A dicsőség zászlaja
Na kérem szépen....Clint "szúrostekintetű" Eastwood rendezőnek született. Nem akarom tömjénezni, nem is lehet ennél tovább....szóval az ő háborús filmje(i) a tökéletes háborús mozi. Nem értem, hogy a fenébe tudott megbukni odakint amerikában ez a film, meglehet az amcsik tényleg csak a fröcsögő hústetemekre kiváncsiak és nem a mondanivalóra, de szerintem a topon a helye. Az Iwo Djimával kiegészülve valami rendkivűlit alkotott ezzel Eastwood, bár a filmek dramaturgiájában azért van némi különbség. Az Iwo Djima talán jobban összekapottabb mint a Dicsőség zászlaja, főleg úgy, hogy az utóbbi talán kicsit többször ugrál az időben mint kéne, de ettől függetlenűl a végére remekül összeáll a téma. Főleg a film lezárása az ami felteszi az "i"-re a pontot. Véleményem szerint az idehaza levetített sorrend az igazi, tekintve, hogy a Dicsőség zászlaja jóval kevesebbet foglalkozott a csatával de mindazonáltal az a összességében fél-háromnegyed óra ami tényleg a sziget bevételéről szólt magasan lekörözi a Ryan közlegény partraszállós és más lövöldözős jeleneteit. A brutális jelenetek jóval közelibbek voltak mint Spielberg filmjében. De nem ettől jó a film természetesen hanem az egész alkotás aurájától.
Már alig várom, hogy egy színvonalas DVD-n kijöjjön a két film (esetleg egy közös kiadásba) és tele extrákkal meg valami szinkronnal. Asszem a felíratozás tényleg nem az én műfajom, főleg úgy, hogy legtöbbször a fehér betűket fehér háttér elé vetítették. Nem ártott volna valami fekete sáv alúlra :S
Némi negatívum még...nem a filmmel hanem a mozival, hogy ráférne már valami felújítás a hangrendszerre meg a vetítőre mert néha olyan homályos volt a kép, hogy húztam a szám rendesen, nameg a hangfalak olykor pattogtak.
10/9