Darth Revan9

Gréger Csaba: Epica A Halhatatlanok világára először a játékkönyvek miatt figyeltem fel. Gondoltam, még mielőtt belevetem magam valamelyikbe, olvasok egy regényt, hogy megtudjak valamit a világról. Az Epicát választottam, mivel eddig – tudomásom szerint – az egyetlen felnőttregény. A könyv egy romantikus történet, nagyon erős érzelmekkel és misztikummal. Bevallom arra számítottam, hogy egy kicsit többet fogok megtudni Nouros világáról. Ezt a reményemet a könyv nem igazán váltotta valóra, mivel a világból csak egy apró szeletet kaptam. Persze nem azt vártam el, hogy az egész világ történelme és minden népe jelenjen meg, de a leírtaknál egy kicsivel több információ jobban esett volna. Essünk túl a negatívumon. A történet kissé kaotikus, nehezen tudtam követni ki hol van, és mi is történik, egyáltalán melyik idősíkban vagyunk. Az első száz oldal után már könnyebb volt. A cselekmény vezetése is egy kicsit hullámvasútszerű. Az eleje gyors, aztán lassul, végül megint felpörög. A pozitívumok. Nagyon érzelmes regény, mélyen meg tudja szólítani az olvasót. Átéreztem Tia érzelmeit. Az a szerelem, amit Eldrian iránt érez tényleg az igaz szerelem. Mesés, álomképszerű és felemelő érzést ad. A szerző csodálatosan fogalmaz. Olyan első osztályú a regény szövegezése, amire nehezen találok szavakat. A M.A.G.U.S. irodalom legjobbjai jutnak róla eszembe. Ebben rejlik az Epica legnagyobb erőssége. Az igaz szerelem ábrázolásában, amelyben van boldogság, fájdalom és áldozat is. Ez az egész pedig egyfajta érzelmi forgószelet hoz létre. A végkifejlet egy kicsit keserédes, és felkelti az érdeklődésem a folytatás iránt.

