LordGravon

Négyet.

Na, megnéztem végre én is. Jó kis film volt. Pont olyan lightosabb és szórakoztató, mint amilyet vártam. Időnként azonban meglepett, hogy mennyire meghatott. Különösen, amikor Grogu majdnem elvesztette Dint. Az szívszorító volt, mert tudjuk, hogy egy nap akárhogy is, de meg fog történni. Viszont az, ahogy Grogu ebben a filmben immár az előzőeknél is jobban a saját lábára állt és először Mando segítségére sietett, majd ápolta, amikor megsérült, nagyon mutatta, hogy most már tényleg kezd ő is felnőni. Ez kicsit elgondolkodtatott azon, hogy most már hány karaktert láthattunk felcseperedni. Anakinék, Ahsoka, Ezra, Sabine... Illetve mennyi film és legfőképp sorozat történetét felgöngyölítették már, amiken több generáció is felnőtt. Kicsit furcsa érzés ez nekem, mint Prequel generációs rajongó, aki anno még a legfiatalabbak közé tartozott. Na meg persze ott van Rotta is, akinek nagyon tetszett a karakter fejlődése. Már rég óta reménykedtem benne, hogy egyszer újra látjuk, hiszen Jabba fia azért fontos szereplő, meg azt gondoltam, lehetne belőle pozitívabb személy, mint az apja volt és szerencsére pont ez történt. Az ő története Groguval, illetve Dinnel is nagyon megható lett. Remélem még újra látjuk és össze fut Ahsokával. Éreztem némi párhuzamot e film és a TCW pilot között, olyan szempontból, hogy mindkét esetben a főhősök a Huttoknak dolgoztak, illetve Rotta kiszabadításáról volt szó, szóval most költői értelemben bezárult a kör. Jó volt Zebet is végre rendesen, hosszabb ideig újra látni. Azt kicsit sajnáltam, hogy a sztori csak nagyon finoman tett egy kis utalást a közelgő nagyobb birodalmi fenyegetésre, de se baj. Azt amúgy is már tudjuk, hogy mi. Szerintem ez a film, akárcsak anno a Disney éra elején a TFA, arra volt jó, hogy adjanak nekünk egy ilyen könnyedebb, biztonságosabb, nosztalgikusabb sztorit, amivel Filoniék megnyugtatták a nézőket a Star Wars élőszereplős jövőjével kapcsolatban. A bemelegítés megvolt és ez után jöhetnek majd a rizikósabb, húsosabb projektek, amiket nagyon várok.

Az összes Dragon Age játék közül szerintem az Inquisition-nek volt a legütősebb soundtrackja:

Esetleg Lux Bonterit is visszahozhatnák, valamikor. A szinkron színésze megfelelő korban van, hogy újra találkozhasson az élő szereplős felnőtt Ahsoksával, illetve nekem tetszett, amilyen irányba elvitték a karakter történetét, az Inferno osztagos könyvben, ahol ugye a végén a levegőbe maradt, mi lett vele.

Sztorik szempontjából én talán erre kíváncsi lennék, valamilyen formában: Illetve, hogyan fordult el egymástól anno Satine és Bo-Katan. Sokan elfelejtik szerintem, hogy az utóbbi egy terrorista csoport tagja volt, amelyik megpróbálta megölni a nővérét.

Szerintem van sors, akárhogy is nézzük. A tudomány is beszél az ok-okozat törvényéről, ami ugyan az. Csak azt nem tudjuk, hogy mi a fő ok és ezt az enigmát nevezik egyesek Istennek vagy ilyesmi. A Star Warsban ezt is szeretem, hogy csak Erőnek hívja és a nézőre bízza ennek az értelmezését.

