Nute Gunray

Nincs már időm meló előtt írni a részről, de elöljáróban annyit, hogy ez az epizód remekül megmutatta, hogy a demokráciásdi addig tart, amíg Palpatine engedi. Ahogy kiemelkedett a pulpitus, már nem számítottak a bizonyítékok, az érvek, ellenérvek, a politikai játszmák, sőt a szavazás sem. Palpatine proklamálta a birodalmi rohamosztagosok korszakát és kész. Nyilván, talán, lezavartak utána egy látszat-szavazást, de azt is el tudom képzelni, hogy az ünneplő Szenátus "egyhangú közfelkiáltással" rábólintott a törvényjavaslatra. Palpatine már csak a személyével is megbénítja a teljes gépezetet. Rampart kényelmes bűnbaknak bizonyult, az admirális elfelejtette, hogy ő is csak egy feláldozható sakkbábu csupán.

Fantasztikus rész volt, egy vérbeli politikai thriller. Itt most már tényleg annak a folyamatnak a betetőzését láthatjuk, amire évek óta vártunk: mi lett a klónokkal és mi módon váltották le őket a besorozott rohamosztagosok? Nagyon jó látni, hogy olyan kérdések merülnek fel, hogy egy semmiféle joggal nem rendelkező sokmilliós állomány státuszát rendezni kell. Tisztára, mint amikor a Római Köztársaságban azon ment a vita, hogy a veteránoknak meg kell adni a polgárjogot és földhöz kell juttatni őket. Nem is tudom, hogy egy SW-alkotásban valaha elhangzott volna az a szó, hogy "nyugdíj". Ez tényleg a Galaktikus társadalom bemutatásának egy újabb aspektusa. A Birodalmi Szenátus itt még van annyira erős, hogy legalább megakadályozza, hogy az Uralkodó beterjesztett törvényjavaslatát rohamléptékkel elfogadják, minden érdemi vita nélkül. Az itteni vita sokkal inkább hasonlított a köztársasági érára, ahol még valóban volt érdemi diskurzus, minden demagógia és populizmus ellenére is. Persze itt még tényleg az elnyomó rendszer legelején járunk, a Birodalom, mint struktúra még nem szilárdult meg. A Peremvidéken továbbra is a káosz az úr, valószínűleg sok-ex-szeparatista nem tette még le a fegyvert, de az "insurgents" címke alatt talán olyan semleges világokat is érteni kell, akik nem kérnek a Birodalom szoros gyeplőjéből, és akkor még a zavaros helyzetet kihasználó kalózokról stb. nem is beszéltünk. Ironikus, hogy a kőkemény birodalmi narratívát olyan szervezetek képviselték, akik vastagon benne voltak a Konföderációban nem is olyan régen: az Intergalaktikus Bankárklán és a Kereskedelmi Céh (legalábbis a gossam, egy szakadár faj képviselője szerintem az utóbbi szervezetet képviselte). Nagyon örültem Pamlo felbukkanásának. Jó, hogy ismét felszínre bukott az örökös Mag-Perem ellentét is. Lehet, hogy Pamlo szerint a háborúnak vége, de ezt a külsőbb rendszereknél egyáltalán nem érzik így. S bár Pamlónak igaza van, hogy az állandó veszélyhelyzet sulykolásával a kormányzat kieszközöl magának többletjogosítványokat (és ez a hivatkozási alap még az Andor idején is működik!), de az ishi tib megjegyzése azért árnyalja ezt a képet, és egy állandó besorozott hadsereg felállításának lehet létjogosultsága. A nagyvezír Mas Amedda a nyilvánosan soha nem megjelenő Palpatine képviselője a Szenátusban. Amikor finonam figyelmezteti Rampartot a késlekedés következményeire, azt úgy kell érteni, mintha maga az Uralkodó feddte volna meg. Nagyon jó volt ezeket a jeleneteket, a finom machinációkat látni. Az epizód második fele az idealista Riyo Chuchi körül forog. A Ramparttal való tárgyalása fantasztikus párbeszédet szült, tapintani lehetett a feszültséget. És miután képbe került Slip, már a szenátor életéért is izgulni kellett. A torkomban dobogott a szívem a gyártelepen történt eseményeknél, nagyon hangulatos és látványos akciójelenetet kaptunk. Az orgyilkosról sokáig gondoltam, hogy Crosshair lesz az. Így is egy klón bújt meg a maszk mögött, de az az érzésem, hogy ő már egy újabbfajta klón, akit a Waylandon állítottak elő. De lehet, hogy tévedek. Ja és a külcsín: Coruscant lélegzetelállítóan gyönyörű volt, minden egyes képsorát legszívesebben kimerevítettem volna.

