Ne röhögtess már.
Lilu újraélesztésében egészen pontosan a képi banalitás a lényeg. A bolygók felszínével fogalmam sincs, mi a baj; az űrharcok teljesen jók; a földönkívüliek 'hülye formája' (még a nyilvánvaló maszk is) pontosan abba a reflexív-önreflexív (önirónikus) rétegbe tartozik, ami miatt az egész nagyon jó. Komolyan nem értem, mi a baj, na, én csak azt látom, h (pont mint a SW-ban és azon belül a prequelekben is, egyébként) a látvány szerves és integrált része az egész jelentésnek, és fel nem tudom fogni, mi a baj ezzel.
Azért az Ötödik elem inkább épít a látványra mint a prequel...