Oldfighter

Jaja, szóval van jövője a technikának, vagy legalábbis szerencsés jelenje. Bár ha azt vesszük, hogy a Johnas Brothers vagy mivacak banda koncertje az imdb-n egy egész valamennyin áll.... Szóval kellenek a jó filmek is ehhez, és persze az, hogy családcentrikusak legyenek Papa, mama, gyerekek, így jár jól a mozi veletek.

Azért ha összességében nézzük akkor ezek az animációs filmek idén porig fogják alázni a blockbuster alkotásokat. A Fel akkora sikert ért el mint még más animációs film soha. És akkor ott lesz ez a Planet 51, aztán a Battle of....film is.

Már pár hónapja látta mindenki

Füstölni szerintem nem fog, lesz benne egy IFA, hátsó tengelyével egysúlyú táp. Arra még az egész lakás áramellátását is rákapcsolhatom

Ha minden igaz, akkor csütörtökre meglesz az új gépem. Érzésem szerint a rákövetkező egy-két napban számos anyázás, apázás, unokaöccsözés...ésatöbbi fogja elhagyni a számat, mert tuti, hogy Murphy is itt lesz vele egy darabig, de akkor is megéri

Azért elég nagy területen szétszóródtak

Elmehet az illető fagypont alatti tájakra.

Megtalálta a xenomorfját.

Szerintem Ody reagálás után leszűrhető, hogy mire gondoltam

Mi is láttuk

Dehogynem, simán látszik, hogy kihúzza.

Érdekes sztori, de a csattanón én még picit dolgoztam volna, hogy hatásosabb legyen

Nagyon jöhetne már ennek is az előzetese. Nem vitás, idei évad a látványfilmek mekkája

Elég gyenge volt a mai futam. Egyedül talán Vettel volt az aki miatt izgulni lehetett, Barrichello sajnálom, jól elbatyta, de aki nem tud uralkodni magán az így jár. Ferrari megint szégyenbe maradt, akárcsak a McLaren. Button tuti világbajnok lesz.

