Nute Gunray

Ez zseniális lesz. Konkrétan libabőrös lettem.

Boldog születésnapot, Jake!

OFF Még nem láttam. Sajnos novemberben volt egy elég komoly műtétem, így nem voltam olyan állapotban, hogy végigüljek a moziban 2,5-3 órát. Az elmúlt hetekben művészet volt nem spoilerekbe futni, de eddig sikerült és jobb híján tartottam egy saga-maratont. Most már jobban vagyok, a napokban megnézem (már csak azért is, mert félek, hogy a feliratost lassan leveszik a kínálatból), aztán írok egy kimerítő kritikát, Utána már "csak" az általatok kitermelt sok ezer hozzászólást kell elolvasnom. Köszi az érdeklődést.

Alexander Freed: Alphabet osztag Azt vettem észre az új kánon kapcsán, hogy elég sok a depresszív hangulatú, a Galaxis és a háború nyomorát realisztikusan ábrázoló regény; A lázadás hajnala, Elveszett csillagok, a két Battlefront-könyv (különösen a második), Phasma, csak hogy párat említsek. Ha most a Legends-éra X-szárnyú sorozatával összevetem, amely szintén közvetlenül az Endor utáni időkben játszódik, jelen értékelés tárgya, az Alphabet osztag is egy jóval sötétebb tónusú regény, ahol nincs helye semmiféle romantikus és fennkölt harcnak a megtestesült gonosz, a Birodalom ellen. És ez jó is így. Endor nem hozza el a várva-várt kánaánt, csak egy nagyon fontos állomás a mindkét félt végletekig kimerítő háborúban. A Birodalom a csapdába került ziháló vadállat állapotába került, és éppen ezért már kiszámíthatatlan és önveszélyes. A Parázs hadművelet a még megmaradt minimális gátlások lebontását jelképezi. Amit a Széthasadt Birodalom távirati stílusban bemutatott, az itt most részletezve van: háborús bűnök, népirtások, a fegyelem és erkölcsök félhígulása. A birodalmiak számára ez egy hatalmi vákuum, és még nem is körvonalazódnak egyértelmű erőközpontok a különböző hadurak és moffok körül, csak kósza hírek vannak, dezinformáció, logisztikai káosz és készletfelhalmozás. Minden kiterjedt bürokrácia dacára, Palpatine és Vader halálával a teljes gépezet kártyavárként omlik össze heteken belül, esély sincs a konszolidációra és az átmenetre. Ezzel szemben az Új Köztársaság keresi a helyét és az új metódust; nehéz egyik pillanatról a másikra átvedleni lázadóból egy új galaktikus kormányzat működtetőjének. Sokan keresik, és nem találják a helyüket az új rendszeren belül, nincsenek egyértelmű direktívák, kell-e hírszerzés vagy sem, mi legyen a hadsereggel stb. sokan annyira megszokták a korábbi életüket, ahol minden egyértelmű volt, hogy továbbra is egy idealizált lázadó-létbe menekülnek. Nekem ez a realisztikus hozzáállás nagyon tetszik, a Legends ebben a tekintetben elnagyolt történeteivel szemben itt is a közkatona perspektívájából láthatjuk a felforgató eseményeket. Freed vérbeli katonai sci-fit írt, Kloos és Scalzi könyveihez hasonló stílusban. Maga a történet nem egy nagy eresztés, hiszen a 204-es birodalmi TIE-vadászezred felszámolására három könyvet felhúzni talán túlzásnak tűnik. Mégsem az, mert cserébe így jut idő a karakterépítésre és nem is kevés. A kánon egyik legnagyobb erősségének tartom, hogy láthatóan törekednek a regényekben új és emlékezetes, összetett tulajdonságú szereplők megalkotására, akiket aztán a későbbiekben is lehet majd "használni". A több mint 500 oldalnak köszönhetően van lehetőség arra, hogy alaposan megismerjük Quell-t és társait, minden kétségükkel, bizonytalanságukkal együtt. Kivétel egyedül Kairos, akinek kilétére talán később fog sort keríteni az író. Megmondom őszintén, egyik