Nute Gunray

Az albánok megérdemelték az 1 pontot.

30 perc volt, de annyi minden történt, hogy jóval hosszabbnak éreztem. És néha egy-elejtett megjegyzés mennyi infót takar, lásd a Szenátus befolyását, ami már most tapintható a renden belül. Ezt magam előzetesen nem gondoltam volna. Talán a nihil háború következménye lehet, hogy a Nagytanács ennyire becsatornázódott a politikusok alá. Na és hogy így érjen véget az epizód.... rendkívül hosszadalmas lesz ez az egy hét. Bővebben később, a meccsek után írok.

Nekem eddig ez a csúcs!

Horvátország - Albánia 3-1 Németország - Magyarország 1-2 Skócia - Svájc 0-2

Az a mestertervem, hogy minden nap maximum 1 pontot szerzek. Törökország - Grúzia 4-0 Portugália - Csehország 3-2

A szlovákok is nyertek.

Románia - Ukrajna 0-2 Belgium - Szlovákia 2-1 Ausztria - Franciaország 1-2

Elsőre nem igazán tetszett, feleslegesnek éreztem, hogy az eddig ismert, hivatalos narratívára egy egész epizódot szánnak. Persze apró jelekből lehet következtetni, hogy itt valami egészen más történt (pl. Torbin hege ugyebár). Nem volt időm megnézni még másodjára, de ma-holnap mindenképp sort kerítek rá.

Lengyelország - Hollandia 1-3 Szlovénia - Dánia 0-2 Szerbia - Anglia 2-2

Azért a második félidő sem volt olyan combos, de volt egy erős negyedóra, amikor esély volt az ikszre.

Első 60 perc katasztrófa volt, csoda, hogy csak 2 gólt kaptunk addig.

NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!! Varga!!! Talán feléledtünk!

Irdatlanul gyenge teljesítmény, 2016 óta EB-n ilyen borzasztóan még nem játszottunk.

Magyarország - Svájc 2-0 Spanyolország - Horvátország 0-0 Olaszország - Albánia 1-1

Németország - Skócia 3-0

Én is azt emelném ki elsősorban, hogy elég látványos a különbség a Rend mostani állapota és a 100 évvel későbbi viszonyok között. Itt sokkal inkább érződik a jóhiszeműség és a bizalom. Sol mester automatikusan megbízik Oshában és hisz a lány ártatlanságában. Yord kételkedik ugyan döntése helyességében, mégis elfogadja azt, mi több, amikor Torbin mester halálakor igazolnia kell a történteket, nem rest rögtön kiállni Osha mellett, még ha a bizalmatlansága továbbra is fennáll. De ha már különbségekről beszélünk, szintúgy látványosan eltér a coruscantiak öltözete azon társaikéhoz képest, akik a peremvidéken teljesítenek szolgálatot egy-egy helyőrségben. Mikor Solék megérkeznek, egy nagyon enyhe feszültséget lehetett érezni a két csoport között, de azért ez semmiképp sem jelentős. Nem hiszem, hogy Qimir nagyobb játékos lenne egy Sith-szolgálónál. Ha jól emlékszem, a Jedi Nagytanács alatt van 4 darab kisebb tanács is (a coruscanti Jedi-templom 4 külső tornyának megfelelően), legalábbis ez a Legends-ben tuti így volt. Lehet, hogy a készítők most ezt a struktúrát hozták vissza és ez magyarázat lehet a "small council" kifejezésre.

Mindkét meccsen látszott, hogy kíméli magát, takaréklángon focizott. Remélem, tényleg oké lesz az eb idejére.

Bevezető részként tökéletes volt, a készítők nagyszerű ütemben adagolták az információkat, hogy ne vesszünk el a részletekben, ki-kicsoda (én jobbára ugyanis teljesen info- és spoilermentes voltam a sorozatot illetően). Már az epizód elején kapunk egy olyan dinamikus közelharcot, amely azért az eddigi élőszereplős sorozatokra nem volt jellemző. A maszkok, a látványvilág eszméletlen. Na meg aztán Kereskedelmi Szövetség! Azok a neimoidiak fantasztikusan néztek ki! Elég volt pár perc, hogy egy-két szereplőt szinte azonnal megszeressek. Itt egyértelműen Osha és Sol emelkedik ki nálam, de jó volt látni a már tapasztalt és tekintélyes Vernestrát is. A maga nemében még Yord sem tűnik olyan lehetetlen alaknak (a sárga fénykardja eszméletlenül menő volt), de azért ha így folytatja, ő lehet a proto-Mace Windu. A theelin csajszit egyelőre nem tudtam megkedvelni, túlzottan is kimért. Ez az iker dolog elsőre talán banálisnak tűnhet, mégis, tetszetős megoldás. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy Sol, érzéseire hagyatkozva, hitt egykori tanítványának. Valahogy azt érzem, az itteni Jedik még jóval inkább hallgatnak az Erőn keresztül ösztöneikre, így Osha is szerencsésebb csillagzat alatt született, mert 100 évvel később már esélye sem lett volna, lásd Ahsoka sorsát. Nagyon kíváncsi vagyok Mae cselekedetének mozgatórugóira, azt hiszem, itt nem egy szimpla bosszúállásról van szó. Az egész epizódot belengi a prequel életérzés, még ha a 100 éves differencia azért megfigyelhető. Számomra ez igazi nosztalgikus hangulatot teremt, amelyet mintegy 20 év után élhetek át újra. Nekem a prequel a gyerekkorom, és éppen ezen érzelmi faktor okán, mindig azok a részek fognak a legközelebb állni hozzám. Ezt a pilot epizód most abszolút, minden mértékben visszaigazolta számomra.

