Nute Gunray

Ez már eddig is tudott volt a referenciakönyvek révén, de most végre mozgóképen is ki lett mondva.

Számomra a rész nosztalgia faktora működött, s mivel maga a történet egyáltalán nem lényeges, így nem is lesz maradandó élmény, ennél fogva az ellentmondások sem hagynak bennem nyomot. Azért e tekintetben ez valóban összecsapott munka volt Filoni részéről.

Megnéztem másodjára és ahogy sejtettem, én voltam elég rossz passzban az első nézéskor. Persze az igazat megvallva a rossz hangulatomat alaposan felnagyította a Narkina 5 nyomasztó börtönkomplexuma. Nem is tudom, Star Wars-ban mikor láthattunk ennyire sivár, lélekölő, klausztrofób helyet. Szinte PTSD-m lett. Már, az hogy mezítláb kell lenni, valahol a teljes kiszolgáltatottság érzése. Cassian nem is kerülhetett volna ennél rosszabb helyzetbe. Azért alkalmazkodó képességét és rugalmasságát jól jellemzi, hogy hamar akklimatizálódik az új helyzetbe és sikeresen "beilleszkedik". Cassian lelkileg hihetetlenül stabil figura. Bevallom, elsőre egyáltalán nem esett le, hogy Melshit már láthattuk korábban. Jó ez a kapcsolódási pont és most már egyértelmű, hogy együtt fognak meglógni. A börtönjeleneteknél nagyon hiányoltam a nem emberi szereplőket. Dedra alaposan begyújtotta a rakétákat, miután szabad kezet kapott. Most végre megmutathatja, hogy igenis méltó a bizalomra. Végig higgadt, szenvtelen és szakszerű volt. Jó volt látni, hogy határozottan képviseli a nyomozás érdekeit akár Yularennel szemben is, aki kifejezte aggodalmát az elszabaduló költségvetés miatt. Nagyon szimpatikus volt, hogy Partagaz - megérezve, hogy szólnia kell - nyíltan kiállt Dedra mellett, azaz saját karrierjét és tekintélyét Dedra nyomozásának sikeréhez és végkimeneteléhez kötötte. Ezt nem lehet eléggé alábecsülni egy olyan bizalmatlan és valahol önző légkörben, mint a BBH vagy úgy általában a birodalmi bürokrácia. A legjobb, hogy nem lőtték el azt az elcsépelt megoldást, hogy Dedra és Syril együtt nyomoz. A nő elég nyíltan egyértelműsítette, hogy Syril egy kis senki és a saját kis egója meg bizonyítási vágya irreleváns a nagy egész szempontjából. Innentől fogva biztos vagyok benne, hogy Syril be fog kavarni és a Birodalom szempontjából negatív hatással lesz az ügyre. Mon Mothma élete másból sem áll mint fogadásokból és színlelésekből. Nagyon tetszett, hogy elhintettek több infót is Mothma és Perrin korai életéből. Ahogy többen is sejtettük, politikai házasságról van szó. Ha Perrin korábban lázadó természet volt, kíváncsi vagyok, mikor lett ilyen p*csfej. Bár biztos vagyok benne, hogy mindig is egy, a Galaxis ügyei iránt érzéketlen sznob volt. Ami érdekesebb volt, az Mothma és a hozzá hasonló szenátorok beszélgetése. Talán most először hallhattuk a birodalmi katonai hierarchián kívüli coruscanti elit képviselőitől, hogy milyen is a kialakult kép Palpatine császárról, a politikusról, és nem a Sith nagyúrról. "Néha