Nute Gunray

A Quantic Dream szerintem pont hogy garancia a minőségre, a történetmesélést illetően mindenképpen. A David Cage körüli ellentmondások meg körülbelül minden videojátékfejlesztőcégnél megvannak.

@Bomarr, milyen kiegészítéssel lehet újra láthatóvá tenni a dislike-ok számát a Youtube-on?

Cecil Castellucci – Jason Fry: Mozgó célpont Egy könnyed, egyszerű, ám mégis élvezhető ifjúsági regény, amely révén megtudjuk, hogy a lázadók hogyan tettek szert egy birodalmi kompra nem sokkal az Endor előtt. Ezentúl olyan morális problémákkal is foglalkozik, hogy meddig mehet el egy lázadó a szent ügy érdekében, valamint nem hallgatja el a polgári lakosság szenvedését sem, hiszen Leiák akcióját szinte azonnal követi a kemény megtorló válasz a birodalmiak részéről, de a fogolykínzást sem bagatellizálja el. Ezek nagyon tetszettek. Jó volt olvasni Nien Nunb karakteréről, de a csapat többi tagja is érdekesre sikeredett. Annak idején az EP7 elé jelent meg ez a kaland: a sequelhez Ematt karakterén kívül ez a történet semmit sem tett hozzá. Az EP5 és az EP6 közötti történésekhez viszont fontos adalék. 4/5

Boldog és békés karácsonyt kívánok minden fórumtársamnak!

Igen, az rendkívül amatőr húzás volt.

A Ronin nagyon gondolkodóba ejtett engem is. Lehet hogy ez lesz az első Szukits-féle SW kiadvány, amit nem veszek meg.

Én ezt a kiszivárgott anyagot nem olvasom el, majd esetleg a sorozat után, hogy lássam, mennyire volt helytálló az értesülés.

