Skythdor, valahol az északi féltekén....
-Egyes osztag! Tűzelőállásba! -dörögte a parancsnok a közös frekvencián, mely összeköttetést biztosított a rohamosztagosoknak, kiknek jelenlétére hatalmas felfordulás keletkezett, nem csak a kikötő területén, de még a közeli utcácskákban, tereken is. Senki se érezte magát biztonságban, miért is tették volna, amikor a legtöbbjük jelentős részvételt vállalt az illegalitásban és nem egy ember fejére komoly vérdíj volt kitűzve. Eddig, a nyugodt járőröző katonákat látva, semelyikük fejében sem fordult meg, hogy a magriasok becsapnák őket. Elvégre nekik is érdekük, hogy a portékáikból adódó bevétel meglegyen a súlyos adóterhek elviselése érdekében. Itt valami teljesen más gubanc volt. Meglehet, hogy az egyik szerencsétlen csempész valami vámolatlan cuccal tért be a piacra, aztán lebukott, ahelyett, hogy a többi csempészt követve, full üres hajóval szállt volna le.
De az is meglehet persze, hogy teljesen más a szitu és csupán félreértésről van szó. De még ha az is -vélhették sokan-, akkor se volt tanácsos most a kikötő közelébe tartózkodni.
A két osztagnyi katona -tartva az alakzatát- lépésről lépésre, közelebb araszolt az ütött-kopott teherhajóhoz, melynek elülső rámpája épp az orruk előtt záródott be. Nem volt kétség, a hajó legénysége tartózkodott az együttműködéstől. A sugárkarabélyok egy emberként emelkedtek tüzelési pozíciókba, miközben szemből, halk zümmögő hang keletkezett.
-A nyomorult. Szökni akar. -csapta fel a homlokára a sisakrostélyát a parancsnok, majd egy erősítőberendezésért nyúlt a bárka belsejébe.
-Azonnal állítsa le a hajtóműveket, vagy tüzelni fogunk! -töltötte be a kikötő jelentős részét a felerősített hangja, mire még az addig kíváncsiskodó alakok is iszkolásnak eredtek.
A teherhajó pilótája vagy holt süket volt, vagy szimplán örült. -állapíthatta meg a következő másodpercekben a tiszt. Nem hogy csendesült volna a hang, melyet a repulzorok keltettek, de még ehhez kisvártatva be is társultak a hajótörzs oldalából kiálló manőverező-, és meghajtó motorok sivításai is.
-Nos, akkor ennyit a finomabb módszerről. -dünnyögte, leengedvén a mikrofont, majd beszólt a jármű tüzéreihez.
-Álljanak készenlétbe! Ha csak egy centit is megmoz......
-U-uram. Azt hiszem már késő. Nézze! -kocogtatta meg a vállát az egyik közelében tartózkodó katonája és mikor az odafordult, amaz hevesen mutogatott előre. A hajó imbolyogva elemelkedett a dúrbeton repedezett felszínéről és lendületes tempóban közeledni látszott. A jármű, visszahúzódó talpakkal süvített keresztül a műveleti területen, port kavarva fel maga alatt és körül, elsöpörve számos felszerelési tárgyat és portékát amiket a gyorsan menekülő hajótulajdonosok hátrahagytak.
-Ez meg mi a fenét művel!? -kiáltott fel elkerekedett szemekkel a parancsnok.
-El akar söpörni minket!
Mindketten félreugrottak, de még azok is akik ott se voltak a bárkák közelében.
-Több energiát a meghajtórendszerekbe! -sikította Key, továbbra is ott lebegve a másodpilóta ülés fölött. -Nem hallod?! Több energiát!
Joxxy beharapta az ajkát annyira koncentrált, csak éppen eddig arra, hogy kiegyensúlyozza a repulziós emelőkbe juttatott energiákat. Mit sem látott abból, hogy mi is történik kint valójában.
-De hisz azt csinálom!
-Emeld fel a hajó orrát, te holtkóros! És húzd fel a pajzsokat! Jaaaaaj.....
Fémes csikordulás támad valahonnan a hajó alól, ami egy erőteljes döccenésbe végződött. Tovább haladtak.
-Készítőm! Te elsodortad őket!
-Csönd legyen! Inkább segíthetnél.