túlzásokba esik", túl gyorsan reagál... Miközben az állandó veszélyhelyzet fenn van tartva, ahol a propaganda azt súlykolja, hogy folyamatosan "rendkívüli" veszélyes időket élünk, ezért a szabadságjogok "időleges" csorbítása bizony nem nagy áldozat. Honnan is ismerős ez? Inkább nem folytatom. Ehhez a szegmenshez hozzátartozik, hogy ismét kap pár mondatot Mothma lánya, akinek jól láthatóan feltűnt, hogy anyja és Tay Kolma sűrűn találkozgatnak. Szerintem félre fogja érteni a helyzetet (azt hiszi szeretők) és be fog kavarni. A kezdeti eufóriának vége, Luthent láthatóan kétségek gyötrik, bármennyire is erős. Szerintem ő még nem mondott le Andorról, csak a racionális gondolkodású Kleya sikeresen meggyőzte, hogy az esetleges kompromittálás miatt meg kell szabadulnia tőle. Talán itt először látszik, hogy azért Luthen is ember és bármennyire is eltökélt és határozott, neki is vannak gyenge pillanatai, elbizonytalanodásai. Már most egy hihetetlenül komplex karakter. A rész egyik csúcsa egyértelműen Saw Gerrera felbukkanása volt. A fickó most is hűen prezentálja, hogy vele miért nem lehetett sikeres a lázadás ügye soha. Ő az igazi szektariánus, aki senkivel sem képes összefogni, nem hajlandó a kompromisszumra. Klasszikus IRA-PIRA-NIRA-OIRA meg a t*köm tudja milyen helyzet ez. Az hogy ennyi lázadósejt neve elhangzott, örvendetes. Ezeknek majd lehet szépen háttértörténetet megalkotni a jövőben. Luthennek rá kell jönnie, hogy Saw nem éri meg a vesződséget és a rá fordított energiát. Nyilván a Partizánok a leghatékonyabb felkelő szervezet, de nem többek ők, mint "domestic terrorist" csoport, akik a Galaxis háta mögött kénytelenek bujkálni kopár és számkivetett bolygókon. Hihetetlen, hogy a Ferrix mennyit változott 1-2 hónap alatt. És ehhez csak az kellett, hogy a Birodalom mérgező mételye megérkezzen a bolygóra. Már nincsenek emberekkel teli nyüzsgő utcák, élén hajóforgalom vagy kereskedelmi tevékenység, talán a gyár is szünetel. Helyette ott van a város közepén a kisajátított többszintes hotel, a helyi Andrássy út 60, ahol folynak a kihallgatások és kínvallatások. Nekem úgy tűnik, hogy Dedra ezekhez a kihallgatásokhoz nagyon ért. Ahogy meghagyja az embereinek, hogy hagyják ott az alélt Salmant, hogy Bix mindenképp lássa, majd amikor a lányt hozzák, gyorsan kiviteti a férfit mintha véletlen maradt volna ott... vérprofira vall. Egyszerre akar tűnni fenyegetőnek és némileg rokonszenvesnek. Velről most már tudjuk, hogy egy gazdag család sarja. Hiába ő volt az adhani akció vezetője, a háborúban és elnyomásban edzett Cinta sokkal profibb nála, akinek mindig is a Birodalom elleni küzdelem lesz az első és csak aztán következhet minden más. Szerintem nem lesz életképes a kapcsolatuk. A fenti sorok is mutatják, hogy karakterépítésben irdatlanul erős ez a sorozat. Luthen, Dedra vagy éppen Mothma. Miközben Cassian is kénytelen átértékelni egyet s mást.

