Nute Gunray

Én sokáig gyűlöltem a gondolatát is, hogy Maul-t visszahozták az élők közzé. Ennyi év után most már látom, parádés döntés volt. Egy hallgatag, ám de nem sok vizet zavaró, tulajdonképpen elég jellegtelen végrehajtóból csináltak egy összetett, tragikus sorsú ikonikus karaktert. Amit itt is leművelt Lord Maul a jeleneteiben, az zseniális volt, ezek a párbeszédek Sidious-ról, a bukott Köztársaságról és Skywalker-ről már most a legmaradandóbbak közé tartoznak, amelyet bizony még sokszor fogunk idézni. Annyira király, hogy visszatérhetett a TCW és méltó lezárást kap! Ezt nem lehet eléggé meghálálni a készítőknek.

A Ziro.hu cikke az összes bejelentésről.

Azért Olly motivációi elég érthetőek. Ha a szüleimet meggyilkolják majd megeszik, én is magasról tennék arra, hogy mit diktál a " racionális politikai érdek".

Hát ez fantasztikus volt. Az egész epizódot végiglengi az az érzés, hogy irdatlan változás előtt áll a Galaxis, és a világ már soha nem lesz a régi. Libabőrös lettem, amikor Obi-Wan említi Dooku halálát, vagy hogy ő most készül az Utapaura levadászni Grievous-t. Átalakul a történelem nagyszínpada, ahol Mandalore - úgy tűnik - csak egy mellékszál. Mindig olyan furcsa nekem, amikor Darth Sidious-t név szerint említik. Ez a név in-universe annyira ritkán jelenik meg, hogy amikor igen, az valósággal hátborzongató. Mert kapunk látványos akciókat (amikor összecsap a két sereg, a robbanások, a kitörő ablakok, a fénykardpárbaj közepette rendkívül hatásosak, mégis, ami a résznek irdatlanul tökéletes hangulatot ad, azok a jól megírt párbeszédek. Maul minden egyes monológja arany. És amikor Ahsoka már-már hajlana a szövetségre, visszakozik, mert egy valamiben óriásit téved: Anakint, sajnos, teljesen félreismeri. És mindezek mellett még olyan pillanatokra is jutott idő, mint Almec kiiktatása (végre), vagy a még fiatal Dryden Vos cameo-ja. Zseniális epizód volt, igazi filmszerű élményt nyújtott, nálam az előzőt egyértelműen lepipálja.

Milyen ellenvélemény? Nem is olvastad a könyvet (gyanítom nem is érdekel téged), de lecsaptál a témára, hogy hangzatosan lázongj a Disney pc-politikája ellen. Ez így elég visszás.

Egyáltalán nincs ez túltolva, ha nem olvasol figyelmesen, kb. ezt az egy-két utalást észre sem lehet venni. Persze Brodie, előbb el kell olvasni a könyvet, és csak aztán hápogni.

Wow, Mon Mothmának nagyon örülök. A színésznő utólag kárpótolva lett azzal az EP3-as törölt jelenettel, bármit is gondolhatott akkor. Mindettől függetlenül egyelőre nálam elég érdektelen ez a sorozat (a Rogue One főszereplői közül is Andor hátul kullog a szimpátia/érdekes karakter listámon) de az első képsorokkal valószínűleg ez változni fog.

Van három halmaz (tovább folytatva casey gondolatmenetét), EU, Legends és non-canon, ezek semmilyen pontban sem metszik egymást.

Jó kis lista, vannak nagyon nehéz kategóriák.

A LEGO Star Wars-ok is ide tartoznak.

Egyszerűen non-canon.

Szerintem ez fake.

Nekem megvan az összes, de még nem kezdtem neki. Viszont jó kis kedvcsinálók születtek itt, úgyhogy előre veszem a listámon.

Ha esetleg vásárolnál mostanában, meg tudlak támogatni egy 1000 ft-os kuponnal (szukits.hu).

Igen, én is így emlékszem.

