Keelhen....
-Hogy állunk, kapitány?
Pallarn hátratekintett a válla fölött az érkező Gillenre sandítva, aki komor pillantással igyekezett felmérni a javítási munkálatokat melyek állandósult fény-, és hangorkánnal duzzasztották fel az előtte lévő folyosószakaszt, melynek egyik oldalát pont az ügykezelés alatt állóa hajóburkolat adta. Hegesztő-, és forrasztópálkák tucatjai okoztak izzó ragyogást és azzal együtt éles sistergő és csattogó hangokat. A karbantartó droidok legtöbbjét semelyik se zavarta, ők igen egyszerű eljárás keretében tudták kiigazítani a fotoreceptoraik fényáteresztő képességét. Velük ellentétben, az emberek kénytelenek voltak védőszemüvegeket használni.
-Egész tűrhetően, tábornok. -felelte miután feltolta a homlokára a kölcsönkapott védőszemüveget hátat fordítva a munkálatoknak melyeket személyesen ellenőrzött bizonyos időszakonként. -Ez az utolsó szekció és utána jobb lesz a hajó mint új korában.
-Hyerát a fél birodalmi flotta se tudná elpusztítani. -fordította Gillen a büszkeségtől csillogó tekintetét a mennyezeti lámpatestek felé. -Erős, akárcsak a legtöbb rigeli, kitartó mint egy ryff falka, gyors, akár egy premsusi sólyom.
Pallarn egy félmosoly kíséretében nyugtázta némán a tábornok szavait, majd egy ki nem mondott jelre elkezdtek visszasétálni a szomszédos átjáró felé. Legszívesebben egyetértett volna a tábornok kinyilatkoztatásával, de ő azért látta az árnyoldalakat is. És ennek már némi hangot is adott.
-Tartok tőle, hogy még ezek a tulajdonságok is kevesek ahhoz, hogy előbb-utóbb a sors fordítson a helyzeten. A legendák is idővel elhalványúlnak.
Gillen első reakciója a meghökkenés volt, mintha azzal rögtön hitszegéssel vádolná meg a kapitányt, de a rájuk zúduló eseményekbe való belátása amolyan támogató bajtársiságot hozott ki belőle. Egy széles mozdulattal Pallarn válla köré kanyarította a karját.
-Nézzen meg engem, barátom. Ez az arc rosszabbul fest mint a hajó legmélyebb sérülése. És ameddig én itt állok a két lámabon, addig a hajónak is ki kell bírnia.
Pallarn felpillantott Gillen heges arcára és szelíden elmosolyodott.
-Talán igaza van, tábornok. Res gondoskodik rólunk.
-Látja barátom, -paskolta meg a kapitány vállát- a hit a mi szövetségesünk. Ez a mi legnagyobb fegyverünk és védelmezőnk.
Jobb felől mozgást érzékeltek. Mindketten odafordították a tekintetüket és rögtön felismerték a közeledő alakot.
-Kapitány, tábornok. -biccentett feléjük Ramoos Dieser kurtán, amint lendületes léptei után megtorpant előttük. Arcán zavart nyugtalanság tükröződött.
-Ezredes, örülök, hogy újra látom. -mondta megemelkedett hangon Gillen, magán hagyva a lelkesedést, ellensúlyozva a Ramoos arcáról leolvasott jeleket. -Azt hiszem jó hírünk van. Lassan a hátunk mögött hagyhatjuk ezt a helyet és.....
-Nem tábornok, nem megyünk sehová. -emelte fel az egyik kezét mintha ezzel a mozdulattal akarná nyomatékosítani a hangjában visszafogott határozottságát.
Ám a szavak ereje, még így is megdöbbenést váltottak ki a tábornokból, kihozva belőle a lelkének árnyoldalát.
-Már bocsánat ezredes, de jól hallottam? -mennydörögte a hang mely feltört a torkából. Keze is lassan lehullott Pallarn válláról.
Ramoos vett egy mély lélegzetet mielőtt folytatta volna. Tudta, jobb ha így tesz és belefog, máskülönben ember legyen a talpán aki ki merne állni Gillen tábornokkal egy vitában.
-Mielőtt ellenkezne tábornok, el kell, hogy mondjam, más választásunk amúgy sem lenne. Egyedül vagyunk és szükségünk van segítségre, hogy megbosszuljuk az otthonunkat, a barátaink halálát, azokét, akik miértünk áldozták fel az életüket.
Ramoos egy pillanatra megállt, úgy tűnt, mintha Gillen felől morgást hallott volna. A tábornok mogorva szemöldök-összevonással figyelte őt. Pallarn más tészta volt, ő figyelmesen hallgatta, személyes hozzáfűznivalóját jóval későbbre tartogatva.
