Nute Gunray

De az Yavin után van, úgyhogy kizárt.

Boldog születésnapot @Sinistra és @Darth Sky!

Egyrészt jó, hogy hármasával jönnek a részek, mert összefüggő történetszálakról van szó, ahol az első rész sokszor felvezető, a második rész meg összekötő. Ez így volt néha az első évadnál is, de nem ennyire markánsan. Másrészt sajnos ez a formátum a jó kis kibeszélőket helyenként megölte, hiszen megkapjuk a harmadik résszel rögtön a legtöbb választ, így a számomra sokszor legalább annyira élvezetes ötletelésre és együtt gondolkodásra nincs mód.

Egy év eltelt, kapunk egy teljesen új status quo-t. Sok minden változott hőseink háza táján. a Yavin mint elsőszámú felkelő bázis kialakulóban van, és ezzel együtt a Lázadás is kezd egyre szervezettebb keretet ölteni. Nagy visszatérő volt Draven, aki ki is hangsúlyozta Cassiannek, hogy ez nem egy kalózbázis, itt megvan mindenre a protokoll. Ha csak ezt a párbeszédüket ismerném, el se hinném, hogy később Cassian lesz a tábornok egyik legelkötelezettebb végrehajtója. Említésre került még Dodonna is. Jók ezek a kapcsolódási pontok. Bix valósággal kisimult, végre otthagyhatta a Coruscantot. Nagyon tetszett a kis közös otthonuk, amely bennem az endori falut idézte fel. Jól láthatóan, kissé el is szeparálódtak a fő bázistól. Mintha ők lettek volna itt az első "telepesek", ez volt az érzésem. Cassian sérülése volt a rész első felének a központja, amely nem akar gyógyulni. Egyszer majd az EU is kibontja ezeket a köztes eseményeket. Az előző részben a megölt birodalmi katona, most meg ez. Ez a gyógyító itt meglepett teljesen, talán először bukkan fel az Erő misztériuma ebben a sorozatban. A nő gyakorlatilag megjósolta Cassian eljövendő sorsdöntő szerepét. Itt és most a Yavinon a Lázadás legszebbik, optimista, kissé idealisztikus arcát láthattuk. És ebbe már Luthen nem fért bele, akit nem túl pozitív színben emlegetnek többször is. Gyakorlatilag egy kategóriába került az olyan összeférhetetlen és renitens alakokkal, mint Saw Gerrera. Amíg Yavinon épül és bővül az állomány, Luthen - tőlük függetlenül - vívja a maga harcát a maga eszközeivel. Nagyot fordult a világ vele egy év alatt, egy a hálózat középpontjában koordináló és összefogó figurából mintha a perifériára szorult volna vissza, miközben régi embereit folyamatosan ostromolja. A kellően radikális Wilmon - akit továbbra apját, a Dedra által kivégeztetett Salmant kívánja megbosszulni - hűen követi, de Cassian, és főleg Bix már kevéssé lelkes, de úgy tűnik, Vel is elszakadt tőle. Utóbbi úgy tűnt, lelkileg 1 év után is rottyon van, viszont tartja magát és továbbra is az ügy mellett van - azt hiszem, revideálni kell vele kapcsolatban azokat a vádakat, miszerint csak unalomból és magamutogatásból csatlakozott a Lázadáshoz. Engem elsőre őszintén meglepett, hogy a Birodalom komoly erőfeszítéseket tett (ld. Eadu), hogy esetleg el lehessen kerülni a Ghorman tragédiáját. Ebből is látszik, hogy még két évvel a Halálcsillag elkészülte előtt is ez a Ghorman-projekt rendkívül nagy kockázatokkal és buktatókkal jár Palpatine számára. Aztán persze ez be is fog teljesülni, hiszen a Ghorman rántja össze a Felkelők Szövetségét, de itt és most a Birodalom úgy dönt, ezt bevállalja. És ezzel el is elérkezett Dedra Meero immár elkerülhetetlen erkölcsi meghasonulása is. Két évig reménykedhetett, de most már nincs mellébeszélés. Egy valódi népirtáshoz kell asszisztálni, itt már nem a rendről és bűnüldözésről van szó. Meg is érkezik az erre specializált különítmény Kaido százados képében, aki egy az egyben Skorzeny világháborús szerepét idézte meg számomra (és még a sebhely is megvolt hozzá). Dedra most mutat meg először valódi és emberi érzelmeket az értetlenkedő Syril felé. Maga a ghormani front állományában nem lett kiterjedtebb. Ők tényleg az ürügy, a hasznos palimadarak. Rylanz a békés ellenállásról papol, miközben a Birodalom szervezi a kamu terrortámadásokat. Végtelenül megalázó és elkeserítő a szerepük, hogy tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, hogy ki milyen ellenállási stratégiát választ. A Ghorman sorsát két éve eldöntötték és pont. Tetszett, hogy a szintén ellenállókhoz csatlakozó londiner felismerte Cassiant. Volt egy rövid Mothma-szegmens is. Nagyon szellemes volt Erskin megjegyzése a besúgóként dolgozó szenátusi sofőrről. Rendkívül megsajnáltam a ghormani szenátort, Dasi Orant, akinek egész lényéből és testtartásából sütött a tehetetlenség és reménytelenség. Valahogy úgy képzelem, Mothma már azzal kockázatot vállalt, hogy szóba állt vele, mert vele együtt mutatkozni politikailag nem túl kifizetődő, és minden szenátor kínosan elfordul, mintha a ghormani haldokló vagy leprás lenne. Oran szokatlanul őszinte szavai Mothmához olyannak tűnt, mintha búcsú és politikai végrendelet lett volna a részéről. Mothma szemeiből azt olvastam ki, hogy most a Ghorman van terítéken, de előbb-utóbb eljönnek mindenkiért, sorban egymás után.

