Nute Gunray

Amikor vége lett, csak bámultam magam elé. Ilyen érzelemdús, torokszorongató epizódot egy SW-animációs sorozatban már nagyon régen láttam. Ez abszolút egy mestermunka volt, méltó bármelyik saga-filmhez vagy élőszereplős szériához. Évtizedes kérdésekre kapunk választ. A készítők nem hagyják annyiban, hogy mi is lett a klónokkal és miképpen zajlott a nagy hadsereg-csere a Birodalom kezdeti időszakában, pedig akár gondolhatná az ember, hogy a pár résszel ezelőtt látott szenátusi machinációkkal akkor ez a téma rendezve lett. De szerencsére nem. A klónok drámája és tragikus sorsa a szemünk előtt játszódik le, amelynek majd végeredménye lesz, ahogy az az elöregedett klón veterán kéreget majd a Daiyun. És a klónok sorsával párhuzamosan megkapjuk Crosshair személyes drámáját is. A valaha volt egyik legnagyszerűbb animációs karakter lett most ő mostanra. Haladjunk sorjában. A Birodalom egy éve fennáll, ezt legalább megtudtuk Mayday említéséből. Már csak alig pár klón maradt szolgálatban és őket is isten háta mögötti helyekre vezénylik szállítmányőrzés céljából. De olyan mostoha sors jut a klónoknak (nyugdíj, na persze...), hogy már egy ilyen megbízatásnak is örülnek a szerencsétlenek. Nolan, az új idők tisztje, már kezdettől fogva bicskanyitogató stílusban állt a klónokhoz. Az ő szemében nem mások ők, mint leselejtezett, agyonhasznált termékek, amelyekkel neki kénytelen tovább bajlódni. Egy küldetés úgymond "jelentéktelenségét" az adja, hogy a feladatra klónokat delegálnak Nolan alá. De Crosshair tudására sem számíthatnak többé, hiszen már Rampart sincs ott, aki legalább maga mellett tartotta az egykori 99-est. A Barton-4-nél kevés mostohább helyszínt láthattunk eddig, sok esetben a Hoth-ot idézte. Csak ámultam a nagytotál képeken, ez a sorozat továbbra is hihetetlenül szép. És akkor megkapjuk az egyik legnagyszerűbb klónkaraktert Mayday képében. Az előzetes hype egyáltalán nem volt túlzó vele kapcsolatban. Légyen akármilyen is értelmetlen a feladat, ő becsülettel végre hajtja azt, miközben egyre kevesebb embere marad, a felszerelésről nem is beszélve. Kérvényei lepattannak a fejesek íróasztaláról. Abban sem vagyok biztos, hogy azok egyáltalán eljutnak a megfelelő szintekig. Mayday a régimódi, becsületes, hozzáértő klón mintaképe, aki az új rendszer pökhendi és egyébiránt fogalmatlan valóságába már nem fér bele. A világvégén még jó arra, hogy egy előörsöt vezessen a folyamatos támadások ellen, de az igazat megvallva, őt és osztagát meghalni küldték egy évvel ezelőtt a Barton-4-re. És még csak azt sem tudja, hogy mit is kell védelmeznie. Nem tartozik rá, ő pedig nem kérdez. Nagyon tetszett, hogy nem tudunk meg szinte semmit a "fosztogatókról". Arctalanok, sőt, a különböző morgásaik révén nem is tűnnek annyira értelmesnek. Miért kell nekik a birodalmiak felszerelése? Ezt sem tudjuk meg. De ez teljesen irreleváns. Ők a hóviharból felbukkanó névtelen senkik, akik folyamatosan tizedelik Mayday osztagát. Crosshair és a parancsnok remekül együttműködik. Utóbbi azt is megmutatja, hogy talán nem olyan baj, ha valaki harctéri tapasztalatokkal rendelkezik. Mayday modern felszerelés híján is feltalálja magát a rendelkezésére álló eszközökkel, ahogy ezt a taposóaknás jelenetnél láthatjuk. Ezzel párhuzamosan Crosshair egyre nagyobb tisztelettel viseltetik a klóntársa iránt. Miután könnyedé rajtaütnek a fosztogatókon, jön a sokk: a lerongyolódott, megtizedelt klónosztag végig az újonnan felépülő rohamosztagos-hadsereg felszerelését védelmezte. Már csak egyetlen láda nagyban növelte volna Mayday és osztagának túlélési esélyeit. Crosshair hiába cipeli végig mostoha körülmények között megsérült bajtársát, Mayday számára nincs hely az új rendszerben. Ahogy a féreg Nolan is mondja, egy eldobható és elavult felszerelési tárgy, aki ráadásul még az elrabolt ládákat sem szerezte vissza. Ez a rideg flegmaság azonban Nolan vesztét okozza. Fel se foghatta igazán, hogy neki vége. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek a tisztek mégis honnan kerültek elő, miképpen szocializálódtak, hiszen a Klónháború idején nem is volt kérdés, hogy a klónkatonáknak tekintélyük van. Crosshair a rész végeztével a Waylandra került. A szálak szépen-lassan összeérnek. Kíváncsi vagyok, hogy az egykori bérgyilkos számára van-e megváltás. Egészen fantasztikus epizód volt ez, az évadszavazáson szerintem nagy eséllyel indul a legjobb epizódért való versenyben.

