Dantuin....
-Rendben, akkor ki a farbával. -dőlt előre a fényasztal éles, ám csöppet sem szembántó sugarában Josh tábornok, megadva ezzel a pár szóval a késztetést a holografikus kijelzőt kezelő technikusnak. Az eligazítóterem nagyobb részét elfoglaló széksorokban érezhetőbbé vált a felgyülemlett izgalom és vele együtt a fegyelem is. Emberek és más szövetséges létformák halkultak el egy varázsütésre, teljes figyelmükkel a tábornok szavaira koncentrálva.
Egy csillagtérkép derengett fel a tábornok és a hallgatóság között majdnem egyenesen a plafonig kúszva. A szikár férfi kilépet a fénypászmák útjából, miközben a kijelző virtuálisan ráközelített a csillagok ezrei közt megbúvó maréknyi hajótörzs sziluettjére.
-A célpontjaink uraim. -kezdett bele az eligazításba, végérvényesen elcsitítva az utolsó pusmogásokat is. -A felderítőrendszerünk immár öt napja követi ennek a birodalmi konvojnak az útvonalát. Kémeink szerint élelmet és technikai felszerelést szállít a hapan frontra.
A hologramon eközben egy vörös csík jelezte a már megtett és a megbecsült útvonalat. A kezdőpont valahová egy Külső rendszerekben megbúvó birodalmi bázisig vezetett az északnyugati kvadránsban, míg az ellenkező végpont, az elemzőprogramok és a kémektől származó információk alapján valószínűsíthető, Hapan Csillagköd széli célállomásig.
-Hat Gallofree-osztályú teherhajó és kb ugyanennyi kísérő. A problémáinkat természetesen ezek a kísérők jelentik.
Bólintására a háttérben meghúzódó technikus rögtön kinagyíttatta a kérdéses célpontokat. A széksorok közül néhányan felhördültek vagy éppen elfüttyenttették magukat, de akadt olyan is aki kifejezéstelen arccal konstatálta a látottakat. Nehezen lehetett volna megállapítani, hogy melyik csoport találkozott már össze akárcsak hasonló hajókkal is. Ahány ember, annyi szokás, élt a mondás a galaxisban. A tábornok néhány pillanatig szabad folyást engedett a susmogásnak, aztán az előadó emelvény széle felé pillantott, ahol néhány magas rangú tiszt sorakozott.
-A rajtaütést Dodonna kapitány fogja vezetni. -A sötét sarokból ekkor kilépett a magas homlokú férfi és elfoglalta a helyét a fényasztal oldalánál. -Kapitány. Folytassa kérem.
-Tábornok. -biccentett alig észrevehetően, majd figyelmét megpróbálta megosztani a kijelző és a hallgatóság között. -Mint látják a Birodalom egyre nagyobb számban használja ezeket a kísérő fregattokat. Ezzel igyekeznek kipótolni azt az űrt melyet a harcmezőkre rendelt csillagrombolóik hagytak maguk után melyeket nem szívesen osztályoznak le ilyen feladatokra. Ugyan ezen hajók fegyverzete elmaradt a Birodalom-osztályú hajóéktól, de korántsem illik lebecsülni a képességeiket. A Nebulon hajók erős pajzsokkal és hatékony szenzorokkal vannak felvértezve és fedélzetükön akár két századnyi vadászgépet is képesek szállítani. -Dodonna erre a pontra érve, összevonta a vastag szemöldökét és igen komoran emelte a tekintetét a legközelebb ülő vadászpilótákra. -Nehéz dolgunk lesz, emberek.
Valahol a leghátsó falhoz közel ahol néhányan azt a megoldást választották, hogy állva hallgatják végig az eligazítást, Dutch szorosabban fonta össze a karjait a mellkasa előtt, ezzel a mozdulattal nyugtázva a hallottakat és a magában felgyülemlett nyugtalanságot. Mellette, jobbra tőle, Pops vigyorogva bökte oldalba, miközben állával intett előre.
-Ezt nekünk találták ki cimbora.
Dutch értetlen pillantás váltott a nála öregebb pilótával, aki széles vigyorát megtartva kacsintott egyet.
-Minden alkalom egy lehetőség.