Tegnap végeztem az 1. évaddal, jókora lemaradás után. Meg kell mondjam, ez a legjobb animációs sorozat, amit a TCW óta láttam, ha nem számítjuk bele a Star Wars Tales-t, azok rövid antológia természete miatt, amivel nem lehetett ugyanolyan szinten "jól lakni", mint egy ilyennel. Az animáció és a zene természetesen remek, de a legfontosabb; a történet, illetve annak sebessége is jó volt. A karakterek többször sokkal életszerűbben mozogtak, mint általában. A fénykardos akció jelenetek remekül meg lettek csinálva. Mindegyik emlékezetes lett, ami nem mindennapi eredmény. Jó volt először látni a képernyőn az Erővel felgyorsított futást is. Ami számomra még fontos volt, történetvezetés terén, hogy nagyon jól sikerült a komikusabb vagy morálisabb karakterekkel ellensúlyozni a tényt, hogy a főszereplők jelentős része nem feltétlenül a "jó" oldalon van, illetve a sztori sötétebb. Nem is tudtam végig eldönteni, hogy most drukkolok-e Mauléknak vagy sem, de némi szimpátiát éreztem irántuk és azt hiszem, ez is volt a készítők célja, hogy ez egy amolyan "morálisan szürkébb" történet legyen, ahol Devonnal együtt kicsit ide-oda ingázunk a téren, hogy most milyen irányba szeretnénk, ha haladna a történet. Nagyon érdekes volt azt látni, hogy jedik és sithek, ha vonakodva is, illetve csak átmenetileg, de egymás oldalán harcoltak. Az ilyesmi régebben inkább a Legendák kontinuitásra volt jellemző. Mault különösen a The Creeping Fear c. rész mutatta be sikeresen egy újabb oldaláról, ami üdítőleg hatott és többek között erre volt szükség nálam ahhoz, hogy létjogosultságot kapjon a sorozat, ami meg is valósult. 👍 Maul árulása Devon mesterével szemben akkor is szomorú lett, ha az ember már előre érezhette közeledtét. Végső soron ő öncélú fog maradni és ez lesz a veszte. Eleinte nem voltam biztos benne, hogy mennyire fogok kötődni az új karakterekhez, mint a jedik és a Lawsonok, de a végére egészen hozzám nőttek. A Spybot és különösen Vario többször megmosolyogtattak, Devon meg Daki mester párosa a jedik legjobbjára emlékeztettek, legalábbis amíg a lány a végén el nem kezdett komolyan meginogni. Maga Devon szimpatikus volt és tetszett a kissé pimasz belevalósága, ami valahol a fiatalabb Ahsokát idézte, mégis fegyelmezettebben viselkedett. Szerintem elég jó esély van rá, hogy konkrétan Darth Talon lesz belőle, egy nap. Amikor ott ült Maulnál bezárva, a sötétebb környezetben még pirosnak is tűnt a bőre, ami talán szándékos előrejelzés. Lehet, ahogy öregszik vagy a sötét oldal rontásának hatására színt vált a karakter. Durva, mennyire eltorzult a hangja egy pillanatra, amikor azt kiabálta: "I will kill them!" Nekem úgy tűnik, Maul a maga nyakatekert módján, de törődik a lánnyal és van köztük valahol egy kölcsönös szimpátia, ami érdekessé teszi a kapcsolatukat, szemben a tipikus gyűlölet teljes sith mester-tanítvány felállással. Persze ez később változhat. Ha valóban a lányból lesz Talon, akkor a testén lévő tetoválások új jelentést nyerhetnek, a Maullal való mélyebb kapcsolatát szimbolizálva, illetve nyilván mester-tanítvány köteléküket. Egyébként gyanítom, hogy nem fog olyan lenge öltözetet kapni, mint a régi képregényekben. Értékeltem a Tizenegyedik Fivér, illetve Marrok újbóli feltűnését. Utóbbi talán a veresége után, félelmében nem fog visszatérni a Birodalomhoz és felszívódik, ezzel magyarázva, hogy miért él még mindig az Ahsoka sorozat idején. Vader feltűnése valahol várható volt, de nagyon ütős lett.✊Szokás szerint a nagyúr egy megállíthatatlan elemi erő és teljesítményével remekül magyarázható, Maul később a Malachoron, miért fél annyira vele szembe szállni, illetve ezek szerint, korábban mégiscsak lezajlott köztük a monumentális párbaj, tehát a Rebelsben nem veszett semmi. Egyedül azt sajnáltam, hogy Vader a Tizenegyedik Fivérhez hasonlóan egyáltalán nem mondott semmit, ami részben gyanítom azért lehetett, mert még nem sikerült a Lucasfilmnél eldönteni, ki legyen James Earl Jones méltó utódja, meg Darthnak igazából nem is lett volna nagyon közlendője az ellenfeleivel. Némasága hozzá is adott a titokzatos, fenyegető aurájához. Meglepett, hogy már az 1. évad vége felé, milyen hamar elkezdték felépíteni a sorozat Solóval való kapcsolatát, aminek folytatását érdeklődve várom. Nem tudom, hogy fogják überelni ezt az évadot.

