Kevin Hearne: A Jedik örököse
Egy könnyed, ám mégiscsak izgalmas és érdekes kalandregényről van szó, amely Luke jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá. Itt még nyoma sincs a sótlan és unalmas figurának, Hearne szerintem kiválóan idézte fel a Tatooine-t éppencsak elhagyó farmerfiú dilemmáit, aki egyelőre még minden eddigi tettével szemben is a felnőtté válás küszöbén áll. Érdekes karaktert kaptunk Nakari személyében is, aki gyakorlatilag Luke első szerelme lett a kánonban. A lány fontos szerepet töltött be a Jedivé válás útján, segített abban, hogy Luke el tudjon rugaszkodni a holtpontról, amelyben megrekedt Kenobi halála után. Halála számomra váratlan, mégis kellemes meglepetés volt. A gyász pillanatában Luke a könyv végére egészen más emberré vált, mint a kaland előtt.
A regény abban a tekintetben érdekes volt, hogy egyes helyeken erősen érződtek a gyerekes megoldások illetve az egyszerű fogalmazásmód (pl. Nakari apját illetően), más esetekben pedig a könyv meglehetősen naturalisztikusan ábrázolta a halálozásokat (a Fex-en történtek akár egy horrorfilmbe is elmehettek volna). Furcsa kettősséget éreztem e tekintetben mindig, az első 50 oldal alapján sokkal inkább tűnt ifjúsági regénynek, ellentétben a későbbiekkel.
Örültem a Rodia felbukkanásának is, amely annak ellenére mindig kevés szerepet kap, hogy elvileg az egyik legfontosabb bolygó a galaxisban, a fajjal együtt, amely az ember után talán a legelterjedtebb lehet. Némileg érintve lettek a politikai viszonyok is, itt abszolút Legends-elemek átemeléséről van szó az egymással hadakozó klánok neveit illetően, ezért is jár a piros pont.
Drusil személyében kaptunk egy kiváló mellékszereplőt, akinek beszólásai kimondottan viccesek voltak. Egyébként is örülök, hogy a givinek oly eltérő civilizációja és társadalma részletezve lett, mégiscsak egy original fajról van szó. Örülnék, ha Drusil később felbukkanna (először én is azt hittem, hogy hím), mint ahogy Nakarit és tragikus sorsát is majd meg kéne említeni, hogy ez a történet ne a levegőbe lógjon, és az itteni események illeszkedjenek Luke személyiségének alakulásához.
Azt hiszem, az a legtisztább, ha az Empire and Rebellion két részével hasonlítom össze ezt a könyvet, ha már eredetileg ez egy trilógia lett volna. Nekem a A Jedik örököse a Tolvajbecsülethez képest egy hajszálnyival, a Pengeélenhez képest pedig lényegesen jobban tetszett. 5/5