Skythdor, valahol az északi féltekén.... -Key! ?....Key! ?.....Hol a fenében vagy? Joxxy tehetetlenségében a folyosó egyik merevítőbordájához koccintotta a kezében szorongatott hidrokulcsot. Visszafogott mozdulat volt ez tőle, pedig legszívesebben mást, és jóval erősebben vágott volna valami keménynek. Az az átkozott droid jól kitolt vele. Öt perce már, hogy elküldte őt egy elosztóért a raktárba, pedig alig fél perces meló lett volna megtalálnia a megadott rekeszben. Most meg hátrahagyva a gépház szerelőaknáját magának kell utánajárnia mindennek. Na persze tény és való -morgolódott tovább magában-, Key idekerülése előtt mindent egymagának kellett megcsinálnia. Fenébe. De most mégiscsak itt van segédnek az a mihaszna droid, de úgy tűnik nem igazán számíthat rá. Talán valamit kihagyott, amikor átprogramozta a Tatuini kitörésük után. -Key, el foglak cserélni egy magnis gyökér szeletelőre! -kiáltotta bele a raktér terébe. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn, a hidrokulcsa többször is fémesen koccant annak korlátján. Amint leért körbehordozta a tekintetét, hátha csupán arról van szó, hogy Keyt valahol utolérte a lemerülés állapota és egész egyszerűen ott fekszik valahol magatehetetlenül. De maga is elégé meglepődött amikor két másodperccel később felcsendült a droid ismerős, kamaszos kicsengésű hangja. -Joxxy! Joxxy! Gyorsan, a pilótafülkébe! A droid ott lebegett a hídra vezető folyosó bekötő járatában és hatalmas, egy szem kékesen derengő fotoreceptorával nézett éppen lefelé. A technikus fiú elnyomott magában egy halk káromkodást, majd megindult felfelé a másik feljárón. Mikor felért, Key kissé hátrébb araszolt a levegőben, feltűnő pillantásokat mérve a Joxxy kezében tartott szerszámra. -Óh, egek! Teljesen kiment a fejemből. Az elosztó.... -Rimánkodj, hogy valami fontos legyen mert máskülönben ezzel hámozom le a borítólemezeidet. -mordult rá a fiú, fenyegető mozdulatokat téve a kulccsal. -.....em, ha veszik az adást jelezzenek! Itt Cypher kapitány...... -Oké, mi akar ez lenni Key? -ráncolta össze a homlokát a Firehawk technikusa, miközben tanácstalanul leste a műszerfal kommunikációs paneljének kijelzéseit. -Gyanítom, hogy valami végtelenített adás amit bizonyos időciklusokként újból és újból elküldenek. -felelte a droid, miközben pislogáshoz hasonlatosan megrezzent a fény a fotoreceptorában. -És minden jel szerint minket, vagyis jobban mondva Inara kisasszonyt keresi a hívó fél. -....Itt az Ezeréves Sólyom kapitánya beszél. Miss Inara Calrissian, vagy bárki más a Firehawk nevezetű teherhajóról, ha veszik az..... -Várjunk csak! -kapta fel a fejét a fiú. -Ez nem az az ember akivel Ghadeán futottunk össze? Igen! Ez annak a hajónak a kapitánya lesz mely Tatuinról kihozta Inarát meg Linket. -És most mit akarsz tenni? -kérdezte Key, a hirtelen izgatottá váló Joxxyt. -Nem is tudom. -harapta be az alsó ajkát amaz, miközben folyamatosan ment a szöveg a hangszóróból. De mielőtt bármit kiötölhetett volna, felberregett valami oldalt, a műszerfal szélénél. -Fenébe is! -pillantott oda, miután elzárta a kommunikációs egységet. -Mi történt? -fordult utána Key, izgatott hangon. A technikus lenyomott egy gombot, mire életre kelt az egyik elülső kamera. Két rohamosztagost örökített meg amint a mellső raktérkapunál álltak, tétován bambulva a zsilip zárrendszerére. Egy pillanattal később feltűnt egy szürke egyenruhás alak is, aki valószínűleg az elektronikus kopogtatón jelzett és eddig kívül rekedt a lencse képmezején. -Ezek aztán nem hiányoztak! -dünnyögte aggodalmas hangon, majd felpattant a másodpilóta ülésből és kiviharzott a fülkéből. Key utána iramodott, halk, zümmögő hangján amit a repulzora táplált. -Most mit akarsz tenni Joxxy? Ha ezek detektorokat is hoztak akkor nekünk.... A fiú egy kézjelzéssel hallgattatta el a droidot amikor megperdült. -Elég a krákogásból! Jobb ha inkább itt maradsz. Ezt bízd rám. Továbblendült, elkanyarodva a főfolyosón, visszafelé tartva a raktérbe és az onnan nyíló zsiliphez. Menet közben igyekezett alkalmi süketnek mutatkozni Key előtt, aki szemlátomást igencsak aggodalmasra fogta a helyzetét, nem várt ?vendégek? felbukkanását