Nute Gunray

Hanról alig van valami történet az EP4 előttről. Jó hogy jön ilyen.

Nekem is az az érzésem, mintha a két színész elegye lenne.

Mi is a probléma?

A regény Poe fiatal éveiben játszódik, távol mindenféle Ellenállástól és galaktikus nagypolitikától. A képregénysorozat ezzel szemben fontos adalékul szolgál a sequel trilógiához. Úgy érzem ennek megjelenése fontosabb lett volna, mint pl. a Galaxy's Edge, Fallen Order elözmény vagy éppen a Thrawn képregények, amely utóbbi egy már magyarul megjelent könyv képregényátirata. És persze látom, hogy így is az fogyott az egyik legjobban a képregények közül és én tényleg minden megjelenésnek örülök és azt is elfogadom, hogy minden nem jöhet ki magyarul (ezt nem is várom el, a 2015-ös Leia minit pl. nen hiányolom), de a Poe képregény az egyik legfontosabb az új kánonban. Míg mondjuk a Galaxy's Edge nélkül meglettem volna

Én se nagyon olvasok angolul regényt (érdekes, szakirodalmat annál inkább), de a Test of Courage-nek elég könnyű volt a nyelvezete, gondolom a Race to Crashpoint Tower se lehet sokkal macerásabb.

Persze, annak én is örülök, minél több képregény jön magyarul annál jobb. (Azért a Poe Dameron-képregény kimaradása számomra továbbra is nagyon-nagyon fájó és érthetetlen!)

A rajzok néhol egész katasztrofálisak voltak, de igazából a történet sem érintett meg nagyon. Ezt a Jedik szerepe a Klónháborúban dolgot már több ízben, színvonalasabb formában is megkaptuk, így ez most nem volt rám hatással. A rövidke betekintést Windu tanoncéveibe értékeltem. A legvégére egy kisebb kronológiai baki is becsúszott, Yarael Poof nem ülhet ott a Jedi-tanácsban, hiszen az EP2 idejére már halott.

Schumachertől nem vettek el egy VB címet sem utólag.

El fogják utasítani az óvást, a Forma 1-nek más sem hiányzik, minthogy a futamon kívül, egy bizottsági meghallgatáson dőljön el a vb-cím sorsa. Nem néztem a futamot, de akkor majd meglesem.

Boldog születésnapot @Kenobi tábornok

Mondanám, hogy látszik a színvonal az új indexnél, de az a baj, a régi brancs sem volt különb Star Wars-téren. (a hülye Klág Dávidra és Sajó Dávidra gondolok, elsősorban).

A Nagy Tervhez elvileg minden Sith hozzátette a magáét (képességükhöz mérten), szerintem a szerepeltetésük garantált.

Vagy legalábbis ártatlan félnek tűntetné fel magát. Mondjuk ha teherhajói állandó kalóztámadásoknak lenne kitéve, ahogy ez már a Legends-ben is volt (Stark hiperűrháború stb.)

Érdekes képregény volt, bár túl sok maradandó élményt nem fog okozni. A rajzok nagyon a helyén voltak, kimondottan tetszett az űrhajók megrajzolása. Ez a történet is mutatja, hogy a Lázadás több szálon is kapcsolódik a csempészvilághoz, amelyet egyszerűen nem tud megkerülni az erőforrások szűkössége miatt. Kronológiailag itt bukkan fel először Airen Cracken és korántsem zárja a szívébe Han Solót. Maga a sárkányűr futam nem sikerült emlékezetesre, sőt eléggé fantáziatlan volt. Kár, hogy a futamok közti célállomásokként funkcionáló bolygók neveit nem tudtuk meg. Loo Re Anno karaktere és háttértörténete azonban kimondottan eredeti lett. Mikor a Birodalom közbelépett, hogy megállítsa a versenyt, az a kérdés merült fel bennem, hogy Han Solo miképp tud egy ennyire nyilvánosan közvetített versenyen részt venni, miközben nem sokkal előtte a Millenium Falcon-nal részt vett a yavini ütközetben? Azt gondolná az ember, hogy hatalmas vérdíj van a fején.