A katasztrofális második részhez képest tényleg jobb volt a harmadik, de amúgy az összegészet nézve az is a leggyengébb SW-regények közé sorolandó. Johnston eddig 4 könyvet írt, abból egyik sem tetszett (talán A királynő árnyékát leszámítva). Jegelhetnék már a csajt.

Az a baj ezzel fejvadászháborús sztorivonallal, hogy ráadásul a crossoverek miatt ide-oda ugrálni kell a különböző kötetek között. Lásd ezt a linket: How to read War of the Bounty Hunters Úgyhogy megvárom, míg az összes megjelenik és akkor majd nekiveselkedem.

E. K. Johnston neve nem túl jó ómen a számomra.

Jó volt feleleveníteni a kategóriákon keresztül az egyes epizódokat, szereplőket. Jó kis sorozat ez, ideje lenne most már egy újranézés.

Megérdemelt győzelem. A 2. rész rengeteget tett hozzá a Tatooine és még inkább a buckalakók kultúrájához, végre úgy igazán árnyalva ezt az általában negatív kontextusban felbukkant különös népcsoportot, egy igazi világépítő epizód volt.

Én itt is a 2. epizódra szavaztam.

Képzeletben én szándékosan leválasztottam a két mandós részt a szavazás során.

A 2. rész zeneileg (is) kiemelkedő volt, én is erre szavaztam.

Mármint Fennec? Mert ő négy részben is szerepelt a Mandalorian-ban.

Itt ez elég egyértelmű lesz. A többiek labdába se rúghatnak, még Fennec sem (őt a The Mandalorian-ban sokkal erősebbnek éreztem).

Azt hiszem az Ikrekre szavaztam. Hatásos belépőjük volt.

A végére becsatlakozom én is. Luke győzelme nem meglepő, még ilyen versenytársak mellett sem. Én Cad Bane-re szavaztam.

Számomra itt a legkatartikusabb jelenet az, amikor Ackbar elégedetten hátradől és megbabonázva figyeli az eseményeket, miközben a háttérben a legénység ujjong (és ezzel együtt, ismételten, a zene egészen fantasztikus). Az öreg itt, ebben a pillanatban hitte el, hogy a Birodalmat ezúttal végérvényesen legyőzték. Annyi szenvedés, áldozat, veszteség és lemondás után ez Ackbar életének legnagyobb pillanata.

Ezen a fejvadászok háborúja dolgon csúszott el a kánon, nem? Valahogy számomra érdektelen az egész. Persze, a gyűjtemény miatt én megveszem, de nem igyekszem mihamarabb elolvasni.

Mind a négyet előjegyeztem. Nem is tudom, melyiknek örülnék a legjobban. Talán A Jedik hajnala és a Dark Empire.

Majd valami SW-üresjárat idején ledarálom.

