Nute Gunray

Jajj. Ezen kiégtem, Egyértelműen kamu az egész.

Én se párbajra gondoltam (bár láthattuk, Gideontól nem áll messze hogy személyesen kivegye részét csatában), hanem a Mandalore kegyetlen leigázására. Igazából a flashback-jelenetnek örülnék igazán.

Én úgy képzeltem, hogy az, hogy Gideon magánál hordozza a Sötétkardot, az indirekt módon Bo-Katan valamikori halálát is jelezte.

Lehet, majd egy képregényben megtudjuk.

Anakin történetében még van potenciál, főleg az EP1 és EP2 közötti időszakot illetően. De én szívesen olvasnék egy olyan képregényt is, amikor még egyszerű tatooine-i rabszolgafiú volt.

Azért Vader és Ahsoka mindig is más kategória lesz, nem említhető egy lapon a kettő. Agyonhasználtság tekintetében más a mérce Vadernél, mint Ahsokánál vagy akár Fett-nél.

Nagyon remélem, hogy ha egyszer az új kánonban elkezdik megírni Palpatine és Plagueis élettörténetét, sokat fognak meríteni ebből a könyvből. Ha jól emlékszem, Darth Tenebrous-ról még egy rövid novella is íródott Stover tollából.

A ziro.hu hozzáállásában és szakmailag is egy remek hírportál, ahogy Ody is írja, a sikeres működéséhez nincs szükség szenzációs tálalásra, megközelítésre. A starwarsmedia.hu-val sincs gond (a régi design ott jobban tetszett nekem).

A Sötét látomások nekem nagyon tetszett, a Darth Vader: A Sith sötét nagyura pedig a kedvenc canon-képregényem eddig (igaz, jelentős lemaradásban vagyok, sok sztorit még nem olvastam). Szóval szerintem a színvonallal nincs gond, csak a mennyiséget érzem soknak.

Boldog születésnapot @A pécsi!

7 év után el kezdtem olvasni másodjára a Darth Plagueis-t. Ez egy mestermű, a Legends megkoronázása.

Felkelés kora Elolvastam mindkét gyűjteményes kötetet. A Gonosztevők egy kicsivel jobban tetszett, de igazából egyik történet sem "váltja meg a világot" (mondjuk nem is az a céljuk). A Leia-történet nekem uncsi volt. Közben utána néztem, hogy Leia Maz Kanata segítségével szerzi meg Boushh páncélját egy Forces of Destiny epizódban. Meg kellene néznem már ezeket a részeket... Han Solo története jól mutatja, hogy aki egyszer bekerül a Lázadás körforgásába, az nehezen tud onnan szabadulni. Tetszett, hogy megmutatták a Troiken-t, a xextók bolygóját. Kicsit hasonló vonalat képvisel a Lando-sztori is, hiába akar főhősünk az elitek elitjéhez tartozik, az ehhez szükséges gátlástalanság és kizsákmányolási hajlam nincs meg. Védelmezi a rabszolgákat, kiáll a munkásai érdekeiért, saját vésztartalékából ad nekik bérpótlékot... nagyon szimpatikus volt itt Lando. Ez az új faj, a fantanine nagyon érdekes, remélem fogjuk még őket látni. Úgy érzem, az új canon tök jól bánik Lando karakterével, mind a könyveket, mind a képregényeket tekintve. Maga a Luke-történet nem egy nagy eresztés (nem is nagyon tiszta, hogy mi volt a pa'uan problémája), de az roppant érdekes, hogy Palpatine -tudtommal- itt kerül kontaktusba először Luke-kal, coruscanti trónterméből szól hozzá, ugyanúgy próbálja manipulálni őt víziókkal, mint annak idején az apját vagy majd később az unokaöcsöt, Bent. A Yoda minitörténetben láthatjuk, hogy az öreg mester mivel töltötte a Luke érkezését megelőző közvetlen napokat. Az Erő előre jelezte neki Luke érkezését, miközben Yoda komoly önkritikát is gyakorolt a korábban elkövetett hibáit elemezve (kicsit úgy tűnt, mintha az eddig eltelt 20+ év alatt ezzel nem foglalkozott volna, ami remélem, nem így van, én úgy képzelem Yoda száműzetését, hogy az alatt végig bűntudat gyötörte, amely önvizsgálatra sarkallta. A Biggs és Porkins sztori ábrázolásán nem igazán tudtam túllépni, de maga a történet komoly problémákkal foglalkozik: kiégés, fásultság, belefáradás, valamint azt a ráébredés, hogy a TIE-pilóták is húsvér emberek, akiknek családjuk van. Jó, hogy olyan esetlegesen felmerülő "munkajoggal" is foglalkoznak, minthogy létezik-e "szabadság", mint munkajog a lázadó pilóták vagy a birodalmiak számára. A Tarkin-sztori tök jól kiegészíti Luceno könyvét, főleg az eriadui életét illetően (lásd Jova Tarkin). Tarkin valóságos szociopata, aki gyűlölte szülőbolygóját, éppen ezért el se tudja képzelni, hogy egy alderaaninak okozott pár tizedmásodpercnyi habozást elpusztítani szülőbolygóját. A kivégzett tüzértisztek "bűne az", hogy egy műszer által kimutathatóan haboztak a parancs kiadása után, miközben szerencsétlenek végső-soron végrehajtották azt, a parancsot nem tagadták meg. Jó hogy IG-88 is kapott egy saját rövid történetet. Cameo-ként még Embo vagy 4-LOM is megjelenik. Igazi alvilági történet, amely ápolja IG legendáját. Nagyon szurkoltam, hogy Boba Fett elkapja azt a rohadék fejvadászt, aki minden írott és íratlan szabályt felrúg (a Céh is szerepet kap). Boba Fett mentalitásában itt nagyon hasonlított Din Djarinhoz, azzal a különbséggel, hogy Fett egyértelműen, minden gátlás nélkül a vérdíjat hajtja, az utolsó jelenetből ez kiderül. A következő történet megmutatja, hogy Jabba nagypályás bűnöző, ravasz módon játszik ki egymás ellen több csoportosulást, köztük egy korrupt birodalmit. A képregény arra is utal, hogy létezik egy íratlan megállapodás a hutt és a taszkenek között, afféle kölcsönös megnemtámadási szerződés. A Canto Bight felbukkanásának örültem, évtizedekkel az EP8 eseményei előtt is ugyanaz a lelketlen fényűző hely volt. A Vader-sztori mondanivalóját, tanulságát annyira nem értettem. Igazából a sötét nagyúrról az új kánonban már annyi képregény született, hogy egy kicsit unalmas is.