Kb. egy hete meg is jelent.

Mintha tegnap lett volna.

Ezek a részek is azt mutatják, hogy még mindig milyen keveset tudunk Dooku grófról és motivációiról. Az EP2 gyakorlatilag a semmiből dobta be őt az események közepébe, az EP3-ban (nyulfarknyi szerepben), a TCW-ben illetve még anno a Legends-beli képregényekben már csak a kegyetlen Sith-nagyurat ismerhettük meg. Ezek a kis epizódok, illetve a kánon regények egyelőre csak fel-fel villantanak Dooku lejtmenetéből egy-egy meghatározó epizódot, de az összegész még nagyon hiányzik. A legizgalmasabb következő tíz év (32-22 BBY) meg teljes homály. Hihetetlen sok potenciál és lehetőség van még ebben a karakterben. Mennyire durva belegondolni, hogy amikor Qui-Gonék megérkeznek a Coruscantra és jelentést tesznek egy felsejlő "sith nagyúrról", aközben Dooku kitörli a kényes adatokat? Sifo-Dyas halálának dátumából egyébként is arra lehetett következtetni, hogy a törlés kb. ekkoriban történt, de hogy pont akkor. Lenyűgöző kontraszt és ez a jelenet csak hozzátesz ahhoz, miért is Baljós árnyak az első rész címe némi bohókássága ellenére. Nekem nem volt zavaró, hogy Dookunak ex-Jediként is szabad bejárása van a Templomba, ez rímel a róla szóló hangoskönyvvel is. Sok barátja van a renden belül és végsősoron nem váltak el haragban. Nincs miért tartani az "idealista", álmokat kergető Dookutól... Yaddle sokéig kilógott a sorból. Bár berakták az EP1-be, amikor aztán elkezdték misztifikálni Yoda származását (a faj szerepeltetése pl. jobbára tiltólistán volt), gyorsan eltüntették a képből és mintha megfeledkeztek volna arról, hogy volt ott egy másik zöld manó is. Most tekintélyes és méltó lezárást kapott hosszú élete. Már az tetszett, hogy miután a Qui-Gonnal való találkozás után Yaddle és Dooku szétválnak, előbbi balra a Fény felé, utóbbi pedig jobbra, a Sötétség felé indul el. Dooku azonban még talán visszafordítható lett volna zuhanásából, és Yaddle-nek ezt meg kellett próbálnia, még ha az életébe került is. Belegondolni is hátborzongató, hogy mennyire kevésen múlt, hogy Palpatine lebukjon. Ha ott akkor Yaddle értesíti a rendtársait... Azt hittem, a Tales of the Jedi-ben kis, "lényegtelen", jobbára csak karakterépítő szösszeneteket kapunk, ehhez képest ismét egy alkotás, ami után egy saga filmet már egészen más szemmel fogunk nézni.

Épp ezt akartam írni, hogy mintha most lett volna Winter Madness. Erre 2019-ben!

Dookut eddig is a Star Wars egyik legtragikusabb karakterének tartottam. Sorsában és kudarcos életében valahogy a Galaxis egész történelme leképeződik. Dooku tele van kétségekkel, önvizsgálattal, bizonytalansággal a Jedik szerepét illetően. Már világos előtte, hogy a Jedik nem képesek betölteni azt a szerepet, amit kitűztek maguk elé, nevezetesen a béke és jólét biztosítása szerte a Galaxisban. Ez az elhivatás a Coruscant nevű elefántcsonttoronyból láthatóan működik, a tekintélyes világok prosperálnak, a gazdagok tovább gazdagodnak. Mindeközben ha egyre inkább kifelé haladunk a Magból, úgy válnak a világok a kapitalista gigavállalatok és az őket kiszolgáló teljhatalmú szenátorok prédáivá. Ilyen előzmények mellett nagyon is érthető, hogy évtizedekkel később miért fordít hátat a Raxus Secundus a Köztársaságnak és lesz az egyik legfontosabb szeparatista bolygó. Nem lennék meglepve, ha Dooku jótanácsai Semage felé katalizátor-szerepet töltenének be ebben. A fickót talán még viszontlátjuk majd. Mindemellett Mace Windu a tántoríthatatlan és szilárd kőoszlop. Ő soha az életben nem kételkedett a Jedik illetve saját küldetéstudata iránt. Rigorózus dogmatikus szabálykövető, a lemerevedett és a valóságtól egyre eltávolodó Jedi Rend megtestesülése. Nem is lehet csoda, hogy Katri halála után pont Windunak juttatják a széket. Azért hangosan felnevettem, amikor Windu arról értekezett, hogy a Jedik felett a politika és az egó nem rendelkezik. Mondja ezt pont ő, akinek működése alatt a rend teljesen átpolitizálódott.

Nem tiszta nekem, hogy az EL-nyolcaddöntő hogyan áll össze. Kik fognak átkerülni a BL-ből? A párosításoknál van kiemelt státusz?