Nekem ez a kötet jobban tetszett, mint az EP4-es. Bár itt is megmutatkozott, hogy a 40 novella sok (bőven elég lenne ennek a fele), de mégis, alapvetően jól szórakoztam. Főleg azok a részek tetszettek, ahol betekintést nyerhettünk a lázadók bázisának logisztikájába vagy éppen abba, hogy Felhőváros polgárai hogyan élték meg a birodalmi megszállást: ami a filmben csak egy-két vágásban látszik, azt itt jól sikerült elmélyíteni, a fejetlen menekülést, a kilátástalanságot, a felcsapó erőszakhullámot. Amit nagyon hiányoltam, hogy sem Lobot, sem Sheckil hadnagy nem kapott saját nézőpontú történetet, ehelyett viszont olyan karakterek, akiket egyáltalán nem látni a filmben, igen. Azért írnék néhány gondolatot a különböző történetekről: Eyes of the Empire: egy jó novella arról, hogy miként működik az "unalmas" adatelemzői munka, amely nélkül még Darth Vader sem mozdulhatna egy tapodtat sem. A Peremvidéken kiszórt kutaszdroidok rengeteg adatát, felvételét stb. kell kielemezni és tovább küldeni. Fura, hogy ezt nagyrészt emberek végzik ezek szerint, és nincs valami automatizmus (azt hittem, a kutaszok a gyanús dolgokról önjáróan jelentenek és nincs szükség egy közbülső ellenőrző szervre). A történet vége nem tetszett: ismét a rendszer egy belső bomlasztója, akinek révén Luke (és Yoda) elkerüli, hogy nyomára akadjanak. Az viszont tetszett, hogy a kutaszdroidok gyártási körülményeit (Vulpter) is megismerhetjük. 4/5 Hunger: történet a wampa szemszögéből, kissé éreztem benne aktualitásként egy klímaváltozásra felhívó kritikát. Ez a novella tetszett, mert minden mondatában érződik, hogy nem "értelmes" (=ember) lény szemszögéből meséli el a történetet. Megtudjuk, hogy a lázadók érkezése majd a bázis felépítése teljesen felborította a wampa addigi életterét, családját elveszíti, miközben a vadászterületének is annyi. Talán ebből a novellából jött le leginkább, micsoda kegyetlen hely a Hoth. 5/5 Ion Control: a főszereplő Toryn Farr, amely az Echo bázis mindennapi életéhez tesz hozzá egy adagot: állandó feszültség, kényelmetlenség, miközben úgy próbálják feldobni a hangulatot, hogy egymás közt fogadnak, mikor jön már végre össze Han és Leia. Toryn küzd azzal az érzéssel, hogy belefáradt az állandó készenlétbe és már csak csendre és nyugalomra vágyik, miközben a Birodalomtól való félelem is megbénítja. A rész végére nagy teher hárul rá, hiszen jelentős szerepe van abban az ionágyú kezelésének időzítésében, hogy a transzportok meg tudnak szökni a Hothról. 4/5 A Good Kiss: a következő történet szereplője Chase Wilsorr, akit a filmben is látni egy pillanatra, amikor a civakodó Han és Leia között elslisszol egy pillanatban a bázis egyik szűk folyosóján. A novella szintén az Echo bázis működéséhez tesz hozzá egy adagnyit. Wilsorr, a tipikus hétköznapi hős. Nem harcol, nem lő (bár szeretne), de az ellátmányozásban elengedhetetlenül fontos ő, miközben nála jobban senki nem tud eligazodni az Echo bázis alapjául szolgáló wampa-barlang kacskaringós folyosóin. Ez a birodalmi támadáskor pedig nagyon fontos képesség lesz és a történet végére számos embert tud megmenteni az evakuáláskor. 4/5 She Will Keep Them Warm: a központban ezúttal Han tauntaunja, Murra. A wampás történettel szemben itt túl emberközpontúnak találtam a tálalást, valahogy furcsa volt az egész. Az mindenesetre tetszett, hogy betekintést nyerhetünk a tauntaunok életmódjába és családi felépítésébe. 3/5 Heroes of the Rebellion: Corwi Selgrothe a lázadók pr-jáért felel, ebben a szellemben próbál egy lelkesítő anyagot összehozni az Echo bázison. Ám a legendás triót soha nem sikerült megkörnyékeznie, mert egy pillanatra sincs leállás. A történet végére rájön, hogy mindenki hős, aki a Lázadásban részt vesz, legyen az egy egyszerű katona, technikus vagy ellátmányozó. Ennek szellemében az átlagemberekkel kezd interjút csinálni, példaképeket szolgáltatva a Galaxis szabadságra áhítozó népének. 4/5 Rogue Two: Zev Senesca benne van a dolgok sűrűjében. Ennek ellenére sok mindent nem lehet elmondani erről a történetről, elég jellegtelen volt. Megismerhetjük Luke-hoz, mint parancsnokához fűződő bajtársias viszonyát, valamint az eltűnt Luke és Han felkutatásának körülményeit. Itt véget ér a sztori, pedig Zev ugye nem élte túl a hothi csatát. 3/5 Kendal: egy elég rövid történet arról, ami azt prezentálja, hogy milyen gondolatok söpörtek végig Ozzel admirális elméjében azokban a másodpercekben, amikor Darth Vader megfojtotta az Erőn keresztül. Rég eltemetett, homályos emlékek bukkannak fel a felszínre a Caridán töltött ifjúságáról, amikor még idealista volt és abban a döntő pillanatban a birodalmi szolgálatot választotta. Akkori menyasszonya azonban a lázadókhoz akart csatlakozni. Itt érzek némi időzavart, valahogy idősebbnek gondoltam ehhez Ozzelt, minthogy még ifjú házas legyen a Birodalom hajnalán - persze a színész Michael Sheard mindössze 42 éves volt, amikor az admirális alakját megformálta, így akár ez lehetséges. 4/5 Against All Odds: a hothi csata Luke lövészének, Dak Ralternek a szemszögéből. Fiatal kora ellenére Ralter nagyon is tisztában van azzal, hogy előbb-utóbb meg fog halni valamelyik birodalmi rajtaütésben. Ám ezzel együtt is vállalja a mártírsorsot, mert szülőbolygóján (Kalist VI) látta, hogy mire képes a Birodalom terrorgépezete. Dak szörnyű dolgokon ment keresztül rövidke 20 éve ellenére, ehhez képest Luke összeteheti a kezét, hogy a "mindentől távoli" Tatooine-on nevelkedett. Végig követhetjük Dak haláltusáját a hósiklóban, és amikor valahol a tudata mélyén hallja, hogy a birodalmi lépegetőt felborították, megnyugszik, hiszen tudja, a Lázadás túléli őt. 5/5 Beyond Hope: a felszíni csata hőseit ismerhetjük meg, amely nagyban épít az Alkony században megismert hadviselési formára. Emon Kref szemszögéből azt is láthatjuk, hogy a Lázadás milyen satnya fegyverekkel veszi fel a harcot a birodalmiakkal szemben, tetszenek ezek a részletek (túlhevülés, elégtelen muníció stb.), amelyeknek a bemutatására a filmekben érthető módon nincs mód. 4/5 The Truest Duty: jaj, ez nagyon jó volt. Veers egyébként is az egyik kedvenc birodalmim a szakértelmével és hozzáértésével, miközben még tiszteletet is képes ébreszteni Vaderből maga iránt. Veers a vérbeli katonatiszt, aki nem kérdez, hanem parancsot teljesít és abban hisz, hogy a színvonalas munkába való befektetés megtérül. Veers nem hajlandó rettegni az Executor fedélzetén, hanem igen egyszerű elvet vall: nem szabad hibázni és akkor garantált a túlélés, mert Vader csak az alkalmatlanokat rostálja ki. A történet végén azt is megtudjuk, hogy Veers túlélte a hothi csatát. 5/5 A Naturalist on Hoth: az utolsó sztori, ami a Hoth-oz kapcsolódik. Kell Tolkani egy természettudós, aki a jégbolygó ökoszisztémáját kutatja. Sok mindent nem tesz hozzá az univerzumhoz ez a novella. Jó végre elhagyni a Hoth-ot. 3/5 Folyt. köv.