illetően, mintha egyenesen az ő nem létező vállain függne a hajó és a legénység sorsa. De az is meglehet, hogy csak simán az idegeire akar menni. Keytől kitelne. -morgolódott magában tovább, majd hirtelen eszébe ötlött, hogy fogalma sincs, hogy mit is mondjon a birodalmiaknak. Csak most tudatosult benne az, hogy kik is kopogtattak be hozzá. És ez egy picit elbizonytalanította. Ennek következtében majdnem lebukfencezett a lépcsőn amikor megcsúszott egy pillanatra a sarka az egyik lépcsőfok peremén. Valamit sürgősen ki kell találni, valamit amivel éppen az életüket mentheti meg. Vetett egy pillantást az övtáskáinak egyikéből kifelé lifegő olajos törlőkendőre.... A birodalmi tiszt türelmetlenül csettintett a nyelvével a többszöri sikertelen próbálkozás után és már azon volt, hogy egy mágneses pecsétet helyezzen fel a hajó zsilipjére, a hivatalos eljáráshoz alkalmazkodva, amikor fémes csikordulás támadt a burkolat mögül. Nem volt az az ijedős ember -saját bevallása szerint-, de majdnem feldöntötte a háta mögött strázsáló rohamosztagos párt akik egykedvűen szorították a mellkasukhoz a karabélyaikat. Úgy tűnt, hogy ők nem különösképp éreztek aggodalmat a jelenség iránt, kellő tapasztalat állt már a hátuk mögött. A tisztnek kétsége se lehetett afelől, hogy ezzel mennyivel is csökkent a tekintélye a bakák szemében. Tudta jól, hogy most valószínűleg mosolyogva tesznek meg egy-két megjegyzést róla, a sisakrostélyaik takarásában. Mindazonáltal vetett feléjük egy amolyan szigorú pillantásfélét, hogy tisztázza saját magát és a tekintélyét. Megigazította a zekéjét és igyekezett a menet közben gyászos nyikordulással lefelé ereszkedő rámpa irányába kellő határozottságot mutatni. Akárki is jöjjön le vele szemben, meg fogja emlegetni, hogy ennyi ideig megvárakoztatta, sőt, bónuszként még hozzá is fog tenni valamicskét, hogy megorolja az előbbi kis incidenst. A rámpa széle felkavarta a betonra ülepedet port ahogy halk kondulással befejezte az ereszkedését. Fentről egy húszas éveinek elején járó, fejtetőig gépolajos fickó baktatott lefelé, mocskos kezeit egy még mocskosabb törlőkendőbe törülgetvén. A birodalmi tiszt, először hátrahőkölt a látványtól, aztán tanácstalan pillantással igyekezett kihámozni a hajó gyomrából feltűnt alak szempárját az arcot behálózó maszatos koszcsíkok szövevényéből. -Üdv, uraim! -szólalt meg először a fickó, aki magabiztos, űrjárók lezserségével felérő léptekkel közeledett. -Segíthetek? -Öné ez a hajó? -pillantott fel a rozsdabarna burkolatra, majd hozzátette: -Mi a tulajt keressük. -A piacon megtalálják. -bökött el a fejével a kikötőt övező épületek mögé. -Történt talán valami? Rossz helyen parkolunk, vagy esetleg.... -Nem a parkolással van a gond. -szakította félbe a vállát vonogatva értetlenkedő fickó szavait. -A hajó ellen körözést adtak ki. -egy adatleolvasót emelt fel az oldala mellől. -Állítólag néhány napja egy ugyanilyen osztályú hajó tört ki a Tatuinról egy intézkedés során. Ellenőriznünk kell, hogy ez az állítás megállja e a helyét. -Hogy?! -vágott egy igen furcsa hitetlenkedő grimaszt az alak. -Csak nem azt mondja, hogy a Lady Inara ki tudott törni bárhonnan is? -karjait a háta mögötti raktér ürege felé lendítette. -Uram, én már annak is örültem, hogy ide le tudtunk szállni anélkül, hogy a támlábak helyett nem a feje tetején állt meg ez az ócskavas! Másfél órája mást se csinálok, mint életet lehelni azokba a francos energiaszabályozókba, hogy.... -Uram, nekem kötelességem mindent bejelentést megvizsgálni. -vágott közbe az egyenruhás, egy foknyit engedve a szigorából. Nem csodálkozott volna azon ha azok a Tatuini forgalomirányítók félrenéztek volna valamit. A hajó már külsőre se nézett úgy ki, mint ami le tudna rázni egy határőrhajót, vagy bármi mást ami a galaxisban repül. De a hivatalos eljárás megkövetelte, hogy ragaszkodjon hozzájuk. -Amennyiben sikerül tisztázni a helyze.... -Mi?! Meg akarja nézni azt a szétéget és bevallom, kissé megrugdosott szeméthalmot ami még órákra le fog kötni? Jöjjön, nem bánom. -intett a piszkos kendővel. -Már ha nem félti azt a drága egyenruháját, hogy bekoszolódik... -Nézze, uram.....