-Mi?! Én? -vonta el egy pillanatra a figyelmét a kinti kataklizmáról. -Hisz én csak egy karbantartó droid vagyok. A szerelésen kívül nem értek semmihez se.
-Hát ez az. Én se! -felelte Joxxy riadt tekintettel, szorosan markolva a botkormányt. Újabb csikordulás következett, majd hirtelen tisztulni látszott a táj előttük; szétnyílt a porfelhő, csak azért, hogy egy hatalmas sötét folt teljes egészében eltakarja előlük a kilátást. Egy keresztben parkoló ubrikiai transzport foglalta el a kikötő jelentős részét, több szinttel magasodva föléjük.
-Talán jobb lenne kikerülni, vagy inkább növelni a magasságunkat. -vetette fel sürgetően Key.
-Igazán? -kérdezte szarkasztikusan. -Mégis, te szerinted mit csinálok?
-Biztos érdekel a válaszom? -kérdezett vissza a droid, de most már kinyújtóztatva néhány fogókarját, melyekkel egymás után ragadta meg azokat a szabályozókarokat amiket Joxxy nem ért el, vagy egész egyszerűen nem volt ideje foglalkozni velük.
-Oké, elülső pajzsokat maximumra......-tolmácsolta a mozdulatait az immár holt sápadt arcot magára öltő Joxxy, ami nagy szó volt, tekintve, hogy ujjnyi, fekete olajréteg maszatolta be az arcát.
Dübörgés futott végig a hajón, melyet természetesen a pilótafülkében is érezni lehetett.
-Ez meg mi a fene volt? -rikácsolta Key, teljes fényerejével pompáztatva a fotoreceptorát.
-Ez?....Hát a pajzs.....azt hiszem. -pislogott le zavartan a műszerfalra. Key azonban a következő pillanatban már teljesen más véleményen volt. Ő egyenesen kifelé meredt az ablakon, csak azért, hogy utána újult erővel hágjon a magasba a hangja.
-Te szent olajfürdő! Te kilőttél egy torpedót!
-Mi?! -pattant volna fel Joxxy, ha éppen nem lett volna beszíjazva. A nyakát nyújtogatva nézett lefelé, hogy aztán maga is megpillanthassa azt a gyorsan távolodó, kondenzcsíkot maga után húzó hengeres testet, ami a beton fölött majd egy méternyire tört utat előre, egyenesen a transport és annak nyitott zsilipje felé.
-Ez...ez nem.....-rázta meg a fejét hitetlenkedve-....ez nem lehet. Nekünk nincs is torpedónk!
Key gyanakvóan pillantott le a kontrollképernyőre. Be kellett ismernie, Joxxy igazat mondott. Bár ne tette volna.
-Egek! Ezt nem hiszem el! Te kilőtted az egyik mentőkabint!
Joxxy szája nyitva maradt és miközben tovább robogtak a náluk jóval testesebb hajó felé, annak közepén hatalmas tűzlabda kavargott fel, iszonyatos erejű detonációt idézve elől.
-Adj rá mindent Key! -ordította bele a hajtóművek morajló dübörgésébe és a mellkasa felé húzta a vezérművet.
-Bele fogunk rohanni! -rántott meg vagy négy-öt szabályozó kart egyszerre, és sikerült olyan gesztikulációt produkálnia, mint aki egy egész banthacsordát igyekezne féken tartani.
Joxxy összeszorította a fogsorát és imádkozni kezdett, hogy a Firehawk végre elszakadjon a kikötő talajáról. Eközben megfogadta magában, hogy amint lesz rá lehetősége pilótaleckéket fog kérni Linktől, már ha persze megússzák ezt.....ezt és Link dühkitörését -tette hozzá-, mert az tuti, hogy Link ki fogja őt csinálni, ha mindezt megtudja.
Már alig ötven méternyire jártak a kettétört és ripityára szakadt transporttól és a környékén ökleiket rázó alakoktól, amikor a kakofónián túli világ hirtelen meglódult és egyenesen az ég alkonyati égboltja töltötte be a látképet. A Firehawk kitört az ég felé. A hajtóművek dübörgése is mintha szelídült volna.
Joxxy megkönnyebbülten dőlt hátra és sóhajtott fel.
-Ezt megúsztuk!