Boldog nőnapot a hölgyeknek és boldog Zoltán-napot a Zoltánoknak!

Na ezt nagyon jó olvasni!

@Bence1997, ezerszer is köszi, ez a fenti lista nagy segítség nekem. Azt hiszem ezt itthon fogom olvasni, 8-10 kötetet nem fogok cipelni a táskámban.

Élőben adja az Oscar-gálát Magyarországon a Disney+

#2 - Csillagfény hadművelet Összességében nagyon tetszett ez a kötet, érzékletesen bemutatja, ahogy a Lázadás próbálja összekapni magát a Hoth után. Külön öröm, hogy C3PO-nak és Lobotnak itt nagyobb szerep jutott, mint ahogy Lando vívódását is jobban megismerhetjük a felkeléshez való viszonyát illetően. 4,5/5

Olyan jöhetne ami még magyarul nem volt. Pl. a Luceno-féle Millenium Falcon.

Egy újabb jelenet, amit azóta se tudok könnyek nélkül végignézni. És itt kimondottan jól tette Lucas, hogy a SE idején zenét változtatott (és egy újabb példa arra, hogy szerintem zeneileg miért a legerősebb az EP6 a kilenc film közül). Az új képsorok beillesztése nem különben. Igen, kicsit keserédes lett, de itt, ebben a pillanatban a katartikus eufória az, ami mindent meghatároz. A Galaxis népe ezt a pillanatot megérdemelte.