Én láttam. Egyedül abban nem értek egyet, hogy Adria Arjonát (Bix) rossz színésznőnek tartja. De vele kapcsolatban már máshol is olvastam, hallottam ezt a véleményt. Szerintem a 2. évad eddig mindenkit meggyőzhetett arról, hogy Arjona zseniális.

Hopp, egy neimoidi. Első nézéskor fel se tűnt.

A 4-6. résszel hangolok most

Irdatlan szép plakátok.

Nem biztos, hogy a Szövetség összerántásában Luthen az egyetlen felelős személy. Persze, komoly és megkerülhetetlen személy ő, az ő hálózata a jelenleg ismert lázadás egy komoly szeletét mozgatja, de azt nem tudjuk, hogy nincsenek-e máshol is ilyen közvetítő személyiségek. Még az is lehet, hogy a Főnix-sejtet Mothma ismeri, de Luthen mondjuk nem. Én továbbra is tartom, hogy ha a Lázadás a Galaxis számára egy komoly alternatívát kíván nyújtani a Birodalom ellenében, akkor egy idő után nem operálhat olyan eszközökkel, mint az ellenség. Ez a földalatti tevékenység ideje alatt elment, de szerintem most értünk el arra a szintre, amikor az elégedetlenség a Galaxis egyre több szegletében felüti a fejét és lassan kezdenek összehangolódni ezek a sejtek, hogy a lutheni hadviselési stratégia és ellenállási koncepció felett kezd eljárni az idő, mert egyre tarthatatlanabbá válik. Ezzel a jéghideg machiavellista logikával nagy tömegeket nem lehet megszólítani, és amit Luthen lenyomott a Ghormanról az egyébként érzelmeit sokszor visszafogó Cassian-nek, az inkább hajazott az ügyének a saját népét is kíméletlenül beáldozó Hamászhoz, mint mondjuk a lengyel ellenálláshoz, amely értékek mentén küzdött. Egy érték nélküli ellenállásra nem lehet új berendezkedést alapozni, ezért volt már a kezdetektől fogva elveszve Saw ügye, és ugyanebbe a hibába kezd belecsúszni Luthen is. Oké, áldozzuk be a Ghormant is a nagyobb jóért. Mert az majd visszaüt. Ezekután hol lesz a határ Luthen számára? Az ismert galaktikusi civilizáció egyik bölcsője, az Alderaan felrobbantása még a Ghormannál is jobb ugyebár, az aztán majd tényleg forrongást idéz elő. Ebben a moralitást nélkülöző gondolatmenetben egyszerűen nincs megállás egy idő után.

Ezért is gondoltam, hogy Wilmon már korábban lecsatlakozott Andorékról, és már nem egy megbízást teljesíthetett Luthen részére egészen máshol.

Elfeledkezel a morálról és a közösséget megtartó ideológiáról. Az tapasztalható, ha a célok kristálytiszták és mindenki tudja, hogy miért harcol (ki a szeretteiért, ki a hazájáért, ki tényleg a Galaxis egyetemes szabadságáért), akkor sokkal hatékonyabban, sokkal nagyobb erőbedobással fognak küzdeni az ügyért. Egy Luthen-féle erkölcsileg kiüresedett lázadásnak hosszútávon nincs esélye.