Az Utóhatás-trilógia után szerintem a Vérvonalt olvasd majd el, rengeteget hozzátesz az Ep7 hátteréhez.

Ez a felülírás biztos, hogy szándékos volt. Reméljük, ebből nem lesz rendszer.

"Syfo-dias understood. He saw the future. That is why he helped me" A Dooku: Jedi Lost elolvasása után ez már némiképp több értelmet nyer! Zseniálisak ezek a visszakapcsolódási pontok, hogy ez a mondat sem lóg már a levegőben.

Dooku: Jedi Lost A formátum ne ijesszen meg senkit, pár oldal után ezen tényleg könnyedén túllép az olvasó (főleg hogy a narrációk tartalmaznak hosszabb. egybefüggő szövegeket is). A HP8 okán kezdetben szkeptikus voltam, de azzal ellentétben itt jó a történet alapanyaga. És nem kell félni, Dooku gróf még bőven kaphat saját könyvet, hiszen a teljes élettörténete nem kerül elmesélésére, inkább csak szemelvényeket, egy-egy kiragadott pillanatot kapunk hosszú életéből, kedve egészen fiatalkorától nagyjából 10 évvel az EP1 eseménye előtti évekig, amikor otthagyja a Rendet. A legmarkánsabb időszaka (az utolsó 20 év) tehát egyelőre továbbra is homályban van hagyva. A könyv tényleg csak kiragadott események csokra Dooku hosszú életének egy-egy szakaszából. A fiatal Dooku, aki már ekkor Sifo-Dyas legjobb barátja (ő kicsit olyan, mintha a történet során nem öregedne, de egyébként is gyakran éreztem ezt a könyv során sok karakter esetében, nyilván ennek az az oka, hogy a formátum miatt ezek nincsenek kifejtve) és akire egész élete során víziók törnek rá, erre majd remélem kitérnek a későbbiek során. Dooku életében időnként előjön származása, ám itt szó sincs idilli családi kapcsolatokról, apja Gora gróf, aki Köztársaság- és jedi-ellenes nézeteket vall, annak idején valósággal eltaszította magától a csecsemőt, mikor meg tudta, hogy Erőérzékeny. Érdekes volt a serennói mitikus szörny, a tirra'taka alakja. Ebben a lényben manifesztálódik Dooku sötét oldala, amely bizony már mindvégig jelen van ifjúkorától kezdve, és ez egyre inkább megnyilvánul a könyv során. Egyre több a nézeteltérés a tanács tagokkal, megkérdőjelezhető nyomozási módszerek (hovatovább, kínzás, egy Jedi hanyatlásának egyik első jele, lásd Anakin), aztán a legvégén a rokongyilkosságok. És bár vannak kapcsolódási pontok, mégis nagy folyamatában Dooku romlását azért nem láthatjuk, ahhoz túlontúl ugrálunk az évtizedekben. Bőven van mit még kifejteni: Dooku és Yoda kapcsolatát éppen csak érintjük, láthatjuk, amint az öreg mester kiválasztja. Hasonló a helyzet, amikor Dooku kiválasztja a fiatal Qui-Gon-t tanítványául (Rael Averross, mint tanítvány teljesen kimarad). Kettejük (Dooku - Qui-Gon) kapcsolata mélységeinek bemutatására nincs hely, ahogyan tudjuk, hogy Dooku később a Jedi Tanács tagja lesz, de hogy miként kerül szembe egyre inkább a mesterekkel, azt már részleteiben nem ismerjük meg. Ennek már csak a végtermékét látjuk, amikor Dooku, mintegy aktív politikai szereplőként fellépve, beszédet intéz a Szenátus tagjaihoz (Yoda és a Tanács többi tagjának ellenkezése dacára is). A baljós jeleket már láthatjuk: a szenátorok nem hajlandóak a kalózoktól sanyargatott Külső Gyűrű bolygóin segíteni, a Kereskedelmi Szövetség képviselője viszont már ott ül és a magas adókról nyavalyog, miközben a szenátorok kikérik maguknak, hogy Dooku bármit is indítványozzon, hiszen az ő dolga csak annyi, hogy végrehajtsa a Szenátus utasításait. Nem mellesleg Rael Averross jóvoltából ezen szenátusi ülés után ismerkedik meg Dooku és Palpatine. A Szenátus képmutatására jellemző, hogy a törvényekre hivatkozva az abyssin zsoldosoktól szenvedő Serenno népét cserben hagyják, de mikor a hódítók elűzése után értékes ásványkincs-lelőhelyeket találnak, a Köztársaság már azonnal ugrana "segíteni" azok