Az előttem szólóak kiváló és részletes értékelését meg sem kísérelve utánozni a magam részéről annyit mindenképpen elmondhatok, hogy nekem is nagyon tetszett a film az első képkockájától az utolsóig, végig érdekes és élvezhető volt, remekül adagolta humort (többször is együtt kuncogott a nézőtér), és nagyon hamar elrepült az a valamivel több mint 2 órás műsoridő. Teljesen értem azonban azokat a hiányérzeteket, amelyeket többen megfogalmaztak itt a fórumon is és a külsős kritikákban is megjelenik, nem sorolom, mert mind tudjuk, mikről van szó, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor valóban, talán jobb lett volna kicsit nagyobb lépték, vagy több emberi akció, meg kapcsolódási pontok a többi műhöz, de szerintem ezt a Mandalorian esetében csak egy 4. évaddal kaphattuk volna meg, egy mozifilmben, ami nem kapcsolódik a Saga filmekhez és azok galatikus léptékű sztorivezetéséhez, azzal nem, akkor nagy eséllyel sokat markolt és keveset fogott volna. Ha ebbe az irányba mentek volna a készítők, akkor valószínűleg kevés lett volna a mozifilmes játékidő egy igazán jó filmhez. Így, ha már az lett a felsőszintű döntés, hogy mozifilm kell, és ez menjen a mozikba, akkor túl sok mozgástere már nem maradt a készítőknek. Én simán megértem, hogy azt gondolták: ha már nem lehet a korábbi tempóban mesélni Mando és Grogu sztoriját, és akár összekötni az Ahsokával, amivel ki lehetett volna pipálni a rajongói elvárásokat, akkor szóljon mindenkihez. Kevesebbet vállaltak és azt akarták maximálisan jól megcsinálni. Szerintem ez sikerült is. Ha nem azt nézem, mi lehetett volna jobb vagy több, csak önmagában ezt a filmet, ami elkészült, akkor nagyon nem tudok belekötni, mert simán megéri egy mozijegy árát (sajnos nincs magasan a léc, amilyen érdektelen filmek készülnek a szórakoztató kategóriában általában). De számomra ez a moziélmény most a klasszikus kalandvígjátékokat idézte meg, ahol szintén nem keresett az ember semmi különöset, csak szórakozni akart, s azok sorába ez remekül illik, az meg rajongóként külön jó, hogy ebben az univerzumban játszódik. Hogy a Solo esetével mennyi a párhuzam, az jó kérdés. Szerintem a Solo nem tudott nyitni a szélesebb közönség felé, hiszen előzménytörténet, s mivel a rajongók jelentős részének nem nyerte el tetszését (egyébként számomra érthetetlen indokok miatt, mint hogy nem Harrison Ford játszott benne), nagyon nem volt másik célközönség, ahol a megítélése jobb írányba fordulhatott volna. A Mandalorian and Grogu sokkal jobb helyzetből indul, s a hatalmas merchandising potenciál miatt ez akkor is hozhat sok pénzt, ha a mozikasszáknál mérsékelt lesz a siker. Szerintem ez kulcstényező lehetett abban a döntésben, miért ez lett a következő film. Már korábban is írtam, hogy én is a 4. évadnak örültem volna jobban, de ha már film lett, akkor most annak örülök, hogy tényleg sikerült egy humoros, szórakoztató családi filmet letenni az asztalra, ami belépő szinten is érthető, élvezhető, ráadásul tele van szívvel, olyan tulajdonságokat erősít, mint a felelősség, a bátorság, a hűség, a kitartás, hogy állj ki magadért, és lehetsz más, mint a rokonaid, van választásod, s mindezek fontos üzenetek a fiataloknál, nem lehet őket elég sokszor ismételni. S közben szép a látvány, jó a zene, Grogu és az anzellánok végtelenül aranyosak, Din Djarin nekem már csak azzal is bejön, ahogy jár és amilyen szűkszavú (most túlzok, de azért valahol ez is igaz ). Meg fogom nézni legalább még egyszer valamikor, szinkronnal is, akkor dől el igazán. Egyelőre 4-est adtam neki, mert egy folytatásban több potenciál lett volna sorozatként, de ez még változhat. Valamiért úgy érzem, hogy idővel egyre jobb lesz az utánérzés. :D Drukkolok, hogy fedezzék fel maguknak a családok kisebb vagy nagyobb gyerekekkel, mert szerintem náluk ez telitalálat lehet. Egy kollégámnak már be is ajánlottam, igaz, ők nem belépőszintűek, mert a kissrác a TCW-t is szerette, de azért nem néznek meg mindent. Majd megírom, mi a vélemény.