A húszas éveinek elején járó századparancsnok erre nem igazán tudott mit mondani, gondolatai most teljesen máshol jártak mintsem a szokványos élcelődésen mellyel ilyenkor csillapíthatják a feszültséget. Mint parancsnok, a vállára nehezedő súly túl korán csinált belőle igazán felelősségteljes embert. És ő ezt nagyon nem akarta elszúrni. Ahogy körbenézett mindenütt érettebb, gyakorlott pilótákat látott. Talán igaza volt annak a Gothnak. Túl fiatalok ők ide.
-A támadást pontosan kell időzítenünk. -folytatta az eligazítást Dodonna kapitány, ráhívva a többiek figyelmét egy villogó területre, mely a konvoj jelenlegi pozíciójától néhány száz fényévvel előrébb helyezkedett el. -A csillagászati atlaszok csupán számot adtak ennek a gáz- és porfelhőnek, viszont felhívják a figyelmet arra, hogy igen nagy veszélynek teszi ki magát az aki a közelébe navigál. A térségben ugyanis igen erős elektromos és mágneses interferenciák zajlanak. A birodalmi konvoj minden jel szerint valahol itt, irányt fog módosítani az újabb ugráshoz és nekünk ekkor kell lecsapnunk rájuk, meghúzódva itt -mutatott egy pálcával a hologram belsejébe, pár millió kilométerrel az előző ponttól feljebb, vészesen közel a veszélyzónához-, ennél a pontnál ahol le leszünk árnyékolva a szenzoraiktól.
-Uram. -emelte fel a karját az első széksor legszélén ülő pilóta, akik sötétzöld pilótaoverált viselt. -És mi a garancia arra, hogy mi tudni fogjuk, hogy mikor kell lecsapnunk.
-A kérdés jó, parancsnok. Nos, még nem beszéltünk arról az illetőről aki majd szabotálni fogja az egyik szállítóhajó meghajtórendszerét. Előrelátóan még idejekorán megszerveztük magunknak eme kis lépéselőnyt, hogy embereket építettünk be a Birodalmi Szállítmányozás rendszerébe.
Jópáran elismerő mosolygásba kezdtek és ez szemmel láthatóan tetszett Dodonnának is.
-Nekünk nincs más dolgunk mit várni az alkalomra és lecsapni a célpontokra. -Dodonna újra a hologram belsejébe vezette a mutatópálcáját. -Minden bizonnyal a kis szabotázsakcióval sikerül az egész konvojt ennél a pontnál tartani egy jelentős ideig. Ekkor a Sárga század pilótái berepülnek ennek a vektornak a mentén és iontalálatokkal megbénítják a két fregattot. Csupán egyetlen lehetőségük lesz kivitelezni ezt az akciót.
Dutch talán még feszültebb lett mint az eligazítás elején és most már Pops is aggodalmas homlokráncolásba kezdett.
-Kezd bonyolódni a helyzet. -sziszegte a fogai között.
-Amint végeztek -folytatta Dodonna-, rögtön visszatérnek a hiperűrbe, a munka további részét pedig a Kék kötelék vadászai és a vontatóhajók veszik át. Rácsatlakoznak a megbénított fregattokra és....
-Egy pillanat, kapitány. -kért szót egy komor tekintetű széles vállú férfi nem messze Dutchéktól. Ha jól emlékezett, akkor a férfi az elmúlt napok valamelyikén az étkezőben Garett Wedik-ként mutatkozott be neki. Túl sok szót ugyan nem váltottak, de egy erős jellemű ember bontakozott ki előtte azon a néhány perc alatt.
-Igen, százados?
-Hogy-hogy a fregattokat visszük, uram, és nem a teherhajóikat? -mutatott a gyengén vibráló sziluettekre.
-Az elsődleges célpontjaink ezek a fregattok Wedik százados. -közölte határozott hangnemben. Páran a teremben felhördültek.
-Önök ugyan még nem tudnak róla, de talán ideje magukat is bevonunk azokba a tervekbe melyeket a Nebulon hajók köré építettünk. Ezek a hajók itt -bökdöste meg a kinagyított szellemképet-, lesznek a továbbiakban majd a csalihajóink egy sokkal fajsúlyosabb akcióban.
A felhördülés felerősödött és immár izgatott zsivaj is társult hozzá átmenetileg.
Dodonna azonban felülkerekedett valamennyin.
-Szóval amint sikerül vonónyalábokkal rögzíteni a hajókat, a vontatójárművek eljuttatják a zsákmányokat erre a két koordinátára ahol csapataink átszállnak majd a fregattokra és átveszik az irányítást. Eközben természetesen a Kék század biztosítja az akciót és feltartja a vadászaikat.
