Nute Gunray

Timothy Zahn: Járulékos veszteség Monumentális trilógia lett ez így, szerintem Zahn most tette fel a koronát a Star Wars univerzumban alkotott életművére. A chiss birodalmat hihetetlen mélységében ismerhettük meg, a különböző törésvonalakat, a háttérben folytonosan megbújó szunnyadó politikai instabilitást, amely puskaporos hordóként bármikor berobbanhat. Mert legyen bármilyen hatalmas is a chiss fennhatóság, ha egyetlen idegen hadihajó ilyen fokú bizonytalanságot tud okozni, megremegtetve a rendszer alappilléreit, akkor ott bizony komoly gond van. Hogy a 9 uralkodócsaládból három kollaboráns atya is zokszó nélkül elfogadta a Jixtus által felajánlott hadihajókat, jól mutatja a hosszaútávú életképtelenséget és a feldolgozatlan évszázados sérelmek tovább gyűrűzését, nagyon közel volt egy teljeskörű polgárháború kirobbanása. Ha nincs Thrawn (és persze az a néhány értelmes egyén a Véderőből), a chisseknek már annyi lett volna, igazából nem csodálom, hogy a gryskek mindössze 15 hadihajót szántak a birodalom meghódoltatására. A trilógia nagyjából úgy vázolható fel, hogy a gryskek különböző stratégiával fogtak neki a Chiss Birodalom leigazolására. Az első kötetben a nyers letámadás az eszköz, bábjuk, Yiv, azonban elbukik. A második kötetben Jixtus elküld egy másik szolganépet, hogy machinációval és megtévesztéssel belülről bomlassza az egységet. Jellegéből adódóan éppen ezért nekem az Államérdek tetszett a legjobban a három regény közül. Jelen, harmadik kötetben pedig nem maradt más, mint a gryskek ténykedésének nyílt felvállalása. Jixtus nagy peche volt, hogy a birodalomban ekkor emelkedett fel a Thrawn nevű illető. A chiss politikai szisztéma rugalmatlansága és berozsdásodott működése, az oligarchikus állammodell így nagyfokú érvényesülése miatt a gryskeknek nem lett volna nehéz dolguk szerintem. Thrawn ezúttal is csak egy a több szereplő közül, sőt, mivel Zahn azt a módszert választotta, hogy a főezredes tervét homályban hagyja, így a kötet második felére jobbára el is tűnik. Én ezt nem bántam annyira, mert továbbra is nagyon erős szereplőket vonultat fel az író. Ar'alani vagy Ba'kif a mértéktartó hadviselést képviseli, Thurfian szemszögéből ismerhetjük meg a politikai mesterkedést, mint elengedhetetlen műfajt a birodalom működésében, és ott van a sokáig idegesítő Roscu, a tipikus rövidlátó, partikuális érdekektől és családi sérelmektől mérgezett főtiszt (aki azért aztán a végére sokat javul, de a kedvencem így sem lesz). Talán most Ziinda - aki pedig a második kötetben brillírozott - volt szürkébb a kelleténél, Futólag megismerhetjük Thrawn nővérét, és az e mögött meghúzódó etikátlan rendszert, már ami az égjárók kiválasztását és kiképzését illeti. A kilji kultúrát csak futólag ismerhettük meg, s a nikarduniakhoz képest Nakirre és bandája meglehetősen inkompetensnek tűnt. Qilori ismét brillírozott, jó volt olvasni a sok kötelességtudó és kimért figura mellett egy olyan szereplőről is, aki mindig belekeveredik a válság közepébe, miközben csak túlélni akar, és ennek céljából nem rest mindkét oldalra játszani. Nagyon tetszettek a flashback-jelenetek, főleg Thrass és Thrawn kapcsolatát bontotta ki a szerző alaposan, persze főként az előbbi szemszögéből. Tetszett, hogy a chiss történelemből is megismerhettünk szeleteket (Styblák), vagy éppen a chiss kultúra bemutatása (szertartásrend, Thrawn teljes nevének, -odo, eredete stb.). A kötet csúcsa természetesen a csata, Thrawn utolsó diadalmenete a Chiss Birodalom kötelékében. A vége így is keserédes, Thrawn a Kisebb Űrbe távozik (mégha ez tudatos, megrendezett száműzetés), és a Chiss Birodalom ott marad a felszínre került gondjaival. Igazából hiányozni fog a folytatás, hogy admirálisunk távollétében mi is történik a chissekkel, mi lesz a szereplőkkel (Thalias, Che'ri stb. nem is beszélve Qiloriról, aki vészesen közel került a chissek titkának megismeréséhez). Fantasztikus volt a harmadik kötet, és ezzel együtt a trilógia, amely nálam minden korábbi Zahn-féle Thrawn-trilógiát fölényesen leköröz.

Csatlakozom, utólag is boldog születésnapot @Ody Mandrell!

Az Anton Lesser által megformált ISB-tisztet elnézve, remélem arra is van esély, hogy Yularen esetleg felbukkanjon. Plusz a szenátusi jeleneteket illetően örülnék egy-két ismerősnek is (elsősorban Mas Amedda).

Nem hiszem, hogy minden szenátor egyformán befolyásos lenne. Itt elsősorban szerintem a Mag (és a Belső Gyűrű) világainak képviselőiről van szó, akik a Birodalom legfőbb támaszai, ott találhatóak a Galaxis legfőbb ipari központjai, hajógyárai stb. Nagy részük szerintem szándékainak megfelelően támogatja a Birodalmat, az áhított rend és biztonság okán. A Birodalomnak itt még fenn kell tartania a látszatot.

