Nute Gunray

Boldog születésnapot @Donát és @tomcsi80!

Nekem tetszett, hogy Mothma a "nép" között étkezik. Szerintem élete során most először került ilyen közel hozzá képest társadalmilag alacsonyabb státuszú emberekhez.

Meg a teatralitásra való hajlama, ami igazából mindig is megvolt benne, bármennyire is próbálta azt elrejteni a professzionalizmus álcája mögött.

Az Ahsoka könyv már nagyrészt non-canon, nem?

Mothma mikor lett a Szövetség kancellárja?

Nem lett volna rossz. Perrin az első évadhoz képest elég semmilyen karakter volt a másodikban.

Szerintem most láthatjuk először Krennicet, hogy egy számára egyenrangú féllel beszél minden hátsó szándék nélkül. Nem feljebbvalóval (Vader), riválissal (Tarkin), alárendelttel (Erso vagy a Ghorman-projektbe meghívott Dedra), ellenséggel (Mothma vagy a már letartóztatott Dedra). Én kihallom az őszinte sajnálkozást Krennic hangjából, amikor közli, hogy Partagazt nem tudja megvédeni, keresztnevén (Lio) szólítva a másikat. Nem is emlékszem más hasonló emberi momentumra az igazgató részéről. Biztos, hogy ők egymás szövetségesei voltak a birodalmi hierarchián belül, támogatták egymás előmenetelét talán már a Klónháborútól kezdve. Partagaz már az idegösszeomlás határán van az egész story arc folyamán. Ahogy Heert tudálékossága után rávágja, hogy "járványveszély" miatt kell elfogni a nőt, arckifejezésén leolvasható, hogy már minden mindegy, csak húzzon mindenki a fenébe.

És milyen nagyszerű hogy ezt a rengeteg potenciált sikerült megvalósítani. Igazából túlszárnyalta minden képzeletemet.

Amikor Luthen azt mondja, hogy tudtával abban a pillanatban csak két relikvia van a boltban, ami szerinte hamis, akkor szerintem saját magára és Dedrára utal ezzel.

Nálam így egy fikciós sorozat, mint az Andor, még soha nem rezonált ilyen mértékben a mindennapi valóságunkkal. Vagy akár a történelemmel. A ghormani mészárláskor lepergett a szemem előtt az egész nyomorult 20. századi történelem. Egészen hihetetlen módon keveredett a kettő a fejemben (a fikció és a valóság), amely egyrészt dicséri a sorozatot, másrészt, ideje felnyitni a saját szemünket és körbe nézni, hol is élünk. El fog jön majd az a katartikus mondat, amit Jyn Erso oly lényegre törően összefoglalt: "I Rebel". Az Andor legnagyobb érdeme az, hogy megismerhetjük a Birodalom, mint politikai entitás és elnyomó gépezet természetrajzát. Az agyrohasztó propaganda beszivárgását a mindennapi életbe (Eedy). A lassan megfőtt béka klasszikus esetét, míg aztán jön a feltálalás (Oran). Az állandó öncenzúrát (a sok-sok szenátor), a kimondatlan és kimondhatatlan szavakat, a növekvő paranoiát, a hatalom gőgös fölényét (Blevin), és ezzel együtt párhuzamosan az emberi kisszerűséget (Heert) és tehetségtelenséget, amelyet aztán mégis kivált a nepotista és haveri klientúra (Lagret). A hétköznapok megalkuvását és dekadenciáját (Perrin). A köznép bajaira érdektelen zavarosban halászást, a Birodalom és az alvilág összefonódását (Sculdun). A gonosz banalitását ("Bad luck Ghorman" - ki sajnálja ezekután Partagazt?), a politikai szadizmust (Krennic), az egyenruha hatalmával visszaélő valódi szexuális ragadozóhajlamot (Krole) és vérgőzös pszichopaticizmust (Kaido). Az önbecsapást (Dedra) és a megfelelési kényszert, lelkes elismerésre vágyást és túlbuzgóságot (Syril). A távolságtartó és hideg technokratizmust (Yularen). Tudtuk eddig is, hogy rossz a Birodalom. Az Alderaan felrobbantása, mint ahogy a Jedha és a Scarif elpusztítása. Vader dühöngése a Mapuzón, vagy éppen a jawák lemészárlása a Tatooine-on. Ezek a különálló eseménysorok most állnak össze egy mindent leuraló rendszer összefüggő karakterisztikájába. A Birodalom (vagy inkább: Palpatine) egy olyan, egész Galaxist behálózó métely, rákos daganat, egy vérbeli terrorista bűnszervezet, amely csak az erőszakból ért, és így ellene csak fegyveresen lehet felkelni.

