Nute Gunray

Imádom azt a filmet

Star Wars: Darth Vader #1-6: Vader Páthuzamosan olvasva a Star Wars első két kötetével, érzésem szerint egyelőre ez a színvonalasabb képregény, mind történetben, mind rajzolásban. Az első hat számban kiderül, hogy a Birodalom válságba jutott a Halálcsillag felrobbantása után, Palpatine hosszú évtizedek óta először nem ura a helyzetnek, és nemes egyszerűséggel parkolópályára állítja Vadert, akinek újfent bizonyítania kell hűségét és rátermettségét. A Sith Lord megalázó helyzetbe kerül: ezúttal nem Tarkin, hanem a káoszból politikai-katonai tőkét kovácsoló Tagge lesz a közvtln felettese, aki végre meg is valósíthatja azokat az elképzeléseket, amelyeket olyannyira hangoztatott Mottival szemben a Halálcsillag tárgyalótermében. És ezúttal már nincs releváns riválisa (azok mind halottak), és a császári udvarban is az ő felfogása lesz a fősodor, nevezetesen egyetlen szuperfegyver helyett tömeggyártás dögivel. Vadert személyes motivációk is mozgatják: míg a Star Wars-ban azt láthattuk, hogy Fett-et elküldte a rejtélyes X-szárnyú vadászpilóta megtalálásáért, addig itt azt láthatjuk, hogy egy vuki fejvadászt bíz meg annak a rejtélyes alaknak a követésével, aki oly bizalmasan diskurál Palpatine-nal. Szinte érezhetjük Vader féltékenységét.... A képregényt sok flashback-jelenet színesíti, elsősorban a prequel filmekből. Tatooine, Geonosis... mintha újra kényszerítve lenne, hogy bejárja régi életének fontos állomásait. A történet másik főszereplője Dr. Aphra, egy afféle női Indiana Jones, aki különleges droidgyilkológépeket tervez. Az általa megalkotott Tripla-0 és BT-1 mintha Thripio és Artu gonosz ikertestvérei lennének. A történet tehát egyelőre érdekes, bár még nem döntöttem el, hogy ez a kiborg-vonal tetszik-e vagy sem, ám illik Palpatine mentalitásába, aki nem egyszer kész volt felrúgni a Sith-hagyományokat. 4,5

Franciaország - Ausztrália 1-0 Argentína - Izland 2-0 Peru - Dánia 1-2 Horvátország - Nigéria 3-1

Nagyon egyetértek, Frenkie! Nem kötelező szeretni CR-t, tény, hogy a világ talán legmegosztóbb focistája, de hogy a sportág 19. sz. óta íródó történetének egyik legjobb játékosa, az nem vitás.

Jaj, de minek?

Igen, az elsővel annak idején én is kicsit "szenvedtem", a 2. és 3. azonban nagyon lendületes.

Egyiptom - Uruguay 1-3 Marokkó - Irán 1-1 Portugália - Spanyolország 1-2

Szerintem a Rebels soha nem a nyitóepizódokban volt erős, így ezúttal sem voltam elájulva. Másrészt a Mandalore körüli történések már a TCW-ben sem számítottak a kedvenceimnek. A duplaepizód tömény akció, a kiszabadítási akció érdekes, ám az már kevésbé, hogy Alrich Wren ezt követően szinte egyszerű statisztává degradálódik, súlytalanná és érdektelenné téve hőseink erőfeszítéseit. Az új gonosz, Tiber Saxon nekem tetszett. Az epizód legerősebb jelenete volt, amikor kínozta Sabine-t és a számomra kissé szürke figurává lett Bo-Katant, miközben sorra felmondta a kollaboránsok szokásos érveit. Az epizód központi dramaturgiai részének szánták, hogy Sabine saját fegyverét fordítják a barátai és honfitársai ellen - ám itt a készítők sajnos végül visszakoztak, nem merték meglépni, amit meg kellett volna, és amíg az első rész egyértelmű tragikus hangulatban ért véget, addig a következő rész elején máris visszahozták Ursát és Tristant. Számomra ez kiábrándító volt. Nekem most Ezra idétlenkedése is sok volt, amit a jetpack-kel leművelt. A korábbi vívódásokhoz képest nagyon gyorsan lezárták Sabine szálát is a mandalore-i elköteleződését illetően.

Oroszország - Szaúd-Arábia: 1-1

Köszi. Azt tudtam, hogy most a Vader Down kell, hogy következzen, de ez így leírva most bonyolultnak tűnik. Igen. Gépen egyszerűen nem tudok képregényt olvasni.

Star Wars #7-12: Leszámolás a csempészek holdján A kötet a 7. résszel kezdődik, amely rövid betekintést ad Obi-Wan remeteéletébe. Bár a rajzolás kimondottan nem tetszett, a komor színtónusok mégis remekül átadták a tatooine-i forró és száraz napok egyhangúságát. Obi-Wan önkéntes száműzetése továbbra is megfilmesítésért kiált. Nagyon remélem, hogy ha erre sor kerül, soha nem követlik el azt a csábító, ám mégiscsak óriási baklövést, hogy esetleg Obit a Tatooine-on kívüli cselekménysorban szerepeltessék. A 8-as kötettől visszatérünk a jelenbe. Luke továbbra sem tud mit kezdeni magával, meggondolatlan és önfejű. Hogy a fenébe jutott pont a Nar Shaddaa-ra mennie?! (amely azonban így, hál istennek, a canon része lett, a megszokott látványképpel, a toldozott-foldozott felhőkarcolókkal és gyárépületekkel együtt). Az események ezután gyorsan követik egymást, a szálak hamar összeérnek. Kapunk egy nem éppen szokványos hutt gengsztert, színre lép Dengar, és a történet nagyvonalúan túllép némi történetbeli és kronológiai logikátlanságokon (valahogy minden szereplő abban a bizonyos kocsmában bukkan fel egy holdnyi méretű metropoliszban...) Szintén négyes.

