Ghadea....
-Mi!? De hisz ez nagyszerű! Gratulálok!
Adin nyilvánvaló kitörő öröme több, a közelünkben elsétáló alak figyelmét felkeltette. Nehéz lett volna nem így tenniük, hiszen az unokaöcsém hangja még a légibázis legtávolabbi sarkáig is eljutott.
-Köszönöm Adin. -háláltam meg a szavait, bár kicsit zavarodottnak éreztem magam a többi ember ránk révedő pillantásai miatt. -De igazság szerint Dynia valami összcsaládi vacsorát szeretne rendezni a hétvégén, ahová természetesen te is meghívott családtag vagy. Ott fog történni a ?hivatalos? bejelentés.
-Szóval ha jól sejtem akkor Dynia titka már nincs többé titokban.
-Nos....erről azt hiszem Willriel már tegnap reggel gondoskodott. Szerintem alig várta, hogy elújságolja a hírt, hogy öcsikéje lesz.
Még egy jó darabig önfeledt kacagások kísérték a történteket. Be kellett számolnom Adinnak a nagy ?lelepleződés? körüli eseményekről egészen addig amíg Dynia ki nem ?kiáltotta? árulónak Willrielt, mely után nekem meghagyta, hogy hétvégéig el ne merjem szólni magam. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogyha Adin ezek után nem fogja kellőképpen eljátszania a szerepét a vacsoránál akkor napokig igen szótlan lesz Dynia, és ez még csak a jobbik helyzet. De Adin megnyugtatott, egy amolyan cinkos pillantással, hogy majd igyekezni fog kellőképp újdonságként kezelni a számára pár nap múlva kiderülő újdonságot.
Ezek után -amolyan lassú kedélycsillapodást követően-, akaratlanul is, de az egész Ghadea sorsát befolyásoló eseményekre terelődött a téma. Ennek egyik feltűnő jeleként, Adin felmutatott az égboltra, oda, ahol néhány bárányfelhő fölött, megcsillant egy terebélyes fényes pont. Akár lehetett volna egy másik, rendszerbéli bolygó is, de ez szemlátomást ahhoz túl gyorsan sodródott keresztül az égbolton. Kilétét mi sem bizonyíthatta volna jobban, minthogy körülötte, ennél is tisztább időben, rajnyi fényes sziluett körözött.
A Galaktikus Birodalom csillagrombolója és kísérete, már két napja csüngött Ghadea orbitális pályáján.
-Minduntalan rossz érzés fog el mikor megpillantom. -jegyezte meg keserűen. -És mióta itt vannak a repülésnek is annyi.
-Idefele jövet találkoztam a bázisparancsnokkal. Nem volt éppen túl vidám. Éppen a századparancsnokokkal egyeztetett ha jól sejtem.
-Igen. -kotort bele a csizmája orrával egy betonrepedésből kikandikáló gazcsomóba. -Mindenki túl feszült lett hirtelen.
-És te, Adin, hogy viseled? -kérdeztem a lehető legtapintatosabban.
A választ megelőlegezte egy olyan távolba révedő tekintett, mely mögött komoly érzelmek gyülekeztek.
-Tudom, hogy őszinte választ vársz tőlem, de hidd el -rázta meg tagadóan a fejét-, nem akarod hallani.
Nem ellenkeztem, helyette inkább kényszerítettem a további körsétát azzal, hogy lassan megindultam előre. Valahol a barakkok és a központi épület között jártunk. Mindenfelé emberek jártak-keltek, magányosan, vagy kisebb csoportokba verődve. Volt aki sietett valahová, de akadtak olyanok is akik hozzánk hasonlóan, ráérősen botorkáltak a díszkertet átszövő sétányokon.
Persze szerettem volna tudni, hogy pontosan mik is gyötrik, de ismerve a múltját nem volt kérdéses, hogy igen nagy fegyelemnek volt csak hála, hogy a szellem nem szabadult ki a palackból. Adin egy lépéssel már közelebb járt ahhoz amiben végső soron hinni szeretett volna. Azzá akart válni ami talán sose lehet belőle. Egy jedi, kinek érzelmei sose szabadulhatnak a gyeplőből. Ezt a gyeplőt pedig önmaga tartotta a kezében.
-Úgy hallottam -folytatta néhány lépés megtétele után-, hogy a birodalmi követ újra a Palotába érkezett.
-Igen. Éppen Dyniát kísértem be a városba.
-No és lehet már tudni, hogy pontosan mit is akarnak tőlünk?
-Sajnos igen. Ezért is vagyok itt, hogy ezt elmondjam neked.
-Meg kell valljam magának elnökasszony, hogy a múltkor fel sem tűntek ezek a nagyszerű festmények. Tudja, manapság már a legtöbb kiállítóhelyen a holografikus modelleken csodálhatjuk a művészi remekműveket.......de ez itt -tartott egy pillanatnyi szünetet-, szinte minden álmomat felülmúlja. Grimson fültől fülig érő mosolya és széttárt karjai azt a benyomást keltették, hogy képes lenne akár az egész folyosónyi festménysort is átölelni. Dynia egyelőre nem tudta hová tenni ezt a hóbortját a férfinak, túlságosan elütött attól amit két napja elkönyvelt róla. Persze csöppet sem vált kíváncsivá, hogy honnan is ez az érdeklődése a művészetek iránt a birodalmi követnek, de mint ?jó? vendéglátó türelmesen hallgatta tovább a férfi szavait.