Elképzelhető, hogy a Kereskedelmi Szövetség étvágya ebben az időszakban jön meg. Itt még a maga mögött tudhatja a Köztársaságot, így a peremvidéken a KSZ fogja megtestesíteni a Köztársaság terjeszkedési politikáját, amely aztán hozzájárul az utóbbi feddhetetlenségi mítoszának lerombolásához.

Emiatt én is beruházok PS5-re. A játékmenet vajon hasonló lesz a Quantic többi játékához?

Wow, ez csodaszépnek tűnik! Na meg a Quantic Dream neve nálam már garancia, de nem akarom elkiabálni. Wow!

A napokban elolvastam a könyv képregényváltozatát is. Meglepően jó adaptációról van szó, a szerző - ahol kellett - jól összesűrítette az eseményeket (pl. Pryce háttérsztoriját) és a regény ismerete nélkül is teljesen érthető. A képregény inkább a régi klasszikusokat idézi, sok szövegbuborékkal és hagyományos egyszerű képkockákkal, de ez a könyv stílusához (viszonylag kevés akciódús cselekmény, de sok politikai machináció és párbeszéd) jól illett. A rajzok is rendben voltak, bár Nightswan ábrázatával nem voltam teljesen kibékülve. Jó volt feleleveníteni a regény cselekményét, a teljes Star Wars életművét tekintve szerintem ez a könyv Timothy Zahn legjobb és legszínvonalasabb alkotása.

Bizony.

A későbbi számokban akár már szerepet is kaphat.

Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró.