A történetvezetésre gondolsz?

Az engem is érdekelne, hogy a Mina-Reu után miként is alakult Wilmon sorsa, én azt szűrtem le, hogy Cassianéktől jó korán elszakadt.

Végül megnéztem én is, nem bírtam ki, elvégre SW Day van. A Ventress-sztori egynek elment, a Cad Bane-szál viszont a hangulatával és látványvilágával számomra nagyon ütős lett.

Kíváncsi vagyok, mi volt ez a carmeeni csata, amit Krennic és Mothma is oly eltérően értelmezett. Sculdun, ha jól emlékszem, ráadásul valami "nagy galaktikus konfliktust" is emleget.

Én ezt az Andor vége után fogom megnézni. Sokáig leszünk SW nélkül.

A robbantás talán pont azt a célt szolgálta, hogy elfedje, itt maga Gorst volt a célpont. Így ő csak egy a több halott közül, akik között biztos van fejes is a birodalmi hírszerzés kötelékéből.

Azt gondolom, Cassian itt és most nagyon közel került ahhoz, hogy otthagyja a Lázadást - Ha Bixről van szó, szerintem ezt lazán megteszi (és talán ez is mutatja, hogy sajnos Bix a Rogue One idejére már nincs életben). Eddig csak Veltől láthattunk olyan, hogy köp a biztonsági szabályokra, Cassian lazán bekopogott a Luthen által menedzselt régiség-kereskedés ajtaján. Szerintem ennek a kockázatát nem lehet kellően túlbecsülni. Már önmagában az ha egy Cassian-féle figura a felső szinteken járkál, felkeltheti a gyanút és valószínűleg jópár biztonsági kamerán megjelent a képe. Velnél ez nem volt feltűnő, mert ő a társadalmi elit tagja. Hogy ilyet megtett Cassian, jelzi, mennyire fel lett húzva, sutba dobva minden óvatosságot. Luthen egyre kevésbé ura a helyzetnek, s ahogy egyre komolyabb a tét, szerelmek, kapcsolatok szövődnek, úgy lesz egyre tarthatatlanabb a lutheni ideológia. Mert ő érző lényekkel dolgozik, akik különböző okokból lázadnak és nem tekinthet rájuk eldobható gépként. Ahogy Vel is kimondta, Luthen számára ők külön-külön értékesebbek, mint ha Cintával együtt vannak. Ez nagyon igaz a Cassian-Bix relációra is. Megint kaptunk egy nagyon szép romantikus jelenetet (amikor Bixet mosolyogni látom, az én szívem is ellágyul), és ezt látva számomra nem kérdés, hogy ebben a pillanatban Cassian számára az első Bix, és utána jön csak a Lázadás. Nála a kettő egymásból következik, és nem kizárja az egyik a másikat. A Lázadás nem csak önmagában van ugyanis, és erről a mindent elveszítő Luthen kezd megfeledkezni. Térjünk rá a Ghormanra. Cassian ejtése után jön a B csapat. Vel és Cinta ismét együtt, a Ferrix óta nem volt közös küldetésük. Cinta nagyon megváltozott az év során, már közel sem az az elvakult végrehajtó, aki annak előtte tűnt. Jó lenne tudni, mi történt vele, bár ez a halála után némileg már jelentőségét veszti. Talán Tay Kolma likvidálása nem sikerült olyan simán? Vagy más van a dologban? Igazából Cinta az, akit valahogy soha nem tudtam magamhoz közel engedni, pontosabban az alkotók nem engedték közel a nézőhöz. Nagy hézagok terpeszkednek az életútjában, mintha egy-két ponton az ő történetszálát megkurtították volna. De ha úgy fogjuk fel, hogy Cinta egy mellékszereplő, aki Vel karakterfejlődési ívének mozgatórugója, akkor már más a helyzet. A re-union nagyon érzéki és tetszetős volt számomra, örültem, hogy Vel nem kezdte el a sértődött énjét előszedni. És az az igazság, a kezdeti félelmem dacára Velt én most adekvát vezetőnek láttam. Kicsit persze előadta magát, de azért mögötte mégis ott van az Adlhani és valószínűleg több más kisebb küldetés, úgyhogy jogosan dirigált a tapasztalatlan Ghorman frontnak. Vel és Cinta világosan elmondják, hogy csak náluk lesz fegyver, és mindenkinek ki adják a pontos feladatot. Minden büszkesége ellenére Carro Rylanz ezt elfogadja és maga is arra utasítja az embereit, hogy mindenben engedelmeskedjenek Velnek. Ennek ellenére persze hogy a legvégére az akció félresiklik. Mert persze hogy az egyik kis nagyszájú ellenálló Samm magával hozza a fegyvert. Mert persze elő lehet venni azt a munkást is aki a helyszínre tévedt, de a lakossági fórumon már láttuk, hogy az indulatkezeléssel neki nehézségei vannak, így rá kibiztosított (!) fegyvert fogni a legnagyobb hiba. És ha Samm nem képes egyetlen fegyvertelen civillel elbánni szavak szintjén, hogy akar a Birodalom ellen harcolni? Vel az ilyen helyzetekre világosan megmondta, ha bármi balhé van, neki szóljanak! Ez is annyira valóságos, hogy Cinta egy ilyen banális helyzet