Nute Gunray

A címszereplő népszerűsége miatt szerintem.

Én is jártam így a postával. Menj be, és reklamálj.

Na majd, ha eljutok én is idáig, nem felejtem el elolvasni ezt a kritikát.

Sajnos, valóban az új kánon éra egyik leggyengébb regénye.

Gratula! Pár év és már olyan fórumtársaink is lehetnek, akik azután születtek, hogy ez a fórum létrejött.

Hát nem tudom ennek mennyi értelme/létjogosultsága van. Általában, ha felmerül egyáltalán, ismert írók, színészek, zenészek vagy sportolók haláláról szoktunk megemlékezni, erre pedig megvannak a megfelelő topikok. Nyilván van, aki egyszerre több műfajt űz(ött), de Elvis Presley-ről is könnyedén el lehet dönteni, hogy inkább zenész, mint színész, stb. Más "szakma" meg nem igazán kerül szóba, a politika alapjába véve tiltott dolog itt a fórumon.

Isten nyugosztalja. Lucas után, és nem csak producersége okán, egyértelműen ő volt a második ember az első két film készítése során. A hiánya meg is látszik a ROTJ-n.

Michael Reaves & Steve Perry: MedStar 1: Harctéri sebészek Azt már eddig is tudtuk, hogy Reaves kiváló mesélő: ha kell, vérbeli pszichothrillert ír (Vadászó árnyék), ha kell, egy harci állomás személyzetének mindennapi életét mutatja be, azok rutinfeladataival és titkolt morális dilemmáikkal együtt (Halálcsillag). Jelen duológia első része leginkább az utóbbi könyvre hajaz: a helyszín azonban most egy felszíni mozgatható kórházi állomás egy mostoha éghajlattal és terepviszonyokkal megáldott mocsaras bolygón. Reaves és Perry kitűnően ért ahhoz, hogy hétköznapi szereplőket emel a cselekmény (vagy éppen nem cselekmény) középpontjába, ez itt sincs másképp. Sebészek, újságírók... egyedül Barriss Offee lóg ki ebben a tekintetben a sorból, de itt ő leginkább csak megfigyelő. Aki instant akciót, háborús jeleneteket vár, az csalódik... A Drongaron folyó csatározások, amelyek egy értékes növényért folynak, jelezve mindkét szervezet képmutató voltát, csak a háttérben jelennek meg, a sérült klónok képében, akiket folyamatosan szállítanak a telepre. Az orvosok minden logisztikai hiányosság ellenére megteszik a tőlük telhetőt. A nagy Köztársaság még azt sem engedi, hogy a helyszínen kitermelt botát az orvosok felhasználhassák gyógyításra... annál az a cucc értékesebb, mintsem klónok felépülését szolgálják. Történetről nem is igazán beszélhetünk: a szerzőpáros a sebészek mindennapos, ám mégis heroikus küzdelmeit mutatja be. Minden szörnyűség ellenére megpróbálnak civilizáltnak maradni: kártyáznak, zenélnek, szerelmek szövődnek. A kívülálló Den Dhur is hamar beilleszkedik a közebe, bár egyfajta távolságtartás végig jellemzi az ő karakterét. Újonnan érkezik a már jól ismert I-5. Annyira kíváncsi lennék, mi történt vele az elmúlt 12 év során. A főszereplő Jos Vondar világképe rengeteg kihíváson megy keresztül a háborús körülmények hatására: rá kell jönnie, hogy a klónok nem puszta hús-vér droidok, míg maguk a droidok is lehetnek "érző", saját személyiséggel bíró egyedek. A könyv végére arra is rá kell jönnie, hogy az otthoni (koréliai) családi tradíciók kíméletlen betartása nem minden esetben szolgálja egyéni boldogulását. Emellett, persze, a háború vonzza az ügyeskedőket, a zavarosban halászókat is. Persze egy huttól (Filba) nem is várhatunk mást (mit keres vajh' a Köztársaság kötelékében?), de az abszolút morális mélységet egyik oldalról a sakiyai admirális, Tarnese Bleyd képviseli. Végtelenül ambiciózus, sértett, emellett mohó, és elköveti azt a hibát, hogy ujjat húz a Fekete Nappal. Ez lesz végül a veszte. Bleyd számára a háború egy lehetőség arra, hogy megszedje magát. A másik morális mélységet Phow Ji jelenti. Ő abszolút valóságos figura, azoknak a háborúban parazitaként megjelenő paramilitáris szabadcsapatok tagjait jeleníti meg, akik kihasználva a háborút, válogatás nélkül gyilkolnak, fosztogatnak, terrorizálnak, mert a háborús logika mentén védi őket a mögöttük álló egyik hadviselő fél propagandisztikus okokból. Phow komoly kihívást jelent Offee számára, hogy fékezze indulatait, illetve kordában tartsa a szüntelenül jelen lévő Sötét Oldalt magában, amely bizonyosan a könnyebbik útnak tűnik számára. Offee azonban (itt még) sikerrel jár. Bár a könyv karakterdráma, és az akciókat a magam részéről nem hiányoltam, azért sokszor éreztem üresjáratot a könyv olvasása közben. A megfelelő egyensúlyt cselekmény és dráma között nem minden esetben sikerült megtalálnia a szerzőpárosnak, érzésem szerint. Azért így is kellemes olvasmány, de nem kiemelkedő. A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok. 4/5.

