-Mond, ennek most mi értelme volt? -hajolt közel Inara füléhez Dozer, egy pillanatra sem véve le a szemét Bail hátáról aki néhány lépéssel előttük haladt az összekötő-folyosó fémfalai között.
-Ssshhh, majd meglátod. -csitíttatta el amaz az aggodalmát.
Bail balján, Link, néhány méter megtétele után kinyitotta a társalgó ajtaját mindannyiuk előtt, miközben Joxxy és Key is feltűnt. Az előbbi arcát némi értetlenség fűszerezte. Inara nem sokat törődött vele, csupán hagyta, hogy hozzájuk csatlakozzanak. Joxxyn nem tűnt fel, hogy zokon vette volna a szótlanságot, inkább hagyta magát sodródni az eseményekkel.
-Foglaljon helyet, szenátor úr. -mutatott rá az asztal körül lévő székek egyikére.
Bail Organa befejezte a gyors, érdeklődő, tekintet körbehordozását, mellyel felmérte a hajó eme kis zugát, mely -állapította meg-, nem is volt olyan kicsi. Ha jól számolta akkor itt egy tucatnyian is összegyűlhettek akár. Egy standard szállítóhajóhoz képest meg igazán otthonosan berendezett helyiségről volt szó. A falak barátságos, meleg színei ezt az érzést csak fokozták, szemben például a raktér rideg, funkcionális berendezési tárgyaival, mellyel befelé jövet elsőként találkozott.
-Link, hozz légy szíves nekünk egy üveg italt, -fordult Inara a konyharészleghez legközelebb tartózkodó társához, aki kelletlenül bár, de elindult a tárolószekrények felé.
-Oh, én köszönöm, de nem kérek. -ellenkezett Bail. -Igazán ne fáradjanak...
-Hát legyen. -bólintott Inara kissé csalódottan, majd kihúzta az egyik széket magának. Bail mindvégig állva maradt és csak akkor foglalt helyet mikor Inara már elfoglalta a sajátjáét. Dozer pár székkel odébb ült le, szúrós tekintetét mindvégig Bail Organán tartva. Joxxy vele szemben ült le, mindvégig Dozer és Inara pillantására várva, melyből legalább kiolvashatná, hogy mi is folyik itt egyáltalán. Key, zümmögve lebegett át a társalgón, megpihenve végül az asztal másik végén, kék fotoreceptorával lehetőség szerint fókuszban tartva mindannyiukat.
-Rendben, vágjunk bele. -folytatta Inara immár ülve és teljes mértékben magára vonva Bail figyelmét, aki bár leplezetten de a szeme sarkából folyamatosan méricskélte a jelenlévőket. Nem látszott, hogy neheztelne bármit is, sőt, Inara meg merte volna kockáztatni, hogy a férfi jól érzi magát itt. -Egy informátorom szerint önben megbízhatunk.
-Valóban?
-Tényleg?
Hangzott el egyszerre a két kérdés, az egyik magától a szenátortól, míg a másik egyenesen Dozertől. Inara az utóbbi kíváncsiságát elcsendesítette a szokásos szikrákat hányó pillantásával, míg Bail Organa felé a megbízhatóságát garantáló mosollyal élt.
-Egy olyan embertől hallottam ezt aki nem szeretné feltárni a személyét.
-Értem. -bólintott kimérten Organa. -És ha szabadna tudnom, akkor milyen ügyben fordulnak hozzám?
-Mondjuk úgy, hogy kölcsönös együttműködést ajánlok.
-Egészen pontosan mihez?
-Mint már korábban hallhatta, nekünk közös törekvéseink vannak.
Bail megfontoltan dőlt hátra a székében, elpillantva a többiek felé is.
-A kérdéseivel már lebuktatta magát szenátor. Ideje nyílt kártyákkal játszania. -folytatta Inara, lesve a férfi reakcióit.
-És ha csupán egy ügynök vagyok akit megbíztak, hogy ugrassam elő a Birodalom ellenségeit?
A mozdulat gyors volt és fenyegető. Nem kevésbé Dozer halálos vicsorgása. A hangja rideg és baljós volt, mindazonáltal megmaradt a normális párbeszédek hangerősségén. Bail egy sugárvető torkolatával találta szemközt magát, mikor odafordította a tekintetét.
-Ezt ismételje meg még egyszer és esküszöm, hogy...!
-Doz! Azt tedd el, de azonnal! -förmedt rá Inara bosszúsan, tenyereit ráfektetve az asztalra.