következtében veszti életét. Egy nagyon is elkerülhető baráti tűz által. Az ilyen helyzetek jól rávilágítanak, mennyire is esetleges, véletlenszerű helyzetekből történhetnek a legnagyobb tragédiák. És ez az ami a legjobban szétfeszíti Vel érzéseit, és emiatt mondja azt, amit. A srác, akire ezután nem sok feladatot bíznak szerintem, egész életében cipelni fogja a terhet, ha nem akarja megváltani magát valami esztelen, öngyilkos akcióval a birodalmiak ellen. A sors kegyetlensége, hogy épphogy rendeződött Vel és Cinta kapcsolata, most el kell veszítenie ilyen abszurd módon a szerelmét. Kíváncsi vagyok, ezután merre viszik tovább Vel karakterét. Szót kell ejteni még Syrilről, aki végig dokumentálja az egész akciót, és a legvégén úgy liheg, mintha maga is köröket futott volna. Szétfeszítette őt az izgalom és a megfelelési kényszer. Az tetszett, hogy ki lett hangsúlyozva Partagaz által, hogy Syril csak a felszínbe van beavatva. Ez később minden bizonnyal szül ellentéteket Dedra és Syril között. Maradva még a BBI-nél, ez a Heert egyre unszimpatikusabb, látványosan nyalizik (Partagaz persze az ilyet ki nem állhatja), és Lonni Jung - aki valahogy végre sokkal magabiztosabbnak tűnt - megtalálta a legjobb eszközét a személyében, hogy információhoz jusson. Jó volt a kis utalás a különböző titkosszolgálatok rivalizálására a BBI és más szervezetek között. Ez a valóságban is sokszor így van, és nem mindig egyértelmű a hatáskörök letisztázódása egymás között. Így hogy elhangzott Gorst új tartózkodási helye, sejtettem hogy lesz vele valami, de azért így is eléggé in medias res-nek tartottam, ahogy Bix végzett vele - persze mint nézőnek ez kielégítő volt, de egy kissé hatásvadásznak és kiszámíthatónak tartottam. Azért egy ilyen komplexumba betörni nem egy-két perces feladat, és mi csak a végét láttuk, de így is azt az érzetet keltette bennem, hogy jó, akkor ezt még szuszakoljuk be. Mindenesetre örülök, hogy Gorst így járt. Ha csak lelőtték volna, nagyon csalódott lennék. Hátra van még a Mothma-szál. Nem gondoltam volna, hogy az új szenátorok beiktatása ilyen ceremoniális körülmények közepette történik. Nagyon tetszett, mert ez is ad egy ideológiai színezetet a Birodalom önkényuralmi rendszerének igazolására. A szenátorok gyakorlatilag felesküdnek a Birodalomra és a Császárra, a fennálló Rendre. Megmondom őszintén, kicsit amatőr húzás volt Mothma részéről hogy menet közben otthagyja az egészet. Ezek csak szavak, nincsen tétje, de ezzel a látványos gesztussal annál többet veszíthet. De Mothma is ember és nem mindig van annyi lelki ereje hogy a végletekig színleljen. Erskin a háttérben mosolyokkal próbálta eliminálni a kivonulás feltűnő voltát. Azt érzem, hogy Mothma és Perrin között mintha jobb lenne a viszony. Lehet ennek az az oka, hogy Mothma többször ráhagyja a férjére a dolgokat; azért szarkasztikusan odavetette a férjének, hogy minden bizonnyal a szerepjátszással nem lesz gondja a következő három nap során. Az est fénypontja a Sculdun-féle parti volt. Nagyon sajnálom, hogy recastingolni kellett Bailt, ez azért kissé kizökkentő volt, de meg fogjuk szokni. Gilroy elmondása alapján ők tényleg mindent megtettek és hát ha Jimmy Smits két év alatt egyszer se tudta megoldani, akkor inkább az utóbbi hozzáállását minősíti ez. Emlékeim szerint Smits kapcsán már régen volt valami ilyesmi, hogy nem ért rá. Ráadásul Benjamin Bratt azért nagyobb név. Mindenesetre a Rogue One és az Obi-Wan Kenobi után ez csalódás. A smink, kosztüm azért jól sikerült, bár a Bratt-féle Bail Organa talán idősebbnek tűnt. Biztos, hogy a recast nem egy ilyen kurta jelenetecske miatt történt, így a következő sztoriszálakban Organa aktívabban fel fog tűnni. A Sculdun-féle partin rengetegen ott voltak, aki számított. Krennic és Mothma szópárbaja tetszetős volt, bár nyugodtan mutathatták volna jobban Kleya erőlködései helyett. Jung megint az a tejbetök figura volt, akinek megismertük. Ahogy Heert engedelmesen kacarászik Krennic minden szellemesnek szánt megjegyzésén... meg ahogy Lagret kihívóan Mothmára nézett egy Krennic-féle riposzt után... jaj. Mindenesetre ez volt az egyetlen szál, ami úgymond egy kis pozitívumot szolgáltatott, Luthen és Kleya jól láthatóan felengedett és jókedvű volt, amikor távoztak a helyszínről, ez egy ritka őszinte és kedves pillanat volt mindkettejük részéről.