Szerintem ő a canon-ban is egy rég elfeledett kor egykori hadura. Egyébként az ő neve már a Solo filmhez készült útmutatóban is felbukkan.

Heti egy rész, ennek nagyon örülök.

És ahogy nézem a Brian Daley-féle Solo-trilógia bizonyos elemeit is.

Az új regényeket már olvassa valaki?

Nagyon köszi, megnyugtató, hogy ilyen megbízható fórumtársnál van a fordítás.

Michael Reaves: A vadászó árnyék Sok év után most olvastam el újra ezt a nagyszerű regényt. Bár az idő múlásával valamelyest kopott a varázsából, még így is egy jól megírt történetről van szó. Reaves mesterien adagolja a feszültséget, miközben a szereplők motivációit is megismerhetjük. Arról nem is szólva, hogy a Coruscant romlott alvilága talán itt először lett igazán bemutatva. Mégis talán ami leginkább elgondolkodtatja az embert olvasás közben, hogy sokszor milyen nüanszokon múlott, hogy a Sithek terve nem tudódott ki. Ha Lorn talán kicsit megbízik a Jedikben.... ha nem sétál b óvatlanul egy térfigyelőkamra látószögébe... ha Darsha haláláért nem akar bosszút állni Maulon és nem passzolja le hűséges droidját egy megbízhatatlan barátnak.

Siralmas és érthetetlen. Ja, Luxemburg 4-0-ra verte Moldovát. Kizárt, hogy mi ilyen eredményt érnénk el ellenük...

Szerintem a 6. a legrosszabb film. Sikerült kiherélni az egész történetet, pedig talán az a könyv volt a legjobban filmre adaptálható.

Őszinte részvétem.

Jó lenne Karrdét a canon-ba beemelni.

Borzalmas ez a hajviselet

E téren szerintem sem lehet félnivalónk.

Vozo lesz a SW-történelem első szimpatikus nikto-ja?

Most olvasom a Vadászó árnyékot. Kb. 10 év után sem vesztett a varázsából. Ezután akkor milyen sorrendben érdemes majd olvasnom a Reaves-könyveket?

Ez végig a sorozat jellemzője marad.

Én eddig az összes új droidot szerettem, talán L3-at kivéve, de ő is rendben volt alapvetően. Bucket-nek is adni kell egy esélyt.

A névtelen trollok, akik kikezdenek egy-egy embert, valóban ultragázak, de amit ez a nő ebben a cikkben összehord, abban hatalmas sületlenségek vannak.