-Húzós egy melónak ígérkezik. -súgott össze két alak Dutchék mögött akik a pilótáktól eltérően egészen más öltözéket viseltek. Dutch végigmérte őket a speciális bakancsuktól kezdve a muníciós övek keresztpántjain keresztül egészen a védősisakjuk búbjáig. Több mint valószínű, hogy jelentős részük lesz a kapitány utolsó szavaiban foglaltakhoz, állapította meg róluk.
-És azokkal a cirkálókkal mi lesz, kapitány? -kérdezte Wedik, felhívva a figyelmet a további hadihajókra..
-Információink szerint csupán minimális személyzet tartózkodik rajtuk és tartalék erőként kívánja őket a Birodalom szolgálatba állítani a hapan fronton megsemmisített hajóik helyébe.
-Az automata rendszereik még is gondot okozhatnak, kapitány. A vadászelhárító lövegeiket akár minimális kezelőszemélyzet is vezérelni tudja.
-Hogy eme aggályokat csillapíthassuk Wedik százados, az akcióban részt vevő keelheni barátaink tenni fognak azért, hogy a cirkálók ne okozhassanak gondot nekünk.
Dutch, Pops és a mögöttük sorakozó Sárga század pilótái szinte egy emberként húzták félmosolyra az ajkaikat.
-Koncentráljanak a saját feladataikra uraim. -folytatta Dodonna lassan az eligazítás végére érve. -A további részleteket az egységparancsnokaik fogják közölni. Az Erő legyen mindannyiunkkal.
A termet általános széklábcsikorgás és az élénk kommunikáció zajai töltötték be. A pilóták és a haderő más jelen lévő alakulatai a kijáratok felé vonultak, hol egymást biztatva, hol pedig csillapítva a kedélyeket. Dutch és a társai is sarkon fordultak, hogy aztán célba vegyék a fenti hangárcsarnokba vezető liftek egyikét. Csak remélni merték, hogy mindannyian visszatérhetnek ide.
Keelhen....
-Minden rendben ott hátul? -kapta fel a fejét Nim Yames a Silent Steel műszerpultjáról melyen fokozatosan villantak fel a kontrollfények, jelezvén, a startprocedúra utolsó fázisa felé közelednek. Immár nem volt más hátra mint felemelni a több száz tonnás teherhajót a talajról.
Mielőtt válaszolt volna, Teene átsiklott a navigációs és egyéb vezérlőalkalmazások pultjai előtt ülő emberek között, majd szinte belehuppant a saját ülésébe, méltatlankodásra késztetve ezzel a kissé konzervatív beállítóttságu kapitányt.
-Igen, Yames kapitány. Mindenki lenyugtatva és lekötözve. -felelte pajkos pillantással és máris nekikezdett, hogy teljesítse a ráháruló feladatokat a másodtiszti állásban.
-Brook biztos örülne ha ezt hallaná. -vetette oda foghegyről miközben lassan maga felé kezdte húzni a manőverező karokat.
-Látta volna mikor megmondtam neki, hogy jobb ha fél percen belül elfoglalja a helyét mert máskülönben személyesen Yames kapitány fog lemászni a hídról és egy forrasztókészlettel fogja a hátsóját odarögzíteni a gyorsulási székébe a szakaszával együtt.
Yames a fejét csóválva pillantott a lányra, mirre az hangosan felnevetett.
-Ha így folytatod előbb-utóbb egy ionvihar kellős közepébe fogsz kergetni Teene.
-Bocs, Főnök, csak látnom kellett a képét. -a nevetés egyre intenzívebben szakadt fel belőle és még a háta mögött ülők egyike-másika is csatlakozott hozzá, igaz, sokkal visszafogottabban. Talán ők jobban tartottak a kapitánytól, kinek a hírneve jóval előbb megelőzte saját magát. De Teene egy teljesen más csoportba tartozott, egy sokkal kötetlenebbe ahol a tagokat csak nehezen lehetett megrendszabályozni. Kétséges volt, hogy egyáltalán Yames kapitánynak ez mennyire sikerülhet. A személyzeti kabinok mélyén már javában fogadások köttetek, hogy a frissen a hajóra került Teenet mikor sikerül a kapitánynak megkomolyítania. Persze volt olyan is aki arra fogadott, hogy talán Teene lesz az aki végre betöri Yamest és így megfosztja őt a több ezer éves tradícióktól mely lehet, hogy jól festett a történelmi idők hajnalán -ahogy ők hivatkoztak a születésük előtti időszakra-, de manapság ez a túlzó szigor és hivatásosság a csempészek körében nem túl ideális se pedig ildomos. Ők ezek nélkül is már tisztelték annyira a kapitányt.