Basszus én itt már voltam!!! 😦 Azért volt nagyon ismerős ez a környezet.

Ahogy ez első történetszálban, úgy a második rész itt is jobbára összekötő epizód, mielőtt ráfordulnánk a végkifejletre. Éppen ezért az előző rész kimagasló szintjét nem üti meg, de így is kapunk jó pár emlékezetes pillanatot. Magam úgy látom, kezd ez az egész túlnőni Luthenen. Nem is csoda, már csak két év van hátra Yavinig, az elégedetlenség mindenhol felüti a fejét, így egyre nehezebb összetartani a szálakat, a legváratlanabb helyekről jöhet a gikszer, most már bármilyen kis apróságon meg lehet csúszni. Pl. hogy Davo Sculdun kínosan ügyel arra, hogy a neve ne forrjon össze egy műtárgy-hamisítással (így hogy kétes körülmények között kapaszkodott fel, tipikus példája annak, hogy arisztokratábbnak akar tűnni az arisztokratáknál, és ebbe egy ilyen fiaskó nem fér bele). Most először láttam kizökkeni Kleyát is ebből a vérprofi álcából. Irdatlanul kemény idegi munka, amit mindketten csinálnak. Még ebből a kis mellékszálból is tudtunk meg lényegeset, nevezetesen hogy Sculdun bőszen építi a kapcsolatait a birodalmi elittel, Yularen és a nagyvezír (aki ugye Mas Amedda, tehát papíron a második legfontosabb politikai vezető a Birodalomban). És ez nem ígér túlzottan jót a Lázadás ugye számára, hogy ilyen alak pénzelése révén tudja Mothma fenntartani a hálózatot. Ebben a részben érkezett el Syril nagy pillanata (vicces hogy Cassiannal elkerülik egymást). Láthatóan lubickol ebben az összeesküvő szerepben, a drámai kifakadásával z irodában már-már túlzásba is esett. A BBI hasznos segítője, informátora, begyűjt egy dicséretet is nem mástól, mint Partagaztól, aki pedig igencsak patikamérlegen méri és nem beszél feleslegesen mellé. Dedrának láthatóan nem is annyira tetszett, hogy a pasiját így piedesztálra emelték. Egyébként kettejük kapcsolata továbbra is rendkívül abszurd, mi több kényelmetlen, kínos. Az a gyors puszi, meg a villanykapcsolás, mert van egy szabad óra... bele se merek gondolni ezek ketten ott hogyan, de gyanítom, egy csepp romantika sincs benne. Ehhez képest még Syril és anyjának kapcsolata is sokkal de sokkal természetesebb. Az legalább tele van érzésekkel, és az, hogy ez pozitív vagy negatív előjel ebben a tekintetben mindegy is. Nagyot nevettem Eedy pók-Syril hasonlatán. Bix-ből most nem sokat kapunk. Azt vettem le, hogy a helyzetét Luthen nem igazán képes kezelni. És valahogy érzelemmentesnek tűnt, amikor mondta, hogy Bix hozza rendbe magát, mert neki lelkileg kiegyensúlyozott emberek kellenek. Tehát itt is a hasznosságot nézte, ami persze Luthen szemszögéből érthető is, számára a Lázadás van és ennek tükrében ítél meg mindenkit, hogy ki az aki használható az ügyének, és ki az, aki nem. Bix most a lehető legrosszabb helyzetben van: nincs feladata, így 0-24 órában őrlődhet a saját gondolatain. Ide kívánkozik, hogy érdekes volt a reggeli coruscanti tv műsor. És bár nem szabad egy rövidke szegmens alapján ítélni, de valahogy az volt az érzésem, hogy ez a lebutított műsor is a propaganda