Valami reagálást várva oldalra sandított. Key még igazított valamit néhány fogantyún, de a tekintete valahogy csak nem akart elszakadni az egyik nyomkövető képernyőről.
Joxxy rosszat sejtett.
-Tartok tőle, hogy nem egészen. -felelte a droid. -Néhány birodalmi járművet észlelek a város határánál. Északra tartanak, egyenesen a többiek által megadott koordináták felé.
Joxxy áthajolt a középső konzolpanel fölött, hogy maga is szemrevételezze a kijelzőt.
-Mennyi időnk van?
-Talán húsz perc. De én jobban aggódok a légvédelem miatt. Odafönt több hadosztálynyi hajó kering.
Joxxy torka teljesen kiszáradt. Keynek igaza volt. Az egy dolog, hogy fölveszik Inaráékat, de a bolygót még el is kell hagyni valahogy.
-Fenébe is, mi tart már eddig? -toporzékolt Link és fejében már a legrémesebb alternatívák kezdtek kavarogni. Odáig már eljutott, hogy pozitív elvárásokat ne társítson Inara ötletéhez. Joxxy minden csak nem pilóta. Sőt! Ha tehetné még a pilótafülkébe se engedné be. Lehet, hogy a srác jól ért a hajtóművekhez, meg minden máshoz ami ahhoz kapcsolódik, de a hajó navigálása teljesen más tészta. Még a tankönyvek se elegendőek arra, hogy valakiből jó pilóta váljon, hát még úgy, hogy Joxxy múltját ismerve, tuti, hogy még csak szakiskola közelében se járt és más helyen se engedték őt túlságosan eltávolodni a géptermektől. Azonban némi reményhez kellett fohászkodnia, hogy ne őrüljön meg teljesen az aggodalomtól.
-Türelem Link, hamarosan itt lesz. -felelte Inara, aki csöppet sem tűnt nyugodtabbnak mint ő. A fiatal nő csípőre tett kézzel járt fel s alá, miközben a többiek, hol a kövekre üldögélve, hol pedig kisebb csoportokba tömörülve várakoztak. Ez egészen addig így is tartott, amíg Artu élesen fel nem füttyentett.
-Inara kisasszony! Inara kisasszony! -fontoskodott Thripio, a karjait lengetve a nő felé. -Artu érzékelői szerint egy hajó közeledik.
-Ch, jó vicc. -szisszent fel a közelben ücsörgő Dozer. -A kis konzervdoboz még csak arra sem volt képes, hogy azt a Fjedor nevezetű ürgét idejében jelezze. Most meg egész egyszeribben ilyen kifinomult lett minden érzékszerve?!
-Uram, szabadna megjegyeznem, Artu lefuttatott magán egy sor rendszervisszaá.....
-Elég a magyarázkodásból! -lépett közbe Kadar, hanyagul legyintve a kézfejével. Szemmel láthatóan a várakozás őt is megviselte, nem különösképp a tétlenkedés. -Hol és merre az a hajó? Barát vagy ellenség? Fjedor akár vissza is térhet, hogy megbizonyosodjon, hogy itt vesztünk e.
-Artu szerint a Firehawk az kapitány. De nézzék csak, ott jön! -mutatott keresztül a többieken, déli irányba. Az egyre sötétebb horizonton nem sok látszott, leszámítva a fényesebb csillagokat, de aztán hamarosan felfigyelhettek egy lassan mozgó pontra, mely a dombok felett közeledett. Hiába hunyorgott mindenki, egyikük sem ismerte fel először a teherhajó ismert körvonalait, de ezen nem is volt mit csodálkozni, Thripio fotoreceptora sokkal érzékenyebb volt, bár nem annyira amennyire sokszor szerette volna.
Athes, sűrűn ráncolt homlokkal lépett Link oldalára, vele tartott Belénd is.
-Biztos, hogy az egy hajó? No mert elég furcsán kacsázik a levegőben. -kérdezte a vadászpilóta, míg Belénd kapitány Link másik felén, a vállára tette a tenyerét, arcán hordozva a komoly együttérzés tanúsítványát.
Link néhány másodpercig nem szólalt meg, hanem elkerekedett szemekkel nézte, miként bukdácsol a kedvenc hajója, alig néhány méterrel a fűvel benőtt dombok felett....és olykor azokon keresztül.