És a Maul téma a végén...

The Mighty Nein 1. évad: Nem tudom, itt ki mennyire ismeri ezt a jelenséget, de Amerikában egy csapat szinkron színész úgy döntött, hogy szórakozásból felveszik, ahogy Dungeons and Dragons asztali szerepjáték kampányokat visznek végig. Ez lett a Critical Role és eléggé befutott ahhoz, hogy elkezdjék animációs sorozatokká adaptálni a történeteiket. Ezek közül a Mighty Nein a második ilyen, ami nekem valamelyest fel is keltette az érdeklődésem és eléggé megszerettem. 🙂 A sorozat alap formulája kicsit ilyen “Suicide Squados”, csak fantasy környezetben: Van egy csapat különböző kétes hátterű karakter, akiket a sors összehoz, hogy megmentsék a világot. Az eredmény szórakoztató felnőtt humor, jó akció jelenetek, de ugyanakkor meglepően megindító traumákkal foglalkozó dráma és némi politikai hatalmi játszmázás, a háttérben. Engem a hangulata sokban a modernebb Dragon Age játékokéra emlékeztetett, szóval nagyon megkedveltem és ajánlom másoknak is. 🙂 Várom a folytatást.

Nem csodálom.

Na, kezd lassan egyre jobban izgatni ez a sorozat. Jó volt az előzetes. Korábban azt hittem, a Rebels óta nekem már mondhatni elég volt a Maul-os tartalmakból (leszámítva a TCW-s Siege of Mandalore-t), de ha érdekes lesz a sztori, akkor jöhet.

Én azért a mai napig valahol tisztelem és menőnek tartom ezt a karaktert, azok ellenére, amiket időnként csinált a TCW-ben.

Érdekes, de még sok idő elteltével is, időközönként újra meg újra azon kapom magam, hogy eszembe jut Anakin életútja, mint egy örökzöld, kimeríthetetlen téma, hiába elemeztem szét/láttam már ezerszer. 🙂

Itt hagyom ezt a két rajongói filmet azoknak, akik esetleg nem ismernék őket. Én az utóbbi időben láttam őket és nagyon tetszettek. 🙂 Fel is lángolt általuk újra a széria iránti szeretetem. A karakterek jól meg vannak írva, a színészi játék jó, a sztorik érdekesek és a harc koreográfiák is ütősek bennük. Bárcsak ilyen irányba haladna a hivatalos Harry Potter franchise is. Az utóbbi filmhez készült egy több részes folytatás is, ami a Voldemort első bukása előtti varázsló háború eseményeivel foglalkozik. Annyi változás van, hogy a formátum ez úttal hangos könyvhöz vagy rádió drámához/podcasthoz hasonló, de vannak közbe illusztrációk bevágva. Én egyenlőre csak az első részt hallottam/láttam, de eddig tetszik. 🙂