Meg is kezdem a Mando 2. évad újranézést.

Nálam a korábbi PT hegemónia mellé jelentősen felzárkózott az OT az utóbbi években. A PT sajnos soha nem lesz a kedvencem, de a mostani szavazás is azt tükrözi, hogy egyelőre meg idő kell ennek a három filmnek.

Igen, nekem is.

A Binary Sunset több mint 40 év után is megunhatatlan.

Én itt az EP6-ot jelöltem. Nálam zeneileg magasan az a legkiemelkedőbb, legyen az a tróntermi jelenet (a Vader vs. Luke), a kiteljesedett birodalmi induló, vagy az olyan banális szösszenetek, mint a jizz Jabba bárkáján. És akkor az epizód végének ünnepléséről nem is beszélve (Victory Celebration)! Azt a zenét még most is megkönnyezem.

Az egész részen át tartó "üldözés" ott nálam belerondít, a többi valóban kiemelkedő az EP8 forgatókönyvében.

Forgatókönyv terén magasan az EP3 és az EP2 a legjobb.

Valóban, de nagyon nem lepett meg a végeredmény.

Wow! Nem gondoltam volna! Fantasztikus.

Az EP1 poszterre szavaztam, hatalmas nosztalgiahullámot szabadít fel bennem, nekem ez volt az első SW, amit moziban láttam 9 évesen.

Neeson harmadik helye meglepetés.

Ewan.

Mindhárom OT-főszereplő nálam a ST-ben "ért be".

Leia- Padmé - Rey a sorrend nálam.

Hát akkor tényleg a padlón.

Nálam kb ez volt a sorrend, talán Alec megelőzte James Earl-t.

Hát ha nem Palpatine lesz itt a győztes, vágjanak ketté a mustafari búvóhelyemen.