Szerintem az új kánonban azért olyan gyenge regények még nem voltak, mint a 90-es években. Ott azért egy-kettőnél tényleg csak fogtam a fejem, na persze, ehhez a katasztrofális fordítás is hozzájárult. Ha a filmregényeket most nem vesszük, nálam a leggyengébb A végső dobás és a Királynő végveszélyben. Mondjuk utóbbi már nagyon billeg az elviselhetőség határán - de szerintem csak azért, mert számomra egy kedvenc tematikát, az EP1-es politikát trancsírozta szét - de azért mégse Barbara Hambly förmedvényeiről van szó.
Inkább azt veszem észre, hogy az új kánonban több regény is eléggé jellegtelen és érdektelen, amelyekből nem sok részletet tudok visszaidézni a későbbiekben. Azért ez a Legends-nél nem volt így, talán azért is, mert szabadabb kezet kaptak a készítők (amelynek a 90-es években meg is volt a böjtje, később azonban ennek inkább a jótékony oldala érvényesült). Látszik, hogy a Disney-érában a könyv jóval inkább alá van rendelve a filmeknek, sorozatoknak, sőt, képregényeknek is - ez alól kivétel a High Republic-éra, amely végülis a könyvekre épül. Egy-egy nagyobb léptékű könyv persze így is születik (Vérvonal), de inkább csak filmes kiegészítőként illetve egy-egy karakter élettörténetének egy epizódjaként funkcionálnak. Azt vettem észre, elég sok az életrajz jellegű történet, de azok is, csak egy-egy távolabbi történéssel foglalkoznak, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a filmes eseményekhez.