Nute Gunray

Ez nagyon felcsigázta az érdeklődésem.

Hát nekem inkább tűnt 14-nek, mint 18-nak.

Én is elgondolkodtam azon, nagyon jellegzetes orgánum volt.

Csak most jutottam oda, hogy írjak értékelést. Az eddigi hozzászólásokat szándékosan nem olvastam el előre, így ha lesz ismétlés, vagy esetleg a felmerülő kérdésekre már adtatok választ, akkor ez úton is pardon. Osha látomásával kezdünk, ahol láthatóan Qimir kezéből kicsúszik az irányítás (utóbbit az egész rész során lehet érzékelni vele kapcsolatban). A későbbi fejlemények kapcsán rendkívül ironikusnak hat ez a látomás. Vajon a lány nem saját magát látta? Csak éppen azt hitte, Mae-ről van szó. Akárhogy is, a vízió arra sarkallja Qimirt és Oshát is, hogy elhagyják a bolygót. Kettejük alkudozása is azt mutatja, hogy Osha fokozatosan átveszi a kezdeményezést, Qimir inkább sodródik. A szegmens végén aztán jött a teljes döbbenet. Darth Plagueis most először, teljes valójában. Azonnal tudtam, hogy róla van szó. Nagyon úgy fest, megtartották a muunt mint fajt. Hálaistennek. Persze nem sok muun illetőt láthattunk eddig (San Hill és ennyi), de a vonások még az árnyékban is jól kivehetőek voltak. Olyan hirtelen ért engem ez a felbukkanás, hogy tényleg csak tátogtam, vissza is pergettem nem egyszer. Már csak az a kérdés, hogy milyen minőségben volt itt Plagueis. Ő a rejtőzködő mester, akit Qimir szolgálhat? Vagy éppen Plagueis itt még tanítvány, aki épp most keresi azt az akolitust, akivel majd legyőzheti mesterét (Darth Tenebroust)? Utóbbi esetben, Qimir itt a maga útját járja. Nekem Plagueis mozdulatából úgy tűnt, hogy nem csak Osha, de még Qimir előtt is rejtőzködik, persze simán tévedhetek. Mindenesetre akár mester, akár tanítvány Plagueis, az ő itteni felbukkanása mindenképp jelzi, hogy Qimir soha nem vált (hivatalos) Sith mesterré, hiszen a Kettő szabálya ezt kizárja a Plagueis-Sidious páros későbbi felbukkanása miatt. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Qimir Sidious elődje volt, aki azonban elbukott és nem volt képest átvenni Plagueis helyét. Sol az egész epizód során olyan szinten megszálott módon viselkedik, hogy nem is lehet olyan nehéz aztán elhinni róla, hogy megkattant és az összes Jedi vére az ő lelkén szárad. Ehhez talán Bazil tanúvallomása is jól jön majd. Rendkívül látványos volt az üldözési jelenet Sol és Mae között, ahogy az egész az aszteroidaövben lejátszódott. Mindez azt is megmutatta, hogy Sol nem csak kiváló harcos, de remek pilóta is. Az volt az érzésem, hogy Sol itt már Mae megsemmisítésére utazik, csak aztán közbelép Bazil. Utóbbi viselkedése a teljes széria során nagy talány számomra. Minden jelentős eseménynél ott van, aztán mégsem foglalkozik vele senki, mintha nem is egy értelmes lényről beszélnénk. A cselekedetei szinte nélkülöznek minden logikát, Most éppen miért is akadályozta Solt, hogy elkapja a menekülő lányt? Azt tudom talán halvány sejtésként felhozni, hogy gyanús lett neki a Jedi viselkedése, amikor azelőtt lelépett, hogy bevárta volna Vernestráék megérkezését. Mégis, ha végig gondolom, nyomkeresői funkcióját leszámítva Bazil teljesen felesleges volt ebben a sorozatban, és valahogy zavarónak hatott a jelenléte, miközben egyetlen egy pillanatban sem látunk interakciót közte és Sol között. Számomra a rész fénypontja a Vernestra és Rayencourt közti rövid társalgás