én csak a munkámat végzem, és.... -Ne szabadkozzon, jöjjön csak fel! Maguk is. -pillantott a rohamosztagosokra, akik vetettek egymásra egy pillantást. -Talán maguk fognak visszatartani attól, hogy szét ne vágjam ezt az átkozott szeméthalmot.... A tiszt zavartan a szája elé emelte az öklét, köhintett egyet, miközben körülnézett. Mint kiderült jónéhányan a járókelők közül, a kelleténél több figyelmet szenteltek nekik. Persze ez különösképp nem zavarta volna, de korántsem volt kedve olyan dolgokkal foglalkozni, mint a jelentésének kibővítése olyan bekezdésekkel, melyek az amúgy is feszültebbé váló magriasok viselkedéséből származhatott volna. Az erő ugyan a Birodalom kezében összpontosult, de meglehet, hogy az igazán magas rangú tisztek szemében nem vetne jó fényt rá, hogy szolgálati idejében a helyiekkel viaskodik, hangos szóváltások közepette. Valahol még féken kell tartania az önérzetét, addig legalábbis amíg ez a cirkusz, a kiárusításokkal befejeződik. Elvégre a haszon a Birodalom, és azzal együtt az ő zsebébe is fog vándorolni. -Oké rendben. -mondta. -Úgyis át kell vizsgálnunk a hajó azonosító transzponderét. Joxxy tessék-lássék előzékenységgel, elengedte maga mellett a két rohamosztagost, meg a felügyelőt. Mindezt csupán azért, hogy a hátuk mögött, a benne felgyülemlett feszültségtől, most egy néma káromkodással megszabaduljon. A transzponder. Ha ezek rájönnek, hogy az utóbbi hónapokban nem egyszer és nem is kétszer lett megbütykölve az adósugárzó....A fenébe is! -Átkozott csillagszelek! -rázta meg a markában lévő adó-vevőt Inara ingerülten. -Ezzel aztán sokra nem megyünk. -Nyugalom lányom. Túl mélyen vagyunk még, hogy a jelek kijussanak innen. -Ha ez így megy tovább nemcsak a jelek nem jutnak ki innen, de mi se. -dünnyögte rosszallóan, mire Toluc tarkójára emelte a figyelmét, aki előttük vezette a csoportot. -Messze vagyunk még attól a bizonyos kijárattól? A turáni csak félig fordult meg, hogy válaszoljon. Nem túlságosan bízott a fáklyájának erejében ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon egy szemből érkező esetleges denevértámadást, vagy más hasonló állatnak a meglepetésszerű felbukkanását. -Még két forduló. -közölte nyers modorsággal. Inara nem vette zokon a rideg feleletet, tudta mire fel a férfinak ez a fajta hozzáállása. Legalábbis remélte, hogy jól tudja. Hiába jött létre az amúgy gyenge lábakon álló ?szövetség?, ha a turáni önhittség csorbát vesztett. Jószerivel a friss kapcsolat bármely pillanatban átcsaphat valamiféle bosszúba. Turániak nem voltak feledékeny népség, ez már korábban is kiderült. Amikor csak turáni szempárra révedt a tekintete, szinte majd mindegyikben apró lángcsóvákat látott lobogni. -Mintha ezt mondta fél órával ezelőtt is. -súgta oda Inara az apjának kétkedve, mire az megvonta a vállait. Nem tehettek mást mint hogy a turániakat követik. Ezt itt az ő játszóterük, még ha egy pillanatra ők felül is tudtak kerekedni eme előnyükön. Két perc elteltével megejtették az első kanyart, mely jobbra vezette őket, egy valamelyest szélesebb alagúton keresztül mint amit a hátuk mögött hagytak. Így nem kellett ragaszkodniuk a kettes felálláshoz, hanem a hátul lévők fel is zárkózhattak akár. Sobor azonban mégse nyújtotta meg a lépteit, hanem bevárta a pár lépéssel mögötte érkező Ferinát. A mogur mindazonáltal nem tett le ama szándékáról, hogy a figyelme ne összpontosuljon a karvalyának eltűnésére, illetve várva visszatértét. Minden jel szerint a robbanás elriasztotta és most keresi a gazdáját, aki pedig őt. Nem igazán szerette volna ha nélküle kéne innen távoznia, de legbelül mélyen érezte, hogy ez nem fog bekövetkezni. Az ex-jedi gyanútlanul érte utol, mire ő felvette annak tempóját. -Azt hiszem még meg sem köszöntem, hogy ott, a térképteremben figyelmeztetett. -Hogy?! -pislogott zavartan a vele egykorú Ferina. Eddig leginkább hol a barnán csillogó falakat, hol a sötétebb padlót fürkészte, koránt sem érezve azt, hogy társalgásba elegyedjen bárkivel is. A magányt arra igyekezett felhasználni, hogy a kiutat meglelje az Erő rezdüléseire koncentrálva. Ám ez nem teljesedett be, volt valami furcsa a közelben ami elhomályosította a látását. Korábban