Nagyon rendben volt, minden jelenetéből sugárzott a készítők alázata és hozzáértése a franchise irányába. A látványvilág egyszerre újszerű és nosztalgikus. Hiába, az én gyerekkorom a prequel, és ezt most nagyon is megidézte a pilot.

No hazaértem. Kaja, itóka bekészítve, elnyújtózom fotelemben, és kezdődhet egy új kaland.

Megnézhetném hajnalban, de legalább lesz +1 motiváció, hogy tűkön ülve várjam a meló végét holnap.

Én várom, hogy az Andorhoz hasonlóan belemegyünk a politikába. Azért itt egy erősebb Köztársaságot akarok látni, ami még működik, bár a láthatáron azért már ott vannak az intő jelek. Remélem, ha bármi politikai mesterkedést bemutatnak, azt nem egyszerűsítik le. Érezni szeretném azt a hamisítatlan prequel hangulatot, aminek a politika is a sajátja. Azért tartok attól, mindezek bemutatására túl sok idő nem lesz, de meglátjuk. Míg a Mando egy mikrotöténet(nek indult) addig az Acolyte már a legelejétől fogva egy grandiózus történet.

Idehaza is nagy a hype, mozgóreklám az Allee falán.

Itt valóban a Köztársaságra gondoltam, csak a "nem" szó maradt ki. Tehát: "akik már NEM azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel." A Birodalom ilyennel nem rendelkezik a hatalom megtartásán és az elnyomáson kívül. Arra utaltam, hogy a Köztársaság utolsó évtizedei csupa olyan figurát termelt ki, mind a politikai, mind a katonai szférában, akik gond nélkül lettek kiszolgálói, mi több motorjai a Birodalom elnyomó rendszerének. Hiába a Köztársaságba születtek bele, annak "weimarizálódása", meggyengülése miatt a köztársasági alapértékek már nem hatottak. Ehhez hozzáadódott a Klónháború hároméves pszichózisa, emberöltők óta ekkora pusztítást nem látott a Galaxis. Így emelkedtek fel olyan opportunista, sok háborús brutalitást látott figurák, mint Tarkin vagy Rampart, de még az alapvetően szakértői habitust megtestesítő Yularen sem csinált abból problémát, hogy a polgári jogok megtörésének egyik élharcosa legyen BBI igazgatóként. Kicsit olyan, mint az első világháború után, az 1880-90-es évek szülötteinek frontvonal-generációja (lásd Acélzivatarban) teljesen dehumanizálódtak, és később a legnagyobb népirtások, bűntettek elkövetői lettek a második világháborúban. Szerintem ez az attitűd is hozzájárult ahhoz, hogy a Köztársaság olyannyira magától értetődően transzformálódott Birodalommá, szinte egyik pillanatról a másikra, mintegy hivatalossá téve az addigra kialakult politikumot, berendezkedést.

