Pildi

Nekem a szinkron jobban hiányzik, mint a 4K. Olyan kiváló, hogy még sosem jutott eszembe eredetiben nézni. Bács Ferenc Gandalfként és Láng Balázs Gollamként a csúcs, de szinte bármelyik szereplőt hozhatnám, nem találok a szinkronhangjukban hibát. Az HBO-n magyarul is megtekinthető, a Hobbit trilógiát néztük meg nemrég s annál pl. a bővített változatot adják. Ott is szuper a szinkron.

Ha van, aminek örülni lehet ebben az időben, az a hideg frissítő. Nálunk dinnye hül. De sör is van

Boldog születésnapot @Ody Mandrell !

Pont az az érdekes Rey és Ben párosában, hogy eleinte az taszította őket, amiben különböznek, s meglepő, hogy a Palpatine örökös áll a jó oldalon, a Skywalker örökös pedig a rossz oldalon, aztán azért fognak össze, mert mindketten érzékelik egymásban a másik oldalt: Rey Kylo-ban a jót, Kylo Reyben a rosszat, csak éppen mindketten a saját oldalukon képzelik el az összefogást, ezért nem is lesz belőle semmi. Végül mindketten legyőzik magukban a Sötét Oldalt, s ekkor tudnak együtt győzni, legyőzni a Gonoszt.

Már az szép teljesítmény, hogy még műsoron van, gondolom addig, amíg még páran beülnek rá. Bár a 10:15 elég korai a mai diákoknak, tapasztalatom szerint ekkor még alszanak.

Ez forgalmazói hiba lehet? Vagy miért hanyagolnak minket?

Nagyon sajnálom, Dzséjt! Nálad jobb társa nem lehetett volna, veled boldog macskaélete lehetett, ezért is élt ilyen sokat.

Nálam is ez a helyzet. Ez nekem fontosabb, mint egy újabb streaming csatorna, annyi minden elérhető ezzel, élvezhető módon.

Régen egy Star Wars film igazi nagy durranás volt, alig közelítette valami a népszerűségét, a 80-as években talán az Indy filmek, de azok azért nem ugyanazt az élményt nyújtották, a 2000-es évelben a Gyűrűk Ura trilógiát és a Karib-tenger kalózai trilógiát érzem hasonlóan meghatározó filmsikereknek, amelyek szintén máshogyan voltak nagyon jók - ezeket a mai napig rendszeresen újranézem én is, az SW filmekhez hasonlóan. Volt bennük spiritusz, ötlet, szellem, szuper látvány, zene, remek színészek. Kevés ilyen igényes látványfilm készült, de mind nagy siker lett. A 2010-es évektől viszont úgy érzem, látványfilm dömping van, évente több ilyen film is kijön, képregény és regény adaptációk, hullámzó de tendenciájukban romló minőségben. Ezek teljesen egy kaptafára készülnek, mára már nincs bennük semmi érdekes, ami miatt érdemes lenne megnézni bármelyiket, már a trailerek dögunalmasak. És sajnos úgy tűnik, a nagyközönség valahogy ugyanide sorolja ma már a SW filmeket is. A Mando film csak egy a sok látványfilm közül sokak számára, ráadásul a stúdió sem törte magát, hogy igazán felhívja rá a figyelmet, hogy megkülönböztesse a többi tucat látványfilmtől. Így a kisebb költségek miatt nem lesz bukás, de az igazán nagy sikerhez sem kapott meg minden támogatást a film. Mintha a Disney maga is csak egy tucat látványfilmnek tartaná, amiben nem érdemes bízni, rendesen marketingelni, és már nem is várnak tőle sokat, erre mutatnak a jelek. Akkor viszont nincs mit csodálkozni a nézői szám csökkenésén, pontosan akkora sikert hoz, amilyenre szánták. A SW brand kiemelt minőségét kellene sugallni, és a nézők ebbéli hitét visszaállítani ahhoz, hogy ismét esemény legyen egy ilyen film. Önbizalom hiányosan prezentálva a Starfighter is erre a sorsra juthat. A mai világban, ahol eláraszt mindenkit a szórakoztatóipar összes vívmánya, nem elég jónak lenni, kiemelkedően jónak is kell látszani, a terméket el kell adni, még sokkal inkább, mint akár 10 évvel ezelőtt. El kellene hitetni a világgal, hogy aki egy SW filmet nem néz meg moziban, az valami fantasztikus élményről mond le, amit baromira meg fog bánni. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de ha meg sem próbálják, akkor bármilyen jó filmet is küld a Disney a moziba, a nagy siker kb. a csoda kategóriája.

