Darth Revan9

Jakab Zsolt (William MacGregor): Sólyomlovag Ezt a kalandot megint nagyon gyorsan teljesítettem. Lehet, hogy szerencsésen választottam rövidebb utakat. Érdekes volt, hogy a főszereplő egy másik világból került a Káosz világára. Egy kicsit olyan érzetet nyújtott, mint az Árnyékvilág. Lineárisan és gyorsan végig lehet vinni az eseményeket. A főhős a saját népe kiszabadításáért küzd, ami még szimpatikusabbá tette az alaphelyzetet. Az egyszerűség egy kicsit visszafogottá tette a könyvet. Ki kell emelnem az egyik hibát is. Az egyik ellenfél szörny tudott varázsolni, de nem volt egyéb fizikai sebzése, és nem volt leírás arról, hogy ha elfogy a varászereje, akkor miként és hogyan sebezne. Viszont nagyon élveztem azt, hogy többen is mellém szegődnek társként. Ez volt az első ilyen játékkönyvem, amiben másokat is irányíthatok. Ezért az élményért megadom a négyest, egyébként lehet, hogy csak hármas lenne…

Érdekes lenne egy széttördezett galaxis és a Jedik szerepe. Ha nincs erős központi kormányzat, akkor nem szabályozzák őket. De az is érdekes lenne, ha kezdene kialakulni egy új központi kormányzat, ami egyelőre csak a magvilágokra terjedne ki. És ez az új kormányzat a fennhatóságuk alatt lévő rendszerekben nagyon beszabályozná a Jediket. Persze ez csak részben lenne téma.

Filoni-film (Mandoverzum finálé): "Ez a projekt nem fog elkészülni az eredeti formájában..." Ezt lehet úgy is érteni, hogy sorozat lesz belőle?

A Jedik próbája és az Élő Erő október 9-én jelenik meg. A félelem álarca és A gonoszság mestere október 16-án jelenik meg.

Kevin Eastman és Tom Waltz: Tini Nindzsa Teknőcök 5. kötet Apák bűnei 1-2. rész Vértestvérek 1-2. rész A sorozat 13-16. számaiban két darab két részes történetet kapunk. Kicsit lecsengenek az előző történetszál eseményei és a karakterekre koncentrálnak az írók. Mindkettőben megjelenik a család, az összetartozás, a kegyelem, a düh legyőzése és az empátia ünneplése. E mellett megjelenik témaként a családon belüli erőszak és a kirekesztettség kezelése is. spoiler Mindkét történet remek volt. Komoly emberi érzéseket boncolgattak röviden és velősen, de elég mélyrehatóan is.

Charles Soule: Rejtett Birodalom A Qi’ra történetszál várva várt vége. Amikor Qi’ra visszatért a Vörös Hajnal vezetőjeként A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti események idejébe, felkavarta az állóvizet. Soule egy nagyon jó történetszálat hozott össze. Qi’ra történetszála önmagában nagyon erős, de a négy sorozaton keresztüli kibontása helyenként valóban azt az érzést keltheti, hogy a Marvel túlságosan sokáig tartotta életben ugyanazt a konfliktust. A Rejtett Birodalom viszont éppen azért tud ekkorát ütni, mert végre minden korábbi előkészítés összeér. A Rejtett Birodalom az epikus végkifejlet volt. Qi’ra terve itt ér be, itt lendül mozgásba minden. És az események úgy alakulnak, hogy sikerül megszorongatnia Vadert és Sidioust. Méghozzá elég keményen. Kis híján sikerült. Nyilván nem arathatott diadalt. Ez az egész valami különös kettőséget ad. Egyrészt sajnáljuk Qi’rát, hiszen hajszál híján elérte a célját. Másrészt a sztori végére összeáll a kép, miért rendezhette a sorait a Felkelők Szövetsége és miért nem volt Palpatine-nak ereje és ideje levadászni őket. Qi’ra a tetteivel jelentősen hozzájárult a győzelemhez, csak nem úgy, ahogyan arra ő számított. Volt valami különös az ő életében. Egész életében számkivetett volt, túl sokat élt az árnyak között és nem bízott senkiben. Egy ilyen terv kivitelezése és mozgásba hozása pedig még inkább elszigetelte őt. Végül is igaz lett. Azért küzdött, hogy a zsarnokságot megszüntesse, és felszabadítson másokat. Saját magát viszont nem tudta felszabadítani. Az egyik legjobb Star Wars történet lett a Rejtett Birodalom. Epikus és tele van mély drámai pontokkal.