volt. Egyrészt, imádom a SW politikát, és itt most pár mondatban is jelentős mélységeket kapott a Szenátus és a Jedi Rend közötti viszonyrendszer ábrázolása. Másrészt, szerintem, sajnos a sorozatra kevésbé voltak jellemzőek az ehhez hasonló mélyebb tartalmú párbeszédek, és ezt be tudom a rövid játékidőnek, szinte minden résznél éreztem némi kapkodást, itt, az évadzáróban nem különben. De ezt majd a sorozatértékelésnél kifejtem. Visszatérve ehhez a jelenethez, ez a beszélgetés a tipikus példája annak, hogy mindenkinek meg van a maga részigazsága. Vernestra tudja, hogy ők a jóságot és az igazságot képviselik, számára Rayencourt kekeckedése egy fölösleges tehertétel, ami elvonja a figyelmet a komoly problémák kezelésétől. Rayencourt számára azonban a Jedi Rend egy kiismerhetetlen monstrum szervezet, amelynek fenntartása jelentős anyagi vonzattal jár a Köztársaság részéről, cserébe átláthatatlan a működése, egyáltalán nem ellenőrizhető demokratikus úton (a Jediket ugyebár nem választják), miközben teljesen autonóm szervezetként működik, amely felett a Szenátusnak csak limitáltak az ellenőrzési funkciói. És amikor Rayencourt felhozza, hogy majd lesz valaki, aki már nem tud gátat szabni az érzelmeinek, és társai nem lesznek képesek megállítani, mintha csak Anakin majdani tragikumát jósolná meg jó előre, amely aztán a Galaxis sötétségbe taszítását hozza meg. Az is nagyon tetszett, hogy Rayencourt reflektál Vernestra szavaira, miszerint persze, hogy a Jediket a legtöbben támogatják, mert így leveszik a problémák jelentős részét a politikusok válláról, akik viszont ettől elveszítik önállóságuk és kezdeményezőkézségük jelentős részét. Ebben a párbeszédben tűpontosan, a korábbiaknál mindinkább legegyértelműbben jelenik meg a Galaktikus Köztársaság és a Jedi Rend egymásrautaltsága. Mind a kettő a másik nélkül egy "agyaglábú óriás". Rayencourt nem ismeri fel, hogy a jedik nélkül a Köztársaság nem tud működni, egy Erő által behálózott Galaxisban egyszerűen egy Erőtől teljesen leválasztott galaktikus szervezet nem tud működni. Másrészt, ha Rayencourt végigtekint a Galaxis történetén (és alighanem ezt megteszi és jelentősen formálja a véleményét az esetleges személyes rossz élmények mellett), akkor láthatja, hogy a legnagyobb galaktikus konfliktusok túlnyomó hányada bizony a Világos és Sötét Oldal keretrendszerén belül ment végbe, amelynek a Galaxis lakói elszenvedői, de nem alakítói voltak. Szóval ez a másfél perces jelenet is mutatja, egy ilyen beszélgetés is rendkívül inspiráló és messzire merészkedő gondolatokat tud megidézni a nézőben, és ezekben éreztem a kelleténél kevesebbet az Acolyte során. De persze kinek mi. A rész második felére aztán eljutunk a Brendokra. Jelképes, hogy Sol ide tér vissza, hogy bevégezze sorsát. Igazából, ő már akkor, 16 évvel ezelőtt meghalt itt, létezése egy darabkája ott maradt ezen a bolygón, szűkebben pedig az elhagyatott bányakolónián. Most csak visszatért, hogy szembenézzen démonaival, de még ekkor is kudarcot vall és saját magát is becsapja, ahogy tette azt folyamatosan 16 évig. Mert bizony, Sol még most sem képes szembenézni azzal, hogy mit is tett akkor, továbbra is kifogásokat és mentségeket talál. Még legutolsó pillanataiban is a mundér becsületét védi, miközben láthatóan teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Sol jó harcos, de végső soron