Jump to content

Nute Gunray

Tag
  • Content count

    7977
  • Joined

  • Last visited

Community Reputation

1205 Nagyon kedvelt

About Nute Gunray

  • Rank
    Viceroy
  • Birthday 11/29/1990

  • Nem
    Férfi
  • Lakhely
    Magyarország, Százhalombatta
  • Érdeklődés:
    Star Wars, Star Wars és Star Wars!!!

Recent Profile Visitors

11125 profile views
  1. Nagyon várom már, remélem a harmadik rész visszatér az első kötet szellemiségéhez.
  2. Szerintem is egész jó ez a trilógia, vagy legalábbis bőven az olvashatóság szintje felett van. Nyilván egy Thrawn-trilógiához nem ér fel, és talán a Jedi akadémia-trilógia is jobb, de a szintén a 90-es évek első felében megjelenő Fekete Flotta fenyegetése-trilógiánál vagy Barbara Hambly könyveinél egyértelműen színvonalasabb. Pont most olvasom a Koréliai hajszát, érdekes összevetni a canon és a legends Korélia-ábrázolását.
  3. Nute Gunray

    Filmek

    Nekem mindegy, hogy Sean Connery, Timothy Dalton vagy Pierce Brosnan, ki nem állhatom a James Bond-filmeket. Valószínűleg magával a műfajjal van bajom (az M:I-hez is hasonlóan állok), számomra nem igazán érdekfeszítő, mik az aktuális legmodernebb kémkütyük, a legújabb sportautó vagy az éppen aktuális dögös "Bond-girl" (ettől a bulvárszlengtől már szabályosan kiráz a hideg). Egyébként még pont Daniel Craig volt a legéletszerűbb (azt hiszem, az első két filmjét láttam), minden előzetes hisztériával szemben nekem ő a favorit Bond, ha mondjuk választani kéne.
  4. Rob Chestney: Veszélyes béke Korántsem annyira rossz, mint amilyen a híre, persze itt feltétlenül ismeretes a TOR alapsztorija, különben nem sokat fogunk érteni az egészből. A képregény olvasása előtt mindenképp ajánlom a játék előtt megjelent cinematic trailerek megnézését, illetve az Árulás elolvasását. Jelen képregény a nagy galaktikus háború lezárását meséli el nagyvonalakban, mintegy távirati stílusban, ide-oda ugrálva az események között, átlapozva akár fontos történeseket. Ennek ellenére számomra élvezhető volt, még ha nyilván eredeti web-comic lévén nem versenyezhet a "valódi" képregényekkel. Ahhoz azért túl összecsapott és esetleges. A rajzok furcsák, bár megszokhatóak voltak, de azért egyes szereplők szinte már minden egyes képkockán más ábrázatot kaptak, Satele Shan-t pedig egyes esetekben borzasztóan sikerült megrajzolni. Ennek ellenére azért összességében a rajzok tetszettek, Coruscantot vagy a Nar Shaddaa-t jól sikerült visszaadni, vagy éppen a Dantooine elhagyatott Jedi-enklávéját (amely a Kotor-ban a második helyszín volt anno). A történet komorságát is sikerült visszaadni. Míg az Árulásban a Jedi-templom elestét láthatjuk Darth Malgus szemszögéből, addig itt a Galaktikus Szenátus ostromára kerül sor Darth Angral vezetésével. Eközben persze az Alderaan-on folyik a béketárgyalás, a Coruscant megtámadása után most már merőben más feltételek közepette. Érintve lett az is, hogy egyes Sith-ek merőben eltérően álltak hozzák a megkötött szerződéshez, itt elég csak utalni Darth Angral és Darth Baras ellentétére. Vannak közben erős pillanatok: a Jedi-templom pusztulása, Berooken főkancellár meggyilkolása, vagy amikor Mareesh, a rodiai szenátor Paran Am-Ris ideiglenes kancellár szemére veti, hogy a bolygója hiába volt hűséges, mégis odavetik koncnak a Sith Birodalom lába elé. A Külső Gyűrűt ismét beáldozták. Inkább a képregény első fele a jó, a második felére azért már leül a történet, még ha a végén van egy csavar is, ahol Dar'Nala próbálja megbontani a törékeny békét. Érdekes, hogy itt jelentősen felcserélődnek a szerepek, és a togruta (kiugrott) Jedivel szemben éppen Baras az, aki a higgadt és mérsékelt nézőpontot képviseli, és láthatón próbálja elkerülni a vérontást (persze nyilván a saját politikai hasznát szem előtt tartva). Szóval azért nem volt rossz, de a történetvezetés- és ábrázolásbeli hiányosságok azért lerontják az összképet. Négyes.
  5. Igen, de ha fizetés sincs (márpedig akkor nincs), akkor mi vesz rá, hogy mondjuk szakácsként Sisko apjánál robotolj egy étteremben? Pusztán a főzés szeretete, hogy a replikátorhoz képest eredeti és finom kaját csinálsz? Nem hiszem.
