hát lehet, hogy az egyikre elviszem, akkor értelemszerűen csak belesünk, maradunk egy órát, aztán megyünk. Neki még ez természetesen nem móka, de azt élvezi, ha viszem, ha emberekkel találkozik. Azt meg hamar kiharcolja, hogy a figyelem középpontjában legyen.
Ma amúgy az volt neki a legnagyobb öröm, hogy a lányoknak van egy féléves fiúcicájuk, aki kellőképpen edzett, és elviseli a nyúzást. Bár Nolcsi annyira óvatosan játszott vele. Nem akarta felemelni, cipelni. Neki elég volt, ha előtte feküdt, és simizhette. A lányokra én szóltam rá, hogy a cicát nem a farkánál kéne megfogni. Erre a válasz az volt: Anyu megengedi. És tényleg, anyuka mondta, hogy a cica megszokta. Hát nem tudom, nekem ilyesmit egyik állatomnak se kellett megszoknia, időben megtanítottak rá, hogy az állat is érez fájdalmat, és nem kell kínozni...