sajnos gyenge szellem. Démonai, bűntudata fokozatosan felőrlik őt. Osha már csak a kegyelemdöfést adja meg. Ezzel párhuzamosan végre megtörténik az őszinte beszélgetés Osha és Mae között. Előbbi rádöbben, hogy végig hazugságban élt. A mindvégig fortyogó bosszúvágya (és ezzel választ kaptunk, miért is nem válhatott Jedivé) megtalálja az új célszemélyt Sol képében. Katartikus, egyúttal szomorú jelenet volt, ahogy Sol bevégzi és ezzel együtt láthatjuk a kristály kivéreztetését is. Szerintem az új kánon legnagyszerűbb újítása ez, hogy nem lehet csak akárhogy vörös fénykardot készíteni. Annak vérben és haragban kell fogannia. Qimir néha szemlélődő itt. Bár látványos az összeütközése Sollal még a katarzis előtt, nem kérdés, hogy a Jedi ismét győzedelmeskedik, prezentálva ezzel az ifjú Sith korlátait. Qimir már korántsem az az elpusztíthatatlan manifesztálódó démoni jelenés, akinek az ötödik rész első felében tűnt. Ezzel együtt bizonyossá válik, hogy ő valóban Vern korábbi tanítványa volt, aki aztán a Sötét Oldal felé fordult. Így már nem is kérdés, hogy azt a súlyos sérülést honnan kapta. Vernestra addig nagyon is bizonyos volt tanítványa halálában. Lehet, azért, mert látta konkrétan meghalni? Utóbbi esetben felsejlik Darth Plagueis ez irányú ténykedése... Bármennyire is a bosszú hajtotta Oshát, engem meglepett, hogy hirtelen minden zokszó nélkül elfogadta, hogy Qimir tanítványává váljon. Hiszen látta a sok halált, a sok pusztulást. Ott volt Jecki, ott volt Yord. Aztán persze végiggondolva a dolgot, nem mehetünk el az Osha-Anakin párhuzam mellett. A Sötét Oldalban nincsen semmi belátás, logika, higgadt végiggondolás. Az az Anakin, aki addig mindent megtett a Jó győzelméért, röviddel később már nem volt rest gyerekeket gyilkolni. Osha sorsa megpecsételődik, amikor Sol bevégzi, és amikor a Jedi-kristály vért kezd ontani magából. És ezzel együtt Mae elveszíti létezésének addigi értelmét. Őt csak a bosszú hajtotta, azt a konkrét négy személyt akarta elpusztítani. Távlati céljai nem voltak. Ebből kiindulva a "szerepcsere" nagyon is ésszerű. Mégis, valahogy a Sith-képbe nekem eddig nem fért bele, hogy Osha és Mae könnyek között búcsúzkodik egymástól, hogy erre egyáltalán Oshának lehetősége van. A bosszúvágyon kívül én Oshában sem fedeztem fel más gonoszságot. Az utolsó szegmens pedig már az ügy eltussolása. Ahogy sokan sejtettük, Sol lett a bűnbak, Vernestra kíméletlen reálpolitikusi énjével ezt a narratívát keresztül veri a vizsgáló bizottságon, késleltetve Rayencourt a Jedi Rendet korlátozó törvényjavaslatainak életbe léptetését. Itt kapunk egy újabb főkancellárt is Drellik képében (aki ugyanúgy tarsunt, mint sokkal később majd az Új Köztársaság utolsó kancellára lesz). És persze ez mintha mindenkinek kényelmes magyarázat lenne, valahogy nincs is kihangsúlyozva, hogy akkor a négy egykori brendoki bűnös mellett a többi fénykardforgató halálát is Sol okozta egy személyben? Ez bizony legalább tucatnyi haláleset. A Szenátust Vernestra tehát leszereli, de nagyon is tudatában van annak, hogy súlyos a helyzet, amivel a renden belül foglalkoznia kell. Már csak azért is, mert megérezte, hogy egykori tanítványa nagyon is életben van. Ezért lesz ott a közelben az emlékeitől megfosztott Mae, ezért keresi fel azonnal Yoda mestert. A vége számomra egy második évadért kiált, ez nem is kérdés.