Én német győzelmet várok, annak ellenére, hogy a felkészülési idő nem sikerült valami fényesre: idén csak egy győzelmet jegyeznek (pár napja 2-1-re verték a szaudiakat), bár tény, hogy a legerősebb csapatokkal készültek: kikaptak a braziloktól, döntetleneztek a franciákkal és a spanyolokkal.

Kicsit jobban örültem volna, ha nem ennyire távoli időkben fog játszódni a sorozat, de így is szuper hír.

Star Wars #1-6: Skywalker lesújt Elkezdtem behozni az óriási lemaradásomat a Star Wars-képregények terén. Célszerű rögtön az első szériával kezdeni. A történettől azt kapjuk, ami várható: hiába van lépéselőnyben a Lázadás, története során először, a hatalmas infrastrukturális különbségek miatt mégsem képes döntő győzelmet aratni. Luke mester nélkül maradt, fogalma sincs a következő lépésről, miközben Han és Leia civódik, és előtérbe kerül egy eltitkolt feleség is. Az első három szám tömény akció, amelyben Han-ék küldetése a Cymoon 1 fegyvergyárának felrobbantására irányul, Luke elsőízben kerül szembe Vader-rel, ám itt párharcról egyelőre szó sincs. Az érdekesebb része a gyűjteménykötetnek az utolsó három kötet, amelyben Vader felbérli Boba Fett-et, hogy derítse ki, ki az az Erő-érzékeny fiatal pilóta, aki elpusztította a Halálcsillagot. Igazából az első kötet eléggé fan service, szerepelnek a filmes helyszínek (Tatooine), klasszikus szereplők (Vader, Jabba, Fett). Luke végül megszerzi Ben naplóját, amely révén már elindulhat egy úton, legalábbis úgy tűnik. Bár Fett kudarcot vall, hogy elkapja Luke-ot, a nevet mégis szolgáltatni tudja Vader számára némi gyilkolászás után. (Ki volt az a farmer, aki végül elárulta Luke nevét? Vagy csak egy random szereplő?) Erős 4-es

Ilyenkor inkább a kidőlő fáktól kell félni.

És szerinted a kettő egyszerre nem megy?

A fordítás 1991-es, tehát a Kirepülés elnevezés előbb létezett, mint a Kirajzás. És akkor még nem nagyon lehetett tudni, mi az a "clone wars" (a filmes szinkronban egész egyszerűen nem bíbelődtek ezzel, és csak "háború" maradt). Egy másik korai fordításban (már nem emlékszem, melyik könyv) én már olyan szerencsétlen verzióval is találkoztam, hogy a "Clone elleni háború".

Nagyon remélem, hogy a fejesek is hasonló következtetésre jutnak, mert a trilógiában hatalmas potenciál van, és én akarom látni, hogy Han miképp cseszte úgy el a dolgokat Jabbánál.

A film a marketing és az érdektelenség áldozata lett, kár belelátni bármiféle bosszút a "fanok" (?) részéről, akiket a TLJ kiborított. Az érdektelenségről már az elmond mindent, hogy ez a fórum sem égett a megszokott lázban (hiszen még avatar "beöltözős buli" sem volt!), pedig itt tényleg Mo. legelkötelezetebb SW-rajongói írnak, ez minden túlzás nélkül kijelenthető. Azt kell megvizsgálni, hogy a negatív forgatási híreken túl mi okozta ezt az érdektelenséget. Lehet, hogy Han Solo (már) nem mozgat meg annyi embert, mint ahogy ezt gondolták sokan.

A Valhalla a 90-es évek vadkapitalista könyvpiacának egyik állatorvosi lova volt.

Ez nagyon jó!

El is olvastam a Solo képes útmutatót, szerencsére a színvonal maradt. Csak az nem tetszik, hogy maga a könyv valamivel kisebb alakú, mint az előző három, kicsit csúfítva a könyvespolcomat...

Egyetértek. Hirtelen nem is tudom, hogy olvastam-e ennél keményebb hangvételű SW-könyvet. Az egész regény belengi a reménytelenség és elnyomatás érzése. Itt a Birodalom tényleg egy olyan hatalmas csápokkal rendelkező szörnynek tűnik, amely elől nincs menekülés, és előbb-utóbb mindenkinek színt kell vallania, hogy hogyan viszonyul hozzá.

Úgy volt, hogy az újabb kiadásokban már egy másik Jedi-mester fog szerepelni, de aztán a Disney-vétel tárgytalanná tette az egészet.

Furcsa egy kicsit a film fogadtatása. A premier előtti vetítéseket megtekintő kritikák szinte egytől-egyig lehúzták a filmet (amely komolyan árthatott a szájhagyománynak), míg a nézői vélekedések azért jobbára pozitívak, én legalábbis akkora megosztást a vélemények között nem látott, mint a TLJ esetében.