Michael A. Stackpole: Az Új Jedi Rend: Sötét áradás: Támadás Az Új Jedi Rend második könyvével kapcsolatban már vegyes érzéseim vannak. Az első részhez képest mindenféleképpen visszaesésnek éltem meg. A Sötét áradás: Támadás című kötetet több szempontból is érdekes volt olvasni. Egyrészt Michael A. Stackpole sosem lopta be magát a szívembe. Csak az Én, a Jedi regényét olvastam – ez egyébként a külföldi rajongói közmegegyezés szerint a legjobb Stackpole által írt SW regény – de én attól sem dobtam hátast. Mai, kritikusabb szememmel nézve az Én, a Jedi egy erős hármas. Másrészt azért is volt különleges olvasni, mivel Stackpole még a 90-es években részt vett Zahnnal és más írókkal együtt a titokzatos külső fenyegetés koncepciójának kidolgozásában. Igaz, hogy Stackpole és Zahn koncepciója még távol állt a végső változattól – szó sem volt arról, hogy az idegen fenyegetés nem érzékelhető az Erőben, vagy arról sem, hogy más galaxisból jöttek volna. Persze, ahogy közeledett a Bantam-Spectra könyves éra vége és a Del Rey Random House korszak eleje, úgy kristályosodott ki egyre jobban a yuuzhan vong koncepció. A Thrawn keze idejére már le lett fektetve, hogy mégiscsak másik galaxisból származzanak. Stackpole viszont elhatárolódott a yuuzhan vongok végső formájától. Ennek ellenére mégis bevállalta a második és a harmadik kötet megírását. Pontosabban egy trilógiát vállalt be, de szerkesztői utasítások miatt a három könyvre szánt cselekményt két könyvbe kellett sűrítenie. A Sötét áradás első könyve nagyon rövid lett. Érezhető, hogy a szerző nagyon sűrítette az eseményeket és sajnos nem mindig hagyott elegendő teret a karakterek fejlődésének sem. Túl sok szálat mozgat. Végig azt éreztem, hogy ezt jobban is ki lehetne bontani. spoiler Luke és Jacen komolyabban szembesülnek a hódítók jelentette veszéllyel és azzal a borzalommal, amit a galaxis lakói számára jelentenek. Jacen inkább a hagyományos, szemlélődő, filozófikus Jedik útját követné. Azt az ösvényt, amit a Jedik már az előzmény-trilógia idejében is elhagytak. A most kibontakozó háború viszont megismerteti vele a kínt és a fájdalmat. Luke is egyre gyakrabban kényszerül rá, hogy a harcos útját válassza. Corran és Ganner Rhysode útja is a terror és a félelem ösvényén vezet. Ganner lelkében dúl valami sötétség. Kiváló Sith alapanyag lenne. Csodálom, hogy Jedi lehetett. Corran sokszor túl taktikusan gondolkodik, mintha nem tudna elszakadni a múltjától, és a Zsiványoknál töltött idő túlságosan is beleégett volna a lelkébe. Corran és Ganner is olyanok, mint akiket a klónháború idejéből szedte volna elő. Anakint még mindig mardossa a bűntudat a Sernpidalon történtek miatt, ezért igyekszik bizonyítani. Mara igyekszik olyan útmutatást adni, amely révén felül tud emelkedni a fájdalom okozta sebeken. Gavin és a Zsiványok történetszála nem lett túl izgalmas. Sőt a fejezeteik számomra nagyon megtörték a cselekményt. Elegos A’Kla kiváló segítség és támogató volt hőseinknek. Szerepelhetett volna többet is. Ahogy Leia és Han is. A Han lelkében dúló fájdalom nagyon kevés figyelmet kapott. Emellett ki kell emelni, hogy Stackpole írásában az érzelmek ábrázolása visszafogott és sokszor felszínes. A csaták és a párbajok viszont nagyon hangulatosra és izgalmasra sikerültek. Árad belőlük a Star Wars-hangulat. A könyv vége felé pedig már nagyon pörögtek az események. Összegzés. A Vector Prime-hoz képest számomra visszaesés volt a könyv. Az érzelmek és a dráma ábrázolása kissé steril, amolyan funkcionális szerepet tölt be. Ellenben stratégiai és politikai értelemben jól mélyíti a konfliktust és fenntartja az érdeklődést a folytatásokhoz. Mindenképpen ajánlom, hisz e kötet nélkül nem érthetőek a későbbi események. Köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak!

Greg Rucka: Csodanő: A gorgó szeme A második Wonder Woman képregény sorozat 206-213. számait tartalmazó kiadás. Greg Rucka itt egy összetett, sokszereplős, nem kevés drámával operáló sztorit tár az olvasó el. Ahogy olvastam a sztorit, azon kaptam magam, hogy kissé nehezen értem az eseményeket. Itt már olyan történetvezetés van, ami aktívan épít a korábbi 20-30 füzetre. A helyzet is különleges. Diána itt Pallasz Athénét szolgálja. Sok isten – Zeusz, Hádész, Poszeidón és Árész negatív, vagy összetett ábrázolást kap. Még Athénének is vannak olyan kijelentései, melyből a dölyfösség sugárzik. spoiler Nem kevés fájdalom és keserűség árad a képregény lapjaiból. Diána kemény tettekre szánja el magát. Igen, ez a Csodanő már nem tökéletes és nem olyan békés. Elszánt, vad és ha kell, akkor öl. Egyáltalán nem fogja vissza magát. A kiegészítő plusz füzet – a 92. szám – is érdekes volt. Kivételesen élvezettel olvastam. Nagy hiba, hogy mind az eredeti, mind a magyar Eaglemoss kiadásban elmaradt a 213. szám utolsó oldala, ezt neten pótoltam be. Illetve a történet pár ponton kicsit sűrű. Ettől függetlenül ez egy nagyon jó Wonder Woman sztori.