sajátja: az egyébként unalmas és kiüresedett Szenátusban most már csak az az érdekes az átlag honpolgár számára, hogy az ülésszak megnyitóján ki milyen ruhakölteményben érkezik. Persze itt egy egyértelműen bulvár műsorról volt szó, így nem biztos, hogy csak ez alapján ez kijelenthető. Cassian most már legalább annyira jó átváltozó-művész, mint mentora, Luthen. Nagyon jól nézett ki ebben a ruházatban és séróban. És a legjobb hogy érti a dolgát. Ügyesen informálódik a szállodai hordártól. Az "első", Tarkin-féle ghormani mészárlás tehát tényleg kanonizálva lett. Legszembetűnőbb, hogy a Ghormani Front milyen amatőr Cassianhoz képest, erre az utóbbi ügyesen rávilágít, amikor Enza csak úgy betoppan, a másnapi megbeszélt időpont ellenére. Nagyon tetszett az a városrész, ahol ezek az évezredes szövőmanufaktúrák vannak, itt inkább Firenze vagy más toszkán kisváros ugrott be, mint hangulati elem. Sajnos, Carro Rylanz és társasága nyílegyenesen szalad bele a Birodalom által megtervezett csapdába. Persze, pálcát nem törnék a fejük felett: nekik ez élet-halál kérdése, nincs idő a megfontolt akcióra. Ennek ellenére sem tetszett, hogy Rylanz valami fennkölt forradalmi státuszból szövegelt Cassian-nek, aki azért már jó sok mindent megtapasztalt, és a saját bolygóját, a Ferrixet is birodalmi elnyomás sújtja a sikertelen ellenállás után. Az pedig, hogy Rylanz abban reménykedik, hogy a szerzett adatokkal majd felnyitják az Uralkodó szemét, mit is művelnek egyesek a nevében... egyszerre sugall naivitást és elkeseredettséget. És persze azt, hogy a Régi Köztársaság/Birodalom propagandája az elmúlt 20-25 évben hogyan is építette szisztematikusan ki a Palpatine-képet, aki úgymond megnyerte a Klónháborút, és békét hozott a Galaxis népének. Ez tipikusan a "jó cár - gonosz bojárok" mentalitás - ha rossz dolgok is történnek, azért nem a hatalmi piramis csúcsán üldögélő figura a hibás. És ha ezt egy tanult üzletember így gondolja egy évek óta egyre látványosabban vegzált bolygóról, akkor még ki mindenki gondolhatja így. Durva dolgok történtek a Partizánok háza táján. Hogy Pluti birodalmi kém volt-e vagy sem, nem tudom. Szerintem igen, gyanús volt a kérdezősködése, de lehet csak tényleg biztosra akart menni hogy nem robbantja magára az egész cuccot. Akárhogy is Saw paranoiájának ez az ügy nem segített. Számomra Saw most tűnt igazán őrültnek. Össze-vissza beszélt baromságokat (amikor Onderont és indirekt módon a húgát emlegette, kedvem támadt rögtön megnézni a TCW idevágó epizódjait), de láthatóan hatásosan, mert Wilmon fogékony volt rá (persze az erre való hajlam meg van neki, mert amikor a Ferrixen eldobta a bombát, nem igazán érdekelte, hogy a birodalmikon kívül meg fog-e halni valaki más is, és ha igen, mennyien). El kell ismerni, Saw karizmatikus vezető, persze ez nem jelent feltétlenül pozitívumot, ez egy értéksemleges megállapítás - elvégre Hitler is az volt. Luthen monológjára rezonált Saw kijelentése, miszerint a Köztársaság visszatérését ő már nem fogja meglátni, de ennek ellenére harcol.