Ethan Sacks: Star Wars: Allegiance Hűség Remélem, jól láttam, hogy ez az EP9 előzményeként funkcionáló 4 részes minisorozat még nem kapott saját topikot. "KÖZVETLENÜL A SKYWALKER FELEMELKEDÉSÉNEK ESEMÉNYEIT MEGELŐZŐEN… Ez a képregénygyűjtemény a MARVEL Hűség című négyrészes, önálló képregénysorozatát tartalmazza. A kötetben található történeteket Ethan Sacks írta és Luke Ross rajzolta. Az Első Rend által üldözött Ellenállásnak óriási szüksége van hajókra, fegyverekre és emberekre, hogy szembeszállhasson Kylo Ren erôivel. A kétségbeeséstől hajtva, Leia Organa és Rey vezetésével küldöttség indul, hogy meggyőzzék a Lázadás egykori szövetségeseit, a mon calamarikat, csatlakozzanak a harcukhoz. Azonban már több évtized eltelt a birodalmi megszállás óta, és a rabszolgasorba taszított nép egy része bármit megtenne azért, hogy az újabb háborút elkerülje, és a Mon Cala vizeit soha többé ne szennyezze vér… Egy másik rendszerben Poe Dameronnak és Finnek is megvan a saját küldetése: meg kell találniuk egy titkos fegyverraktárt az Avedot távoli holdján, mit sem sejtve arról, hogy a galaxis legádázabb bűnözőinek csapata vadászik rájuk." ---------------------------- Egyúttal meg is ejtem értékelésemet erről a kötetről, amely szerintem remekül kiegészíti a Resistance Reborn-t, bár nyilván szívesen olvasnék még egy-két kiadványt, amely bemutatja azt a folyamatot, hogy miként is állt talpra az Ellenállás a craiti katasztrófa után. A legjobban az tetszett, ahogy bemutatják, hogy az Első Rend mily kíméletlenül (és rövidlátó módon) bánik el azokkal a bolygókkal, csillagrendszerekkel, akiknél csak a gyanú halvány árnyéka vetül, hogy netán segítik az Ellenállást a menekülésükben és elrejtőzésükben. Mindjárt kapunk rögtön egy magas kultúrát a Tah'Nuhna képében. Pár képsor erről a csodálatos bolygóról a csodálatos vulkanikus üvegvárosairól és békeszerető filozofikus alkatú hernyószerű lakóiról... hogy aztán jöjjön az Első Rend és Hux tábornok, és felfoghatatlan barbársággal röpke néhány másodperc alatt kiirtson egy sok generáció által felépített civilizációt. Esztelen háborús bűncselekmény a javából. Ehhez képest a fontos ipari létesítmény, a Fondor valamivel jobban jár, ott "csak" a teljes hajógyártást kebelezi be az Első Rend, bár a helyi góré így is fejetlenül végzi. Szóval panaszra nincs ok, tényleg elég látványosan és hatásosan indul ez a képregény. A történet végig két szálon fut. Az Ellenállás egy szemétlerakó planétán (Anoat, a híres csillagrendszer névadó bolygója) tengeti ínséges napjait, ott nyaldossa mély sebeit, amelyeket a Crait óta nem tud kiheverni. A képregény jól érzékelteti Rey gyötrődését, miszerint az új fennálló helyzetben a lány egész egyszerűen nem tud magával mit kezdeni és egyáltalán nem képes hasznos tagja lenni az Ellenállásnak, mint ahogy ezt az EP9 elején is láthattuk. Vár valami "isteni" (=Erő) szikrára, amely tovább lendíti őt a holtponton mind a képességeit, mind a további taníttatását illetően. Addig is jobbára azzal szórakoztatja magát, hogy hatalmas fenevadakat hergel fel maga ellen. Leiának azonban a kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megfelelő feladatot osszon ki a lány a számára. Újra kell építeni az Ellenállást szinte a semmiből, miközben a lehetőségek szűkülnek az Első Rend megtorló akciói miatt. Az egész Galaxis retteg, Leiának nincsen sok mozgástere. Éppen ezért az egykori Lázadás egyik legfontosabb alappillérének számító mon calamariakhoz fordul segítségért. Fel sem merül benne, hogy nem a neki kijáró tisztelettel, a Lázadás/Ellenállás arcaként ill. hőseként fogadják majd őt, ami azért jól jelzi, hogy Leia némiképp akaratlanul is a körülötte kialakult bálvány (hogy ne mondjam, személyi kultusz) illetve hivatástudat rabjává vált. Mert persze lehet csípőből gyávasággal illetve árulással vádolni az izolacionistákat, de azért ha mögé nézünk a dolgoknak, sok évtizednyi felhalmozódó szenvedést és halált találunk. A Mon Calamari (utálom a Mon Cala kifejezést, így nem is használom) az egyik fontos frontja volt a Klónháborúnak, emlékezhetünk Riff Tamson mesterkedéseire, aki majdnem polgárháborút robbantott ki a quarrenek és a mon calamarik között. Aztán nem sokra rá jött a brutális birodalmi invázió Darth Vader vezetésével. Azok a sebhelyek nem véletlenül vannak ott a megvénült