-Lepuffantom......az már biztos. -nyögte ki végül. -De előtte kitekerem a nyakát.
-Szerintem nem volt jó ötlet ilyen sokáig várni a hajtóművek átállásával. -jegyezte meg igen borúlátóan Key, számba véve a műszerfalon felsorakozó vészjelzések vörös fényeit.
-Nos, ne felejtsd el, hogy még a levegőben vagyunk. -válaszolta Joxxy, totál feszültség közepette. -Ideértünk még a birodalmiak előtt, fentről nem indítottak el támadást ellenünk, nem égtek ki a relék, és a pajzsokat is sikerült felhúzni. -tette hozzá gyorsan elhadarva, miközben minden idegszálával a hajó irányítására koncentrált.
-Nos igen, ebben igazad van, de vajon hogyan fogod megmagyarázni, hogy miért hagytuk a landolótalpakat annak a hegynek a csúcsán amit tíz perce a hátunk mögött hagytunk?
-Hé! -kapta oda a fejét Joxxy. -Nem érek rá mindennel törődni. Elvégre te vagy a másodpilótám. Igazán figyelhettél volna erre is.
-Igazán? Tudtommal nekem köszönhetjük, hogy nem szálltunk egyenesen bele abba a szállítóhajóba melyet voltál szíves felrobbantani a mentőkabinnal. Másrészről meg -váltott hirtelen hangnemet-, közeledünk a koordinátához. Már látom is őket. Ott, annál a domb tövében, tizenegy óránál.
-Rendben, látom. -dünnyögte a férfi, miközben csökkentette a sebességüket.
-Elég tágas terület van alattunk, szóval lehetőleg, ne a fejükre ereszkedj.
-Kösz. -morogta. -Ez igazán kedves tőled.
-Ja, és egyenlítsd ki a repulzorokat. -folytatta Key, mintha csak egy pörköltrecepthez adná meg a hozzávalókat. -Ha jól látom mindjárt átbillenünk az orrunkon.
-Nem, nem, nem.......a vektorális hajtóműveket még egy picit......
Link tudta, hogy még ha teljes tüdőből is kiabálna, vagy kivenné akár Inara kezéből az adó-vevőt, akkor se tudja megakadályozni, hogy a Firehawk orra ne fúródjon bele a talajba. A teherhajó nagyjából öt méteres magasságban adta meg magát a gravitációnak és negyed tolóerő támogatásával métereken keresztül túrni kezdte a földet maga előtt. És ha ez még nem lett volna elég, egyenesen feléjük záporoztak a mohás-fűves földgöröngyök.
Link ugrott, Athesel és Beléndel egyetemben. A többiek nagyjából védve voltak attól, hogy a Firehawk ne őket hányja fel az orrával.
A teherhajó hatalmas robajjal zúgott el mellettük, aztán hirtelen megállt, tatrészét az ég felé emelve, majd a lendületétől vesztve -hála a toldozott-foltozott burkolatának-, fülsértő kondulással megállapodott a hasán.
Link alig akart hinni a szemének amikor visszafordult. A Firehawk egyben maradt. De ez neki túl kevés volt, hogy csillapítsa a haragját.
-Engedjetek! Hagyj fojtsam meg!
Ketten igyekeztek útját állni Linknek, aki a karjaival kapálózott erős ütemben a leereszkedő hátsó rámpa felé. Az egyik Dozer volt, aki nem szívesen vállalkozott a feladatkörre, tekintve, hogy Link pártját fogta, de másrészről nem tartotta volna hosszútávon kifizetődőnek ha nemet mond Inarának, illetve Kadar is besegített, de mikor megpillantotta a hajó gyomrából kifelé tartó Joxxyt, rosszallóan megrázta a fejét.
-Nem tudjuk, hogy meddig bírjuk visszatartani, fiatalember -szólt oda a technikusnak-, de szerintem jobb ha visszamegy a hajóra és magára zárja a kabinját egy darabig.
-Én igazán sajnálom, Link, de hidd el ha Inara nem erősködik, én.....
Joxxyn látszott, hogy szívén viseli az eseményeket, és őszinte minden mozdulatában, de Linket ez nem hatotta meg.
-Mit tettél a hajóval? -vicsorgott rá. -Ezt megkeserülőd!
Inara elsétált közöttük és már félúton járt a rámpán mikor visszafordult.