A Különbéke van vagy harminc éves könyv. Kimondottan szörnyű volt, remélem, ha tényleg SW könyvet fog írni, javult az írókészsége.

Qimir már az első alkalommal sem bírt Sollal, csak Osha megmentette az életét.

Szerintem a Star Wars-ban az a jó, hogy annyira sokrétű, hogy a legtöbben megtalálják azt a szegmensét, amit nagyon kedvelni fognak. A magam részéről mindig imádtam a SW politikai vonulatát, és az Andor a Birodalomnak azon oldalát mutatta meg egy vérbeli politikai thriller keretében, amire mindig is vágytam. Irtózatosan jól felépített párbeszédek, mindkét oldal árnyalása, mert bár van jó és rossz, azért érdekek is vannak... Szóval nekem az Andor marad az első helyen. 1. Andor 2. Ahsoka 3. Acolyte 4. Mandalorian 5. Obi-Wan Kenobi 6. The Book of Boba Fett De 2-től lefelé a különbségek tényleg nüansznyiak, talán csak a TBoBF helye fix.

Nem véletlen generál ennyi hozzászólást egy-egy rész ennél a sorozatnál.

Délután nézem meg én is. Legalább életben tart meló alatt. YouTube-ot addig kerülni kell.

Hiába Indara a misszió vezetője, a tekintélyt nem tudja magának érvényesíteni. Torbin azon padawanok sorát gazdagítja, akik a nagy békében elkényelmesedtek, élik a coruscanti "kiváltságos" életet, kutatgatnak, olvasgatnak (ebben nagyon hasonlít a High Republic-érás Reath Silas-ra, aki azonban a kezdeti nehézségek dacára ezen felül tudott emelkedni, saját korlátait is meghaladva). Ez az életét végső soron megpecsételő eseménysor Torbint teljesen megváltoztatja, amelynek már legelső jele itt tapasztalható: bár forrófejűsége nagyban hozzájárul az események eszkalálódásához, a legvégén már ő képviseli a higgadt erőt Sol ellenében. Igazából annyiban nem tudom hibáztatni, hogy Torbint egyszerű vágyak vezérelték: honvágya volt, haza akart térni, és ez irracionális cselekménybe csapott át elsősorban Aniseya sötét mágiájának köszönhetően. Erre egy jedi, aki valódi ellenséget soha életében nem láthatott, nem készülhetett fel. Torbin számomra inkább áldozat. Senki sem láthatta előre, hogy egy ilyen egyszerű és meggondolatlan cselekedet a részéről ily tragikus eseménysor láncolatát indítja el. Sol számomra más tészta. Végig annyira irracionális. Mintha már a legelejétől fogva Osha (és kezdetben Mae) megszállottjává válik, aztán Osha szándékának megismerése majd a vérvizsgálat eredménye után ez már-már fanatizmussá alakul át. Indara ezt ugyan észre veszi, ám ennek a veszélynek a mértékét súlyosan alábecsüli, és végsősoron ez indítja el a lavinát. Torbint gyerekes vágyak fűtik, Sol azonban tudatosan kívánja érvényesíteni a jedik hatalmát. Indara végzetes hibát követ el, amikor Solt küldi Torbin után. Mindazok után, hogy látta, Solt teljesen elragadják az érzelmei, és tényleg úgy viselkedik, mint azok a fanatikus Jedik, akik a próféciák megszállottjai. Én nem vagyok benne biztos, hogy nem a Sötét Oldal dolgozott Sol-ban, amikor leszúrta Aniseyát. Egyrészt ott volt a félelem, hogy elveszítheti Oshát. Másrészt az a gonosz kis hang is lejátszódhatott fejében, hogy ezzel a döféssel szó szerint, egy csapással megoldja a helyzetet. Sol számára itt már csak is kizárólag Osha a fontos, nincsen semmi higgadt megfontolás. Indara tehát teljesen elveszíti a kontrollt