Nagyon hangulatos epizód volt, évadfelvezetőnek tökéletes. Az elején azt hittem, flashback-et látunk és valamiképp a még gyermek Din Djarin beavatását láthatjuk. Mint kiderült, erről szó sincs. Meglepett, hogy az Őrzők Gyermekei nem sorvadt el, mint mandalori kultusz. Pedig azt hittem, hogy már csak a Kovács és Paz Vizsla maradt, akik meghúzták magukat a Glavis Gyűrűvilágnál. Itt azonban, ezen az ismeretlen bolygón szép számban összegyűltek. Mindjárt kaptunk is egy remek és látványos akciójelenetfüzért, amikor az a böhöm szörnyeteg szétkergette a beavatási szertartást. Ha nincs Mandó, bizony szép számmal vesztek volna oda klántársai, annyira nagy volt a fejetlenség. Ám még ez is kevés ahhoz, hogy Din ismét a klán teljes körű tagjává váljon. Vezekelnie kell, és ehhez most már egyértelműen csak a Mandalore jöhet szóba, mint helyszín. Már előre beleborzongok, ha belegondolok, hogy hamarosan nagy valószínűséggel láthatjuk a földig rombolt Sundarit. Érdekes volt az a rész, amikor Grogu észrevette a hiperűrben közlekedő lényt. Először kellett gondolkodnom, honnan is ismerős ez, aztán rájöttem, hogy ezek a purrgilok, akiknek segítségével Ezra felvette a harcot a Bányászcéh ellen. Egy újabb érdekes kapcsolódási pont. A Kalevala és Bo-Katan rideg, tényleg a mandalori militarista szellemiséget idéző vára fantasztikus helyszínek voltak. Volt valami szomorú abban, ahogy Bo-Katan a kietlen üresség közepén ücsörög egy trónon, miközben összes harcostársa elhagyta és zsoldosként kezdték el keresni a kenyerüket. Ennyit a nagy ívű tervekről. Persze, a nőnek még biztos lesz szerepe a későbbiekben, ez nem is lehet kérdés. Az epizód érdemi része Nevarrón játszódott. Akármennyi nárcisztikus vonásokkal is rendelkezik Greef Karga (az a köpeny droidrepulzorokkal, a "fő"-magisztrátus vagy éppen a giccses mellszobor...), nem lehet elvitatni, hogy az évek alatt valósságal felvirágoztatta a várost és a bolygót. Ilyen pezsgő várost még nem láthattunk a Mandalorianban. Talán elég annyit mondani, hogy míg a legelső epizódban a kowaki majomgyíkokat megsütik és árusítják, itt boldogan viháncolnak a fákon. Aztán az a rengeteg faj. Mon calamari, gran, anzellan... ezt szeretem, egyszerre a régi és az új fajok. Az első évadhoz képest a sorozat rengeteget fejlődött az idegen lények maszkjainak terén. Ez már abszolút mozifilmes színvonal volt, főleg amikor a kalózok (csupa nikto, weequay, klatuini, trandoshai stb.) is megjelentek, mert bizony felbukkanásuk is mutatja, azért még Nevarrón se fenékig tejfel az élet és a gazdasági felvirágzást a szervezett bűnözői körök is megszimatolják (a Hydia-út egyik bevett megállójának lenni hatalmas dolog lehet). Azért Greef hatásosan bemutatja, hogy a bürokrácia közepette sem puhult el. Gorian Shard alakja nekem a Karib-tenger kalózainak Davy Jones-át juttatta eszembe. Kicsit komikus volt és talán ki is lógott a sorból, de ez még bőven belefér. Egy mondatban elrendezték Cara Dune sorsát is. Sajnálom azért, hogy így alakult, én szerettem ezt a karaktert, még ha amúgy túl eredeti jellemnek nem is nevezhető. Egy rész elegendő volt ahhoz, hogy a Mandoverzum ismét beszippantson. Alig várom a következőt. Ha mérlegre akarom tenni a szerdai termést, akkor a TBB aktuális epizódja azért egy hangyányival jobban tetszett, de ez is azt mutatja, hatalmas minőséget tesznek le az asztalra és az animációs sorozatokat is komolyan veszik, nem csak a helytöltelék szerepét szánva rájuk két élőszereplős széria között.

Őszinte részvétem, @Frenkie!

Ehhez a könyvhöz kell valamelyik képregényt ismerni?

Azért Lama Su elég naiv, ha azt gondolja, az ő személyére szükség lesz, miután mindent kiterít Nala Se ügyes-bajos dolgairól Omegát illetően.

A TOP5-ben szerintem is benne van.

Szerintem ez volt az évad eddigi legjobb része. Minden a helyén volt: csapatdinamika, feszültség, kontinuitás és világépítés. Ennyi év után újra látni a zillo szörnyet felemelő érzés volt. 13 év telt el azóta, el sem hiszem. Nem csodálom, hogy Palpatine nem mondott le ezen tervéről. No de haladjunk sorjában. Egyre nyilvánvalóbb, a Ciddel való együttműködés már nem járható út. A trandoshai folyamatosan rossz tippeket ad, vagy ha nem erről van szó, akkor valami mindig félresikerül, így ezek a küldetések egyáltalán nem térülnek meg. Az jól látható, hogy a csapat tényleg nagyon berágott Cid közömbösségén, amikor szorult helyzetben voltak azon az ipsium bányabolygón. Tech azonban rávilágít a dilemmára: a nő túl sokat tud róluk, így a későbbiekben ez még galibát okozhat. Most hogy Rampart tündöklő csillaga leáldozott, máris kaptunk egy új gyűlölni való figurát Dr. Hemlock képében, aki hasonlóan szociopata vonásokat mutat mint elődje, de ábrázata ezzel együtt is sokkal ijesztőbb. Az a halk, fojtott hangorgánum nem sok jót ígér a későbbiekben. A nélkülözhetetlen Nala Se megmakacsolja magát. Azt hiszi, hogy neki már nincs vesztenivalója, és ez első látásra tényleg így tűnik, hiszen a bolygójának, a civilizációjának annyi. Amikor hőseink behatolnak a hajó belsejébe, kellőképpen feszültségteli jelenetek következnek. Szegény zillo szörnyet nagyon sajnáltam. De még inkább az ártatlan lakosokat, akiknek azért kellett meghalniuk, mert valamit láttak, amit nem kellett volna. Rosszkor voltak, rossz helyen. Mert szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy mit jelent az, hogy gondoskodnak a szemtanúk hallgatásáról. Ezért szeretem ezt a sorozatot nagyon, mert a Birodalom iszonytató kegyetlenségét úgy is be lehet mutatni, hogy nem folyik vér. Ezek az odavetett mondatok nagyon számítanak nekem. A slusszpoén a végén jött. Megmondom őszintén, hogy az első évad egyik legnagyobb hiányosságának éreztem, hogy nem rendezték el Lama Su, egy viszonylag fontosabb filmes mellékszereplő sorsát. Azt hittem, ezt annyiban is hagyják, de szerencsére tévedtem. A volt miniszterelnök az, aki megtalálhatja a Birodalom számára Nala Se egyetlen gyengepontját. Omega. És itt gyönyörűen összeér minden szál és ezúttal a csapat tevékenységének is fokozottabb súlya lesz. Nem okáig rejtőzködhetnek, annyi szent, és ez megfogja pecsételni Ord Mantell sorsát is, de talán ebben az új helyzetben még a bőrét mentő Cidnek is fontos szerepe lesz. Fantasztikus rész volt, amely bizonyítja, hogy egy animációs sorozat epizódja is felveheti a versenyt egy élőszereplőssel, amely most kiválóan demonstrálva lett ezen a napon. A BB egyáltalán nem egy másodvonalbeli széria, ami csak arra volna jó, hogy két élőszereplős széria között kitöltse a hónapokat.