Igen, tervbe van, de biztosan még nem tudok mondani.

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Nem ez volt az amit Cassian kivett egy kis dobozból, miközben Bix a boltossal beszélt?

Hát ez valami elképesztő volt. Mintha egy hidegháborús kémtörténetet néztem volna. Amely érzésre persze ráerősített a kosztüm és a díszlet is, illetve a ghormaniak franciás nyelve is. A Ghorman tényleg úgy néz ki, mintha az 50-60-as évek K-Európájában lennénk a Vasfüggöny mögött. Rendkívül erős jeleneteket kaptunk. A nagy csavar az volt, hogy nem Dedra, hanem Syril költözött a halálra ítélt bolygóra. Ez nagyon jó húzás volt a készítők részéről, és az első történetszálhoz képest Syril karaktere most nagyon dominált. Eltelt újabb egy év, egyébként is volt a kisugárzásában újfent valami magabiztosabb. Már sokkal jobban kezeli az anyja hülye megjegyzéseit, kettejük viszonyában már nem éreztem feltétlenül azt az alárendeltségi viszonyt, mint annak ellőtte, hanem inkább nagy adag türelmet Syril részéről. És hogy mi is folyik a Birodalom háza táján, az már ebből a beszélgetésből kitűnik. A propaganda mossa át az agyakat, az öreglány javában böfögi vissza azokat a paneleket, amiket az M1-en a Birodalmi Hírekben hallott. A Galaxis népét egy éve kábítják ezekkel a dezinformációkkal. A "ghormaniak nagyképűek, beképzeltek" toposz állandó súlykolása pedig azt eredményezi, hogy a közbeszéd része, úgymond mindenki által elfogadott tény, és még az is ebben a narratívában kezd beszélni, aki amúgy nem szimpatizál a Birodalommal. Azok a gúnyolódó Palpatine-videók is minden bizonnyal a propagandaminisztérium termékei. A holohívás lehallgatása alatt rögtön leesett, hogy ez az egész csel Syril részéről, hogy magára irányítsa a Ghormani Front figyelmét. A Ghorman kivéreztetése zajlik itt, és ez az összes cselekményszálat stílszerűen átszőtte, Valósággal ökölbe szorult a kezem, amikor elhangzottak a módszerek. A bürokratikus vizsgálatok, az ad hoc új törvények, a gazdasági ellehetetlenítés... sajnos túlságosan is ismerős mozzanatok ezek. A kétségbeesett helyiek, a termelők, vagy pusztán a ghormani kultúra őrzői. Nagy piros pont, hogy kanonizálták a Tarkin által elkövetett mészárlást, amelyre még a Birodalom első évében került sor (a legends-ben eredetileg ez volt a "ghormani mészárlás"). Nagyon erős képsorok voltak ezek, gondolva itt a titkos "lakossági fórumra". A Ghorman, hiába az egyik legbefolyásosabb bolygó, vegzálásuk intő példa lehet a többieknek is, hogy senki nincs biztonságban. Syril van olyan jó karakter, hogy a végére még a néző is elbizonytalanodhatott, hogy esetleg nem-e kezdett szimpatizálni a ghormaniakkal a lakossági fórum végére. Most nem mernék 100%-osan megesküdni arra, hogy továbbra is szerepet játszik. Hosszú idő után végre újra megkaptuk a politikus, szenátor Mothmát. Nagyon szépen be lett mutatva, hogy miért képtelen többséget szerezni a törvényjavaslatának. Hiába hangoztatták, hogy a Közrendi Ítélet-felülbírálási Direktíva csak ideiglenes intézkedés az Aldhani-rablás utáni zűrzavarban, azóta is újra és újra meghosszabbítják különböző indokokkal. Ismétlem a kérdésem, honnan is ismerős ez? A törvény ürügyén csomó embert bekasztliznak... nyilván kell a rabszolga-munkaerő annak a Birodalomnak, amely valósággal zabálja az energiát és prédálja a nyersanyagokat szerte a Galaxisban a nagy projekt és az önfenntartás érdekében. A Ghorman szitokszó lett és minden olyan ügy mellé állni, ami őket segíti, egyenlő a politikai öngyilkossággal, erre