Nute Gunray

Kicsit félve kezdtem neki a regény olvasásának, egyrészt beleolvastam a lenti és más fórumokon elhelyezett vélemények némelyikébe, másrészt a könyvet kinyitva rögtön feltűnt a vastagon szedett betűk közötti szellős sorok, amelyek valamiért a rossz emlékű Valhalla Páholy SW-könyveinek tipográfiai színvonalát juttatták az eszembe. A könyv első fele az ifjúsági jelleg és az időnként gyermeteg megfogalmazás ellenére is tetszett. A Vérvonal, a Tarkin, a Katalizátor és az Utóhatás két részének galaktikus nagy eseményei után jó volt olvasni egy efféle mikrotörténetet, ahol csak egy kisebb közösség boldogulása a tét. Persze amikor bejelentették a regényt, én is sokkal többet vártam. Ahsoka Rend-utáni közvetlen életéről továbbra sem tudni semmit, arra itt csak elejtett utalások történnek (Mandalore, Rex stb.) Talán ennek az elmesélése egy később multimédiás projekt feladata lesz. De visszatérve az Ahsokához: a könyv első része tehát tetszett, egy könnyed kalandregény keretében lehetőség adódott bemutatni egy kis közösség megpróbáltatásait, a Birodalom stratégiáját egy amúgy nyersanyagokban szegény bolygó (hold) kiszipolyozására, és mindeközben felszínre kerülhettek Ahsoka morális dilemmái és beilleszkedési nehézségei. Éppen ezért nálam a könyv első fele működött. De aztán ez drasztikusan megfordult, amikor Ahsoka elhagyta a Raadát. Az ezután következő jelenetek véleményem szerint összecsapottak, Ahsoka bármiféle koncepció nélkül utazgat vissza Thabeskára, majd Ilumra, Alderaanra, miközben többhónapos tevékenységét néhány sorral letudja a szerző. Aztán olyan helykitöltő és funkciótlan jelenetek következnek, mint Ahsoka beszervezési kísérlete a Fekete Nap részéről, de vannak itt teljesen értelmetlen flashback jelenetek is, amelyeknek szintén csak az a szerepe, hogy bővítsék az oldalszámot. Aztán ahhoz képest, hogy az egyébként totál jellegtelen Hatodik Testvér milyen kegyetlen belépőt tett a Raadán, a lezárás már-már kínosan egyszerű, Ahsoka néhány bekezdés alatt végez ellenfelével, ráadásul teljesen abszurd módon. Egy szó mint száz, a könyv második fele összecsapott, egymásra dobált jelenetek funkciótlan kavalkádja. Azt már meg sem említem, hogy ismét kaptunk egy homokos szereplőt. Ki van adva az íróknak, hogy egy regény, egy meleg karakter?! Sok lesz ez már, ráadásul itt is izzadtságszagú volt az egész. Gyenge közepes.

Boldog születésnapot!

Sky és Bomarr véleményével értek egyet. Egy sodró lendületű akcióregényről van szó, amely Kemp írói stílusának sajátja. Egyedül a Vader-Palpatine jelenetek erőtlenségét és súlytalanságát sajnálom, mert ez tényleg egy kihagyott ziccer volt (bár ide talán már Stover kellett volna...) A Hera-Cham dologgal kapcsolatban szerintem eléggé meg volt kötve az író keze, aki így olyan biztonsági megoldást választott, hogy a későbbi Rebels-epizódokkal ne ütközött (azt vettem észre, a Story Group sem feltétlenül következetes egy-egy eset kapcsán).

Mert akkor ebben az esetben nem a könyv rovása, hogy számodra nem volt tétje a történet kimenetelének, legalábbis Cham oldaláról.

Dzséjt, a Rebels-epizód majd egy évvel később jött ki, mint ez a könyv, így akik pl. a megjelenéskor olvasták, nem tudhatták, hogy Cham sérthetetlen. Persze azért gyanítható volt, hogy a twi'lek túléli ezt a kalandot.

Nekem már a moziban sem volt bajom a film elejével.

Most decemberben a posta elkeverte a külföldről érkező, és már előre kifizetett csomagomat. De legalább pár dühös telefonváltás és asztalcsapkodás után néhány héttel később előkerült.

Talán lesz valami spin-off utána. Nagyon sok potenciál van ebben a világban.

Érdekes, amikor valami magyar sportsiker van, az nem szül ennyi hozzászólást... Túl van már tárgyalva ez.

Júliusig még újranézem az utolsó évadot.

Boldog születésnapot, csoli! Boldog névnapot, Pildi!

A PSG saját magát verte meg, az eredménytől függetlenül a Barca ugyanis egyáltalán nem játszott jól.

Én is hasonló okok miatt maradok a DVD-nél (ráadásul a BD-módosítások inkább csak ártottak az 1-6 epizódnak, így már csak ezértsem váltok).

Ismét egy Lucenóra jellemző alapos és fordulatokkal teli mű született, amely remekül kiegészíti a Rogue One-t. Habár nem feltétlenül lett volna arra szükség, hogy Krennic és Erso (szerintem mindvégig egyoldalú) barátságának felbomlását bemutassák, hiszen maga az alapsztori az önmagával vívódó tudóssal és az őt kihasználó katonai körökkel meglehetősen sablonos, mégis azért jó ezeket részleteiben olvasni. Luceno ugyanis véleményem szerint remek író, aki képes arra, hogy ezeket a kiszámítható jeleneteket és történéseket élettel töltse meg. A könyv kiváló pszichológiai dráma, végig jelen van egyfajta baljós érzet, Luceno személyében a legjobb íróra bízták a Rogue One előzményregényét. Ötös.

És számomra a TOP10 egytől-egyig érdektelen vagy borzalmas filmek.

Mondjuk nem gondoltam volna, hogy ezt pont itt ezen a fórumon fogom olvasni...

Egyetértek, a kivágás rengeteget elvett Padmé karakteréből, ráadásul a páros egymás iránti bizalmatlanságának kialakulásában is komoly szerepe volt annak, hogy Anakin úgy érezte, Padmé a háta mögötti "szervezkedéssel" és a petíciós mozgalommal elárulta őt.

Akkor gondolom nem sok SW-könyved lehet, mert kemény borítással csak elég elenyésző részük jelent meg a hazai piacon.

A magyar megjelenést október-novemberre tippelem.

Igen, eléggé meg volt kötve a keze, ez tény, de a leírásokból, karakterábrázolásokból akkor is sokkal többet ki lehetett volna hozni. Így viszont végig az volt az érzésem, hogy Foster egyszerűen csak néhány kötőszóval összekapcsolta a film szövegkönyvének mondatait.

Én puhafedelesben vettem meg.

Ezek után most már tényleg kíváncsi leszek, hogy Zahn mennyit fog átemelni a korábbi műveiből.

Az imént kaptam kézhez a könyvváltozatot, első ránézésre igényesebb alkotásnak tűnik, mint a Foster-féle Ébredő erő.

Aki szembeszállt az Aliennel, a Terminátorral és a Predatorral is. RIP

Boldog születésnapot, Kiskósa! Kár, hogy már nem vagy itt