El is felejtettem már, hogy Tynnra Pamlo a BB-ben is szerepelt szenátorként.

Így van, menet közben kellett kitalálni. Ráadásul az első fázis építkezésénél még Poggle is segédkezett, aki ugye hadifogságba került a második geonosisi csata után, csak aztán fellázította a munkásokat és megszökött.

Nagyon megindító volt, hogy fokozatosan sötétedett el a kép a végén, aztán jött a Luthen theme.

Fantasztikus Krennic és Dedra jelenete. Ahogy a nő - letartóztatása ellenére - a végén még továbbra is BBI-nyomozó szerepben van, el kezdi mondani, ezt és azt kéne csinálni. Nem fogja fel, hogy annak a korszakának már vége. Aztán Krennic rendkívül megalázó módon megragadja a fejét, a székre visszalöki, miközben rá se néz a nőre. Dedra ott már nem ember a szemében, csak egy eldobható kolonc, akiből további információ már nem nyerhető ki. Ebben az egy mozdulatban benne van Dedra életének és karrierjének összeomlása.

Az Andor S2 csak ráerősített nálam a sorozat első helyére. Mestermű!

Hát én elsírtam a végét. Ahogy Andor megy a végzete és egyben a Galaxis felszabadulásának kezdete felé (és ennek jelentőségét a titokzatos Erő-gyógyító látja)... és mindeközben ott a gyermek, akinek létezéséről már sohasem tudhat. Vagy amikor Cassian és Bail beszélget. Napok múlva mindketten halottak lesznek. Ahogy Raddus is. Vagy Melshi és K2. Azt jó volt látni, hogy Bee megtalálta helyét, és boldog tudatlanságban kergetőzhet. És persze még utoljára álomban láthatjuk Cassian rejtélyes testvérét, Kerrit, akinek keresése végső soron elindította az egész lavinát. És Cassian halálával ez most már a múlt jótékony homályába vész. Soha nem tudjuk meg, honnan is értesült arról Cassian, hogy a húga esetleg a Morlanán lehet. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Cassian megszállott keresése olyan energiákat szabadított fel, amely a Birodalom összeomlását okozza hosszú távon. Kleya szépen lassan rájön, hogy van élet Luthen után is, és új életcélt találhat a felkelésen belül. Ezt gyönyörűen megmutatták ahogy végigtekint a bázis mindennapi életén. Örülök, hogy @Dzséjt jóslata nem vált be, és Vel nem lett a felkelés ügyének kerékkötője. Cinta halála után megtalálta helyét és szerepét. Talán ő volt mostanra a lelkileg leginkább kiegyensúlyozott szereplővé a sorozatban. Nagyon tetszett, hogy Cassian-nel felidézték a régi bajtársakat. Hogy újra hallhattuk Nemik hangját. Akinek üzenete aztán Partagaz utolsó pillanatait is betöltik. El is lamentál azon, hogy vajon ki lehet ez a névtelen, arctalan ember, akinek hangjára oly sokan felemelik a fejüket és azt mondják: elég! A kisember anonimitása és végső győzelme. A Birodalomra annyira jellemző, hogy a mindig kompetens (bár a vesztét közeledve érezvén egyre indulatosabb) Partagazt politikai okokból likvidálják, és kijelölik kísérőül azt a tehetségtelen Lagretet, aki még a Mothma-féle hatalmas blamázst is megúszta lefokozás nélkül. Azt azért javára kell írni, hogy főnökét tisztelte és "engedte", hogy Partagaz a neki tetsző halált haljon. Kegyetlen volt Heert halála (ami ismét jelzi, bármennyire is szellemes K-2SO, azért ő mégiscsak egy gyilkológép), de még kegyetlenebb sors jutott Dedrának. Ez a lehető legkeményebb büntetés egy olyan számára, aki minden elvét és identitását feladta, csakhogy kiszolgálja azt a rendszert, aminek mindent behálózó büntetőrendszere most végképp elnyeli. Szerintem előbb-utóbb Dedra is ráfog lépni arra a padlóra. Kaptunk egy rövidke Perrint is, aki teljesen elmerül a felelősséget semmiért sem vállaló dekadenciában (ahogy látom, Sculdun feleségével kavar), amely azonban örömöt már nem okoz neki. Megmondom őszintén azt hittem korábban, hogy a Birodalom Mothma szökése után a családjával fog példát statuálni, vagy ellenkezőleg, felhasználja őket a propaganda, mondván Mothmát a férje és lánya is megtagadja terrorizmusáért, kikezdve így a nő hitelességét. Egyik sem lett, így azért kíváncsi vagyok, Mothma és lányának sorsa, ha egyáltalán, keresztezte-e egymást később. Örültem a visszatérőknek. Raddus admirális még mindig kemény és a legcélravezetőbb kérdéseket teszi fel. Tynnra Pamlo és Nower Jebel csak a szokásos formájukat hozták. Itt most sokkal inkább Bail Organa tűnt az első számú vezetőnek, semmint Mon Mothma.