is érezte, de nem ennyire nyilvánvalóan. Már éppen egy átfogóbb elemzéshez folyamodott volna amikor megcsapta a fülét a turáni mogur feléje irányuló figyelme, így teljességgel meglepte. -Ja, teljesen felesleges. -mosolyodott el félszegen. -Tudja, elgondolkoztam a dolgon. -folytatta Sobor érintőleges komorsággal. Ferina kíváncsian vonta fel a szemöldökét. Valami azt sugallta, hogy legyen óvatos de szemlélődő. -Nem tudom ugyan, hogy mennyit tud a turániakról, de gondolom érzi, hogy közülünk egyesek mások mint a többiek. Sobor szavai megfontoltan és apránként adagolva jutottak el Ferina fülébe. Ő nem szólt, csendesen lépkedett továbbra is. Azonban visszatértek azok a bizonyos megérzések; talán azok melyekre pont célzott a mogur. -Mint például jó magam is. -tört ki Soborból egy másodpercnyi hatásszünet után, és nem volt olyan pillanat amikor ne Ferina arcvonásait leste volna. Nem lehetett tudni, hogy pontosan mit vár tőle, minden esetre úgy tűnt, megelégszik a hallgatagságával. A mogur mély sóhajt vett és előre terelte a figyelmét, de csak azért, hogy még idejében elhajoljon egy falból kidomborodó sziklaalakzat elől. -Azt hiszem, hogy mi ketten sokban hasonlítunk........jedi barátom. Ferina halványan elmosolyodott; immár minden világossá vált, kiléte nem titok a mogur előtt, pont előtte akihez hozzárendelhette azt a különös megérzését. De emellett torkát furcsa szorongató érzés mardosta. -Már korántsem ez a megszólításom. -közölte, halkan. -Nem vagyok a Rend tagja. -Persze, persze. Volt hír arról, hogy a Császár árulóknak kiáltotta ki őket és.... -Nem. Félreért. -szakította őt félbe keményen. -Engem már korábban elbocsájtott a Rend. -Oh! -adott hangot a megdöbbenésének a mogur. -Ezek szerint akkor maga nem azok közül való akikről azok a kósza pletykák szólnak, hogy akadtak olyan jedik akik túlélhették az Uralkodó parancsát? Értem. Ferinát még a korábbinál is zavarba ejtő gondolatok kezdték gyötörni. Csupán félrehordó pillantással válaszolt. -Én nem voltam alkalmas lovagnak. Ezért bocsájtottak el. -hazudta leplezetten. Tudta jól, hogy lehet, ennyi nem elég, hogy az igazságot ferdítse el eredményesen, de a mogur felettébb zavarbaejtő szavai elbizonytalanították. Oly annyira, hogy ezek után, jobbnak látta, ha csatlakozik Linkhez, aki legutolsóként mögöttük ballagott azzal az Öregharcos nevezetű idősebb turánival és a felőlük hallatszó szótöredékekből ítélve, éppen a hozzájuk illő, téma volt terítéken. Ők ketten, megállás nélkül, a pilótakalandjaikról -a tehetségük fényezését is latba véve-, áradoztak Szerencséjére, mielőtt még Sobor ?önfeláldozóan? vele együtt lassított volna le, elölről furcsa zsivaj, vele együtt pillanatnyi döbbenet jutott el hozzájuk. Furcsán, csapkodó hang érkezett és vele együtt figyelmeztetések. -Hé! Vigyázzatok! Fejeket le emberek! -szólt valaki, amihez társult Thripio jajveszékelő hangja is. -Már megint ezek a vérszomjas állatok! Artu, kergesd el innét! Valami sötét test cikázott keresztül két fáklya között, melynek lángjai elfeküdni látszottak egy pillanatra. Szinte majd egy emberként bukott alá mindenki a fejmagasságban érkező test elől, aminek lehetetlen volt a körvonalait kivenni. Egyvalakinek azonban sikerült. Sobor, egyedüliként nem mozdult. Magabiztos testtartással állt és merészen pillantott előre. A sötét árny közeledett felé, majd tempója néhány lépésnyire tőle mérsékelődött. A mogur kinyújtotta jobb karját, mire vaskos lábak kapaszkodtak bele. -Üdv neked, szépségem. -köszöntötte a karjára ereszkedett lényt, aki nem volt más mint a totemállata, a sötét tollakkal díszített karvaly. Nem egy méltatlan tekintett zúdult Sobor felé, főleg a Firehawk jelen lévő legénysége részéről. -Majdnem lelőttem azt a dögöt. -mordult fel Dozer, undorral lesve a karvaly utolsó szárnycsapkodásait mellyel elhelyezkedett a gazdája, jobban mondva, lelki társa karján. A mogur nem sokat törődött a sértő szavakkal, sokkal többre tartotta kedvence jelenlétét mintsem energiáit egy modortalan alakra pazarolja. -Askam szerint a közelben van egy kijárat. -szólalt meg pár másodperccel később, miután a madár két rikoltást hallatott. -Nagyszerű, még társalog is vele. -jegyezte meg epésen Dozer. -Csillapodj Doz! -szólt rá mérsékelt hangerővel Inara. -Mióta itt vagyunk egyfolytában.....