Tetszett az epizód, bár az előzőt jobban szerettem annak lelki aspektusai miatt. A rész elején az jutott eszembe, hogy ebben az átmeneti helyzetben még hány és hány hely lehet, ahol egyelőre hatalmi interregnum és a zavarosban halászók kora van? A Techno Unió már sehol nincs, de a Birodalom még nem érkezett meg. Pedig ahogy kiderült, van is miért megjelennie a térségben. Azt hiszem nemsokára Benni és társai visszafogják sírni azt a gennyláda Mokkót. Egyre jobban kedvelem Omegát, aki tényleg egy erkölcsi iránytű. Tetszett, hogy a csapat tagjai Gonky sorsával is törődtek, Wrecker még fel is kapta örömében. Érdekes volt olvasni a fenti eszmecserét Bennit illetően. Inkább Ody véleményével értek egyet. A fiú egyetlen életet ismert egész életében, és Mokko már valószínűleg a Techno Unió égisze alatt is valami helyi góré volt a bányában. Ilyen körülmények között mindig is Mokko elismerése és figyelme volt a legfőbb viszonyítási pont. Ezt a berögződést eldobni hirtelen egy idegen lány kedvéért, aki ráadásul azokat erősíti, akiktől lopta a hajót, nem lehet. Benni egy teljesen átlagos, nem kiemelkedő fiatal, aki a Galaxis által ráosztott mostoha körülmények között kénytelen boldogulni. Pozitív jellemét azért mutatja, hogy Mokko bukása után nem lett a következő helyi diktátor (aztán ez persze változhat, amikor jönnek a nehézségek és a felmerülő emberi problémák). Az elején Omega részéről mintha éreztem volna némi vibrálást Benni felé. De lehet, csak képzelődöm és Omega e tekintetben nagyon gyerek még. Mindenesetre a saját "kortársaival" eddig nem nagyon akadt össze, minden társulásnál általában ő a "gyerek".

Sikerült végignéznem a második évadot + BoBF idevágó részeit. Én felkészültem a folytatásra.

Pocsék héten vagyok túl, így erre az epizódra csak most tudtam sort keríteni. A körítés, a bánya, illetve a különféle akciók véleményem szerint nem is lényeges, a hangsúly egyértelműen a csapaton belüli érzelmi kavalkádon volt, amelyet talán most először bontottak ki komoly mértékben a második évad kezdete óta. Echo eltűnése egyértelműen megbontotta a harmóniát. Míg az eredeti Bad Batch továbbra is katonákként gondolkodnak, főleg ugye Tech, addig Omega számára a négy klón egyértelműen a családot jelentette. Ezzel persze így van Tech és Hunter is, de azért náluk még ez nem körvonalazódik olyannyira határozottan, mint Omegánál. Ezeknek a szembenálló érzéseknek a kimondása, bemutatása már nagyon szükségeltetett, így nekem tetszett ez az epizód, még ha nyilván úgy is tűnhet, hogy az előző két rész grandiózus volta után "ismét" leült a sorozat. De fájóan hiányzó lett volna számomra, ha a változásokra (Echo) a csapattagok, és főleg Omega, nem reflektálnak. Így akármennyire is epizodikus a sorozat felépítése, a történéseknek igenis van hatása a Bad Batch csapategységének dinamikájára.