Nagyon tetszetős epizód volt, amely sok tekintetben reflektált a TCW-re illetve az 5 évvel később játszódó Fallen Order-re. Mindig öröm, ha egy olyan ikonikus helyszínt láthatunk, mint a Kashyyyk. A hely spirituális vonásait nagyon érzékletesen sikerült bemutatni, a vuki kultúra az egyik legkiemelkedőbb a Galaxisban. Ahogy @csoli1138 is írja, ezenfelül a vuki-trandoshai ellentét is kapott egy újabb ecsetvonást. Már a Legends-ben is az volt, hogy a Birodalom részben trandoshai rabszolgavadászokkal végeztette el a piszkos munkát a munkaerő "toborzást" illetően. Ennek megtartása mindenképp örvendetes és valóban kap egy újabb mélységet Fekete Krrsantan ellenszenve a gyíkok irányába. Kíváncsi vagyok, az egyszeri klón számára milyen érzés lehetett, hogy egy trandoshai dirigál nekik, bár az alá-fölé rendeltségi viszony helyett inkább az alkalmi együttműködés érzete volt bennem. Gungi felbukkanásának nagyon örültem. Szerintem jó, hogy túlélte a 66-os parancsot, kíváncsi vagyok, milyen viszontagságokon ment keresztül. Amellett nem tudok elmenni, hogy azért keresztezte hőseink útját, mert Omega ismét engedetlen volt és elkóborolt. Ez elég sokszor történik meg. Most épp jól jött ki a dolog, de ezekkel a magánakcióival szüntelenül veszélyezteti a csapatot. Vajon Hunter hol tanulhatott meg vukiul? Vagy a kiképzése része volt? Elképzelhető. A kashyyyk-i jelenetek nagyon látványosak voltak. Ha Cl Kestis tudta volna, hogy nem kell ellenségesen fellépni és akkor a helyi flóra-fauna sem bánt.... Akkor nem szenvedtem volna annyit azon a pályán. Ennek tükrében Venomor halála (mert sorsában ne legyünk kétségesek) kellően megérdemelt volt. Én nem éreztem Avatar-utánérzést. Már az Avatar sem egy eredeti alkotás (és akkor még finoman fogalmaztam), gyakorlatilag minden történettel, ahol természeti népek bukkannak fel, rokonítható. Emlékszem, csak az Avatar 1 előtti egy-két évben, amikor még azt se tudtam, hogy lesz ilyen film, két olyan magyar szerzős regényt is olvastam, amelynek történetére egy az egyben rá lehetett húzni Cameron filmjét. Mióta a film kijött, minden hasonló tematikájú könyvben, filmben, regényben sokan Avatar-koppintást látnak, amely szerintem nonszensz.

Tényleg nagyon jó lett!

Én csak nemrég, pár hónapja játszottam az első résszel, de így is maradt benne jó pár grafikai hiba, pedig gondolom foltozták rendesen. Úgyhogy igen, inkább később jelenjen meg, de akkor az legyen piacra kész alkotás.

@Frenkie, utólag is boldog születésnapot!

Ezt a jelenetet szigorúan csak Vader néma vívódásával vagyok hajlandó megnézni. Az a Noooo annyira kiábrándító és oly mértékben elvesz a jelenet súlyából, hogy nálam el is rontja az egész katarzist. Szeretem az EP9-et, de Palpatine "somehow" visszatérésével igazából azóta sem barátkoztam meg, úgyhogy akármikor nézem ezt a jelenetet, az agyam automatikusan negligálja az EP9-es Palpatine-t. Szerintem ez csak akkor fog változni, ha végre a mikéntet és a hogyant megismerhetjük és kitöltik a többévtizedes űrt. Erre már nem kell sokat várni, azt hiszem.

Az előző rész nekem e tekintetben (karakterépítés, ld. Cid) jobban működött.

Nekem továbbra is az a bajom ezzel a résszel, hogy meglehetősen súlytalan. A kincsvadászos tematikával nincs baj, de ehhez képest a próbatételek nem túl érdekesek, sőt igazából a csapat kettészedése is teljesen felesleges volt, hiszen aztán Techékkel nem történik semmi és hamar visszatalálnak Hunterékhez, ráadásul minden akadály nélkül. Az is furcsa, hogy a "kincs" amúgy egy irányíthatatlan és lomha fegyver. Ha esetleg itt tényleg a zeffo nép jelenik meg, az egy érdekes adalék, de ha nem, akkor még erről sem beszélhetünk.