-megrázta a fejét, nem találván a megfelelő szavakat, esetleg csak hitetlenkedve attól, hogy ki kell mondania őket. -Nem, nincs semmi komoly. Ne aggódj. -dörmögte az orra alatt. -Csak utálom a szűk, sötét helyeket. -Clyptos a gond, mi? -hirdette fennhangon Link aki átvágta magát a turániakon, hogy csatlakozhasson társaihoz.. -Emlékszem, hogy bepánikoltál akkor. Szép kis helyzet volt, annyi szent. Három nap a föld alatt, egy felderítetlen alagútban. -Nem lett volna semmi gond, ha tudtad volna, hogy melyik kürtőbe kell leereszkedni. -dünnyögte rosszalló tekintettel. Link még a sötét koszfoltok alatt is elvörösödni látszott. -....nos...... -Nos talán szedhetnénk a lábunkat is, nemdebár? -tett pontot a pilóta zavarának végére Inara csípőre vágva az apró ökleit. -És jobb ha most tisztázzuk. -fordult a turániak felé is. -Odakint nem tűrök meg még egy neheztelő, acsarkodó, önimádó, önhitt, egoista megjegyzést sem! Senkitől se! Apám szövetséget kötött és a szövetség kötelez. Néma csend fogadta a hirtelen kitörő szavakat, melyek egy felettébb mérges amazon ajkaiból áradtak. Ilyet turáni csak akkor tapasztalt amikor az esti vacsoráról lekésik, vagy asszonyai közül valakit megkülönböztető figyelemmel kényeztet a többi rovására. De egy valami biztosnak tekinthető. A galaxis bármely nőnemű lénye gondoskodni tud arról, hogy jóval tovább meghurcolja a férfi tűrőképességet mint amennyit annak megteremtettek. -És innentől nem fog érdekelni, hogy kinek a szájából hallom meg ezeket a szavakat. Ott, helyben lelővőm! Ehhez tartsa mindenki magát! Inara hirtelen elhallgatott, nagyokat pislogott, majd először elfújta a homlokába libbenő hajtincset, aztán mivel ez sok sikerrel nem járt, a kezével egy suhintással a füle mögé igazította. Igazából maga se hitte el, hogy ilyenre képes volt, de amit meg kellett tenni azt megtette. Mindannyiukért. -Ellenvetés?! -kérdezte utoljára, majd igazodva Maclaine kapitány szokásához, meg se várta az estleges delikvens jelentkezését. -Remek! Indulhatunk. Elindultak, csöndben. Pusmogást csak elvétve lehetett hallani. Például Toluc felől, aki Calrissian kapitány füléhez hajolt. -A maga lánya, mi? -kacsintott cinkosan egyet. -Ha ő kötött volna üzletet és nem maga, akkor bizony most nem itt tartanánk. Bár meg kell vallani, a szókimondó tehetsége mellett, lenne mit eltűrnie a magamfajtának. Kadar gyanakvással vegyített rosszallással pillantott a turánira, majd szótlanul nézte amint amaz idétlen vigyorral az ajkain előresiet és csatlakozott a lányához. Vajon mire célozhatott a turáni? -tette fel magában a kérdést. Nem sok reményt fűzött afelé, hogy bármelyik is kecsegtető alternatívákat fedne. -Végre fény az alagút végén! -kapta fel a karjait Thripio, hálás köszöntést küldve a sötét falak végében fénylő kék foltnak, majdnem elérve azt, hogy a mögötte érkező Thorbjörn felöklelje. A hapan férfi nem túlságosan nézet az orra elé, sokkal inkább a nedvességtől csillámló padlót bámulta. -Látod ezt Artu?! Kijutottunk! Artu pityeget egyet, szemlátomást kissé túlzónak találva a társa viselkedését. Általánosságba véve, természetesen Thripio mindent eltúlzott. De ehhez már hozzászokott az évek folyamán. Zötykölődve gördült tovább az enyhén emelkedő járat padlózatán. Itt-ott víz fröcskölődött szét amint a kerekei a gödrökben megülő tócsákba gázoltak. -Joxxy....Joxxy, hallasz?....Vétel. -szólalt bele ismételten Inara az apró készülékbe amit a szájához emelt. Már mindannyian odakint toporogtak, szembenézve a környék lankáival és az alkonyati égbolt látványával. A legfényesebb csillagok már hunyorogni látszottak. -És mondja csak -fordult a tiszt Joxxy felé a raktér közepéről-, egyedül tartózkodik a hajón? -Igen. -felelte csüggedten. -Akkor hát......