Dehogy nevezhetjük bátran, ez maximum a te belemagyarázásod. Az EP1 és az EP4 párbaját is magasztalja. Nagyon helyesen, mindkettő zseniális a maga nemében.

De nem is kell átesni a ló túloldalára (főleg ebben a stílusban). Ebben a véleményben semmi negatív nem volt. Nyilván épeszű ember 9 rész után nem mondja, hogy a Vader-Obi-Wan "párbaj" a leglátványosabb. De azt kár is lenne tagadni, hogy minden egyes mondata aranyköpés, amelyben ott van az elmúlt évtizedek minden elfojtott indulata, tragédiája. Ezzel pedig az EP1-es párbaj, legyen bármennyire is akrobatikus, soha nem tud versenyezni.

Nekem ez tetszene.

Szerintem inkább beleférne a sorozat eddig kialakult profiljába, mint Ahsoka vagy más potenciális animációs karakterek. Nagyon nem örülnék, ha sorra felbukkannának szereplők a Rebels-ből. Már Ahsoka is nagyon döcögős, el kell engedni végre a karaktert, mert látványosan megpróbálják beszuszakolni őt mindenhova. A Mandalorian nyers, szűkszavú világától annyira elütne, ha sorra jönne Ahsoka, Rex, Sabine vagy akár Ezra. Minek? (Tudom, hogy ezek max csak légből kapott rajongói teóriák egyelőre).

Egy képregényben Palpatine hasonló módon próbál beférkőzni Luke fejébe (az EP5 és EP6 között játszódik).

Románc és kaland a Batuu bolygón A ziro.hu kritikája a könyvről. Engem nem zavar ha egy SW-műben a szerelem kerül előtérbe. Az Elveszett csillagokban is olyan szépen volt megírva Thane és Ciena története, hogy számomra azóta is emlékezetes regény, pedig nagyon gyorsan elfelejtem a különböző regények cselekményeit (sajnos). Egyre jobban kíváncsi vagyok erre a Sors kezére.

Én nagyon örülnék neki.

Ha van automata az állomáson, ahol felszáll, akkor nem lehet kalauztól jegyet venni, maximum helyszíni "pótdíj" ellenében.

Szerintem pártok nem léteztek a Köztársaságban, csak különböző szenátori csoportosulások bizonyos ügyek mentén.

Boldog születésnapot, Sky!

Pont most vettem meg az első részt. Jelzem, nem követem a játékvilág híreit, most olvasom, hogy micsoda balhé van. Én soha nem rendelnék elő játékot, ahhoz túl drágák a megjelenéskor, hogy belefussak egy csalódásba. Szerintem az is érthető, h valaki a kiszivárgott infók fényében eláll az előrendeléstől, végül is az ő pénze, joga van eldönteni, hogy mire költ. Persze, egyet nem érteni az indokaival lehet.

A békés-idilli Naboo kitermelte minden idők legnagyobb gonosztevőjét. Ezt mindig is ironikusnak tartottam.

Nekem is Coruscant a kedvencem, azokért, amit Bomarr is írt. A metropolisz rétegről-rétegre, szintről-szintre meséli el a saját történetét, a gigászi felhőkarcolók felső emeleteit jellemző csillogó fényűzéstől kezdve az ősi épületek tövében megtelepedő elképesztő nyomorig. De nagyon szeretek más bolygókat is, pl. Alderaan, Cato Neimoidia vagy Quarzite.