kiaknázását. És persze ezzel összhangban a Jedik sem hajlandóak segíteni (Protobranch és Serenno megmentése is Lene és Dooku önálló kezdeményezéseinek fogható fel), miközben a renden belül is megjelennek már olyan visszásságok, mint a korrupció, szerencsejáték vagy egy eltitkolt gyerek születése. Ez már bőven a hanyatlási periódus, 30-40 évvel az EP1 előtt is. Serenno lesz az a helyszín, amikor Dooku visszavonhatatlanul elindul a Sötét Oldal útján, fokozatosan hátat fordítva a Jedi eszméknek, a mesterből gróf lesz. A kerettörténetet Ventress szemszögéből látjuk Dooku holonaplóinak olvasása közben. A kerettörténet nem sokkal a Klónháború kitörése előtt játszódik, amikor Ventress éppen csak "tanítvány" (vagy inkább orgyilkos) lett. Állandó kísérője a fejében megszólaló lelkiismeret, volt mestere Ky Narec hangja. A nő feladatául kapja, hogy találja meg Dooku húgát. Csak a végén derül ki, hogy mindezt azért, hogy Dooku megölhesse az egyetlen szeretett családtagját, Jenzát, végleg leszámolva múltjával. Az addig sokszor kétkedő, a jóságot időnként megvillantó Ventress (aki leszúrja Jenzát) is ekkor válik a TCW-ben megismert hidegvérű végrehajtóvá, miközben Narec hangja a fejében ezzel együtt fokozatosan elhalkul. A legenda szerint Serenno grófi családjának őse azután került a bolygó élére, hogy vezetésével kiűzték az egykori Sith Birodalom hódítóit. Annyira ironikus, hogy ez a vérvonal egy Sith nagyúrban, Dooku grófban halt ki sok ezer évvel később. A könyv nagy erénye, hogy az EP1-et megelőző hosszú évtizedekből végre vannak neveink. Megismerünk új Jedi Tanács-tagokat és Jedi-lovagokat (Yula Braylon, Jor Aierth, Lene Kostana, Gretz Droom pl.), új politikusokat (itt szerepel először pl. Kalpana kancellár) és új eseményeket. Remélem, ezeket a szereplőket később is használni fogják. A nabooi blokád még nagyon messze van, de már azok a problémák jelen vannak, amelyek Palpatine ügyködésén túl ahhoz a kataklizmához vezettek. Mindezekből itt most csak csipetnyit látunk, kontextusukból kiragadva. A köznéptől eltávolodott Jedi-rend "PR-akciókban" vesz részt (fénykardbemutatók, vásárok), a Mag elitje önfeledten szórakozik fogathatjó-versenyeken, miközben a Hydia-út mentén a kalóztevékenység már elképesztő méreteket ölt, miközben persze a Szenátus ölbe tett kézzel figyeli az eseményeket. Egy ízben szó van arról, hogy a Köztársaság folyamatosan gyarapodik, növekszik - főleg az olyan gigavállalatok ambíciói miatt, mint a Kereskedelmi Szövetség, és ezek kísérőjelenségeivel (szegény tagbolygók, rabszolgaság, kalózkodás) már nem tud mit kezdeni (ergo, szerintem most már tény, hogy a High Republic-érában egy kisebb köztársaságot fogunk látni, elsősorban a gazdag Magvilágok laza együttműködését, amely így nyugodtan megjelenhet egy távoli entitásként). Ez kissé az Európai Unió-polémiára emlékeztet engem (az EU15-ök tök jól elvoltak az egész gazdasági együttműködésükkel, míg be nem kerültek a gépezetbe olyan zűrös országok, mint Magyarország vagy Románia). A könyv nekem tetszett, de nem biztos, hogy egy karakter bemutatásánál az a jó megoldás, ha hosszú életéből kiragadunk egy-egy állomást, hogy aztán tovább lépjünk még 10-20 évet, mikor már egészen más helyzetben találjuk. Tehát nem kell aggódni, Dooku karakterében még bőven van potenciál, még születhetnek róla könyvnek, mert van mit elmesélni. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet olvasásra, én imádom az EP1-EP2-öt megelőző közvetlen időszakot (és végre, ahogy látom, ezt az érát is kezdik felfedezni), és így ez a regény számomra valóságos cseemege volt. A maximális 5 pontot a műfaj korlátai, illetve a történet felépítésének koncepciója miatt nem tudom megadni, de így is egy erős négyes.

