Nute Gunray

A drengir szíve (#6-10) Ezek a drengirek nem lesznek a kedvenceim. A legyőzésük nem lett agyonbonyolítva (csak az Ősanyát kellett "elszigetelni"), és jószerivel a faj behozatalára is azért volt szükség, hogy a nihilektől eltereljék a figyelmet, akik aztán majd így lecsapnak Valóra. A 9-10. rész már a nihilekre koncentrál, a Valo után vagyunk. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra.

Remélhetőleg akkor már a RO-ban látott lázadó "árnyékkormány" és miniszterei is szerepet kapnak.

Cavan Scott: A fergeteghajtó A szövegkönyv, mint műfaj továbbra sem lesz a kedvencem, de a formátuma ellenére végig fenntartotta az érdeklődést és gyorsan lehetett vele haladni. A főszerepben Lourna Dee, a három eredeti fergeteghajtó közül mindenképp a legösszetettebb karakter. Azt nem mondanám, hogy eredeti háttértörténetet kapott volna (sőt), de ennek ellenére működött és motivációi hihetőek voltak. Lourna szereti beállítani magát a körülmények áldozatának - és Sestinnel történő bánásmódja azért azt sugallja, hogy nem a végletekig romlott figura, bizonyos mértékű becsületkódexnek aláveti magát - de azt azért hozzá kell tenni, hogy a döntéseit mindig maga hozza meg és választja a rossz ösvényt, hogy stílusosan fogalmazzak. Pedig többször is kapott élete során "második esélyt", legyen az először Oppo Rancisis (aki valószínűleg a Hetzal idejére már nem emlékszik a twi'lek nevére), vagy jelen esetben Wittick tanácsos. Örülök, hogy nem lett szirupos happy end a vége és Pan Eyta sorsát is elrendezték. A flashback jelenetek jól működtek, főleg amikor bemutatják, hogy Lourna hogyan emelkedik fel a Nihil berkein belül. Volt egy-két durva jelenet, elsősorban amikor Lourna éles fogaival marcangolja szét az Asgar Róra támadó nihilt (Xanaven), akinek fergeteghajtói pozícióját meg is örökli ezáltal és Kassav illetve Pan kap egy kellemetlen és önálló társat. De a bontódroidok is meglehetősen brutálisak voltak. Azt hiszem, valahonnan meg fogom szerezni a hanganyagot, biztos nagyon hatásos ez a mű. A könyv sok szereplővel és sok fajjal operál, mindhárom trilógiából plusz Legendsből is vegyesen. Legjobban talán a holwuff faj felbukkanásának örültem. Egy képviselőjük ott ült Dooku asztalánál a geonosisi eseményeknél és a nevén kívül a nagy semmit tudjuk róla, miközben azért a többiek ilyen-olyan módon már szerepeltek a későbbiekben. 4/5, a műfaj korlátai miatt.

Már gyerekként is tudtam, hogy mekkora súlya van annak a mondatnak, miszerint a Birodalmi Szenátus feloszlatásával a régi Köztársaság utolsó maradványa is eltűnik. Kábé 20 éve várom a nagypolitika bemutatását a két trilógia közötti időszakban. Ezt most megkaptuk, megkapjuk.

A végén felvonultatják az összes elcsatolt magyar várost.

Visszafogom nézni ezeket a jeleneteket és csak a nyelvre koncentrálok.

Lehet hogy nagy felbontásban tv-n nem fog nagyon kilógni a sorból. Nekem anno a Tython volt csalódás, túl földinek tűnt a Mandalorian többi helyszínéhez képest.

Egyelőre ez még elég zavaros, de kizártnak tartom, hogy a készítők egy olyan alapvető dolgot, mint a köztársasági vagy CIS-embléma, összekeverjenek. Persze az is lehet, hogy a hajón valójában köztársasági beszivárgók utaztak szeparatistaként kiadva magukat, és valami titkos hadművelet ment félre, amely akár okozhatta azt a "bányaszerencsétlenséget".

Igen. Próbálja azt a stílust hozni, de csak coelhói "magvas" gondolatok maradtak belőle. Én azt érzem, a színészeknek is sokszor kellemetlen volt ezeket a sorokat felmondani. Pl. Amikor Gil-galad az első részben a napfelkelte hasonlattal beszél az új korszakról, ott hangosan nyerítettem.

Én nem tapasztaltam. Inkább azt, hogy nagyon régi filmeknél - pl. Predator 1, Kommandó, Nagy zűr Kis-Kínában - a szinkron elég halk, miközben a háttérzene hangos.

Azért kár, hogy ez a magyar válogatott nem a vb-selejtezőn volt ilyen combos. Nagyon szép játék volt!

Az Obi-wan kritikák jók voltak a Telexnél, de azt persze nem Sajó írta.

Arról a gyerektörzsről nekem a Legyek ura jutott eszembe. Szerintem a bányaszerencsétlenség túlélői lehetnek (vagy azok leszármazottai).

Ezt én vágom, de ezzel együtt is túl emocionálisnak tűnt végig. Komoly gondok vannak Karn fejében.