-Beszéltem ezzel a Ruth Shivarak nevezetű hölggyel és -folytatta kissé veszítve a kezdeti lendületességéből, lesve Gillen rezzenéstelen vonásait-....és felajánlotta a segítségét. Ugyan tisztában vagyok vele, tábornok, hogy Ön legszívesebben azonnal visszatérne Res Rigelre, de ne felejtse el a küldetésünket. Meglátogattuk a szóba jöhető első barátokat -érvelt a karjaival gesztikulálva, valahová a hajófalakon túlra mutatva- de valahogy a birodalom mindig a nyomunkra talált. Elpusztították őket mielőtt még jóformán beszélhettünk volna velük.
-Tudok róla, ezredes. -szólalt meg első ízben, határozott hangnemben, kiemelve saját rangjának és személyének fontosságát. Vaskos ujjával Ramoos mellkasára bökött. -De magad is láttad azt a nőt. Hogy is hívják? A bázisparancsnok. Nekem ő nagyon nem tetszik.
-A parancsnokot csak bízza rám, tábornok. Úgy tűnik, hogy én jobban szót tudok érteni velük.
-Sértegetsz engem, ezredes? -dörögte a hang mely végigjárta a folyosót, hármójuk felé irányítva mások figyelmét, akik egyik munkaállomásról tartottak egy másik felé éppen.
Ramoos Dieser rögtön tudta, hogy kezdte elveszíteni a beléje fektetett bizalmat mely Premsus Cityben még betontalpakon állt.
-Nem tábornok. -szabadkozott, miközben Pallarn jól láthatóan egy fél lépéssel odébb araszolt. Ő volt itt az egyetlen tanú arra, hogy Gillen tábornok valódi énje hány személyiségből is tevődik össze. Talán ép a legrosszabb készül kitörni -vélte az ezredes, miközben erőt készül gyűjteni a folytatáshoz. -Tisztelem az erényeidet melyeket a népünkért folytatott harcokban szereztél magadnak.
Gillen jól láthatóan kihúzta magát, jó fél fejjel kettőjük fölé tornyosulva. Alig hallható, ám érezhető, elégedett mordulás hagyta el a kidagadó mellkasát. Ramoos tudta, rátalált a megfelelő irányvonalra, hogy mentse ami menthető. Legfőképp az itteniekkel elkezdett tárgyalásokat, melyek rájuk nézve igen fontos jelentőséggel bírtak.
-Bölcs és nagy harcos vagy, aki minden bizonnyal bármit megtenne, értünk, rigliekért. Érdemeid a myntoi síkságoktól a premsus hegyein át eljutott hozzánk is, a menvisti telephelyünkig. De most kérlek, hallgass rám és légy türelemmel. Enged, hogy folytassam a tárgyalásokat, hogy ha eljön az ideje, akkor a Hyera mellett egy egész flottával vághassunk vissza a Birodalomnak.
Ramoos nagyot nyelt, amint elért a mondanivalója végére. Többet nem is tudott volna mit felhozni, bár úgy érezte, hogy egy ryffet ennél jóval könnyebben eltántoríthatna attól, hogy elevenen felfalja őt egy ehhez hasonló szorult helyzetben. Tekintete ide.oda ugrált a tábornok arcélein, árulkodó nyomok után kutatva, mielőtt túl késő lenne.
Gillen a befejezést követő első másodpercekben, csak hosszasan nézte Ramoos sápadt arcbőrét, majd először csak szakaszosan, majd végül folyamatosan kitört belőle a nevetés. Az egész odáig fajult, hogy hol Pallarnt ölelte át, hol pedig Ramoost, miközben a térdeit is csapkodta.
-Ezredes, az ég szerelmére...-kezdett bele fél perc elteltével, meg némi örömkönnycsepp elmaszatolása után-, néhai asszonyomtól nem hallottam ilyen szavakat a hízelgései közepette, de te túltettél rajta.
Pallarn visszafogott mosolygásba kezdett, míg Ramoos érezte, hogy elpirul.
-Res Istenre mondom, most még ezt elnézzem neked, mert tudom, hogy te is nagy harcos vagy, de ha legközelebb ily ízes szavakkal akarsz győzködni arról, amit én is tudok, akkor legközelebb a landolótalpakra kötözve találod magad és utasítani fogom Pallarn kapitányt, hogy úgy hordozzon körbe a Vad Űrön. De mielőtt még a lélek is hálni járna beléd, -váltott, egyfajta cinkos hangnemre- közlöm ez csak tréfa a részemről. -felelte, mígnem lezárásként alaposan hátba veregette a megszeppent Ramoost, akin egy enyhe köhögésroham lett úrrá. -Gyere ezredes és részletezd a terveidet egy ennél nyugalmasabb helyen.
-Nos, -kezdett bele Ramoos, visszanyerve a tüdeje feletti uralmat- lenne rögtön egy olyan közös küldetés.
-Küldetés?
-Igen. Ruth Shivarak szeretne bemutatni téged valakinek akit talán még te is kedvelnél.
-Hm. Egy hozzám hasonló nagy harcossal mindig öröm a közös munka.
-Na látod tábornok, így kell ehhez hozzáállni.