Bár a kontinuitási hibáknak én sem örülök, de akkor eddig ez belefér nálam (fénykard színe, eltérő búcsú), a többit pedig majd meglátjuk. Persze várható volt, hogy bármiféle hangzatos "kánon-egységesítés" ellenére előbb-utóbb eljön az az idő, amikor óhatatlanul is hierarchia jelenik meg a különböző kánon-művek között. Ha jön egy nagyobb nevű rendező (Filoni a SW-on belül most már az), akkor az egy pillanatnyi jó ötlet miatt boríthat mindent. Ezzel sajnos együtt kell élnünk, a Star Wars elsősorban mindig mozgóképes alkotás lesz. Számomra már az is nagyon pozitív, hogy 5-6 év után kisebb kontinuitási hibák ellenére - amelyek aránya tényleg elenyésző - milyen fokú koherencia és oda-vissza kapcsolódás van a különböző SW-termékek között.

(Ide írok, hogy ne a TCW epizódjának topikját flood-oljuk tovább). Tulajdonképpen ez a regény a zöld fénykardon kívül mit említ meg tételesen a mandalore-is ostromról és az Order 66-tól, amitől a TCW (nagy valószínűség szerint) el fog térni? Én arra sem emlékeztem, hogy Maul egyáltalán fb-jelenetben szerepelt volna ebben a könyvben.

Ha a tanár lelkiismeretes, Skype-on lezavarhat egy ilyet (persze a csalás veszélye így is fennáll).

Jelen állás szerint Legends-könyvek egyáltalán nem jönnek, úgyhogy a kérdés okafogyott. Egyébként a képregények esetében is volt szó arról, hogy Legends-képregények jöhetnének. Ha a könyveknél nem is lenne probléma, a képregényeknél az tuti, hogy a canon rovására történne, hiszen már így is nagy a lemaradás (lásd Poe képregény és társai). Meg azok a legends-képregények már többszörösen is mellőzött darabok, jórészét már a TCW is felülírta, így csak növelné a katyvaszt. Egy-két könyvet leszámítva, a Legends-ben már nincs olyan darab, amit nagyon érdemes lenne kiadni, én bőven megvagyok a TNJO és a folytatásai nélkül, amit ki lehetett adni, azt már kiadták. A képregényeknél meg koncentráljanak csak a canon-ra, arra van igény és kereslet.

A megajánlott jegy igazságtalan lenne. Én ezt a május 3-át eléggé optimista becslésnek tartom. Legyen igaza a Főnöknek.

Egyébként mindenki olyan facebook-oldalakat lájkol, amilyet akar, legyen az orvos, tanár, katona, fórumozó. Nehogy már ez befolyásolja olyan valaki szakmai múltját, mint Kincses Gyula. Ezzel dehonesztálni valakinek a szakmai mondandóját meglehetősen gyerekes és ostoba, olyan tipikus kormánypropaganda-módi. (Én pl. "kedvelem" a FB-on Karácsony és Orbán oldalát is, pusztán a közvetlen tájékozódás miatt. Na akkor ebből most bármit le lehet szűrni?)