Yoda: Sötét találkozó
Végre-valahára kiolvastam az utolsó 2012-es regényt is. Elég vegyesek az érzéseim. Nem rakom spoiler-gomb fül mögé, mert rajtam kívül szinte már mindenki olvasta.
A történet végtelenül egyszerű: Yoda meghívást kap Dooku-tól. Kis túlzással szólva ez a sztori van elmesélve több mint 300 oldalon keresztül. Egyes jelenetekről lerítt, hogy időhúzás/helykitöltés céljából íródtak: ilyennek éreztem a kikötő mosdójában a tengerbiológust, a kölyköket a játékteremben, Padmé összes jelenetét. Szerintem a Vjunra való megérkezés is feleslegesen el volt nyújtva.
Rátérek a szereplőkre. A szerző, Stewart, akinek ez az egyetlen SW-munkája, Yoda jellemének tanulmányozása során mintha csak az Ep5-öt vette volna alapul. Néha indokolatlan volt a mester marháskodása, bár egyes jeleneteknél tetszett, főleg akkor, amikor a padavanokhoz beszélt. Dooku jóval árnyalatabban van ábrázolva, mint a filmekben. Ezt nem is tudtam mindig hova tenni, hiszen egy Sith-tanítványtól elég meredek, hogy kétségei vannak, s mintha nem lenne velejéig gonosz. Stewart eléggé lerontotta a Dooku-ról kialakult képet. Jut eszembe, a könyvben egy helyen utaltak egy Dooku-klónra. Ilyen hol volt?
Az új szereplőkkel nagyrészt elégedett voltam. Scout, minden gyengesége ellenére, szerethető karakter, bár a könyv elején, a próbáknál elég idegesítő volt. Whie, aki EP3-as filmes karakter, kétségeit néha nem értettem, ráadásul elég nonszensz, hogy a mű végén nincs közös jelenet az anyjával. Az álma (látomása) több mint érdekes: ironikus, hogy arra sohasem gondolt, hogy esetleg ellenfele, a Jedi (Anakin) fog áttérni a Sötét Oldalra. Solis, az elhanyagoltabb droid karakterét nem értettem. Ő honnan jött és kihez tartozott? A két Jedi-mester, Maruk és Leem, csak mellékszereplők voltak, így velük nem is foglalkoznék. Örülök, hogy azért egy gran felbukkant a könyvben, szeretem ezt a fajt. Ventress-szel meg voltam elégedve, Stewart tökéletesen visszadta a jellemét.
Stewart evilági névadásai néha elég meredekek voltak: francia (Malreux), magyar (Esterhazy, bár ezért piros pont jár tőlem) vagy éppen albán (Enver Hoxha). A 20 BBY-s dátum nem tartható, ez egyértelmű, de a háború elejére szerintem gond nélkül átpakolható.
A könyv erősségei a párbeszédek. Különösen a Yoda-Dooku, Scout-Whie és a Palpatine-Windu párbeszédek tetszettek nagyon. A könyv közepén a cselekmény eléggé leül, de a Phindar-állomástól kezdve tetszett minden, bár lehettek volna hosszabb fénykardpárbajok is. Sidious-nak nem sok hiányzott a lebukáshoz.
3/5
A 2012-es sorrendben tehát a következő:
1. TOR: Árulás 5/5
2. TOR: Revan 5/5
3. Halálcsillag 4,5/5
4. Halálosztag 4/5
5. TOR: Végzetes Szövetség 4/5
6. Luke Skywalker és a Mindor árnyai 3/5
7. Yoda: Sötét találkozó 3/5