az események felett, Torbin és Sol is - más-más okokból, de - pillanatok alatt szétzúzza az autoritását, ezután pedig a nő már csak sodródik a fejleményekkel. Tragédiája, hogy a végén még akaratán kívül tömeggyilkossá válik. Oda a morális autonómiája is, most már ő sem vonhatja ki magát a felelősség alól, érdekeltté válik az események eltussolásában, hiszen nem csak a vezetői alkalmassága, tekintélye kérdőjeleződött meg, hanem most már, nem szándékosan, de bűnrészessé is vált. Az eltussolás azonban súlyos hiba lesz a részéről: az összes szereplő cipeli tovább a fel nem dolgozott és ki nem beszélt terhet, és végsősoron ez tönkretesz megannyi életet és prosperálónak látszó karriert, köztük a sajátját is. 16 év után azt láthatjuk, a misszió összes tagja, Solt valamelyest kivéve, a renden belül perifériára szorult, olyannyira, hogy Torbin teljesen eltaszítja az evilági életet (hol van már a Coruscant iránti honvágy), a legkevésbé bűnös Kelnacca elvonul az Galaxis egyik utolsó szegletébe, de Indara ambíciói is jócskán veszítenek nagyságából, ha egy olyan jelentéktelen helyen volt egy Jedi outpost egyszemélyes képviselője, mint az Ueda. Szóval, eltussolás ide vagy oda, a sorsukat nem kerülhetik el, az utoléri őket, a látszólag halálból visszatérő Mae igazából csak a kegyelemdöfést adja meg nekik. Végsősoron aztán ugyanígy említhetjük Osha és Mae életének alakulását is. Osha nem tudott akklimatizálódni a helyzetéhez, a Jedi Rend soha nem fogadta be őt igazán, és távozásának részleteit még nem tudjuk, de bizonyos, hogy soha nem is tudott beilleszkedni, és cipelte a Brendokon történtek súlyát magával. Ennek feloldásához még Sol is kevés volt, aki azóta is a démonaival küzd, amely mostanra az új fejleményeknek köszönhetően teljesen ráborult. Az a Sol volt kénytelen elengedni Osha kezét, aki ott, akkor, a lány megszerzéséért szinte minden olyan tanítást félretett, aminek keretében addig szervezte egész létezését. Hol volt már akkor a konvergencia és a lány létezésének mibenléte? Sol feláldozott mindent, számos élet tönkrement, mégsem tudta azt az életet biztosítani a lány számára, aki pedig ezért egész addigi életét és "családját" megtagadta. Osha mellett aztán ott van az újabb tönkrement élet, Mae is, akinek egyetlen értelme maradt létezése folytatásához: hogy bosszút álljon azokon, akik mindent elvettek tőle. A Jediken, akik a semmiből jöttek és pillanatok alatt elpusztítottak mindent és mindenkit körülötte, egész addigi életének összes komponensét. Azt hiszem, nem kellett mély praktikákhoz nyúlnia Qimirnek ahhoz, hogy ezt a bosszúszomjat és gyűlöletet tovább táplálja a lelkileg súlyosan sérült lányban. Legvégül meg kell említenem Korilt, akivel kapcsolatban csak kibújt a szög a zsákból. A Jedik iránti gyűlölete jóval erősebbnek bizonyult, mint a boszorkány közösséghez való tartozása. Utóbbiak számára csak eszköz volt, és minden teketória nélkül úgy fordította az események szerencsétlen sorozatát a javára, hogy a konfrontáció és a másik iránti elpusztítási vágy elkerülhetetlen legyen. Itt nem a közösség védelme, nem Osha, de még csak nem is az általa addig ajnározott Mae számított, hanem a pusztítási és gyilkolási hajlam gyűlöletének tárgyai, a