jól rávilágít az egyik szenátor, míg a másik naivan hangoztatja, hogy a KIFD pusztán a bűnözőket sújtja.. Ezek a narratívák a torzult birodalmi valóság nyílegyenes leképeződései. Még a Ghorman szenátora sem mehet szembe nyíltan Palpatine-nal, mert nem akar a népének még több bajt - szegény nem tudja, hogy a bolygó sorsa már réges-rég eldöntetett, így akármit csinálhat. De hiányzott már a BBI. Partagaz a szokotthoz képest ingerültnek tűnt. Valószínűleg felülről cseszegetik őt is rendesen. Bele se merek gondolni, hogy mi készül odafent a törvénygyárban, ami miatt Yularen és ő tárgyalt magával az Uralkodóval. Lagret ugyanolyan alkalmatlan, mint eddig. Hová tűnt Blevin? Heert arca az elmúlt két évben jól megnőtt, pedig ő és Dedra remekül együttműködött, amikor még a beosztottja volt. Persze érthető, ez már az ő ügye, és Dedra beleszólásai csak fölösleges hatásköri konfliktusokat szülnének. Lonni jól helyezkedik, egy szívességért cserébe fontos információt szerez Dedrát illetően Heerten keresztül. Luthen nem tudja hogy mi készül, csak azt hogy valami fontos. A Ghormanról szól a Birodalom elmúlt egy évének politikája, most meg kiderül, hogy Dedrának van ott feladata. Andor elküldése pedig nyílegyenesen vezet oda, hogy Andor és Syril újra egy bolygón tartózkodjon. Kíváncsi vagyok, az utóbbiból milyen eltemetett sérelmek fognak kiszabadulni, ha esetleg meglátja Andort. Cassian ennyire emberi még soha nem volt, mint ebben az epizódban. Eddig jobbára távolságtartó, hideg kalkulátor, kissé távolságtartó, már-már simlis alak volt. Itt azonban a nagyon is meglévő érzelmes oldalát mutatta meg. Szegény Bix. Hiába telt el egy év, a PTSD az élete része maradt, ahogy a Dr. Gorst is. Gyanítom ennek feloldása csak a pszichopata Mengele kinyírása lehet, de elképzelhető, hogy csak a vágy szól belőlem. Aztán ott van annak a birodalmi katonának a halála is... a körülmények részletezése nyilván később kiderül. Egyébként ez a lakás, meg az éjjel beszivárgó fények (soha nem értettem, hogy sok sci-fiben miért nincs függöny) és később az eső is erősen Szárnyas fejvadász-utóérzést idéztek fel bennem. Aztán láthattunk olyan szokatlan hétköznapi dolgot is, hogy hőseink elmennek bevásárolni. Az Andor egyik legerősebb jellemzője az, hogy az átlagpolgár mindennapi életét mutatja be eddig unikális módon. A Coruscantból is eddig jobbára két szintet láthattunk: a fényűző elitet a magasban, és a bűnbandák által uralt nyomornegyedeket vagy elhagyott gyártelepeket az alsó szinteken. A közte lévő terület, ahol a coruscantiak szerintem túlnyomó része él, felfedezetlen volt eddig. Nagyon tetszett a Cassian és Bix közötti érzelmes pillanat, szerintem ez valami ferrixi romantikus szertartás lehetett. Kérdés, mi volt az a végén, amit Bix bevett? Altató? Vagy halálpálca? Ha igen, Bix sajnos elindult a lejtőn, amelynek végét talán sejteti, hogy a Rogue One-ban nincs ott Andor mellett. Bár kétlem, hogy ilyen cuccot meg lehet venni a boltban. A végére volt még egy Wilmon-szálunk. a D'Qar-t újra látni fenomenális volt. Nem igazán vágtam, hogy milyen cucchoz jutott hozzá Saw, de semmi jót nem ígér és ahogy Saw körülírta a lehetséges anomáliákat, gyanítom, a súlyos egészségromlásához lesz köze ennek a szerkezetnek. Ez az epizód nálam lekörözte az első történetszál mindhárom részét, pedig azok sem voltak piskóták. Fú mi lesz még itt...

Szeretném látni Mothmát bővebben kancellári minőségében, remélem lesz nagyobb szerepe. Meg azért az új köztársasági politikát en bloc.