G'hevur egy pár boksszal arrébb lévő társasághoz vezette Aurra Singet. Mikor odaértek, a két aqualish csatlakozott hozzájuk, legalábbis közelebb helyezkedtek el a korábbi pozícióikból.
-Ez....ez nem lehet igaz! Nem ebben állapodtunk meg. -hüledezett egy hang a boksz mélyéről, mialatt a hozzá tartozó alak, öklömnyi, fekete szemével nagyokat pislogott, egyenesen Sing irányába. -Ő egy fejvadász és megfenyegetett mindkettőnket! Így van, Roylee?
A másik alak aki az asztal mögött ült, kevésbé volt meglepett. Arcára amolyan fanyar nemtörődömség ült ki. Meg se szólalt eleinte, hagyta, hogy a devaronian közbe vágjon.
-Nyugalom Gundo barátom. -próbálta lecsillapítani a rodiait, és még a fogai is kivillantak mikor feszélyezetten elmosolyodott. -Aurra Sing ígéretet tett nekem, hogy békén hagyja magukat. -fordult a fejvadásznő felé, aki ekkor már a két alakkal szemben foglalt helyet. Tekintete némi elégedettségről árulkodott, mely jobbára abból fakadt, hogy szemtanúja lehetett annak, hogy Gundo mennyire is tart tőle. A rodiai úgy remegett mint egy kocsonya, miközben igyekezet kerülni a szemkontaktust.
-Igazam van, Sing? -kérdezte a nőt, és csak remélni merte, hogy nem hazudott neki.
-Meglátjuk. -felelte ridegen, további kétséget és riadalmat ültetve el Gundo tudatában, miközben tekintette átvándorolt Royleera, aki az asztalon könyökölve, őt nézte.
-Miért éppen téged választott? -kérdezte a férfi amolyan beletörődött hangnemben. Aurra emlékeiben még ott éltek a férfi utolsó szavai mielőtt elváltak volna. Tudta, határozott jellemmel van dolga, ellentétben Gundoval akit mélységesen megvetett.
-Nos -dőlt hátra a fejvadásznő, kényelembe helyezve magát-, talán azért, hogy legyen kivel riogatnia a társadat.
Ahogy arra számítani lehetett a rodiai összerezzent. Titkolni se lehetett volna azt, hogy Aurra Singet mennyire is szórakoztatja a helyzet. Azonban a hangja ezek után némileg komolyabbá vált.
-Gondolom eljutott hozzá ez meg az a korábbi munkáimról. Nekem legalábbis ezt mondta. -pillantása a devaronianira tévedt. -Azonban meg kell valljam, rátok aztán nem számítottam, bár kezd összeállni a kép ezek után.
-Nos...-dörzsölte össze a tenyereit G'hevur-, talán ideje lenne, hogy rátérjünk a részletekre.
Elhallgatott egy pillanatra, de csak addig, míg körbe nem hordozta a tekintetét a csehón.
-De ez lehetőleg ne itt tegyük meg.
A koréliai szektor kikötőig jutottak el, egészen pontosan K'hesh hajójába. Legalábbis egészen addig az ő tulajdona volt, míg ott nem hagyta a fogát Fwellen. Aurra Singnek ismerős volt természetesen a hajó, magától ment fel a rámpán, be egészen a társalgóig anélkül, hogy bárki is mutatta volna neki az irányt. Azonban nem kis meglepettségére hamarosan ismeretlen arcok bukkantak fel az egyik bejáróban. A devaronian készségesen mutatta be őket.
Az egyikőjük egy magas theelin nő volt, Ryela Nasen. A testére simuló ruhájának dekoltázsa mentén előtünedeztek a fajára jellemző pigmentfoltok, melyhez tökéletesen idomult a kék hajszíne. Megjelenésével hűvösséget és egyfajta távolságtartást fejezet ki, melyet Sing megjegyzett magában. Igaz, nem is állt szándékában itt bárkivel is barátkozni, viszont tudta jól, hogy két egyforma jellem akár össze is ütközhet egymással. De előfordultak már szoros szövetségek is. De neki eszében sem volt, hogy ez utóbbihoz ragaszkodjon.
A nő biccentett feléje, miközben karba font kezekkel féloldalasan nekidőlt egy beépített tárolóegység falának. Aurra Sing viszonozta a fejmozdulatot, majd figyelme a másik személyre vetült, aki alig fért be a bejárati nyíláson. Barabel volt, közülük is talán a legnagyobb akivel Aurra Sing eddig találkozott. Durak volt a neve és körülbelül olyan vastag volt a karja mint Aurra dereka. Nem volt vitás, Durak helye a csapatban az erőfölényt szimbolizálta. És mint azt Aurra tapasztalt szemével felmérhette, a barabel nem a buta, lomha izomkolosszusok közé tartozott. Le merte fogadni, hogy Durak képes lenne egész álló nap futni akár egy standardnál is erősebb gravitációjú bolygó felszínén, miközben ő a hátán ül.
A hüllőszerű teremtmény rávicsorította a széles pofájában meredező tűhegyes fogsorát. Aurra nem vitte túlzásba az üdvözlést, megismételte az előzőt. Ennyi volt és nem több. G'hevur nem árult el többet róluk, és ők se voltak közlékenyek. Sőt amazok se voltak túlzottan kíváncsiak, megelégedtek annyival, hogy a devaroniani a nevén nevezte őt. Senki se vette zokon, hogy nem alakult ki bájcsevej vagy valami hasonló bájolgás. Úgy tűnt, hogy itt a legtöbben alkalmi vendégeknek számítanak, nélkülözve a szoros kötelékek elsajátítását.
Igazság szerint nem is lett volna idő másra, mert G'hevur a társalgó közepén terpeszkedő asztalhoz lépett és letett rá egy lapos holokijelzőt.
-Most pedig szeretném önöknek bemutatni a fő megbízónkat. -közölte a ceremónia mesterek hanglejtésével, majd elhátrált az asztaltól, visszatérve a két aqualishhoz akiknek még mindig nem tudta a nevét Aurra.
A kis készülék fölött kékes derengés támadt, majd egy borostás arc nézett le rájuk a magasból. Úgy tűnt, hogy odaát gondoskodtak arról, hogy kellő tekintélyt adjanak a megjelenéshez.
-Üdvözlöm önöket. A nevem Fjedor.....
Dick ennél többet nem is várhatott el. Azonban elégedett se volt. Sőt. Csalódottan nyomta ki a megfigyelőrendszert, mikor a társaság kifelé tartott a bárjából. Rákönyökölt a forgószékének karfájára és a gondolataiba merült. Igyekezett valami igazán hasznosat kielemezni abból amit hallott.
Kincsek.
Fwell.
Expedíció.
Nem volt vitás, hogy komoly dologról volt szó. És ami igazán zavarta az az, hogy ő eddig mit sem hallott Fwellről. Pedig ha itt beszélnek róla, akkor valahol a közelben lehetett. Nem is beszélve a kincsekről. Eddig nem egy kalandor vetődött erre és mesélt már sok különböző csecsebecséről amit kiástak, de még közülük se tett senki említést soha Fwellről.
Jobb lesz ennek utánajárnia-gondolta-, ha hasznot akar szerezni abból a beruházásból, hogy felvevőket rejtett az összes boksz mélyére. Eszébe jutott egy név, aki talán szolgálhatna neki pár olyan infóval amihez ő képtelen hozzájutni. Hiába, még a profi hírszerzők se lehetnek mindig mindenhatóak.