-Szép munka volt Joxxy. Be kell valljam, ennél rosszabbra számítottam.
-Mi?! -pislogott rá a férfi, majd széttárta a karjait és követni kezdte őt. -Ezt most, hogy érted?
A turániak és a legénység többi tagja is elkezdett befelé szivárogni. Link lerázta magáról Dozert és Kadart, de nem tört előre, hanem haragos tekintettel nézett fel a hajóra. Tény és való, Joxxy egészben tette le a szeretett teherhajóját, de tudta ennek valahol súlyos ára van. Példának okáért ott vannak a hiányos támlábak amik nélkül a terhelés most a raktér fedőlemezeit éri és ki tudja, hogy meddig bírják ezt elviselni. Az orr-részi érzékelőkről meg nem is beszélve, fordította a tekintetét a feltúrt földhalomba ágyazott hajórészre.
Fejcsóválva vágott neki ő is a rámpának. Valami oknál fogva úgy érezte, hogy ennyivel még nem úszta meg. És talán ez volt az oka annak, hogy nem lepődött meg azon, amikor felérve, felhívták a figyelmét a közeledő birodalmi járművekre, földön és levegőben, egyaránt.
-Követjük őket. Célpont még a földön. Ismétlem, még odalent vannak.
Gyors, apró, egyszemélyes vadászgépek merültek bele Skythdor sötét félgömbjébe. Birodalmi V-szárnyú vadászok voltak, fedélzetükön mindenre elszánt pilótákkal. Felettük cirkálók úsztak az űrben teljes blokádot biztosítva a bolygó ezen féltekéje köré.
-Hányan vannak? -kérdezte Link belehuppanva a pilótaülésbe, figyelmével gyorsan végigszántva a kijelzőket.
-Négy, gyorsan közeledő vadászt érzékelek, plusz kábé ugyanennyi földi jármű déli irányból. -válaszolta Inara mellőle. Kissé hátrébb, Joxxy toporgott, igyekezve nem útjába lenni senkinek sem. Ez Thripionak nem sikerült annyira, mert Dozert morózusan rámordult amikor nem fért el tőle a tűzvezérlő konzoljánál. Az aranyszín droid persze illedelmesen elnézést kért, majd Ferinára hallgatva a hajó utastere felé távozott, azzal a megbízatással, hogy az összes turánit oda invitálja. Ahogy a hely felszabadult, Ferina a navigációs pulthoz ült és onnan követte figyelemmel az eseményeket.
-Mennyi időnk van? -tette fel egyre fokozódó izgalommal a kérdést Link, gyors analízist végezve a rendszerállapotokon melyeket a komputer megjelenített előtte.
-Öt perc mire ideér a földi egység.
-Talán elég lesz. Ferina, kéne néhány használható útvonal vissza, a Méregfogra.
A jedi a navigációs számítógép billentyűzete felé fordult és ujjai gyors táncot jártak fölötte. Link eközben le-föl kapcsolgatott néhány kapcsolót, hol pedig a fejét csóválva igazított a fogantyúk állásain.
-Csodálkozom, hogy Joxxy egyáltalán eljutott idáig vele.
-Itt vagyok mögötted Link. -fonta össze a mellkasa előtt a karjait. -És ezzel én is így vagyok, de tudod van egy apró különbség kettőnk között. Én legalább örülök ennek.
Link kezei megálltak a levegőben, miközben csak félig fordult a pilótafülke hátsó része felé, mintha mondani akarna valamit, de végül csöndben maradt.
-Gondolhattam volna. -vetette oda Joxxy. -Te maradtál egyedül akitől egy halovány köszönöm se ért el hozzám.
Kiviharzott, pont amikor éles statikus sivítás metszette ketté a fedélzetet. Link -miközben tekintette találkozott Inaráéval-, felnyúlt a belső hírközlő mikrofonjáért, mely a mennyezeti konzolsorról lógott alá a spirális vezetékén.
-Mi van, mi történt?
Inara apja jelentkezett be.
-Nem is tudom, hogy mondjam, de találtunk idelent három holttestet. A droidotok szerint a kikötőben kerültek a fedélzetre.
-Tegye ki őket! Aztán készüljenek a felszállásra!
Visszatette a készüléket a helyére, miközben mindvégig állta Inara jócskán szúrós pillantását.