Klasszikus összekötő rész volt, ráadásul az Andortól szokatlan módon akció közben vágták meg. Szóval Dedra rögeszméje és túlbuzgósága miatt juthatott el Lonnin keresztül Luthenhez és Kleyához a Halálcsillagról való tudás. A nő elkötelezettségét ismerve roppant ironikus, vérbeli káoszelmélet. Ezek azok a kiszámíthatatlan tényezők, amelyekre Krennic nem tud felkészülni. És ebben a részben, tényleg napokkal, hetekkel a nagy események előtt, már nyoma sincs nála a fölényeskedő kedélyességnek. És még Dedra így is mennyivel többet ér, mint BBI-tiszt a börtönben, mint egykori beosztottja Heert. Ha nincs a tipp, most is egy helyben toporognának. A 2. évad során végig követhettük, hogy Partagaz fokozatosan kibillen a lelki egyensúlyból, ahogy egyre nagyobb a tét és ahogy a Birodalom számára mindinkább tornyosulnak a problémák. Hiába kiváló tiszt, ő is könnyedén válhat a politika áldozatává. Valószínűleg súlyos rovás a szolgálati lapján, hogy alatta évekig dolgozhatott és szállíthatta az információkat egy felkelés által beszervezett tiszt. Bár ha úgy vesszük, Lagret is megúszta, hogy elbénázta Mothma elfogását. Heert kapcsán azt mindenesetre jó volt látni, hogyan is nyomoznak a BBI-ben, gondolok itt a kórházi események analizálására, illetve a régiségbolt megsemmisített adatainak visszafejtésére. És ahogy Partagaz is egyre "emberibb" formát ölt, úgy láthatjuk Kleyát is most először teljesen zaklatottan. Itt már nyoma sincs a hideg racionalizmusnak és professzionalitásnak. Luthen halála és a coruscanti sejt felszámolása után létezésének már egyetlen célja maradt: hogy a létfontosságú információk eljussanak a Yavinra. Jó volt kicsit lazítani látni Cassiant, mint ahogy Melshit is, tudva, nekik nem sok van hátra. Leírni is hátborzongató. A humorforrást K2 szolgáltatta, szerintem pont olyan mértékben, amennyire az befogadható volt. Amikor félreütötte a közeledő BBI-gyalogost, az haláli volt.

Azt hittem, csak az utolsó fb-jelenet játszódik a Naboo-n.