-emelte fel a tiszt a tekintetét a következő szintre, ahol a függőfolyosó futott körbe-, gondolom arra kell menni. -mutatott fölfelé. -I-igen, pontosan. -felelte. -A lépcsőn vigyázzanak. -Csak ön után. -szólt a tiszt és maga elé engedte a szerelőt. Joxxy érezte, hogy kezd kiszállni belőle az összes összegyűjtött erő. Ha nem talál ki gyorsan valamit akkor alig fél perc múlva lelepleződnek és talán a jobbik esetben letartóztatják. Ha nem, akkor a jeladó mellett közvetlenül kivégzik. Birodalmiaktól bármi kitelik. Megtette az első lépéseket fölfelé, amikor valami zavar támadt mögötte. Előbb egy sercegés, aztán egy éles csattanás hallatszott. Megfordult. Egy birodalmi a földön feküdt széttárt karokkal. Aztán egy villanás cikázott keresztül a raktéren. Kék energiakisülés ragadta meg a még talpon maradt rohamosztagos testét és mint valami gigantikus póklábak körbefonták. Az egész csak egy pillanatig tartott, majd az alak összerogyott, ép amikor elsütötte a fegyverét. A vörös plazmasugár nekicsapódott a szemben lévő falnak, közvetlenül a rakodógép lába mellett, majd versenyt kelve a dörrenésével, ide-oda pattogott a raktérben. Még el sem hamvadt amikor egy újabb kék energiavillám sült ki és ölelte át immár a felsikoltó tiszt végtagjait a törzsével együtt. Két másodperccel később már a földön találta magát, a hasonló módon magatehetetlenné vált fehér testpáncélosok között. Joxxy orrát csak ekkor csapta meg az ózonszag, mely szürke füstpamacsok felől érkezett. Majd meglepetten tapasztalta ahogy egy gömbölyded test lebeg ki a plafon felé szálldosó fellegekből. -Key?! -Ö, nos,.....egy köszönömmel is beérem.....-szólalt meg a droid, szétnézve maga alatt. Oldallemezei alól egy manipulátorkar meredezett előre annak végében egy sokkolópálcával. A cső vége még füstölgött, mikor lassan hajtogatni kezdte összefelé a csuklós szerkezetet. -Az ég szerelmére, tudod te, hogy mit tettél? -kérdezte, elképedve nézve szét maga előtt, aztán egy pillantással a nyitott ajtón keresztül kifelé bámult. -Persze. -felelte menet közben a lebegő droid. -Megmentettem az életed. Mi mást? -Ezt tuti meghallották odakint is. -Nem számít. Úgyis indulnunk kell. -Micsoda? -Miss Inara keresett éppen az imént. Azt hiszem bajban vannak. Nem várhattam. -Joxxy, azonnal gyere értünk! -Jó, jó, de mégis hogyan? -kérdezte zaklatottan a kommunikációs panelbe épített mikrofon fölé hajolva. Inara hangja nem tűnt elégé megértőnek. -Szállj föl a Firehawk-al és gyere ide! ?.se ellenvetést megtűrőnek. -Párszor már volt alkalmad meglesni, hogy csinálja John vagy Link. -Mi...micsoda?! -habogta. -De hisz..... -Pofa be Joxxy! Kifutunk az időből. Szállj föl, most azonnal! Megadom a koordinátánkat. Egy kattanás jelezte a beszélgetést végét. Joxxy szája nyitva maradt és miközben hátra dölt, ujjaival beletúrt a sötét hajába. -A sithségit! -Találó kifejezés. -recsegte Key átlibbenve a másodpilóta ülés fejtámlája fölött. -És egyben helyénvaló arra is ami éppen odakint történik. Joxxy először nem értette a droidot, annyira lekötötték őt a többiek felé irányuló gondolatai. Aztán megláthatta a saját szemével is, hogy mit nézz annyira Key az ablakpanelek mögött. Két könnyű antigrav bárka tartott feléjük vagy egy tucatnyi állig felfegyverzett katonával. A járművek egymás mellett siklottak, majd úgy húsz méternyire a hajó orrától félrefordultak. A kis alkotmányok mellvédjeire rögzített lézerágyúk egyenesen rájuk szegeződtek, miközben a katonák sorjában leugráltak és legyezőszerűen szétterültek Joxxy látóterében. -Rossz előérzetem van azzal amit látok. -Gondolom a rutinellenőrzést most hanyagolhatjuk. -jegyezte meg ironikus hangéllel a droid. Joxxy gyorsan eldöntötte magában, hogy igazat kell adjon Keynek. Itt nincs idő lacafacázni. Komoly koncentrálásra volt szüksége, hogy fél másodpercen belül megtalálja a megfelelő gombokat és fogantyúkat. Tenyere elsiklott jó pár panel fölött, és csak remélni merte, hogy azok a legmegfelelőbbek. Inarának így vagy úgy de igaza volt. Párszor elleste miként ügykezelnek a kapcsolók közt Linkék, de ennél semmi több. Egyszer se érzett késztetést arra, hogy csak próbakép beüljön a pilótaszékbe és maga irányítsa a hajót. Ép elég volt arról gondoskodni, hogy valaki irányíthassa. Mikor a harmadik kapcsoló is zöldre váltott a műszerfal egyik sarkában, odaszólt a droidnak. -Kösd be magad! Indulunk. Keynek sikerült reményvesztett kifejezést produkálnia a testének megbillentésével. -Vicces. Felettébb vicces.