Nossor Ri fején, mint ahogy Chadkol is elég érzékletesen beszél szerettei elvesztéséről a terror alatt. Ilyen körülmények között egyáltalán nem tudom elítélni Chadkolt és elvbarátait, hogy a hátuk közepére sem kívánják, hogy ismét célponttá váljanak. Ahogy a Galaxis többi része, így ők is megakarják húzni magukat, hátha így elkerülik az Első Rend éber tekintetét. Sőt, Chadkol még arra is vetemedik, hogy jó pontokat szerezzen az új rezsimnél, amelyet nem tűnik, hogy belátható időn belül bárki is megdönthetne. Teljesen érthető hozzáállás ez, még ha téves prekoncepciókon is alapul. Az Első Renddel ugyanis nem lehet kiegyezni, hiszen lételemük a pusztítás és még a Birodalomhoz képest is mértéktelen agresszió. És erre majd szépen mindenki rá fog jönni az EP9 végére, de itt még nem tartunk. Ez a lélektani dráma a legerősebb része a képregényfolyamnak: igaza van Leiának is a felkelés szükségességét illetően, vagy éppen Reynek, akinél tényleg csak "fehér" és "fekete" létezik, szürke árnyalatok nem (az egész kötetben ordított róla, hogy ő csak nemrég csöppent az események sűrűjébe és nem sok fogalma van a Galaxis dolgairól), de igaza van azoknak az izolacionistáknak is, akik már belefáradtak a háborúba. Nincsen jó megoldás, és ezt a legvége mutatja meg igazán: Leia megszerzi a hajókat, velük tart úgymond az elit, így a Galaxis-szerte legendás apa örökségét minden megkérdőjelezés nélkül tovább vinni szándékozó Aftab is, aki pedig Ackbart, mint magánszemélyt ő sem ismerhette, hiszen egész életét végigháborúzta, csak azt a történelemkönyvekből kialakult képet, amelynek ő is igyekszik megfelelni. Leiáék tehát mennek a mon calamari hajókkal, ezáltal az Ellenállás megakadt gépezetébe némi életet lehelnek... a hátramaradottakkal senki sem törődik. És azok fogják ismét megszenvedni az egészet, akik kimaradni szándékoztak az egészből. Ezért is volt szívfacsaró látni az utolsó képkockák egyikén Chadkolt és családját, ahogy a közeledő rohamosztagosok láttán összeölelkeznek. Sorsuk nem is lehet kérdés. Felmerült bennem, hogy miután Aftab ott volt a győzedelmes exegoli csatában, vajon volt egyáltalán hova hazaérkeznie? A Tah'Nuhna sorsából kiindulva én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Hiszen ha egy fennállása során mindvégig semleges, senki által nem háborgatott bolygó is így végezte, akkor a Birodalom elleni szembenállás - az Alderaan vagy Chandrila mellett - egyik legfőbb jelképének számító Mon Calamari miért kerülne más elbírálás alá? Számomra egyértelműen ez volt az erőssége ennek a szálnak, a most már egymilliomodszorra előhúzott párviadalt (ősi kihívást) a két fél bajnokai (Rey és a droid) eléggé untam és érzésem szerint csak helykitöltésként funkcionált. Ehhez képest a második szál, amely Finn és Poe (illetve BB) köré összpontosult, mellékes volt, és leginkább arra szolgált hogy párosuk bajtársias jellegét kihangsúlyozza. Ennek ellenére ez is élvezhető történetszál volt, nagyon jó beszólásokkal, de itt egyértelműen a feszültség oldásán volt a hangsúly. A fejvadászok is ötletesre sikerültek - utána néztem, ők a Galaxy's Edge képregényben is felbukkannak majd. A régóta elhagyatott bázis rozsdás fegyverei és hajói, mint megszerzendő prioritások is azt mutatják, hogy az Ellenállás kétségbeejtő helyzetben van és az Első Rend blokkoló tevékenysége miatt a bevett csatornákon egyszerűen nem tud minőségi hadianyaghoz jutni. A képregény azért kap csak 4-est, mert a végét kissé összecsapottnak éreztem, mindkét szálat illetően is. Látszik, hogy legalább egy ötödik füzetet elbírt volna a történet. A Mon Calamarira megérkezik az Első Rend, Nossor Ri feláldozza magát (a TCW után tényleg nagyon jó volt látni), így az újonnan verbuválódott mon calamari flotta eltűnik a hipertérben. Annyira egyértelmű volt ez a béna elterelési akció, hogy az amúgy még elég ostoba Hux is pillanatok alatt átlát a szitán. Ennek ellenére az ER könnyedén hagyja megszökni Leiáékat. 14 csillagrombolóval pedig nagyon rövid idő alatt körbe lehetett volna fogni a bolygót... De ugyanígy a fejvadászok is elég hamar lemondtak a vérdíjról és nem nagyon erőltették meg magukat Finn elfogása érdekében. Ám ezt leszámítva egy nagyon színvonalas minisorozatról van szó, amely remek táptalajt ad az EP9 eleji állapotokhoz, a Resistance Reborn-nal együtt.