főszereplővel sem tudtam igazán szimpatizálni: Quell sokszor merev volt, aki csak nagy nehezen gyűri le a birodalmi mentalitást. Chass egy két lábon járó időzített bomba, pszichológiai értelemben teljesen alkalmatlan a repülésre, és csak az állandó pilótahiány meg a kiemelkedő tehetsége miatt lehetett ott, ahol, miközben az Új Köztársaság biztos ezeket az elemeket fogja leépíteni legelőször. Wyl az egyetlen, aki számára egy normális élet (Polyneus) nagyon is reális eshetőség, ám a bajtársiasság miatt mégsem dobbant. Nath Tensent igazi opportunista, lényének mélysége közelebb áll egy nyerészkedő csempészéhez, mint akár a Birodalom, akár az Új Köztársaság hivatásos pilótájáéhoz. A még bizonytalan státuszú és felhatalmazású ÚK Hírszerzést a balosar Caern Adan képviseli, akinek legfőbb feladata, hogy létjogosultságot szerezzen hivatalának, amelynek hatásköre még nincs letisztázva és láthatóan az sem egyértelmű, hogy hol is helyezkedik el az újonnan felállított ÚK haderő hierarchiájában. Adan eredeti szakmáját tekintve újságíró, ami jól jelzi, hogy az új galaktikus kormányzat egyelőre híján van a megfelelő létszámú szakemberi gárdának. Ez tényleg egy ízig-vérig átmeneti időszak még, minden esetlegességgel és bizonytalansággal. A lázadó tábornokok, így Hera Syndulla, a saját flottájukon belül teljhatalmú urak, a parancsnoki lánc híján a Hírszerzés, amelynek így saját költségvetése sincs, is ki van szolgáltatva azok szeszélyeinek: jellemző, hogy Hera is azt mondja, amíg az Alphabet osztag az ő infrastruktúrát, készleteit fogyasztja, addig ő dönt a sorsuk felől, hamar a parkolópályára téve Adan-t, mint az osztag hivatalos vezetőjét. Ezek a kis apróságok azok, amelyek erőssé teszik a regényt. Tetszettek a moralizálások Palpatine tetteinek mozgatórugóit illetően, itt nagyon erős mondatok is elhangoznak, miközben a Parázs hadművelet értelmének kérdése is kimondatlanul folyamatosan jelen van. A háború legaljasabb oldalát mutatják be az oldalak: Nuress ezredes csak azért írt ki egész kolóniákat, hogy ne legyen szemtanú, hogy a flottája belépett a rendszerbe. Quell példájából kiindulva azonban az sem egyértelmű, hogy mi az, amit már nem szabad megtenni egy katonai győzelem érdekében és hol jön az a pillanat, amikor dezertálni kell. A parancsot minden áron teljesíteni akaró morális dilemma érzékletesen van ábrázolva. Szívszorító olvasni, hogy a TIE-ok minden egyes rajtaütéskor egyenként vadásszák le a Hellion's Dare-t védő lázadó osztagokat, miközben az életben maradottak siratják elhunyt társaikat és rengeteg személyes történet elhangzik, különböző motivációkat és életcélokat felvillantva, A könyvben egyébként is rengeteg név, bolygó, helyszín, korábban megtörtént ütközet elhangzik, tovább mélyítve a galaktikus polgárháború idővonalát. Freed nagyon szépen bemutatja az eredetileg gúnynéven emlegetett Alphabet osztag összeszokását (a Jedi-templom pl.), amely azonban az első kötet végére sem teljes, minden bizonnyal súlyos konfliktusok lesznek még. Az 500 oldal olvastatja magát, és bár egyes helyeken leül a történet, illetve egy-két karaktert már fejbe csaptam volna néha, mégis, ez egy nagyon erős regény, határozottan jobb, mint Freed-től eddig bármi. Valahogy az Utóhatás-trilógia ilyen stílusban kellett, hogy megíródjon, nagy kár, hogy Wendig nem tudott felnőni a feladathoz. Nagyon várom a folytatást és remélem, hogy a Tie Fighter-képregény is meg fog jelenni, ahol számos itt megismert szereplő visszaköszön.