Jedik irányába. És ezt látva szerintem nagyon erősen feltételezhető, hogy Korilnak volt már korábban dolga Jedikkel, akik valószínűleg egykor súlyos veszteségeket okoztak neki. Egyetlen célja volt, hogy ártson a Jediknek, és mindvégig, tudatosan, olyan döntéseket hozott, olyan irányba terelte az események folyását, amely elkerülhetetlenné tette annak a kérdésnek az eldöntését, hogy vagy a Jedik, vagy a boszorkányok nem fogják túlélni ezt a szerencsétlen és véletlen találkozást a Brendokon, ott, akkor, 16 évvel ezelőtt. Sajnos ehhez Sol és a többi jedi (bár eltérő arányban), pedig tudattalanul is asszisztált. ------------- Összegezve: - Indara megbukott, mint vezető, majd be is mocskolta a kezét, bár ezzel sajátjait védte. Legvégső döntése, az ügy eltussolása, bűnösségét csak tetézi, végsősoron az összes jelen lévő, az eseményeket túlélt szereplő életét tönkreteszi, köztük a sajátját is. - Sol kezdeti természetes ösztöne, hogy kiszabadítsa a lányokat, átcsap irracionalitásba és fanatizmusba, és ezeknek mindent alárendel, főleg hogy a vérvizsgálat igazolja (a már csak) Oshába vetett hitét. Sol nem méri fel döntéseinek, tetteinek következményét, az érzelmei hajtják, teljesen szűklátókörű lesz, Indara tekintélyét teljesen megsemmisíti, aztán jelentős szerepe lesz abban, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogy. Sol itt megbukik, mint Jedi, és ez sok-sok halált és traumatizációt eredményez. Kiszakítja Oshát egy alapvetően szerető közösségből, de alternatívát már nem képes nyújtani, igazából "átverte" a lányt, mert saját bűntudata őt magát is felőrli az évek alatt. - Torbin forrófejű, meggondolatlan, talán elkényeztetett is, igazából erre a misszióra alkalmatlan volt, és ez Indara kudarca javarészt. Torbin azonban inkább áldozat, hiszen rajta kívülálló okok miatt fajult el a helyzet a "mészárlásig", az ő meggondolatlan tette nem predesztinálta azt, hogy a végén összeomlik minden. Torbin élete ezután teljes kudarc és bánat, a végén az a méreg valóban feloldozást jelent neki. Neki annyi volt a bűne, hogy még fiatal és tapasztalatlan volt. - Kelnacca az abszolút áldozat, elméjét a boszorkányok behatolása végérvényesen korrumpálja, a fekete mágia hatása alatt elkövetett tettei teljesen szembe mennek a vuki eszményeknek és erkölcsiségnek, amelyet aztán soha nem lesz képes feldolgozni és elvonul. Talán nem véletlen, hogy nem vette fel a harcot Qimirrel, amikor az démonai megtestesüléseként manifesztálódott, hogy elvágja életének fonalát. - Koril az abszolút gonosz, a tüskés fejű démon. Úgy manipulálja, úgy alakítja az eseményeket, hogy a mészárlás és vérengzés elkerülhetetlen legyen. Bosszúszomjának, gyűlöletének kielégítésére pillanatok alatt félrehajítja azt a közösséget, ahol szeretetre, gyengédségre (Aniseya), védelemre és megbecsülésre számíthatott.

Jaj, ez a kép most fejbeütött így estére

@Yoda József, én is megköszönöm a színvonalas lebonyolítást!

A második félidő nagyon jó volt! És az a csapat nyert, ami abszolút megérdemelte. Nem volt jó EB, de ez az eredmény azért valamelyest kárpótol. A Harry Kane-átok meg továbbra is él.

Spanyolország - Anglia 0-1

Azért ha egy fajról hihető, hogy hosszú életet él, az pont a cereai.