Nálam az pl., hogy épp melyik a kedvenc epizódom, mindig is elég változékony volt. A PT-OT hat része közül talán egyedül a Birodalom visszavág az, amit soha nem helyeztem az első helyre a képzeletbeli listámon. Igazából most leginkább arra leszek kíváncsi, hogy a ST három epizódja milyen helyezéseken fog debütálni.

No elolvastam én is ezt a 4 részes mini sorozatot. A képregény sajnos továbbra sem az én műfajom, így elég tetemes a lemaradásom az olvasottság terén, de folyamatosan próbálom pótolni. Bár Kylo Ren megszületését akár egy regényben vagy egy hosszabb képregénysorozatban is el lehetett volna mesélni, azért így is elégedett vagyok. Igazából végig sajnálatot éreztem Ben Solo iránt, akinek az élete valódi tragédia és sorsa már a születésétől kezdve megpecsételődött. Úgy érzem, Luke valahol nagyon félrevitte a tanítását és a szülei sem bizonyultak támaszként, talán az Új Köztársaságban betöltött elfoglaltságaik miatt. Egyikük sem vette észre, hogy milyen iszonyú őrlődés megy végig az évek alatt Ben lelkében. Vagy ha észre is vették, hát megakadályozni nem tudták. Ben Solót az iránta táplált kimondott és kimondatlan elvárások zúzták szét. Már születésétől fogva bennrekedt a Világos és Sötét Oldal határmezsgyéjén örökségénél fogva. Egy végtelen szomorú élet az övé. Hiába a Galaxis leghíresebb hősei veszik körül, önmagát gyökértelennek érzi. Már a neve is jól tükrözi ezt. Ben... egy általa soha nem ismert, végsőkig idealizált legendás Jedi remetekori nevét viseli és ez már önmagában egy akkora teher számára, amely jelen van létezéséről fogva. Aztán ott van a Solo név, amellyel azonosulni soha nem tudott, mivel ez a név egyet jelent az utánozhatatlan és megismételhetetlen csempészkirállyal. Mindehhez ott van az a tény, hogy senki nem tud úgy bánni a tanítványok közül az Erővel, mint Ben Solo. Egy ilyen veszélyes kombinációhoz és zaklatott lélekhez nem is kell túlzottan sok erőfeszítés, hogy a Sötét Oldal felé billentse a fiút, Snoke-on keresztül Palpatine természetesen mesterien kifeszíti a tátongó rést. És az, hogy Luke-ban a baljóslatú vízió után az merül fel először, hogy végezzen tanítványával mintegy megakadályozandó annak beteljesülését, semmint az, hogy őszintén leüljön tanítványával és együtt megvívják harcukat az Erőben a Sötét Oldal ellen... ez sajnos nagyon is árulkodó és csak is ez teszi lehetővé Snoke [Palpatine] diadalát. Maguk a Ren lovagok nem annyira nyűgöztek le. Igazából nem többek, mint egy gátlástalan fosztogató banda, akik a megszokottnál magasabb harcművészeti értékkel bírnak, de körülbelül ennyi. Persze ezzel együtt is "érdekes", hogy a nimbani bányászok lemészárlásában jeleskednek, de Luke egymagában minden erőfeszítés nélkül elintézi a bandát, akik aztán el is menekülnek. Ehhez képest Ben mégis bennük látja meg az érvényesülés kulcsát. Persze a Renek vezére, ezt el kell ismerni, meglehetősen karizmatikus személy, de azért a képregényfolyam végére róla is kiderül, hogy amúgy Kylo erejével szemben nem sokat ér. Jó volt viszont látni Lor San Tekkát. Remélem egyszer a Poe Dameron-képregény is kiadásra kerül Magyarországon, így az EP7-et közvetlenül megelőző ténykedését is megismerhetem. Szintúgy megörültem az ismerős High Republic-helyszíneknek, Soule ügyesen elrejtette ezeket az easter egg-eket még a Project Luminous konkretizálása előtt. A rajzok és a színezés nagyon rendben voltak. Egyetlen hibáját tudom felróni a sorozatnak, hogy nagyon rövid, mindössze 4 részes. Kylo Ren ennél a későbbiekben egy hosszabb sorozatot érdemelne.

Leszavaztam én is. Nagyon sok kategóriánál rettentően nehéz volt a választás.