Na, megnéztem végre én is. Jó kis film volt. Pont olyan lightosabb és szórakoztató, mint amilyet vártam. Időnként azonban meglepett, hogy mennyire meghatott. Különösen, amikor Grogu majdnem elvesztette Dint. Az szívszorító volt, mert tudjuk, hogy egy nap akárhogy is, de meg fog történni. Viszont az, ahogy Grogu ebben a filmben immár az előzőeknél is jobban a saját lábára állt és először Mando segítségére sietett, majd ápolta, amikor megsérült, nagyon mutatta, hogy most már tényleg kezd ő is felnőni. Ez kicsit elgondolkodtatott azon, hogy most már hány karaktert láthattunk felcseperedni. Anakinék, Ahsoka, Ezra, Sabine... Illetve mennyi film és legfőképp sorozat történetét felgöngyölítették már, amiken több generáció is felnőtt. Kicsit furcsa érzés ez nekem, mint Prequel generációs rajongó, aki anno még a legfiatalabbak közé tartozott. Na meg persze ott van Rotta is, akinek nagyon tetszett a karakter fejlődése. Már rég óta reménykedtem benne, hogy egyszer újra látjuk, hiszen Jabba fia azért fontos szereplő, meg azt gondoltam, lehetne belőle pozitívabb személy, mint az apja volt és szerencsére pont ez történt. Az ő története Groguval, illetve Dinnel is nagyon megható lett. Remélem még újra látjuk és össze fut Ahsokával. Éreztem némi párhuzamot e film és a TCW pilot között, olyan szempontból, hogy mindkét esetben a főhősök a Huttoknak dolgoztak, illetve Rotta kiszabadításáról volt szó, szóval most költői értelemben bezárult a kör. Jó volt Zebet is végre rendesen, hosszabb ideig újra látni. Azt kicsit sajnáltam, hogy a sztori csak nagyon finoman tett egy kis utalást a közelgő nagyobb birodalmi fenyegetésre, de se baj. Azt amúgy is már tudjuk, hogy mi. Szerintem ez a film, akárcsak anno a Disney éra elején a TFA, arra volt jó, hogy adjanak nekünk egy ilyen könnyedebb, biztonságosabb, nosztalgikusabb sztorit, amivel Filoniék megnyugtatták a nézőket a Star Wars élőszereplős jövőjével kapcsolatban. A bemelegítés megvolt és ez után jöhetnek majd a rizikósabb, húsosabb projektek, amiket nagyon várok.