  6. Alexander Freed: Az elveszett csillagok A Megsemmisítés elolvasása után sort kerítettem az annak előzményeként is felfogható képregényre. Nem volt egy nagy eresztés, a szuperfegyver-téma már a könyökömön jön ki, ráadásul a twi'lek csempészcsaj a regényhez képest itt elég ostobának tűnt (ha már lépten-nyomon ő illettet mindenkit ezzel a jelzővel). A szereplők ábrázolásban felfedeztem némi inkonzisztenciát, sokszor változott Theron és Ngani Zho kinézete is, máskor meg Teff'ith akkora lekku-kat kapott, hogy csoda, hogy elbírta a feje. Maga a képregény azért szép volt, főleg a bolygók ábrázolásánál, és nagyon örültem a kis túlzással a kőkorszakba visszalőtt Taris felbukkanásának is. A történet egyszerű és érthető volt, bár volt egy-két ugrás az eseményekben, de azért ez bőven emészthető volt. Egy gyenge négyest adok rá.
  7. Drew Karpyshyn: Megsemmisítés Egy jócskán elhúzódó hiányt pótoltam most ezzel a könyvvel, ilyen hosszú ideig (4 év) egy SW-könyv sem porosodott a polcomon olvasatlanul. Korábban jobban meg akartam ismerni a világot, mielőtt nekikezdek a könyvnek, de a TOR-hoz sajnos gyenge volt a gépem, a képregények meg még szintén nagy adósságaim (bár az egyiket most elolvastam a regény hatására, rövid értékelés a megfelelő topikban). Azért sejthető volt, hogy Karpyshyn most sem ad ki fércművet a kezéből. Az író szerencsére azokra is gondolt, akik nincsenek tisztában teljes részletességgel a TOR eseményeivel, így részletekbe menően utal vissza dolgokra, amely itt kimondottan hasznos. Maga a történet egyébként nem nagy eresztés, össze lehet foglalni pár mondatban. Mégis, Karpyshyn olyan lendületes és az érdeklődést fenntartó stílusban ír, hogy ez egyáltalán nem jelent gondot. Karakterei érdekesek, bár azért a Darth Bane-trilógiához képest nem igazán emlékezetesek. Ami nagyon tetszett, hogy megismerhetjük a hidegháborúba, majd egy új kiélezett konfliktusba belebonyolódó Köztársaság szervezeti működését, illetve az intézmények egymáshoz való kapcsolatrendszerét. Ehhez képest a sith-ek most mellékszereplők, bár a Sötét Tanács párszor szerepet kap, illetve a Birodalom logisztikájába is betekintést nyerhetünk Davidge miniszter révén, ez a szál azonban hamar elsikkad, és a könyv közepére már nem követjük nyomon az itteni szereplők ténykedését (pl. Darth Marr). A könyv központi kérdésfeltevése, hogy mi az a pont, amit még meg lehet tenni a győzelem érdekében, és mikor van az, amikor hiába képviseljük a jó oldalt, már semmi sem különböztet meg az ellenségtől. A háborús hős Jace Malcom rövidlátásának a levét majdnem a Duro itta meg, de szerencsére a fia, Theron nagyon is kiforrott értékrenddel rendelkezett. Az ő karaktere mellé még kapunk egy kiváló Jedi-t Gnost-Dural képében (ő rá még emlékeztem, a rend főkönyvtárosaként ő narrálta a Galaxis eseményeit a TOR megjelenése előtt készített kis videókban), de az igazgató Marcus Trant is érdekes szereplő, aki talán túl sokat enged meg beosztottjának, Theron-nak. A twi'lek csempész, Teff'ith számomra unalmas volt. A Sith-oldalról Darth Karrid meglehetősen idegesítő volt, tipikus példája a Kettő Szabálya előtti idők ostoba és méltatlan sith-jeinek. Ha a TOR-könyveket hasonlítom össze, akkor az Árulás még mindig kiemelkedő, de talán a Revan-t is hangyányinál erősebbnek éreztem a Megsemmisítésnél. A Végzetes Szövetségnél viszont egyértelműen jobb. Ez a könyv Karpyshyn búcsúregénye egyúttal, akinek visszatérése nyilván már nem várható, a BioWare-t is otthagyta évekkel ezelőtt. A Legends-éra egyik legszínvonalasabb írójáról van szó, aki zseniálisan lehet életet a sok ezer évvel ezelőtti történések Galaxisába, kezdve a Kotor forgatókönyvírójaként, gatyába rázva a korábbi katyvaszt és összerakva a részinformációkat egy koherens egésszé. Ha csak az ő regényeit rakom sorrendbe, akkor nálam a következő a helyzet: 1. A gonosz dinasztia 2. A Kettő Szabálya 3. Revan 4. A pusztítás útja 5. Megsemmisítés
  8. Meg jó lesz egy kicsit látni a hétköznapi életet a Földön. Erre a korábbiakban nagyon ritkán tértek ki, és sokszor el nem tudtam képzelni, hogy egy olyan bolygón, ahol nincs pénz, nélkülözés stb., a Csillagflottán túl létező civil emberek mivel tengethetik életüket (persze azt tudjuk és láttuk, hogy Sisko apja éttermet vezet San Franciscóban, bár ott is felmerül a kérdés, hogy csak kedvtelésből csinálja vagy vannak-e ott fogyasztói árak).
  9. Nute Gunray