Szerintem Rampartot kivégzik népirtásért és háborús bűncselekmények miatt, szerintem őt már nem látjuk viszont. Palpatine és Tarkin azért nem haboznak gyorsan elvarrni a szálakat.

Ha a Galaxis szemszögéből nézzük, akkor irreleváns, hogy Vader a legeslegvégén jó útra tért. A személyi drámája persze érthető, de mégiscsak milliók (ha nem több) vére szárad a lelkén, nem beszélve arról, hogy két évtizeden át legfőbb motorja volt a mindent elnyomó terrorgépezetnek. Nem véletlen, hogy Luke sem próbálta rehabilitálni soha Vadert a győzelem után. Vader alakja annyi keserves emléket szül, hogy az még az amúgy rengeteget bizonyított Leia politikai karrierjébe is került, pedig három évtized telt el. Lehet persze Vadert, mint embert sajnálni, de ez a végbement lelki vívódása ugyanúgy azon önzőség része, ami egész életét jellemezte. Anakint vagy Vadert soha nem érdekelte senki olyan, akit nem sorolt legközvetlenebb szerettei közé. Az "idegenekkel" szemben mindig egyfajta hideg távoltartás jellemezte, ami akár jól nyomon követhető olyan esetekben is, amikor Jediként egy mentőakcióban vesz részt. S bár Anakin, hovatovább, egy peremvidéki rabszolga szülötte volt, soha életében nem kívánt jobbítani az ottaniak helyzetén. Mi több, tevékenysége Sith-nagyúrként inkább a Galaxis elmaradottabb részeire volt tragikus hatással, a gazdag Magban azért elég jól eléldegéltek a Birodalom legrémesebb éveiben is. Anakinnak csak Padmé számított, kisebb részben pedig Obi-Wan és Ahsoka, majd miután létezéséről tudomást szerzett, Luke is, de utóbbi esetben is először csak a Sith valója dolgozott benne, egy teljesen eltorzult apa-fia viszony képe, ahol majd ők ketten tarthatják terrorban a Galaxist. Ez persze aztán lassan átfordul Luke nem várt ellenkezése kapcsán, de még a végén is képes kijátszani a Leia-kártyát. Anakin Skywalker élete és halála tragédia. De én nagyobb tragédiának tartom, amit ez az illető a Galaxisnak (Palpatine-nak karöltve) okozott, nem beszélve a közreműködésük által örökül hagyott súlyos hagyatékot (Első Rend és az általános galaktikus zűrzavar).

Az első SW-sori, amit nem nézek meg.

Nem kapsz, ez egy valid vélemény, amivel valaki egyetért, valaki nem. Az első évad történetvezetése egyébként személy szerint nekem is jobban tetszett, de azért ott is voltak "randomizált" részek, nem is egyszer. Csak mellette ott volt egy Kamino-szál, amely a játékidő jelentősebb részét kitöltötte. Itt ugyanezt a szerepkört a klónok sorsának rendezése tölti be, de ez egyelőre csak a 3 és 7-8. részeknél került jobban előtérbe. Talán ezért tűnhet a szemedben másmilyennek az évad, de érdemes megvárni a végét, hogy a nagy egészt láthassuk. Egyébként az előző 6-os részre pont hogy volt visszautalás, lásd Omega meditálását a sztori arc elején.

Nincs már időm meló előtt írni a részről, de elöljáróban annyit, hogy ez az epizód remekül megmutatta, hogy a demokráciásdi addig tart, amíg Palpatine engedi. Ahogy kiemelkedett a pulpitus, már nem számítottak a bizonyítékok, az érvek, ellenérvek, a politikai játszmák, sőt a szavazás sem. Palpatine proklamálta a birodalmi rohamosztagosok korszakát és kész. Nyilván, talán, lezavartak utána egy látszat-szavazást, de azt is el tudom képzelni, hogy az ünneplő Szenátus "egyhangú közfelkiáltással" rábólintott a törvényjavaslatra. Palpatine már csak a személyével is megbénítja a teljes gépezetet. Rampart kényelmes bűnbaknak bizonyult, az admirális elfelejtette, hogy ő is csak egy feláldozható sakkbábu csupán.