Akkor úgy néz ki, hogy a Starfighter után a Kinberg-trilógiát kezdik el. Legutóbb még arról volt szó, hogy ez a trilógia majd csak 2030 után jönne.... Akkor számíthatunk egy 2029-es trilógia-nyitó premierre?

Én még mindig azt mondom, hogy csinálhatnának egy olyan sorozatot, aminek a címe Plagueis és ezeket a történeti elemeket ott felhasználhatják, beültethetik.

Eddig minden filmből sikerült regényváltozatot írni. Felnőtt regényeket is. Ebből nem értem miért nem tudnak?

Én ezt a történetvezetési típust egyre jobban megkedveltem Brandon Sanderson könyvei révén. Ő is hasonlóan jár el, sokszor úgy tűnik, hogy céltalanul történnek az események és csak a legvégére áll össze a koherens narratíva. Ez a típusú építkezés egyre felkapottabb. Valószínűleg a sandersoni út is hozzájárult ahhoz, hogy más szemszöggel néztem az Akolitust és más szemszögből olvastam A megtévesztés útját. Valószínűleg így lesz az Erő kísértésénél is. Bár a fentebbi vélemények alapján elképzelhető, hogy nekem is lesznek kifogásaim a regénnyel.

A megtévesztés útja nagyon tetszett.

Most néztem meg a molyos értékeléseket az Új Jedi Rend és a Köztársaság Fénykora regényeknél. Az Új Jedi Rend első három könyve stabilan 90% felett áll, míg sajnos a Köztársaság Fénykora első és második fázisának regényeinek többsége csupán a 70-79, vagy a 80-89% közötti tartományban jár. Jelenleg egyedül csak a Viharfellegek áll 91%-on.

Minden több írós hosszú sorozatnál vannak gyengébbnek tartott szerzők. Valószínűleg a Köztársaság Fénykora regények megítélése is jobb lenne, ha csak Charles Soule, Claudia Gray és Cavan Scott írták volna felváltva az egészet, mint annak idején Allston, Traviss és Denning a Legacy of the Force-t, vagy Allston, Golden és Denning a Fate of the Jedi-t.

Gréger Csaba: Epica A Halhatatlanok világára először a játékkönyvek miatt figyeltem fel. Gondoltam, még mielőtt belevetem magam valamelyikbe, olvasok egy regényt, hogy megtudjak valamit a világról. Az Epicát választottam, mivel eddig – tudomásom szerint – az egyetlen felnőttregény. A könyv egy romantikus történet, nagyon erős érzelmekkel és misztikummal. Bevallom arra számítottam, hogy egy kicsit többet fogok megtudni Nouros világáról. Ezt a reményemet a könyv nem igazán váltotta valóra, mivel a világból csak egy apró szeletet kaptam. Persze nem azt vártam el, hogy az egész világ történelme és minden népe jelenjen meg, de a leírtaknál egy kicsivel több információ jobban esett volna. Essünk túl a negatívumon. A történet kissé kaotikus, nehezen tudtam követni ki hol van, és mi is történik, egyáltalán melyik idősíkban vagyunk. Az első száz oldal után már könnyebb volt. A cselekmény vezetése is egy kicsit hullámvasútszerű. Az eleje gyors, aztán lassul, végül megint felpörög. A pozitívumok. Nagyon érzelmes regény, mélyen meg tudja szólítani az olvasót. Átéreztem Tia érzelmeit. Az a szerelem, amit Eldrian iránt érez tényleg az igaz szerelem. Mesés, álomképszerű és felemelő érzést ad. A szerző csodálatosan fogalmaz. Olyan első osztályú a regény szövegezése, amire nehezen találok szavakat. A M.A.G.U.S. irodalom legjobbjai jutnak róla eszembe. Ebben rejlik az Epica legnagyobb erőssége. Az igaz szerelem ábrázolásában, amelyben van boldogság, fájdalom és áldozat is. Ez az egész pedig egyfajta érzelmi forgószelet hoz létre. A végkifejlet egy kicsit keserédes, és felkelti az érdeklődésem a folytatás iránt.