Nem, most nem küldtem. A múltkorira gondoltam Abból akkor berakok pár oldalt.

Csak a turániak

Laza 12 oldal eddig. Azt hiszem, hogy ketté fogom venni húgi. Per pillanat az írás se megy annyira. Ha áldásod adod arra amit átküldtem neked akkor abból én változtatás nélkül berakok valamennyit. Ha írni szeretnél bele, akkor úgyis szólsz. Többit meg holnap vagy holnap után, de ebbe már a Dervexes beszélgetés is benne lesz

Miért ne jöhetne létre? Sőt, sokkal hamarább is felépülhet így Nem hinném, hogy 2003-tól emberek építették fel pl a üzemet. A dozerek is automatikán mentek a T4-ben. Mutattak belőlük párat a gyár körül.

Főleg, hogy nem is a lejátszó a lényeg, hanem, hogy megfelelő tv-d legyen hozzá. Anélkül nem ér semmit se.

Ezt talán nem kéne így elkiabálni. Várjuk meg december közepét és utána senki se csodálkozzon, ha Ody egyszer csak változtat a fejlécen.

Nos, ha ma totál leiszod magad, holnap tuti újjászületsz. Vedd előlegnek.

Ody apám, oszt a te f****d is érjen bokáig!

A Golden Gate-es totál kép ott volt a szeren

Beleférne a kövi részbe bőven, ha több nagyvárost is mutatnának, nem csak Los Angelesre meg San Franciscora koncentrálnának. Az újabb időutazás viszont nem nagyon tetszik, mert mint Dzséjt is írja feljebb, ennyi erővel a Skynet az őskorba is visszaküldhetne egy sereget, hogy végezzenek a neandervölgyiekkel meg a cro-magioniakkal.