Fantasztikus rész volt, egy vérbeli politikai thriller. Itt most már tényleg annak a folyamatnak a betetőzését láthatjuk, amire évek óta vártunk: mi lett a klónokkal és mi módon váltották le őket a besorozott rohamosztagosok? Nagyon jó látni, hogy olyan kérdések merülnek fel, hogy egy semmiféle joggal nem rendelkező sokmilliós állomány státuszát rendezni kell. Tisztára, mint amikor a Római Köztársaságban azon ment a vita, hogy a veteránoknak meg kell adni a polgárjogot és földhöz kell juttatni őket. Nem is tudom, hogy egy SW-alkotásban valaha elhangzott volna az a szó, hogy "nyugdíj". Ez tényleg a Galaktikus társadalom bemutatásának egy újabb aspektusa. A Birodalmi Szenátus itt még van annyira erős, hogy legalább megakadályozza, hogy az Uralkodó beterjesztett törvényjavaslatát rohamléptékkel elfogadják, minden érdemi vita nélkül. Az itteni vita sokkal inkább hasonlított a köztársasági érára, ahol még valóban volt érdemi diskurzus, minden demagógia és populizmus ellenére is. Persze itt még tényleg az elnyomó rendszer legelején járunk, a Birodalom, mint struktúra még nem szilárdult meg. A Peremvidéken továbbra is a káosz az úr, valószínűleg sok-ex-szeparatista nem tette még le a fegyvert, de az "insurgents" címke alatt talán olyan semleges világokat is érteni kell, akik nem kérnek a Birodalom szoros gyeplőjéből, és akkor még a zavaros helyzetet kihasználó kalózokról stb. nem is beszéltünk. Ironikus, hogy a kőkemény birodalmi narratívát olyan szervezetek képviselték, akik vastagon benne voltak a Konföderációban nem is olyan régen: az Intergalaktikus Bankárklán és a Kereskedelmi Céh (legalábbis a gossam, egy szakadár faj képviselője szerintem az utóbbi szervezetet képviselte). Nagyon örültem Pamlo felbukkanásának. Jó, hogy ismét felszínre bukott az örökös Mag-Perem ellentét is. Lehet, hogy Pamlo szerint a háborúnak vége, de ezt a külsőbb rendszereknél egyáltalán nem érzik így. S bár Pamlónak igaza van, hogy az állandó veszélyhelyzet sulykolásával a kormányzat kieszközöl magának többletjogosítványokat (és ez a hivatkozási alap még az Andor idején is működik!), de az ishi tib megjegyzése azért árnyalja ezt a képet, és egy állandó besorozott hadsereg felállításának lehet létjogosultsága. A nagyvezír Mas Amedda a nyilvánosan soha nem megjelenő Palpatine képviselője a Szenátusban. Amikor finonam figyelmezteti Rampartot a késlekedés következményeire, azt úgy kell érteni, mintha maga az Uralkodó feddte volna meg. Nagyon jó volt ezeket a jeleneteket, a finom machinációkat látni. Az epizód második fele az idealista Riyo Chuchi körül forog. A Ramparttal való tárgyalása fantasztikus párbeszédet szült, tapintani lehetett a feszültséget. És miután képbe került Slip, már a szenátor életéért is izgulni kellett. A torkomban dobogott a szívem a gyártelepen történt eseményeknél, nagyon hangulatos és látványos akciójelenetet kaptunk. Az orgyilkosról sokáig gondoltam, hogy Crosshair lesz az. Így is egy klón bújt meg a maszk mögött, de az az érzésem, hogy ő már egy újabbfajta klón, akit a Waylandon állítottak elő. De lehet, hogy tévedek. Ja és a külcsín: Coruscant lélegzetelállítóan gyönyörű volt, minden egyes képsorát legszívesebben kimerevítettem volna.

A katasztrofális második részhez képest tényleg jobb volt a harmadik, de amúgy az összegészet nézve az is a leggyengébb SW-regények közé sorolandó. Johnston eddig 4 könyvet írt, abból egyik sem tetszett (talán A királynő árnyékát leszámítva). Jegelhetnék már a csajt.

Az a baj ezzel fejvadászháborús sztorivonallal, hogy ráadásul a crossoverek miatt ide-oda ugrálni kell a különböző kötetek között. Lásd ezt a linket: How to read War of the Bounty Hunters Úgyhogy megvárom, míg az összes megjelenik és akkor majd nekiveselkedem.