A zene egészen fantasztikus volt a végén. Szép zárása Andor régi életének és valami egészen új kezdetének. Az akciójelenetek nagyon rendben voltak, a rendezést erősebbnek érzem itt, mint a Book of Boba Fett-nél vagy az Obi-Wan Kenobinál, ahol azért ezen a téren voltak kisebb megbicsaklások. Andornak tényleg le kellett volna lőnie Syril Karnt. Így most teremtett magának egy archnemesist. Karn motivációit egyébként egyelőre nem igazán értem. Már az elején olyan mértékben rá van pörögve az ügyre, hogy az ember azt hinné, itt valami személyes dologról lehet szó. Linus Mosk fontoskodása, gesztikulációi kissé parodisztikusnak tűntek számomra (már az előző részben is), bár tény, hogy a főnökénél jobban értette a dolgát. Hidegrázós jelenet volt, amikor a Ferrix lakói egyként kezdték ütni a vasat. Érzésem szerint nem is Andorért (nem tűnt úgy, hogy bárki különösen kedvelné, amit meg is értek), hanem a kollektíváért. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után a bolygó sorsa - hiszen kb. 10 rendfenntartó halt meg. Biztos, hogy ezután a birodalmi regionális parancsnokság kiszáll a helyszínre. Timm-et sajnáltam, bár ostoba döntést hozott, hogy nekirohant a fegyvereseknek. Nagyon szép színésznőt választottak Bix karakterének. Luthen minden mondatával viszi a show-t. Szerintem ő lesz a kedvencem. A flashback jelenetek is jók voltak. Először azt hittem, hogy a lezuhant gép egy szeparatista hajó, hiszen a szkafanderre felvarrt embléma a Független Rendszerek Konföderációja logójára emlékeztetett, semmint a Köztársaságéra, de ezt majd megnézem még egyszer. Ha a canon nem változik, akkor Andor ezután a szeparatista kötelékben kell hogy harcoljon a Klónháborúban gyerekkatonaként, nem? Ilyesmi rémlik.

Kiemelném a rendezést és a zenét. Ezek talán a legerősebb pontjai a sorozatnak eddig.

Stílusban nagyon elüt az eddigi Star Wars-sorozatoktól, de nekem nagyon bejött. Egészen elképesztő, hogy mennyire pezsgő életteli teli helyet csináltak a Ferrixből. Az utcák tömve voltak és szinte éreztem a kenőolaj és a gépzsír szagát. A Morlana One ezzel szemben kissé a Szárnyas fejvadász ikonikus helyszíneire ütött. Nagyon tetszett, ahogy a Birodalomtól viszonylag távoli hétköznapi élethelyzeteket bemutatják. A regionális birodalmi parancsnokság távol van és a cél, hogy minél érdektelenebbnek és jelentéktelenebbnek kell tűnni. A helyiek fásult munkavégzése is nagyon átjött. Egészen realisztikus sorozat lesz ez, a műszaki és technikai vonal már most nagyon erősnek tűnik. Lassan építkezünk, de ezt a történetmesélését én mindig is bírtam, miközben egy-két párbeszéddel remekül sikerül felvázolni a fennálló helyzetet. Még nem tiszta, hogy Andor mit és miért csinál, de az ilyen sorozatokat nagyon kedvelem, ahogy árgus szemekkel figyelve kattog az agyam, hogy most épp mit látok. És az a durva, hogy mindeközben egyáltalán nem hiányzott nekem az akció vagy a lendületes pörgő cselekmény. Jó lesz ez.

A nagy szünet most a magyar nagydíj előtt lesz és nem utána.

Szerintem ez nem túlzás.

Szó szerint kiköptem a kávét.

Igen, arról már előzetesen lehetett hallani, hogy összesűrítik az eseményeket..... Felháborító.

Hát ez több mint csábító hívószó.

Az alapvetően ifi képregénysorozat HR Adventures-ban is elég komoly szerepet kapott.

Az első részbe belenézek, de részemről ez a maximum.

A sors ösvénye (#1-6) Jóval ambiciózusabban kezdett, mint anno a 2015-ös széria. Luke belső vívódásai nagyon jól voltak ábrázolva. Azért megdöbbentő, hogy mennyire nem tud semmit a Galaxis viselt dolgairól, lásd a jedik sorsát a klónháború után. A SW univerzumban valahogy elég nehéz információhoz jutni, ez már korábban is feltűnt. Verla szomorú sorsa megérintett, és találtam abban igazságot, hogy ha az Erő nem lenne, a Galaxis talán egy békésebb hely lenne. Persze az, hogy az Erő számára mindenki csak eszköz, kifordított logikának érzem. Végső soron minden jedi, sith vagy erőhasználó saját sorsának kovácsa. Persze érthető a végletekig megkeseredett Verla álláspontja. A sorozat nagy erénye Lando karakterének kibontása. Tetszettek a közös Luke-Lando jelenetek, amelyeket a filmekben nem láthattunk (ezért is tűnt elsőre furának az EP9 nézése közben, hogy évekkel korábban ők ketten indultak megtalálni Ochi-t). Itt viszont most kapunk "hálaistennek" párbeszédeket, és Lando jellemfejlődését is láthatjuk, ahogy majd szép lassan beintegrálódik a Lázadásba és készen kapjuk az EP6-os tábornokot. Itt még az elején járunk. Meglepett, hogy szinte rögtön visszatérünk Felhővárosba, de Lando ötletes módon tört borsot a Birodalom orra alá. Reméljük az idő rövidsége miatt a bespiniek valódi elnyomatására már nem kerül sor a Birodalom részéről. Továbbra is kérdés, hogy került a fénykard Kanatához? Most láthattuk, hogy egy ugnaught megtalálta. Leia időleges befagyasztása, mint ötlet, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Kérdéses, hogy a Főinkvizitor most mi is volt? Egy Vader csapdájába került Erőszellem? Vagy egy sötét oldali jelenés? Elég keserű sors az övé, de nem sajnálom egy percet sem. A Zahra nevű birodalmi érdekes főgonosz lesz, ha jól sejtem. Tetszettek a High Republicos utalások (csillagfény hadművelet, Tempes) 4/5