Akkor egyedül ez az Utapau-történetszál veszett kárba. Sajnálom.

Meg aztán hogy talál rá pont Obi-Wanra? Mit keresne a Tatooine-on?

Az Utóhatás 3-ban szerintem elég jó lezárást kapott.

Lando Calrissian magyar hangja, Gesztesi Károly elhunyt.

Igen, nyilván költségkímélésből. De most már kis túlzással lassan ott tartunk, hogy a Külső Gyűrűt keresztül-kasul bejártuk (annak is szigorúan a leghitványabb részét), míg a Mag vagy akár a Középső Gyűrű valami megfoghatatlan messzi civilizációs fénypontokként jelennek meg, ahova eljutni is nehéz. Az új érában csak a Koréliát kaptuk, de annak is a putri részét, valamint Canto Bight-ot, amely azért valami kis óázis-kultúrát jelent az egyébként szintén kopár Cantonicán. Mondjuk még Jedha tetszett, ott volt élet és nem csak néhány telepes lézengett. Olyan jó lenne végre látni a fejlett és prosperáló civilizációk bolygóit.

Egyetértek, én itt kínosan feszengtem a moziban, amikor a zene is eltűnt, valamiért a Family Guy jutott eszembe. Humor terén a film többi része viszont nagyon is rendben volt. Luke karakterével meg a lehető legjobbat valósította meg Rian, ha már csak ennyi pozitív hozadéka lenne a filmnek, már pusztán csak ezért is megérte volna leforgatni.

Ő sajnos már itt sem aktív, ahogyan a TCW egykori fordítója Lok Durd sem.

Az EP1-et megelőző 1000 évről sem tudunk semmit, így nem mondanám, hogy ez egy ismert korszak. Persze határvillongásnál vagy kisebb polgárháborúknál nagyobb konfliktus ekkor nem történt, a Galaxisban béke van. Igazából nekem az a bajom, hogy ha ez a pletyka igaz, akkor bármikor játszódhatna az egész történet, 5000 évvel ezelőtt is, vagy akár 5 évvel az EP1 előtt, mert egy titkos expedíció elszigetelt helyeken és távoli világokon kerül érintkezésbe más Erőhasználókkal, így a Galaxisról, a Köztársaságról és az aktuális Jedi-rendről tb. megint nem tudnánk meg semmit, és megint csak messzi kopár bolygókat láthatnánk, amely kezd kicsit unalmas lenni számomra. Ezzel szemben persze az Erő mélységeit kibonthatják, szerintem ez is a cél. Az mellékes, hogy mikor játszódik.

Van már fordítója az új évadnak?

Boldog szülinapot Adrián!

Ez a 300-400 év nekem fura egy kicsit, elvileg a legnagyobb béke és prosperitás közepén járunk. Persze a Galaxis peremén lehetnek a Sötét Oldal használói, akikkel a Jedi-expedíció tagjai szembe találkozhatnak, de nem örülnék, ha a Sith-ek kettő szabályát és a Nagy Terv megvalósítása érdekében ezer évig tartó rejtőzködést felrúgnák, vagy éppen jelentőségét csorbítanák. A projekt keretében eddig megjelent arcok - Cavan Scott, Claudia Gray, Charles Soule, Daniel José Older, és Justina Ireland - azt sejtették, mutatták, hogy itt valami átívelő regény-képregényes projektről van szó. Ehhez képest a ziro.hu információja jóval grandiózusabb projektet feltételez. Fura, egyelőre szkeptikus vagyok.

A Ziro.hu írt egy exkluzív cikket a projektről, belső informátorra hivatkozva.

Nem lesznek jól ismert csillagközi szereplők (Birodalom stb), fajok, hajótípusok stb. Nagyon merész könyv lesz tele ismeretlen tényezővel.

Én eddig egyedül A végső dobást és az EP7 könyvváltozatát mondanám kimondottan rossznak, az Utóhatással az volt a baj, hogy egy tehetségtelen író kapta feladatául, hogy a kánonban oly fontos eseményeket megírja.

Néztem a döntőt, nagyon színvonalas meccs volt.