Ha nincs Qui-Gon, Dooku már sokkal előbb átállt volna a Sötét Oldalra, ez nem is kérdés. Furcsa egy páros ők, sokkal bonyolultabb viszonyrendszerben, mint egy szokványos mester-tanítvány páros. A rész azt is kitűnően megmutatja, hogy a Régi Köztársaságban a szenátorok bizony sokszor egy az egyben élet-halál urai voltak az általuk képviselt bolygón, bolygórendszeren, és bizony nem csak a Szenátusba küldött képviselők. Dagonet még azt is megengedheti magának, hogy két Jedire rálőjön. Ez már a Köztársaság romlottságának időszaka és bizony Dooku már egyre kevésbé láthatja érdemesnek arra, hogy megmentse. Nem lennék meglepve, ha az események után Dooku megütötte a bokáját, teszem azt a "tisztelt" szenátor úr bemószerolta a megfelelő szerveknél... bár a rész végére úgy tűnt, hogy magába szállt, de inkább csak egyfajta gyerekes sértettséget láttam a tekintetében. Az animációra nem lehet panasz, a fiatal Qui-Gon fantasztikusan nézett ki. A bolygó és a falu hangulata tetszett.

Fantasztikus eredmény, de a legszebb számomra az volt, hogy a monacói gól után vért-verejtéket nem kímélve küzdött a csapat és csak meg lett az a gól, miközben a Monaco már időhúzásra játszott. Innentől minden meccs örömjáték kell hogy legyen.

Igaz.

Nagyon aranyos rész volt. Óhatatlanul is felmerült bennem, hogy Ahsoka minden bizonnyal boldog életet élt volna le szülőbolygóján, ha nem születik Erő-érzékenynek. Egy szerető közeg vette körül. Nem tudom, hogy a Shili később mennyire került a Birodalom fókuszába, de talán Ahsoka nem sokat érzett volna belőle. Hangulatos kis történet volt, az biztos.

Ez most kevésbé tetszett. mint az előzőek, de az igazat hozzátéve, tegnap nagyon nem voltam jó passzban, így egyelőre ennek a számlájára írom. Második nézés után kialakítom a véleményem és majd írok hosszabban. Elöljáróban talán annak örültem a legjobban, hogy elkezdték mélyíteni a Lázadók Szövetsége előtti zűrzavaros hálózat viszonyrendszereit, Saw szájából számos felkelősejt neve elhangzott. Luthen nagyon komoly figura a "szervezeten" belül, most már biztos, hogy egy szinten van az Organa családdal és Mon Mothmával.

Nekem is nagyon tetszett az utolsó rész, és összességében a sorozat is. A világépítésben nagyon jó ez a sorozat, csak úgy röpködtek a földrajzi és nemesi ház nevek, akár az olyan mellékszereplők is egyértelműen beazonosíthatóak, mint a fekete tanács tagjai, míg a GoT-ban azért előfordult hogy "Lord 1" vagy "Lord 2" néven futott egy-egy nemesúr. @Bomarr a tizedik rész kapcsán milyen változtatásokra gondolsz?

Kallus kiirtott egy egész fajt és úgy lett aztán lázadó. Szóval Dedra esetében sem zárnám ki a fordulatot, de remélem, ezt nem fogják meglépni.

Az elején még Kallusban sem volt.

Furcsállom, hogy Vel egyelőre nem szolgáltatta vissza a kybert.

A színtiszta profizmust és hozzáértést jeleníti meg egy olyan Birodalomban, ahol ezek a tulajdonságok egyre kevésbé érvényesülnek. Nyilván - a propagandának megfelelően - Dedra a Birodalomban a rend és szervezettség letéteményesét látja. Bár az ilyen tehetséges figurákat a lázadás tényleg elszipkázza, remélem - Dzséjthez hasonlóan - hogy ez Dedra esetében még sem fog megtörténni.

Azt honnan lehet tudni, hogy egy évvel a Birodalom megalakulása után történt az az incidens?

Kis érdekesség: 21:08 környékén - miközben Mothma és Kolma beszélget a partin - a háttérben elhangzik Finis Valorum neve.