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a rész. A kirakós kezd összeállni, most már nyílegyenes az út a Rogue One elejéig. Jungot sajnáltam, mert végső soron ő volt a Lázadás legértékesebb belső ügynöke, ezt most már bizton állíthatjuk. Megtudta a Halálcsillag-projekt létezését, és ezzel legurította a hegyről azt a hógörgeteget, amely végül elvezet a Yavinhoz. De teljesen érthető Luthen döntése, hogy nem hagyhatta életben a férfit, aki most már végképp elveszítette a türelmét, és a félelem a lebukástól legyűrte. Amikor Luthen kimondta a Yavin nevét, sejthető volt, Jung innen nem távozik élve. Talán annyi a pozitívum, hogy Jung biztonságban tudhatta családját élete végén. És ezután minden összeér, minden értelmet nyer. A Ghorman, a Jedha, a Scarif. A ghormani mészárlás végképp érzéketlen birodalmivá faragta Dedrát. Már nyoma sincs a személyiségében semmilyen rokonszenvnek vagy akár tisztességnek. Egyetlen dolog hajtja: a Tengely elkapása, aki legalább annyira lett az ő rögeszméje, mint anno Syril-nek Cassian. Dedra ezen a módon emésztette meg Syril tragédiáját. A maradék érzéseit is mélyen eltemette magában. Arész csúcsjelenete számomra Dedra és Luthen találkozása volt. Abban benne volt minden visszafojtott érzelem, és amikor Dedra kiteríti a lapokat a Path egységgel, mindkettőjükről lehull az álarc. Luthen szinte megkönnyebbül, hogy nem kell többé színlelnie. És Dedra számára kizökkentően hat a viselkedése. Nem retten meg, nem fél a következményektől. A nő sokszor álmodott erről a találkozásról, de biztos vagyok benne, hogy nem ilyen formában. És mennyire jelképes, hogy Luthen, a régiségkereskedő álcájában, egy 6,000 éves nautoli késsel döfi le magát. Mindenképp stílszerű távozás ez. Ahogy Kleya összerakja magát a trauma után, az csodálatos. Azonnal tudja, mi a kötelessége. És mindeközben megismerhetjük kettejük közös múltját is. Hogy milyen háború is volt, ahol ők ketten találkoztak, kérdéses. Lehet, rögtön a Birodalom kikiáltása után vagyunk, amikor még minden zavaros? Akárhogy is, jó látni, hogy Luthen és Kleya egymás közti dinamikája hogyan változik a rész során. Fú, mennyire tetszett az a bolygó, ahol az a várrom volt. Aztán egy régi ismerős helyszín is felbukkan, a Naboo, ahol gyakorlatilag megalakul a kettejük közös lázadása. A Lina Soh (!) kórház nagyon szépen meg volt csinálva. Kleya beszivárgása mesteri volt. Ha nincs Dedra letartóztatása, szerintem nem lett volna ilyen sima ügye, de persze Heert emberei lazán őrizetlenül hagyják az értékes beteget. És persze ez nem az a sorozat, ahol giccsesen elhúznák az időt. Kleya nem sokat habozik és lekapcsolja Luthent a gépről, egy gyors puszival, könnyek közt, búcsút vesz. És mintha Luthen egy utolsó sóhajjal megnyugodna, talán még halvány félmosoly is felsejlik, hogy vége az ő küldetésének, ő beteljesítette a saját magára osztott szerepet. Soha nem fogja meglátni a napkeltét, soha nem lesz ismert a neve, ahogy maga is megjósolta, de annak tudatában távozik, hogy a Remény elindul a maga után hogy aztán egy tatooine-i parasztfiú képében ott, akkor beteljesedhessen.

@Yoda József, tessék akkor átszavazni.

Tegnap újranéztem az előző hármast hangolásként. Ha azt a színvonalat hozza, én már elégedett leszek.

Igen sajnos, de csak elég volt bekapcsolnom a wifit.

Belefutottam spoilerekbe (telefon dobott fel YouTube videó ajánlást), legyetek óvatosak.

"Ugyan, eltelik az hamar." 😋

Amúgy bennem még a Kamino elpusztítása váltott ki hasonló sokkhatást, ha csak az elmúlt pár évet nézzük.