Alastair Chisholm: Tomas és Vasbőrű Aranyos kis történet. Rövid és könnyen fogyasztható. Természetesen érdemes a helyén kezelni. Ezt a regényt 7-8 éves kezdő olvasóknak szánták, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. Épp ezért nagyon gyors tempójú regényre lehet számítani, ahol minden oldalon történik valami. Következésképpen a szereplők is csak minimálisan kidolgozottak. A történet Tomasról, a kovács fiáról szól, aki bekerül a Sárkány Akadámiára, és természetesen mindenféle kalandokba keveredik. Nagyon élveztem Tomas és Vasbőrű kalandját. Helyhiány miatt az akadémia többi tagjáról csak nagyon keveset tudtunk meg. Remélem, a többi kötet bemutatja őket. Felnőtt fejjel egy könnyed kis limonádé. Gyerekeknek viszont erősen ajánlott. Így szerettesd meg az olvasást a gyerekkel.

Sajnos a tervezett Forgotten Realms sorozat törlésre került, helyette Ravenloftot csinálnak.

Bihon Tibor: Gyilkosnak gyáva Olyan átlagosan jó könyv volt ez, még Robert Knight mércéjével mérve is. Adott egy ifjú orgyilkos, aki nem igazán akar ölni, csak lefegyverezni az ellenfelét. Az orgyilkos mestereknek mégis tervük van vele. A könyv cselekménye – egy pörgős akció-fantasyhez képest – lassan bontakozik ki. Csak a regény közepe táján kezdett el érdekelni a sztori. A harcok látványosak, sokszor egy harcos-képzelet kaland jutott eszembe róluk. Tarath szimpatikus figura, aki szép lassan deríti ki mit rejt a múltja. spoiler A fordulatok egy kissé kiszámíthatók, egy ponton felfedeztem egy logikátlanságot is. Ettől függetlenül szórakoztató darab, bár olvastam a szerzőtől jobbat is.

Szintén ráér kategória lesz.

Ez ráér kategória lesz. Majd egyszer elolvasom.

Nyilván sort fogok keríteni rá, majd ha lefaragtam a lemaradásom.

Ez érdekelni fog.

Akkor 2025-ben 8 regényt tudtak kihozni. 2026-ra - ha a mostani frissítéseket tudják tartani - akkor idén 11 könyv lesz az eredmény. Most 2027-re 22 könyvcímet számoltam össze képregények nélkül. Ebből se tudnak szerintem mindent kihozni, biztos lesznek olyanok, amelyek átmennek 2028-ra.

Igen, majd idővel. Idén jön még Az élő Erő, A Jedik próbái, A Birodalom uralma 1. kötete, a Gonoszság mestere, Mace Windu: Az üvegbolygó, a Menedék - Rossz osztag regény - , A Birodalom árnyai és Az Új Jedi Rend 4. könyve. Jövőre csúszik: A Vihartörö, A Birodalom uralma 2. könyve, Az utolsó Rend, További 2027-es alaptervek: A Birodalom uralma 3. könyv, egy High Republic könyv - valószínűleg a Cristal Crown, de náluk Firebrands címmel szerepel, a Wayseeker, a Low Red Moon (Outlaws regény), Princess and the Soundrel, Thrawn-trilógia éldekoros kiadás - itt nem tudni, hogy a kánon, vagy a Legendák trilógia lesz-e -, Új Jedi Rend 5-6, Legacy of The Force 1-4 (mivel el se tudják kezdeni, így nyilván az eleje is 2027 lesz, és elméletileg a legutóbbi listájuk szerint el akarnak menni a 4-ik kötetig) Tales from The Empire, Maul Vesztegzár újrakiadás, A Klónok háborúja regényváltozata újra kiadás, Külső Űr újra kiadás, Életre-halálra újra kiadás, Kenobi újra kiadás. Ezek alapján a 2027-es tervek is eléggé tömöttek. Persze ezeken még változtatnak.

A Legacy regényt az alap 2027-es terveikben sem láttam.

Októberben jön ez a regény. Kár, hogy a Tempest Breacer átcsúszik 2027-re. Így ezt is jövőre olvasom majd el.

3 ilyet? Ez a Solo, A Mandalori és Grogu, valamint az Akolitus?