Nem lehetek eléggé hálás ennek a sorozatnak. Ennek az epizódnak imádtam minden egyes percét. A készítők az előző részben megmutatták, hogy tudnak prezentálni fantasztikus akciójeleneteket, de mégis, a sorozat legnagyobb erőssége a drámai feszültség és a kimerítő párbeszédek. Ezekben pedig ez az epizód minden eddigihez képest nagyon alkotott. Az Adhanin történt sikeres rablás alaposan felkavarta az állóvizet, olyannyira, hogy már a piramis csúcsának ingerküszöbét is elérte. 80 millió kredit eltűnését és ezzel együtt egy egész szektor kifizetetlenné válását már nem lehet eltussolni, a "híradónak" is foglalkoznia kell az üggyel, persze a birodalmi propaganda szájízének megfelelően. A klasszikus "terroristázás" minden diktatúra sajátja. És akármennyire is egy Sith hozta létre, a Galaktikus Birodalom mindig is nagyon "földhözragadtan" működött, az évezredes praktikákat és receptet követve. Hogy mennyire szólt nagyot az Adhani, jól mutatja, hogy az eligazítást ezúttal már Yularen tartotta. Bár a BBH szervezeti felépítését nem ismerjük, és ha nem is ő a vezető, egyértelműen az eddig megismert legmagasabb rangú személyről van szó a titkosrendőrségen belül. Mindenesetre személyesen ad jelentést az Uralkodónak, akit szerintem nem sokan láttak a Birodalom megalakulása óta. Nagybetűs politikát kapunk itt. Az Uralkodó olyan törvényjavaslatot nyújt be a Birodalmi Szenátusnak, ami tovább csorbítja a szabadságjogokat és a BBH jogosítványait kiterjeszti. Az öreg még játssza a kirakat-demokrácia játékszabályait, de egyre türelmetlenebbül. És vajon lehet-e kétségünk arról, hogy a szenátusi "többség" (a la a rendszer kitartottjai) majd jól megvitatják és elfogadják-e a törvényt? Már Yularen sem tesz úgy, mintha egyelőre csak egy törvényjavaslatról lenne szó. A BBH most mindennél jobban előtérbe kerül. Dedra Meero szakértelmét elkezdik értékelni. Partagaz nekem alapvetően szimpatikus. Bár elsőre rigorózus szabálykövetőnek tűnik, a leleményességet és a kreativitást értékeli, ez már elsőre is átjött. Beszédmodora a jobbfajta egyetemi tanárokat idézi egy-egy szemináriumnál. Nem hiú, ha pl. arról van szó, hogy az általa kitalált szervezeti modell (a szektorok) esetleg korrekcióra szorul, mert eljárt felette az idő. Ezt mindenképp tisztelem Partagazban. Nagyon örülök, hogy Blevin pofára esett, aki láthatóan több energiát fektet Meero besározására, mint a saját szektorainak védelmére vagy éppen a Ferrix incidens hátterének felderítésére. A Coruscant minden egyes jelenete aranyat ért (azok a gyönyörű városképek!), de ezúttal is kiemelkedett Luthen és Mothma. Az elején rendkívül felidegesített a nő. Már megint azt csinálja, ami miatt az Új Köztársaság is egy életképtelen valami lett az Endor-Jakku után. Amikor látható eredménye lesz egy szervezkedésének, megretten, elbizonytalanodik, visszakozik, nem tud szembe nézni azzal a ténnyel, hogy rövid távon bizony sokan áldozatai lesznek a megtorlásnak. Ehhez kötélidegek kellenek, ami Mothmából jól láthatóan hiányzik. Öröm volt nézni, ahogy Luthen helyre rakja. Ahogy beszélt vele, nem mondanám most már, hogy a férfi a lázadás hierarchiájában alacsonyabb helyet foglalna el, mint Bail vagy Mothma. Luthen nagyon is tisztában van egy diktatúra természetével és tűpontosan látja, hogy a fejesek ott a coruscanti tornyokban elkezdtek idegesek lenni, elkezdtek