Nute Gunray

Dicső Köztársaság nekem is tetszik; az Óköztársaság szerintem itt furcsán hangzik, azt a terminust én inkább a ruusani reformáció előtti korszakra alkalmaznám (vagy ami annak megfelelő a kánonban).

Gray miatt ezt a könyvet várom a legjobban.

Mintha nem is telt volna el jó pár esztendő a legutolsó TCW-rész óta. Egyből beszippantott. Felvezető rész volt ez a javából, látványos akciókkal és egy új osztaggal...ennél furcsább klónokat még soha nem láttam, ez most egy elvetélt kísérlet a Köztársaság részéről? Az uniformizmust a legmagasabb szintekig űző kaminóiaktól mindenesetre furcsa lépés. Trench admirális felbukkanásának örültem, az egyik kedvenc szeparatista tábornokom.

Nincs ez túlbonyolítva, teljesen logikusan fel van vezetve az összes hadművelet. Bár tény, hogy egy Ahsoka regényhez képest azért nehezebb olvasmány. Az első rész színvonalát szerintem sem éri el, de a második kötethez képest azért ez jóval élvezhetőbb könyv lett, szerintem.

Amit Ody írt, azzal értek egyet. Remélem, összejön a dolog, mert így a fórum lapjain keresztül nekem az jött le, intelligens és jólelkű ember vagy. Ezt nyilván Ő is észre fogja venni. Muszáj valahogy továbbszőni a beszélgetést, mert a bizonytalan egy helyben toporgásnál szerintem minden jobb.

Olvastam tőle jó pár kisregényt, novellát, de összességében nem ájultam el tőle soha. A felvezetés általában hosszú, sokat sejtet, hogy aztán ne derüljön ki semmi. A maga idejében persze korszakalkotó volt (talán az első író, aki a földönkívüliek esetében teljesen elrugaszkodott az antropomorf ábrázolásmódtól), de mostanra szerintem meghaladta az idő a műveit.

Szerintem ez röhejes döntés volt. Volt egy kimondatlan szabály, hogy a legjobb film kategóriában csak amerikai film esélyes. Ha most ez a dél-koreai film ezt megcáfolhatta, akkor korábban miért nem rúghattak labdába olyan korszakos zsenik, mint Fellini vagy Bergman, akik "csak" a legjobb külföldi film kategóriában arattak?

Michael Reaves: Az Erő mintázatai Ez most kevésbé tetszett, mint az előző két rész. Reaves könyveire - A vadászó árnyékot leszámítva - eddig sem a cselekménydús történetvezetés volt jellemző, de itt konkrétan már-már szappanopera jellegűre sikeredett a különböző szereplők közötti interakciók kifejtése. A Jax köré felépülő szerelmi háromszög, és ezzel együtt a Jedi gondolatai néha már kínosak voltak számomra. Csodálkozom is, hogy ezt a Jedit a coruscanti hatóságok eddig képtelennek voltak elfogni, annyira nincsen semmiféle terve és koncepciója. Érzésem szerint Kajin Savaros Erő-jártasságát eltúlozta a szerző, képzés nélkül ilyen tettekre csak Rey volt képest a későbbiekben. Valahogy nálam most a Coruscant sem működött, mint helyszín. Az utolsó 20 oldalt összecsapottnak éreztem. Reaves ezekkel együtt is jól ír persze, a könyv olvastatja magát. Erős közepes.

Én elég későn kerültem kapcsolatba a Star Trekkel. Kb. 18 éves voltam, mikor egy haverom ajánlására elkezdtem nézni az ENT-et. Ezzel párhuzamosan a TOS-t adta a TV6 és azt is néztem (vasárnap reggel 5 db részt adtak le egymás után...) és minden elavultsága dacára beszippantott. Az ENT 3. évada szerintem fantasztikus, kár, hogy a sorozatot még ez sem mentette meg. Utána jöttek a többiek. A DS9 nekem is abszolút favorit, ironikus módon pont azért, mert a legkevésbé ST-jellegű. Az összes szereplőt imádom ott, túlzás nélkül. Ehhez képest a TNG nekem mindig is sótlan volt egy kicsit, bár az utolsó három évad ott is nagyon erős és a világépítésben ez a sorozat a legkiemelkedőbb. A karakterekkel azonban soha nem tudtam megbarátkozni: Troi, La Forge, Data, Riker, a két Crusher... egyiket se kedveltem soha. A VOY-t még soha nem láttam végig, a delta kvadránstól én nagyon idegenkedem. A "régi" filmek közül egyedül A nem ismert tartomány jött be maradéktalanul. Még a Kapcsolatfelvétel is elment, a többit azonban nem szeretem. Nekem a ST mindig is elsősorban tv-sorozatként funkcionált.