-Nos, ha esetleg ennyire esz a jókedv, akkor közlöm veled, meg a cinkosaiddal -fordította el félig a törzsét a többiek irányába megemelve a hangját-, hogy odalent a rakodótérre ráférne egy kis suvickolás.
A hídra dermedt csönd ülepedett, de olyan mély, hogy a jó száz méterrel mögöttük kezdődő hajtóműblokk apró neszei is eljutottak hozzájuk. Teene ajkai pedig majdnem a saját álla alá kanyarodott.
-Kegyetlen vagy kapitány. -fonta össze a karjait maga előtt. -Ilyen szív nem is doboghat egy emberben. -tette hozzá, lopva pillantva a szeme sarkából a kapitányra várva a remélt enyhülést.
-Á, duzzogj csak. -bólintott amaz. -Az jó. Ha duzzogsz akkor legalább nem ugrálsz jobbra, balra...le és föl. -gesztikulált harsányan az egyik szabad karjával.
Teene egy röpke pillanatig hezitált, hogy vajon tetézze e a pimaszságát például egy nyelvkiöltéssel de aztán letett erről a szándékáról, már csak azért is, mert ahogy minél lendületesebben hagyták maguk mögött a felszínt, úgy merültek fel újabb és újabb feladatok a repüléshez. Yames is egyre elfoglaltabb lett és hol az egyik váltókart húzta hátra vagy tolta előre, hol pedig valamelyik panelen eszközölt változtatásokat amikor bepötyögött egy sor parancsot a vezérlőelektronikának.
Odakint eközben felragyogtak az első csillagok ahogy elérték a kékesen derengő légkör határát.
-Rendben, szinkronpályára állunk.
Teene kipillantott előre és kissé jobbra, ahol a kijelző jelezte a Keelhen orbitján sodródó támogatóhajót és a közvetlen közelébe felzárkózó vadászgépeket.
A Silent Steel enyhén bedőlt ahogy módosították a megközelítési vektort.
-Byard őrnagy, itt Yames kapitány. -szólt bele a kommcsatornába ahogy minél közelebb kerültek a mozdulatlan fémtömeghez és a kísérőihez.
-Látjuk magukat. Foglalják el a pozíciójukat és várják az ugrási parancsot.
-Úton vagyunk. Silent Steel kilép.
-Uh. -hallatszott egy halk hang Teene felől.
-Izgulsz? -kérdezte odapillantva a kapitány.
-Egy kicsit. -felelte enyhe reszkető hang kíséretében. -Kicsit emlékeztet az utóbbi nagyobb összecsapásunkra a birodalommal szemben, amikor kis híján........szóval érti, ugye, kapitány?
-Nézd, Teene. -fordult a teljes figyelmével a lány felé, főleg mert ebben a pillanatban fejezte be az utolsó manővereket a hajó. -Innen nincs az az erő mely téged kirángathatna még egyszer azoknak az átkozottaknak a markába. Ahhoz még ugyanis rajtam keresztül kéne átkaparniuk magukat.
Teene elmosolyodott az őszinte de sokkal inkább hangulatjavító szavakon.
-Azt hiszem kapitány, hogy kapsz még egy esélyt tőlem, hogy kedves embernek tituláljalak.
-Komolyan? -kérdezte némi rájátszással a fejét félrebiccentve. -Hm, ez igen megtisztelő.
Teene megkönnyebbülten nevetett el és már a kapitány szája sarkából sem hiányozhatott egy visszafordíthatatlan félmosoly.
Kettőjük között pedig a következő pillanatban felgyulladt a figyelmeztető lámpa.
Teene éppen egy örömkönnycseppet törölt le a szeme sarkából mikor Yames előrenyúlt a hiperhajtómű karjához.
-Majd inkább én, kapitány. -kérte.
-Ahogy akarod. -váltott át a kar előzékenyen mutató tartásba.
Teene ráfonta a kar fogantyújára az ujjait és még egyszer, utoljára, rávillantotta az ajkai mögül a fogait Yamesre.
-Kapaszkodjon. Rázós lesz.