kapkodni. A vészhelyzeti törvény benyújtása már egy az egyben erre vall. Mothma azért javított a renoméján a lakosztályában adott fogadáson. Rendkívül hatásosak voltak a fogadás képsorai, a felsőtízezer reprezentációjával és ezúttal már idegen lények is voltak (végre). Az lett volna igazán klassz, ha valaki ismerős felbukkan (egy jól simert szenátor vagy birodalmi tiszt), de Yularen után már tényleg bilibe lóg a kezem. Mothma a külvilág számára ártalmatlan jótékonykodónak, mi több unalmas, sótlan figurának tűnik, ám ezt remekül kihasználja. Kaptunk egy szimpatikus bankárt Tay Kalma képében, ilyenre se volt még nagyon példa, a SW világában a bankárok (lásd az IBKs- muunok) általában negatív figurák. Hogy mennyire nincs kiforrva még a lázadás, azt jól mutatja, hogy Mothma is felváltva használja a szeparatisták és lázadók stb. kifejezéseket. Azért Mothma most némileg "javított" a műkereskedésben látott amatőrizmushoz képest. És hogy mennyire nem szentfazekakból áll a lázadás, arra nem kell több bizonyíték, hogy alighogy Vel a Coruscantra érkezett, Luthen asszisztensétől rögtön megkapta feladatul, hogy likvidálni kell Andort. Egyelőre nekem nem tiszta, Luthen így rendelkezett, vagy ez Kleya magánakciója. Egy rövid időre láthattuk Cintát is, biztos neki is lesz még szerepe. Az Adhani felett megjelenő csillagromboló nem sok jót sejtet a helyiek sorsát illetően. Cassian hazatérte nem volt egy fáklyás menet. Végre volt egy rendkívül érzelemdús beszélgetése nevelőanyjával, aki - már idős lévén - a maga módján tenni akar a Birodalom ellen. Nagyon tetszett, hogy a flashbackek révén egybe mosódott a Köztársaság és a Birodalom. Clem Andort hiába még az előbbi regnálása alatt akasztották fel, Cassianban és anyjában azonban fel sem merült, hogy ezért ne a jogutód legyen a felelős, és hiába nem volt már Köztársaság, azt a bizonyos főteret ugyanannyira messzire elkerülték. Teljesen megértem Maarva választását, hogy maradni akar, mint ahogy Cassiant is, hogy miért kell mennie. A Niamos aztán kellően SW-szürreális helyszín lett, de hát a nagy Galaxisban is élnek fürdőgatyás, papucsos "tahók" és ahogy látható, Andor is rendesen szórja a pénzt (nem tudtam eldönteni, hogy a csaj kábítószerekről vagy ételekről beszél, amikor a férfit leküldi a "boltba"). Valószínűleg legalább pár hét, ha nem hónap eltelhetett. Olyan furcsa amúgy is, ilyen aktus utáni pillanatokat látni egy SW-alkotásban. Cassiant persze utoléri a balszerencse, és egy rendkívül szürreális rögtönítélő bíróságon kapja is a hat évet (ez a bíróság az összes groteszk figurával együtt emlékeztetett az Star Trek földi posztatomikus horrorjának "törvényszékeire"). Ja, a KX-ek ismét megmutatták, hogy ezek a droidok miért a Birodalom egyik leghatékonyabb földi egysége. Már a Fallen Order-ben is a frász jött rám tőlük. Lassan halad előre a Syril-szál, de ennek az a hatalmas előnye, hogy van idő kibontani, hogyan is boldogul egy kisember a coruscanti útvesztőben. Az a Szabványhivatal egészen fantasztikusan lehangoló és lélekölő hivatal. Van egy olyan érzésem, hogy új munkája révén jut el újra Andorhoz, miután utóbbi most bekerült a rendszerbe. Egyszerűen imádom ezt a sorozatot.

Ha már a nézettségről volt szó, az IGN pont egy ilyen címmel közölt erről cikket: Alig érdekel valakit az Andor - főleg a többi Star Wars-sorozathoz képest