    Sport

    A Fradi nem játszik rosszul.
  10. Nute Gunray

    Filmek

    Miután a szakításuk után barátnője öngyilkos lett, depresszióba süllyedt.
  11. Nute Gunray

    Filmek

    Megnéztem a Toy Story 4-et, szerintem méltó az előző három részhez, még ha egyébként nem is lett volna szükség a folytatásra, hisz olyan szépen és kereken lezárták az egészet az előző részben. De ha már így alakult, legalább ismét minőségi alkotást tettek le a készítők, kiváló látványvilággal és komoly mondanivalóval. Gyerekkorom animációs filmjei között a Toy Story mindig kiemelt helyet foglalt el, így nagyon szurkoltam, hogy nehogy elszúrják.
  12. A harmadikat még nem. Nekem van 50%-os kedvezményem a Libri csoportnál, de oda sajnos mindig később érkeznek a Szukits kiadványai, így egyelőre várok.
  13. Star Wars: Darth Vader: Dark Lord of the Sith #7-12 - A Jedik hagyatéka Annak idején Stover ragadta meg legjobban a tépelődő Anakin, majd a megszülető Darth Vader lelkivilágát. A leírások mellett ezt most vizuális szinten is megkapjuk. Lélekben Anakin a Mustafaron maradt, meditálása közben láthatjuk, ahogy megcsonkított, fortyogó teste lebeg egy füstös, komor világ lávafolyama felett, miközben az egyre inkább ritkuló számban repkedő, apró fénylő pillangók jelzik a maradék jóságot bensőjében. A képi világra tehát ismét nem lehet panasz. A kötet első része jobban tetszett, amely elrendezi Jocasta Nu sorsát. Bár annak örültem volna, ha egy-két mondatban kitérnek rá, hogy úszhatta meg a nagy tisztogatást (a Jedi-templom állapotán láthatóan elszörnyedt, tehát nem volt jelen a támadáskor). És bár a visszatérése a könyvtárba érthető (nem tudott tétlen maradni, miközben a Galaxist felemészti a sötétség), az már nagy botorság volt, hogy a Főinkvizítor előtt felfedte kilétét, pedig ahogy Ody is írja, megléphetett volna (persze már az is felelőtlenség volt, hogy a Coruscantra a Jedi-rend szimbólumával jelzett hajóval érkezett...) Egyébként itt még látszik, hogy a birodalmi bürokrácia egyelőre nem illesztette be Vader-t a hierarchiába, alakja még nincs köztudatban. Erről árulkodik a nyomozótiszt szabadszájúsága vagy az igencsak elbénázott merényletkísérletek vele szemben, de akár a Kilencedik Nővér alig leplezett megvetését irányába is ide sorolhatjuk. Persze aztán Vader szépen-lassan megmutatja, hogy milyen új rendszer lesz itt. Tetszett Palpatine higgadt logikájának bemutatása is, miszerint Vader állítsa le féktelen és öncélú tombolási vágyát, mert nem akar a holtak galaxisában uralkodni. És bár itt Vader annak tűnik, ami sokszor, egyszerű végrehajtónak, aki ennél fogva soha nem is lehet az uralkodó egyenrangú társa, és inkább inkvizitorként viselkedik, mint Sith-ként, azért Palpatine-nel szemben ő is megcsillogtatja egy pillanatra hatalmi machinációs képességeit, amely később már sokkal inkább jellemzőbb lesz rá (lásd a másik Vader-képregényt pl.): amikor megöli Jocastát és megsemmisíti az adatkristályt, azzal egyértelműen keresztül húzza mesterének számításait. Vader elfogadja sorsát, Palpatine jobbkeze lesz, de ezen a poszton senkivel sem hajlandó osztozkodni. Palpatine hosszú éveket szentelt arra, hogy Anakint maga mellé állítsa, de nem vagyok biztos benne, hogy a végeredmény tekintetében maradéktalanul elégedett lehetett.
  14. Igen, most már emlékszem. Köszi. Rég olvastam már azt a regényt. Most már a következő kötetbe is bele kezdtem.
×
×
  • Create New...

Important Information