Jöhetne Európába is ez a kiállítás. Utoljára 2006-2007-ben volt hasonló, Párizsban, s aztán Londonban.

Boldog születésnapot @Darth Riddick !

A Mando elég stílusos apák napi film.

No, hát úgy alakult, hogy harmadszori megtekintésre már úgy érzem, nincs rá okom, hogy ne 5-öst adjak. Lehet mondani, hogy nem vitték túlzásba a sztorit, de amit vállaltak a készítők, miszerint egy kalandot mesélnek el az erre nyitott nézőknek, azt maximálisan teljesítették. Igaz, a nagy galaktikus eseményekhez nem sokat ad hozzá, és talán még az is igaz, hogy szinte semmivel sem tudtunk meg többet a Birodalom bukása utáni évekről, mint amit már tudtunk a sorozatból. Ezzel együtt kár lett volna, ha nem készül el, mert nagyon nagy szív van benne, és tele van pozitív üzenetekkel, ami a Star Wars alapvető értékei közé tartozik. Ne az apád, a családod határozza meg az életedet, kövesd az álmaidat (Rotta), a harc nem öncélú, csak akkor harcolj, ha muszáj (Din Djarin), a jelentéktelennek hitt élőlények is sokat tehetnek a jókért, ha összefognak (Grogu és az anzellánok), de az alap üzenet az igazán lényeges: a család a legfontosabb (szűkebb, vagy ha az nincs, akkor tágabb, közösség értelemben is), hogy számíthatsz a társaidra, ha bajban vagy, s együtt minden akadályt legyőzhettek. S ez annyira működik, hogy velem harmadszorra már teljesen feledtette azokat a hiányérzeteket, amelyeket a premieren világosan meg tudtam fogalmazni (jobb lett volna egy 4. évad, itt ez vérszegény egy kicsit). A hangulatot nagyon eltalálták, ehhez párosul egy zseniálisan jó zene, amiben két dolgot emelnék ki a hagyományosan nagyszerű főtéma mellett: a Shakari elektronikus témáját, amibe nagyon szépen van beleszőve finoman a sípokkal Mando témája, s jól illik ahhoz a világhoz, és azt a lágy, csilingelő zenét, ami Grogu gondoskodása alatt hallható, s amiben benne van az optimizmus, a törődés, a szeretet. Din Djarin nagyon nagy kedvencem, amióta feltűnt az első évad első epizódjában, amiket magányos westernhős stílusában tesz, ahogy megy, azzal a laza nemtörődömséggel, és ahogy beszél, visszafogottan, minimál stílusban (itt jegyzem meg, hogy a szinkron általában nem rossz, de Mando esetében nagyon elszúrták azzal, hogy elveszett ez a minimalizmus, sokkal kifejezőbb a magyar hang, szinte egy másik jellem tárul elénk csak emiatt, ami nagyon nem jó) - de ebben a filmben mégis más a főszereplő: Grogu és mellette Rotta, ők viszik a prímet minden tekintetben. Grogu cuki, de nem úgy, hogy szánkba van rágva, hogy ő most az aktuális cukiság, hanem ahogy Mando, nála is van egy mértékletesség minden megnyilvánulásában, és ő pont így a legaranyosabb. Semmi manír, itt is a minimál megy, de valami elképesztően jól betartva a határt. A harmadik mozizásnál is kuncogott a nézőtér minden olyan résznél, ahol én is kuncogtam, szivet melengető volt nézni, ahogy gondoskodik az öregéről, de csak úgy, hogy tette a dolgát, semmi több - eddig Mando vigyázott rá, most ő vigyáz rá. Egyszerű, világos üzenet a nézőknek - és nagyon betalál. S Grogu nem