-Ne hibáztassa a barátját, Miss Carlrissian. -szólalt meg Bail tökéletes nyugalommal, bár némi izzadságcsepp megcsillant a halántékán. -A reakciója még akár életet is mentett volna. Azonban -vezette rá ismét a tekintetét Dozerra, aki úgy tartotta a fegyverét, mintha az valamelyik végtagjának a meghosszabbítása lenne- én nem vagyok az ellenségük. Szóval nyugodtan elteheti azt a fegyvert...
-Azt majd én döntöm el, hogy mikor rakom el a fegyverem.
-Tartok tőle, hogyha nem rakja el három másodpercen belül, akkor a személyes biztonságomért felelős emberek meg fogják rohamozni a hajót. A parancsnok minden itt elhangzott szót ugyanis rögzít.
-Jöjjenek csak! Nem egy birodalmit küldtem már a másvilágra.
-Úgy látszik itt csak önre hallgat Miss Calrissian. Kérem tudatosítsa a barátjában, hogy a vakmerősége most mindannyiuk biztonságát veszélyezteti.
Inara első ízben látszott habozni. Maga sem nagyon értette a dolgot, de mióta a fülébe jutottak Bail szavai a hajó megrohamozásáról, valami ?ősi? ösztön kezdett felülkerekedni a vasmarokkal tartott diplomáciai hozzáállásán. Rápillantott Dozerra, aki meg se rezdült. Kétséges volt egyáltalán, hogy valaha is megfog e. Ha rajta múlna akkor a hátralévő élete folyamán mindvégig Bail Organa nyomába járna, követné mint valami halálos árnyék, felügyelve annak minden egyes apró mozdulatait várva az alkalmat, hogy meghúzhassa a ravaszt.
De tudta jól, hogy ennek itt és most végett kell vetni valahogy. Ugyan Dozert nem tiltotta le az akciójáról, szembe menve a korábbi utasításával, de Bail felé úgy intézte a szavait, hogy a helyzetük a saját oldalukra forduljon, előnyt kovácsolva a végkimenetelhez.
-Majd tudatosítom ha én úgy látom jónak. -közölte némi hatásszünet után.
-Ez kérés volt kisasszony.
-Ön nem ismeri a csempész-szabályokat. -szólalt meg Link ujjaival az asztallapon dobolva. -Ha fenyegetve érzed magad, húzd meg először te a ravaszt, mielőtt téged lőnének le.
Bail leplezett idegességgel eszközölt ki egy félvigyort.
-Nem vagyok birodalmi ügynök Miss Calrissian. De magamnak is meg kell bizonyosodnom arról, hogy kivel is állok szemben valójában. A Császár kémei bárhol ott lehetnek. -vezette végig a súlyos pillantását a jelenlévőkön.
-Rendben, tegyük félre az aggályainkat. -szögezte le Inara. -Doz.
A férfi lassan elvonta a sugárvetőjét és visszacsúsztatta azt az asztal alá. Bail nem volt biztos benne, hogy vissza is került e az a pisztolytáskába. De már ezt is a haladás jeleként értelmezte.
-Szóval, miben kérik a segítségemet? -tette fel a tényszerű kérdését.
-Ön igen ismert a Magrendszerekben szenátor úr. Ismerhet olyanokat is, akiknek sok pénzük van és szeretik a csecsebecséket.
Bail felvonta a szemöldökeit.
-Folytassa kérem.
-Tennénk ezeknek az embereknek egy szívességet. Mi leszállítunk nekik igazi ritkaságokat, míg ők tisztességesen megfizetik ezt a szolgáltatást.
-Kereskedni akarnak? Ennyi lenne?
-Még nem fejeztem be szenátor úr. A pénzre azért van szükségünk, hogy hajókat vehessünk, hogy az arra érdemesek flottákat állíthassanak fel, hogy ott okozzunk csapást a birodalommal szemben ahol csak tudunk.
-Elszántnak tűnik....
-Az is vagyok, elhiheti.
-És egészen pontosan kik alkotják az ellenállókat? Csempészek? Őket nehezen lehetne rávenni....
-Egyenlőre elégedjen meg ennyivel. Gondolom magának is az a jobb ha minél többen csatlakoznak önhöz és társaihoz.
-Szóval összekötő ember kell maguknak. -szűrte le az elhangzottakból.
-Egyenlőre. -bólintott rá Inara.
-Nos...rendben. -közölte, némi töprengés után és megmarkolta a székének karfáit, hogy felálljon. -Hol hagyhatok értesítést ha összejönne valami?
-Majd mi jelentkezünk. -mondta Inara, maga is felemelkedve a helyéről. -De talán addig is, van valami amit még megtehetne értünk.
-Valóban?
-Azt elhiheti.
