hallani fogsz az örökre meg fogja változtatni Ghadea sorsát. Tudnod kell, hogy amiről most felfedem a titkot az mindvégig ennek a bolygónak és ennek a népnek a jövőjét szolgálta. Dynia gyanakvóan méregette az apját, egyelőre nem tudva hová tenni az elhangzottakat, bár kétségkívül zavarta a dolog. Néhány perc elteltével pedig már levegőt is elfelejtett venni, annyira hatása alá került azoknak a szavaknak melyeket a rég nem látott és halottnak hitt apja mondott neki. Nem, ezt a napot teljességgel másképp képzelte el.

Boldog szülinapot, így szerényen, visszafogottan. Egy 29 éves már kellőképp tudja, minden szó nélkül, hogy bizony vén f*sz. :D

No ez már nekem is itt csücsül a gépemen, el kéne kezdeni.

Ez a szép új neoliberális világ, bele lehet dögölni kéremszépen. Én meg hó végén kezdek suliban, apró lépés, de k*rva nagy ugrás lesz ha Vitya 1 millió új munkahelyet teremt (ugye ) és nekem lesz egy borzasztó klassz melóhelyem jövőre sacc per kb ilyenkor. Mert ugye megmondta a kiskirály. Noh, azért remélem összejön neked valami, legfeljebb beszereztek egy kis kamerát és vonaglótok kisbugyiban a nagyérdeműnek, állítólag marha jól keresnek és te diktálod a feltételeket. Jobb mint műanyagot égetni, sín felszedni, öregeket gyilkolni mert a segíly milyen kevés is, ugye. Vagy esetleg egy Dubai állampolgárságért kéne folyamodni. :D

Mondjuk úgy, hogy nálam legalább ragadni fog rá valami a nevelésből. De önszántamból sose lett volna itt, lakásban kutya, az is biztos. Rengeteg odafigyelést igénnyel.

Az ACDSee-vel is ki tudod vágni a képet.

Két hónap alatt mióta nálunk van, vagy háromszor nagyobbra nőtt. Mondjuk mázli, hogy ennél többet már nem nagyon nő. Jó 15 év után furcsa kölyökkutyával foglalkozni. Napi ellátást igényel no. Egy kis simogatás, fenékporolás, vállveregetés, pár pofon....

Pofakönyv, iwiw tele van velük

Főleg, hogy most saját kutyát képzek megint Él a mondás, hogy a kiképzésvezetőnek a leghülyébb a kutyája mert arra jut a legkevesebb ideje Bár most én szerencsésebb helyzetben vagyok, se iskola, se más gazdik, csak saját nevelés. De kell neki mert kanászodik a mocskos tündérjószága. A pedálomat pl épp az imént rágta szét Viszont már utcakereszteződésnél megállás után szó nélkül ül le.

Bezony. Első a gazdi tanítása.

Naná. Bár a léc rezeg, hogy egyszer ezeknél el fog fogyni az újdonság ereje. De ettől függetlenül a Spartacus nyomába egyik se érhet :D

Nos, igen. Gyűlnek a vetélytársak. Camelot, Trónok harca, mag az a B betűs melynek valahol alább az előzetese.

Echo halálához: Szerintem vagy be akarta kapcsolni a komp pajzsait, hogy több védelmet nyújtsanak a körülöttük lévőknek, vagy egyenesen -mint korábban említette- a fedélzeti fegyvereket akarta használatba venni. Felszáll, csinál egy-két kört és kiiktatja a fő veszélyforrásokat.

No kíváncsi leszek, hogy kit is fog lakítani ama bezonyos Lost vendégszereplő a Fringe-ben Doki nagyon jó volt a múltkor.

Meg tempera

Húgi, kaptál tőlem egy ellátmánycsomagot

Szerintem használ is, de Vader fél vállról le is söpri magáról

Biztos lehetne még sorolni hasonló példákat.

Talán a versenyhelyzet az ami diktál. Sőt, biztos. A Jericho elégé egyedi, poszt apokaliptikus sorozat volt. Abban az időben nem is volt párja, most talán csak a Walking Dead-et lehetne hozzá mérni némi túlzással. És említhetném a Flash Forwardot ami szintén remek sori volt, szerintem. A rajongók ott is kitettek magukért, de mindhiába. Kár ezekért a sorozatokért. Defying Gravity is milyen jó volt...

Ilyenkor mindig a Jericho rajongóinak a sikere jut az eszembe.