-Most mit vársz tőlem? Ha kijutottunk innen, ígérem, beletúrok az üstökébe, vagy valami. De per pillanat másra nincs időm.
-Ő mindent megtett Link. -mondta lágy hangján Inara.
-Tudom. -dünnyögte vissza. -De majd......majd ezt később folytatjuk. Most ideje eltűnnünk innen.
-De mégis, miért éppen a fali rekesz? -kérdezte az erőlködéstől lihegve Mattu, igyekezve menet közben a háta mögé is pillantani. Az előbb, Keche, majdnem felbukott a rámpa szegélyében amikor a másik rohamosztagos testét húzta le a fedélzetről.
-Akkor jó ötletnek tűnt. -felelte Key. -Sietnünk kellett és Joxxy nem akarta őket a raktér közepén hagyni.
-Nos, -vette át a szót Kadar, aki a hapan férfivel együtt, utolsóként cipelték ki a karjaikban az egyenruhás tisztet- minden esetre szép munka volt likvidálni őket.
-Köszönöm, Calrissian kapitány. Azt hiszem megyek és elújságolom a kikötőben történteket Thripionak.
Az emberek közönyösen néztek a droid után aki hamarosan el is tűnt a felső szint összekötő folyosóinak irányában.
-Droidok. -szólalt meg Sobor némi megvetéssel a hangjában vetve egy fél pillantást a vállán ücsörgő madárra. -Sose kedveltem igazán őket. Máskülönben meg -fordult a zsilip felé, ahol Kadar már a zárszerkezet aktiválásába kezdett-, jut eszembe, mit tervezz az R2-essel Calrissian kapitány? A benne tárolt információk a miénk is ugyebár. Mielőbb másolatra lesz szükségünk.
-Na aggódjon barátom. Nem óhajtom átvágni önt és a társait. A hajómon lesz időnk kidolgozni mindent.
Megnyomta a zsilip közelében lévő hírközlő gombját.
-Megszabadultunk a holttestektől. Indulhatunk.
-...Indulhatunk.
-Remek! -csapta össze képzeletben a tenyerét Link, majd a gázkarra fektette a tenyerét. -Jobb lesz ha mindenki kapaszkodik.
A hajó megremegett, amint bekapcsoltak a repulziós emelők, majd fokozódó hajtóműhang lopakodott a fülkébe......végül pedig fojtott durranó hangok maszatolták el az összképet.
-Ez meg mi a fene volt? -kérdezte Dozer, egyenesen a mellette lévő falon túlra bámulva, valahová ahol éppen az oldalsó hajtóművet sejtette. Ha egyáltalán onnan jött a hang és nem a fémfalak űztek viccet belőle.
-Hát elég rosszul fest. -jegyezte meg Link. Ő éppen a feje fölötti lévő energiaellátás zöld fényeit leste....leste volna, ha néhány nem a vörösben pislákolna. Rögtön felbúgott a fülke hangszórója. Joxxy volt az.
-Bocs, azt hiszem én tudom, hogy mi volt ez. Egy percet kérek.
Link tekintette újra összefonódott Inaráéval, de csak azért, hogy a nő éreztesse vele a saját akaratát. Ezért türtőztette inkább magát és mélyeket lélegzet. A repulzoraikon szálltak tovább, jelentős lassúsággal, kedvezve ezzel az üldözőiknek.
-Oké, azt hiszem menni fog. -csendült fel Ferina hangja kettőjük mögött, aki végzett a környék menekülőpályáinak számbavételével. Elégé beszédes tekintetek szegeződtek rá.
-A flotta jelenleg távol tartja a nagyobb hajóit a bolygótól, hogy függetlenítve a gravitációs mezőktől, bármikor útra készek legyenek a Hapan Konzorcium felé. Ezeket úgy tűnik megússzuk mielőtt még ugranánk. Viszont....
-Viszont?
-...viszont azok a cirkálók melyek itt maradtak már a mi lehetséges pályáinkat elemzik. Szóval jobb lesz sietnünk.
-Rendben, fiúk-lányok. -tért vissza némiképp sercegve Joxxy hangja a fülkébe épp jókor. -Kicseréltem az elosztót. Mehetünk.
Link teliszívta a tüdejét és előretolta a gázkart.
-Vágjunk bele!