Pedig ez valahol igen. Jól emlékszem amikor anno gyakorlaton tizenhat évesként az egyik kolléganő arról beszélt, hogy ő hisz Istenben és a gondviselésében. Én persze eleresztettem egy félmosolyt, hogy na persze. Azt mondta, ha idősebb leszel te is meg fogod érezni a "jelenlétét". És a fene essen belé, tapasztalok dolgokat Mondjuk én nem Istennek hívom, hanem egyfajta entitásnak. Isten nálam abban a formában nem létezik ahogy a hitközösségek vallják. Hogy ő is egy ilyen szellemi lény lehet. Valahol Dzséjt véleménye áll közel ebben hozzám, csak jóval elfogultabban. Dainken nagy hatással volt ebben rám, nomeg más egyéb dolgok Annyit még hozzátennék, és nem többet, hogy piszok racionálisan igyekszem kezelni a dolgokat, pro és kontra. Elég sok magamutogató ember van aki csak hülyíti a népet. Tényleg ezt jobb ha magad tapasztalod meg és persze egyfajta nyitottsággal állsz a dolgokhoz.
Most már csak az kéne, hogy ne szívasson állandóan a "sors"