Én az ENT harmadik évadával lettem Star Trek-rajongó.

Két epizód után nálam simán lepipálja a Discovery-t.

Most már tényleg újra kéne néznem a sorozatot.

Én ezt az infót már olvastam valahol korábban ezzel a lefújt projekttel kapcsolatban.

Illetve a Jedik életmódja is, akik tudatosan elszigetelték magukat az átlagpolgároktól. Még az olyan befolyásos és nem éppen a Galaxis isten háta mögött ténykedő személy, Nute Gunray sem tudta, hogy mire képesek a Jedik és mire nem. Most ehhez képest egy bolygót uraló civilizáció a közemlékezetből való eltűnése nem 400 év alatt történik meg, hanem mondjuk úgy 4000 év alatt. Persze, amit Bomarr ír, az igaz, ezt is meg lehet jó ötletekkel magyarázni, de úgy vélem, egyébként is megint új bolygókat fogunk megismerni a régiekben való elmélyedés helyett. Ami nagy kár, mert sokszor az az érzésem, és ide értem a regényeket is, a Galaxis folyamatosan tágul, de nem mélyül.

Nekem is tetszett. Szerintem a Föld ennyit még soha nem szerepelt egy ST epizódban sem.

Szerintem ehhez az a négyszáz év időbeli távolság túl kevés.

Ez nagyon jó lenne, és szerintem nem is olyan légből kapott ötlet.

Csomó bolygót ismerünk már, csak épp a legismertebb fajokét nem: például Rodia, Ithor, Kintan, Sriluur vagy éppen Sullust max képregényekben fordult elő, de sokuk még ott sem.

Igen, ennél a jelenetnél én is hasonlót hallottam. De ettől függetlenül semmi szidalmazás sem volt.

No milyen lett a finálé?

Mos Eisley nekem pont hogy csalódás volt, az egész annyira élettelen volt, mintha Favreau-éknek addigra elfogyott volna a pénze a statisztákra. De még a buckalakók esetében is éreztem némi furcsaságot, kissé cosplay behatása volt az egésznek. Tatooine-hoz a prequel óta nem tudnak jól hozzányúlni érzésem szerint; még a TCW-ben sem működött. A homokdűnés jelenet viszont tényleg nagyon adta.

Azért ez nem egy agyatlan fikázó cikk, én sem értek egyet sok tételével, de az ilyen, kulturáltan megfogalmazott véleményeknek igenis van helye (itt a fórumon is).

Mai nap margójára: - Fucsovics sajnos a jó kezdet után esélytelen volt. - A gyorskorcsolyásokkal jól kibabráltak a bírók a végén, de a 4 arany így is fantasztikus az EB végére. - Ez a vízilabda EB-aranyérem talán azt jelzi, hogy fiaink végre visszajöttek a mélyből. - És hát Kobe. Először nem akartam elhinni, mert a legpatinásabb lapok kivártak a hírrel. Gyerekkorom egyik újabb ikonja távozott. Ráadásul délelőtt még azt olvashattuk, hogy gratulált LeBronnak, aki megelőzte őt az örökranglistán.

Felesleges a para, a nyilatkozatok egyértelművé teszik, hogy minden rendben, egy egyszerű logisztikai változtatás lett felnagyítva.

Na én ezt a jelenetet az egész film leggyengébb részének tartom. Emlékszem, a frenetikus nyitány után nekem ez túl nagy kontraszt volt, és az EP2-ben félelmetes B2-esek "tekintélyét" egy az egyben a földbe állította.