Akkor kezdem én, ha már az utolsó részek idejére jobbára inaktív voltam ilyen-olyan elfoglaltság miatt. Értelemszerűen egyben sorozatértékelést is írok. Nagyon erős évadot kaptunk, és így a sorozat is méltán foglalhatja el helyét a legnagyobbak között. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Rebels, de szerintem a TCW-hez képest is koherensebb alkotás. Hiszen, bár erről időnként megfeledkeztünk, itt alapvetően egy mikrotörténettel állunk szemben. Egyetlen csapat, a 99-es osztag történetét meséli el abban az időszakban, amikor minden a feje tetejére áll a Galaxisban, egy valódi "rendszerváltás" tanúi lehetünk. Éppen ezért talán kissé "elszaladt" sokunkkal a ló (beleértve magamat is), amikor itt grandiózus klón-lázadást, vagy a Nekromanta-projektről való ismereteink gyökeres bővülését és az Exegolt stb. vizionáltuk. Ez a sorozat nem erről szólt. Itt egyetlen osztag történetének elmesélése volt terítéken, amelynek sorsa ugyan keresztezte a galaktikusi nagypolitikát, a nagy eseményeket, de aztán le is tért onnan. Végig követhetjük, hogyan válik egy osztag szép fokozatosan családdá. Lebilincselő a karakterábrázolás, a kémia a főszereplőink között. Omega, Hunter, Tech, Wrecker, Echo és persze a legnagyobb kedvenc Crosshair. Már most mind legendás SW-karakterek, akik azért a következő Madnessek során minden bizonnyal nem az első fordulóban fognak kizúgni. És persze alapvetően mikrotörténet ez, mégis, ha belegondolunk, a nagy kérdésekben alapvetően bővült az ismeretanyag. Elrendeződött a Kamino sorsa. SW rajongásom óta kevés olyan olyan megrendítő jelenetsort láttam, mint a Tipoca City elpusztítása. És mindezt egy animációs sorozatban! A három évad során remekül érzékeltetve lett, hogy a Birodalom egy-két év alatt polipként rátelepedik a Galaxis mindennai életének összes szférájába. Ezt a fokozatosságot nagyon jól érzékeltették a készítők. Korlátozó intézkedések, bolygók megszállása, civilek vegzálása, az első büntetőtelepek. Na meg a gyerekek elrablása. A Birodalom legaljasabb vonásai kerültek terítékre, most láthattuk igazán, mi ellen is fogott igazán fegyvert Luke vagy Leia hosszú évekkel később. Ha a TCW kezdte el humán értékekkel felruházni az addig arctalan és jellegtelen klónmasszát, akkor ezt a folyamatot a Bad Batch tetőzte be. Sokan szenvedtek, meghaltak a háború során, az egész Galaxis egy hatalmas elnyomó-gépezet lett, de van-e tragikusabb társadalmi réteg a klónoknál? A 99-esek történetén keresztül ez a sorozat bemutatta, hogy nem nagyon. A Köztársaság/Birodalom valódi, bűnben fogant lényegiségének elsőrendű példája az ő sorsuk, meg ahogy egész rövidke életük során kezelték őket. Eldobható használtcikkek. Leginkább Crosshair tragikumán keresztül követhetjük ezt nyomon. A 99-esek története az eldobható klónok története is. Tipoca City, az új szenátusi törvény, a lecserélt állomány, illetve Rexék ellenálló sejtje. Ezek mind-mind rövidke bepillantások a galaktikusi nagypolitika mozgatórugóiba. Így visszatekintve a három évadra, nekem ez elég volt. Nem hiányzott a fináléra Rex vagy bármi nagyobb volumenű dolog. Ezek elmesélésére bőven lesz terep, és sokakkal ellentétben én még szívesen néznék animációs sorozatot a klónokról. Ha végignézünk a sorozaton, akkor azt láthatjuk, hogy évadról-évadra ez fokozatosan egyetlen család története lesz. A nagy események csak a háttér, amelynek hőseink időnként alakítói lesznek, hogy aztán ismét csak saját magukban boldoguljanak. A harmadik évad egyetlen célt tűzött ki: a 99-es osztag ismét egyesüljön, egy boldog család legyen és valahogyan átvészeljék a történéseket. A cél az volt, hogy Omega kikerüljön a képletből, a Birodalom látószögéből. Ez végül sikerült, hiszen a végére Omega már felnőtt és csatlakozik a lázadókhoz, egy jóval "romantikusabb" időszakban. Hogy tetszik-e vagy sem ez a happy end, az már csak ízlés dolga. Személy szerint jobban örültem volna egy tragikusabb végkifejletnek, mert az jóval inkább kiemelte volna a Birodalom fémjelezte korszak elborzasztó jellegét. Így azért azt éreztem, Crosshair kissé beleszűrkült a mezőnybe az utolsó részek során. De akárhogy is, ezzel együtt tudok élni. Minden negatív karakter meg kapta a maga sorsát. Hemlock, aki halálával megmenekült attól, hogy Tarkin állítsa félre, mint ahogy tette később ezt Orson Krennic-kel. Rampart, akinek esélye adódott arra, hogy új életet kezdhessen, de ezzel nem élt, mert ő a régi életét akarta annak minden befolyásával és hatalmával. Mindketten a klónháborús opportunista szellemiség szociopata képviselői, akik már azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel. Aztán ott van Nala Se, aki a kezdetekhez képest sokat változott, de azért mégiscsak az ő "lelkén" (ha van neki ilyen) szárad Fives brutális halála. Úgyhogy annyira őt sem sajnáltam. Egy mérhetetlenül etikátlan projekt kivitelezője volt ő, és stílszerű, hogy halálával egész életének munkája is vele együtt robbant fel. És talán ezzel együtt a kaminói nép is, bár ha minden igaz, Halle Burtoni és Lama Su még életben van, de azért nem lepne meg, ha már ők sem, ahhoz túl sokat tudtak (kicsit sajnálom is, hogy Su sorsa nem rendeződött el ebben a sorozatban). De számomra még Scorch halála is kielégítő volt, saját fajtájának elárulója és az új rendszer kritikátlan kiszolgálója. Összegezve, ha végig nézem a három évadot. Elégedett vagyok. A sorozat számos esetben olyan komoly témával foglalkozott, amely egy animációs sorozattól korábban szokatlan volt. Számos esetben kaphattunk "hálaisten" epizódot a Birodalom korai működésével kapcsolatban, miközben végig követtük egy eleve diszkriminált és kizsákmányolt társadalmi réteg diszintegrációját és útkeresését.