-Ezek a képek önmagukban is reprezentálják azokat a kivételes ecsetkezeléseket melyeket R'ah Shambar, Kolin V'Cha és Gevson Prider használt a pályafutásuk csúcsán. -ahogy sorolta a festők neveit, szemében úgy vált fényesebbé a csillogás. Dynia kezdett meghökkenni. Nem is volt rest és vetve egy pillantást a háta mögé, Asylen is valami hasonlót fedezett fel. Kissé hátrébb a díszőrök egyhangúan strázsáltak posztjaikon. Őket valószínűleg nem igen foglalkoztatta az, hogy milyen kedvtelése lehet egy birodalmi tisztnek, gondolta Dynia, miközben visszafordult. Grimson a háta mögött összekulcsolt kezekkel sétált végig a folyosón, immár másodjára.
-De, hogy egyben egy egészen másfajta művészeti ág képviselőit jelenítsék meg, tökéletesen egyedivé teszi őket. A galaxis legáttörőbb zeneszerzői. Van valami a dallamaikban ami mindig is elvarázsol. Ezt a hármat például volt szerencsém élőben is hallani Coruscanton. -mutatott rájuk egyenként. Dynia beérte őt és maga is szemügyre vette őket. Csak most döbbent rá, hogy hivatali kinevezése óta még egyszer se foglalatoskodott mélyebben az Elnöki Palota folyosóin található művészeti alkotásokkal. Talán mikor Dent először végigvezette, akkor állt meg ő is egy-két jelentősebb, kiállított remekműnél melyek felkeltették Den érdeklődését is. De ennél többet maga nem tett hozzá ahhoz, hogy tárlatvezető váljék belőle. Persze ez nem okozott azért komoly hátrányt, főleg úgy nem, hogy azért jól ismerte a főbb zeneszerzőket és előadókat.
-Clasur Bohmel.....pár évvel ezelőtt volt szerencsém megcsodálni az egyik koncertjét. Édesapám nagy gyűjtő volt. Kislánykoromban esténként nagyon sokszor ezeket az előadókat hallgattuk.
-Hát igen. -révedt el Grimson tekintete a festményekről. -Bárcsak nekem is fennmaradt volna az a sok hanghordozó melyet az évek alatt összegyűjtöttem! De óvatlan voltam és kezdetben túl könyörületes azokkal a kalózokkal szemben akik lecsaptak a kis szállítónkra. Amit nem vittek magukkal azt elpusztították, pedig hiába közöltem velük, hogy bármit vihetnek amire szükségük van. De ők nem elégedtek meg ennyivel.
Dynia a szeme sarkából észrevette, hogy Grimson ujjai ökölbe szorulnak.
-Node -fordult el végül az emlékképeitől-, nem akarom túlságosan feltartani elnökasszony, se pedig a tanácsadóit megvárakoztatni a régi történeteimmel.
Dynia némán bólintott, mint aki maga is hasonló álláspontra jutott. Megvárta míg Asyle csatlakozik melléje, aztán a tárgyalóterem felé nyújtotta a karját. Grimson pedig előzékennyé vált és maga elé engedte őket.
-Szóval beleegyeznek. Ennek nagyon örülök és engedjék meg, hogy máris tolmácsoljam Őfelsége köszönetét.
Dynia kimérten hajtott fejet, miközben igyekezett leplezni ellenszenvét, mely az utóbbi fél órában ismét fellángolt benne. Tudta jól, hogy miféle hálát is várhat egy olyan személytől aki számtalan élet felett rendelkezett. Palpatine császár olyan ismert volt Dynia számára mintha napi kapcsolatban állt volna vele.
-Természetesen a draiani támaszpontot csak átmenetileg bocsájtjuk a rendelkezésükre. -tette hozzá a végleges döntéséhez, bízva abban, hogy szemtanúja lehet miként fagy meg csöppet a birodalmi arcán a mosoly. De Grimson vagy túl aljas volt, vagy pedig igen jól leplezte a helyzetét, melyet a kitétele befolyásolhatott.
-Tisztában vagyok vele, hogy ez nagy áldozat az önök részéről és ígérem, hogy amint megteremtettük a békét a szektorukban, távozzunk.
Grimson mindenkinek küldött egy őszintének tűnő pillantást.
-Úgy vélem Ghadea érdeke se lehet más, minthogy szomszédaival visszaálljon a békés együttélés lehetősége.
-A bizalmunk reménnyel teli, nagykövet úr. -közölte a végleges álláspontját Dynia.
-Nos, hogy ment uram?
A kísérő rohamosztag parancsnoka Grimson elé ment, mielőtt az elérhette volna a felszálláshoz várakozó űrkompot. Grimson tekintete kendőzetlen elszántságról és elhivatottságról tanúskodott. Nem torpant meg, hanem céltudatosan haladt tovább a nyitott rámpa felé ahol további rohamosztagosok várakoztak.
-Könnyebben mint gondoltam.
-Beszélt nekik a támaszponton talált gyanús jelekről?
-Csupán általánosságban. Annyit mondtak, hogy ott egy őrállomás volt korábban.
-De azok a nyomok elég frissek voltak, uram.
-Pontosan. És hamarosan ki is fogjuk deríteni, hogy hová is tűntek onnan a hajók. Minden esetre szeretném, ha az embereivel mélyebbre ásnának azokban a komputerekben amiket ott hagytak.
-Értettem, nagykövet úr.
-Ugyan, maradjunk az eredeti rangomnál.
-Ahogy kívánja, tábornok úr.