csak a cukiság faktor már, hanem a sztori egyik főszereplője, tevékeny alakítója az eseményeknek, kreatív és megoldásorientált (mai modern kulcsszavak a sikerre), és már most látszik, milyen okos. Din Djarinnal akcióban remekül működik a párosuk, megvan az összhang, mindenki ilyen apát vagy fiút szeretne, én azt hiszem. S az anzellánok is úgy társulnak hozzá, hogy megmarad a báj, és még nem lépjük át az idegesítőség határát, ők is jól működnek együtt. Szerintem pl. az ő szinkronjuk rendben volt. A sztori másik nagy csillaga Rotta lett. Nekem a huttok sosem voltak a kedvenceim, nem is csak azért, amiket tesznek, hanem ahogy kinéznek, ahogy viselkednek, számomra primitív, az erőből értő és csak azt tisztelő gengszterek. Erre itt egy hutt, akiről előre beharangozzák, hogy szörnyeteg, látjuk is, ahogy kíméletlenül kivégez egy embert az arénában, aztán kiderül, hogy egy kimondottan jó arc, érző lélek, jószívű, ez már abból lejön, ahogy Groguval bánik, s közben meg deltás felsőteste legendás huttá teszi, ez biztos. Az is marha jó volt, ahogy harcolt, ahogy görgött maga körül, gyorsan, ügyesen, taktikusan. A kézi és közeli küzdelmek nekem mondjuk kicsit túl reprezentáltak voltak ebben a filmben, de speciel az nagyon tetszett, ahogy Rotta harcolt az arénában is, de főleg az Ikrekkel, ez igazi kuriózum! Szóval most már én is azt gondolom, hogy a film ritmusa teljesen jó, a zene nagyon sokat tesz hozzá (nem Williams stílusában, de hozzá felérő módon), és a két nem emberi főszereplő elviszi a hátán az egész filmet, ehhez Din Djarin most csak asszisztálni tud, de azt rendben megteszi. Mellesleg a mozi tele volt családokkal, kisebb gyerekes szülőkkel, szóval én azt gondolom, nem lesz itt akkora esés most már, kevesebb teremmel mennek, de azok nagyjából megtelnek majd. Jó lesz a szájhagyomány, és ennek hatása csak most indul majd be. Ui. : most van egy olyan érzésem, hogy ha rajongói körökben, köztük nálunk is, nem lett volna annyi találgatás, hogy mi mindent lehetne ezzel a filmmel elmesélni, hanem egyszerűen csak beül az ember a moziba, nulla elvárással, akkor remekül fog szórakozni már elsőre is. Ezt teszik az átlag nézők, és nagyon tetszik nekik. Ők azok, akik nem írnak kritikát, nem pontoznak feltétlenül a neten sehol, viszont elviszik a gyerkőceiket a filmre - és megveszik a kapcsolódó játékokat is. Ez a film nekik, és ezáltal mindenkinek készült, csak minimálisan rajongói fanszervíz, de annyi baj legyen.

Ahogy írjátok, sok az ellene ható tényező, tényleg csak az igazi lelkesedés dobhatna rajta, ahhoz viszont nincs benne annyi plussz. Talán jobb lett volna, ha bátrabb, s nem ennyire a szélesebb közönségre számít. Talán az embereket már csak a szupermozik tudják tömegesen bevonzani a moziba, a többieknek jó lesz a tévében vagy letöltve is. Azért a hétvégék esélyesebbek, mert a családi filmeket akkor nézik inkább, szóval lehetnek még korrigálások a csökkenésben.

A port.hu-n 8,8-as a film. Pont mint az Ep3. Tudom, nem mérvadó, de azért ez jó jel. Nem lesz gond a szájhagyománnyal.