Nagyon jó lesz TCW részeket újra hétről-hétre kibeszélni. Ha nincs ez a sorozat (plusz a Szukits megnövekedett aktivitása a könyvkiadás terén), biztos nem tartott volna ki 2012-ig a SW iránti naprakész rajongásom.

Köszi az infót. Kár az Utapauért, emlékeim szerint nem volt rossz sztori, de a félkész állapottól nem tudtam elvonatkoztatni annak idején. A többit nagyon várom, A Bad Batch-et főleg a Skako bolygó és lakosai miatt, a többi pedig magától értetődő. Ha kijön a 7. évad, aztán jöhet a már oly régóta tervezett TCW-dara.

Már nagyon várom. Az Utapau-törénet négy része akkor végül is nem lesz az epizódok között?

BÚÉK minden kedves fórumtársamnak! SW rajongóként ez egy csodálatos év volt. 2020 sem lesz másképp, ebben biztos vagyok.

Witcher Sajnos eddig sem a könyvekkel, sem a játékokkal nem hozott össze a sors, így a sorozat nekem kissé katyvasznak bizonyult 3 rész után. Nagyon kell koncentrálnom, hogy ki kicsoda, a különböző királyságokról, földrajzi nevekről nem is beszélve.

Kitűnő évadzáró volt, bár nálam a csúcsot az előző rész jelenti. Először is örülök, hogy Kuiil tényleg meghalt, féltem, hogy csak súlyosan megsérült vagy valami. A két felderítő, akik aztán baby Yodát sem voltak restek ütlegelni, méltó módon megkapták a magukét. Az haláli volt, mikor unalomból el kezdtek lövöldözni és csak azért sem találták el a célt. Jó kis in-universe gag. IG aztán szinte az egész kisváros helyőrségét ledarálta, látványos volt. Gideon moff képében kaptunk egy újabb karizmatikus gonoszt; már most gyűlölöm a csávót. A lángszórós rohamosztagos nagyon félelmetes volt, de amit a kis Yoda leművelt, arra nincsenek szavak. Nagyon vele van az Erő, és ezzel a karakterrel valamit kezdeni kell majd a következő 30 évben, ha esetleg nem harap fűbe a sorozat idején. Nagyon jó volt az összhang a harcok során a szereplők között, mindegyiküket megkedveltem mostanra. Lekerült a sisak egy pillanatra, Mandónk nevet is kapott és a flashback is kiegészült. Az is kiderült, hogy Gideon tevékeny részt vállalt annak idején a tisztogatásban, így innentől fogva ez már személyes elégtételt is kíván. Megható és szép jelenet volt, amikor a mandalori kovács új klánná nyilvánította Din Djarin és baby Yoda kettősét. Mandónk mostantól hivatalosan is apa lett. A csatornából való menekülés látványos volt: a révész droid nagyon ötletesre sikerült. IG önfeláldozása borítékolható volt. Ahhoz képest, hogy a kovács hangsúlyozta, a jetpack használatának elsajátítása időigényes feladat, főhősünk hamar beletanult és leszedte a TIE-t (itt jegyzem meg, a moff ezek szerint nem rest személyesen is részt venni az akcióban, ez mindenképp respektálandó). A robbanószereket Din-nek pedig volt módja feltölteni a kovácsnál is, így ebben nem látok logikai bakit. Kicsit furcsa volt, hogy Greef automatikusan megtisztított területnek nyilvánította Nevarrót, ebben azért nem lehet(ne) annyira biztos. Gideon moff-on lehetett volna pár sérülés is, amikor kiszállt a roncsból. A Darksaber-t valószínűleg a tisztogatáskor szerezte, mint háborús trófeát, amelynek birtoklása a Mandalore feletti hódoltatást is jelképezi. Egyúttal szerintem ezzel Bo-Katan sorsa is kitalálható, nem hiszem, hogy a halálnál alább adta volna, hogy a fegyver kikerüljön a kezéből. Egy nagyon jó, hálaisten élőszereplős sorozat nagyon jó évadzáróját láthattuk. Innentől fogva sok felé mehetnek a készítők, de szerintem az epizodikus jelleg erősödni fog.