Ahogy Luthen változtatta a fizimiskáját, egyből egy inverz Palpatine jutott eszembe.

Kár előre felháborodni, ezek csak kontextusból kiragadott szivárogtatások, számos szubjektív következtetéssel és fejtegetéssel. A kész anyagnál meglátjuk, hogy mi lesz a hozzáállás a korábbi művekhez.

Éretlen, még nem nőtt fel.

A szerző neve továbbra is Gray.

Ha az Ahsoka könyvet esetleg egy az egyben átírják, azzal meg tudok békélni, mert szerintem is egy elég rossz könyvről van szó. Én inkább a tendenciát tartom nem kívánatosnak. Törekedni kell egy tényleg egységes és ellentmondásoktól mentes univerzumra, még ha hibák vagy felülírások mindig is lesznek, ez óhatatlan (hiszen folyamatosan változik a piac és az igény, 2016-ban, az Ahsoka megjelenésekor még nagyon esélytelennek látszott, hogy a karakter pl. élőszereplős sorozatban fog majdan megjelenni). Filoniban azért látom, hogy a többiekhez képest a kelleténél jobban negligál más műveket. A Bad Batch-pilotban történt felülírás pl. teljesen felesleges volt, ami ráadásul a képregényhez képest sokkal rosszabb kivitelezésű is lett.

Nekem is azonnal ő jutott eszembe.

Mindig is imádtam a versenyzők neveit, egytől-egyig nagyon királyan hangzanak.

Fura, hogy a Robert-féle lázadás mint téma, nem merült fel, bár gondolom ennek az oka, hogy egy nem is annyira távoli eseményre új színészeket kéne már találni, ami talán nem lenne annyira sikeres.

Revan csak SW képregényeket szokott kapni lektorálásra.

Coruscant birodalmi felségterület maradt még sokáig nem? Az Utóhatásban ez volt az egyik sarokpontja Mon Mothma és Mas Amedda kiegyezésének.

Én is sajnálom, mert eddig visszanézhettem az összes rendelésemet 2011-ig visszamenőleg (kb akkor indult a webáruház). Nekem is jön a Csillaghullás + Járulékos veszteség (a Chiss Birodalom trilógia 3. része).

Na meg a Tortúra írója.

Nagyon sokat várok ettől a sorozattól.

Ami egyszer ennyibe kerül, az már sose lesz olcsóbb, ebben az országban. Maximum egy kedvezőbb gazdasági helyzetben fokozatosan hozzáigazodnak a fizetések az árakhoz.

Sajnálom, mert színvonalas oldal volt.

Mikor Obi-Wan meglátja Qui-Gont, még a hangszíne és arckifejezése is megváltozik, egyből visszavedlik az EP1-ben látott padawanná.

Attól a gonosz tekintettől a sz*r is belém fagyott. Káprázatos színészi játék volt Hayden részéről. Az egykori lehúzó kritikák és jogtalan hőbörgések után ezt a mostani ovációt nagyon megérdemelte, ezt soha nem lehet megköszönni elégszer ennek a sorozatnak.

Szerintem Anakin/Vader itt nem (sem) volt olyan állapotban, hogy ennyire komplikáltan, előre gondolkodjon. A frissen sötét oldalra került Sith a Jedi-templomban válogatás nélkül tombol, elképzelhetetlennek tartom, hogy tudatosan el kezd "válogatni" az áldozatok között, hogy ki lehet majd hasznos egy "új rend" számára. Itt neki csak Padmé megmentése számít, és ahhoz a Jedik lemészárlásán keresztül vezet az út, mert ezt mondták neki. Mind egy szálig, nincs kivétel. Reva életében van egy eléggé nagy homályos szakasz, miszerint hogyan élte túl az Order 66-ot és miképp került az Inkvizítorok kötelékébe.

Ha lesz esetleg folytatás, akkor azt tényleg csak spirituális, "művészfilmes" vonalon tudom elképzelni, sok-sok Erő filozófiával, értekezéssel stb. De nem tudom ez mennyire lenne vonzó a tömegek számára, bár a Disney+ koncepció elvileg pont szt jelenti, hogy előbb-utóbb majd minden célcsoport megtalálja a maga SW sorozatát Persze egy olyan sztorivonal is lehetséges, ahol Obi-Wan kapcsolatát mutatja be a tatooine-i közösségekkel. Azt nem tartanám szerencsésnek, ha ismét elhagyná a Tatooine-t. Ezt Leia, Anakin lánya miatt megtette, de ez egy rendkívül kívételes körülmény volt. Szerk: bocsi, ezt a sorozatos topikba akartam tenni.

Egészen elképesztő hogy ez a sorozat mennyi mindent tett rendbe az OT kapcsán, ami eddig csak némi belemagyarázással működött. Leia lelkesedése Obi-Wan nevének hallatán, vagy hogy Obi-Wan miért írta le teljesen Vadert, mint aki már soha nem térhet vissza a világos oldalra, és akkor az olyan aprósàgok, mint - tényleg - Owen bicegése. Az Alderaant már nem is említem. Most már az nem csak egy kőgolyóbis, amit a Halálcsillag "kipukkaszt" egy másodperc alatt. Bail és Breha... fantasztikus karaktermélyítés.

Ez a szerző nem érti a Star Wars-t.